Keresd meg a lányt!
Ákos
Emlékszel még ugye a kamasz éveinkre,
Ahogy együtt volt az a néhány jó barát?
De nosztalgikus a nóta,
Mert szétszéledt azóta
Az a szépreményű jó kis társaság.
És emlékszel, ugye, a lányra,
Aki oly sokáig várta,
Hogy beleszeressen végre valaki?
S hogy a valaki te lettél,
Arról nem is igen tehettél,
De azért nem kellett neked kétszer mondani.
R. Elmentek a régi barátok,
És nem jönnek soha vissza már.
Te keresd meg a lányt,
Tudom, hogy megtalálod.
Kicsit haragszik ugyan rád,
De azért visszavár.
Értsd meg kérlek,
Szeret valóban téged,
Pedig furcsa vagy néha igazán.
Színjátékot ne tervezz,
Nem kell semmilyen jelmez,
Csak menj már, mert vár rád,
Az a lány!
Nemcsak a húszéveseké a világ....
Milliók fogják énekelni ezt dalomat,
milliók akik mind találva érzik magukat!
Harcba hívok gyermekeket ,aggastyánokat,
hallják hát, hallják hát az álláspontomat;
Nemcsak a húszéveseké a világ,
az úton még poroszkál
nemde néhány korosztály !
A réten mindenki talál virágot,
Hát gyertek legyünk jó barátok !
Egyévesek, kétévesek, énekeljetek
harmincasok, negyvenesek táncra kelljetek,
Ötvenesek, hetvenesek Ti is jöjjetek
jöjjetek, jöjjetek és ünnepeljetek !
Nemcsak a húszéveseké a világ,
az úton még poroszkál
nemde néhány korosztály !
A réten mindenki talál virágot,
Hát gyertek legyünk jó barátok !
Húszévesek, felétek még annyit mondhatok
Húszévesnek lenni sajnos múló állapot.
és az aki ma húszéves, holnap huszonegy
Jöttök majd, jöttök majd,és énekelitek :
Nemcsak a húszéveseké a világ,
az úton még poroszkál
nemde néhány korosztály !
A réten mindenki talál virágot,
Hát gyertek legyünk jó barátok !
Jó hírt én úgy öregbítek, hogy énekelek,
Jöjjetek hát öreg beatek, énekeljetek.
Ábrándozó nyugdíjasok tartsatok velem
teljes lesz, teljes lesz az én dalseregen.
Nemcsak a húszéveseké a világ,
az úton még poroszkál
nemde néhány korosztály !
A réten mindenki talál virágot,
Hát gyertek legyünk jó barátok !
Micimackó és barátai
De szép is lenne, ha egy este elalvás előtt
Betoppanna Micimackó, hogy látogatóba jött
És megkérdezné, véletlenül akadna egy kis méz
És bölcsen megbeszélnénk, hogy a méz mindig kevés
És eljönnének Micimackónak az ismerősei
És Nyuszival együtt barátai és üzletfelei
S egy égi hang intene, hogy énekelhetünk
Egy dalt, amit a Babits Mihály bácsi írt nekünk
"Mindenik embernek a lelkében dal van
És a saját lelkét hallja minden dalban
És akinek szép a lelkében az ének
Az hallja a mások énekét is szépnek"
És beszélgetnénk arról is, hogy a lélek mire való
Mire Micimackó megjegyezné, hogy énekelni jó
És Bagoly persze mondaná, hogy a pszichózis bonyolult
És Malacka meg szégyellné, hogy erről nem tanult
És Nyuszinak eszébe jutna, hogy épp valamit nagyon keres
De Füles csak legyintene, hogy szóra sem érdemes
És Zsebibabának elmagyarázni a problémát nehéz
De Micimackó azt mondaná, tudod ez olyan, mint a méz, mert
"Mindenik embernek a lelkében dal van
És a saját lelkét hallja minden dalban
És akinek szép a lelkében az ének
Az hallja a mások énekét is szépnek"
És Micimackóval együtt most már te is jól tudod
Hogy énekelni mindenképpen kellemes dolog
És szorult helyzetünkben jó, ha kéznél van egy dal
Mit együtt énekelhetünk és senkit sem zavar
"Mindenik embernek a lelkében dal van
És a saját lelkét hallja minden dalban
És akinek szép a lelkében az ének
Az hallja a mások énekét is szépnek"
Ha néha visszaűznek Téged...
Nézem a szádat, és nem érzek vágyat,
hogy csókokkal perzseljem én...
Itt vagy , és látlak, és mégsem kívánlak,
nem lehetsz már az enyém.
Nemrég még azt hittem meghalok érted,
most, itt vagy, és furcsa, hogy semmit sem érzek.
Nézem a szádat, és nem érzek vágyat
hogy csókokkal perzseljem én....
Ha néha visszaűznek Téged,
hozzám a régi szép emlékek,
csak jöjj el, és sírd ki magad.
Ha rossz lesz hozzád majd a másik,
s a két szemed a könnyben ázik,
én csendben megvígasztallak.
És vigyázok arra, hogy ne vedd majd észre
hogy köztünk már mindennek,
mindennek vége..
Csak nézlek, csak nézlek és semmit sem érzek
én nem tudom mi van velem.
Hol van a régi, a földi s az égi halálos nagy szerelem ?
Hiába sírod most vissza a múltat,
a csodás emlékek rég megfakultak.
Nézlek, csak nézlek és semmit sem érzek
nem tudom mi van velem .
Ha néha visszaűznek Téged,
hozzám a régi szép emlékek,
csak jöjj el, és sírd ki magad....
Meseautóban...
Ma ragyog a világ, ma kacag aki lát,
ma minden az enyém , ami szép itt -e földön.
Ma mosolyog az ég, ma minden olyan szép,
A sorsnak e mesét köszönöm, köszönöm !
Csak álom ez talán, s a boldogság után
már holnap mostohán mered rám a valóság.
Nem ébredek fel még, könyörgöm ó nagy ég
hadd, álmodjam tovább ezt a szép nagy csodát !
Meseautóban, színezüst erdők során
repülünk a szívünk tavaszán.
Arany országút csillogó gyémántporán
repülünk a mesék kocsiján.
Fenn az égben az angyalok vigyáznak ránk,
és a sors fogja tán a volánt.
csupa boldogság vár, ezután rád és rám
A mesék meseszép kocsiján.
Legyetek jók, ha tudtok!
Végre elmúlt, ennek is vége,
Az iskola udvara üresen áll.
Vége az évnek, pont ez a lényeg,
A csomagom kész van, a küszöbön áll.
Semmi jóból most ki ne hagyjál,
Nem tart soká a hetedik nyár.
Néha durva volt is a játék,
Nem mutattam, de nekem is fáj.
Oly nehéz most jónak lenni,
El sem tudnád képzelni,
Annyi mindent meg kell tenni,
De nem ígérem, hogy jó leszek.
Az az egy fontos: legyetek jók most,
Már nem kell túl sok a holnaphoz;
Legyen szebb most nekünk a játék,
Legalább egyszer még!
Az az egy fontos: legyetek jók most,
Már nem kell túl sok a holnaphoz;
Legyetek jók, ha tudtok,
A többi nem számít.
Ugye tényleg nem fog fájni,
Ha majd végre nagy leszek,
Ugye másképp fogom gondolni,
Azt, hogy milyenek a felnőttek?
FÜREDI ANNA BÁL
A füredi Anna balon szol a zene szó
Lesz is ottan dínom-dánom, halk muzsikaszó
Ketten ültünk egy asztalnál, o és énmagam
Nem is szóltunk mi egymáshoz, nem is volt szavam.
Egyszer aztán asztalunkhoz jött a vén cigány
Megkérdezte : mi a nótád, kedves kicsi lány?
De a kislány csendben, halkan így felelt
Nincs én nekem nótám, és a nótát nem is szeretem.
Akinek nótája nincsen, annak szíve sincsen.
Ha nem figyelsz a nótára, szívedbe tekints
Lesz egy fiú, kinek nevet titkolni fogod,
És ahol majd nem lat senki, meg is siratod.
Egyszer aztán hallottunk egy igen nagy csodát
Gazdag fiú vette el az édes kicsi lányt
Fehér kocsi várta őket a templom előtt
Nem is láttam a faluba ilyen esküvőt,
Kilenc szobás palotába vittek az ifjú part
Körülöttük a sok szolga lábujjhegyen járt
De a kislány így se boldog, könnyes a szeme
Mert a kertből felhangzik az ismerős zene:
Akinek nótája nincsen, annak szíve sincsen
Ha nem hiszel a nótába a szívedbe tekints
Jön egy fiú kinek nevet titkolni fogod,
És ahol majd nem lat senki, meg is siratod.
Messze földre mentem el, hogy elfeledjem őt
Búcsúzóul megállok a fogadó előtt.
Benézek és mit latok a forduló tanyán
Az édes kicsi lány játszotta egy kopott zongorán:
Akinek nótája nincsen, annak szíve sincs
Ha nem hiszel a nótába szívedbe tekints
Lesz egy fiú, kinek nevet titkolni fogod,
És ahol majd senki nem lat, meg is siratod
 
Rövid az élet...
Rövid az élet, ez az élet, arasznyi élet,
Futnak az évek, nem tudni melyik, mit ígér.
Melyik lesz könnyebb, melyik hoz könnyet,
és jó vagy rossz, ha véget ér.
Rövid az élet, de amíg élek,
gyűjtöm a szépet veled én.
Megbecsült percek, évekké lesznek
emberhez méltó sors az enyém.
És ha mégse, hogyha minket valami érne
ami rossz, ami fáj, ami bánt.
Nem fogunk összetörni, jöhet bármi
le fogjuk győzni, le fogjuk győzni,
és kéz a kézben megyünk tovább.
Rövid az élet, arasznyi élet,
Futnak az évek, nem tudni melyik mit ígér.
melyik lesz könnyebb, melyik hoz könnyet
és jó, vagy rossz ha véget ér.
Hol vagytok régi barátok .....
Hol vagytok régi barátok,
szükségem lenne ma rátok,
mondjátok el, hogy az élet szép !
És hogyha vége a dalnak,
bölcs ember nem megy a falnak,
bár itt bent mardos a bánat még.
Nekem mindenem ő volt ,
csuda boldog idő volt.
Aztán vége lett, na és mit tegyek
nevetek ha kell ha-ha-ha !
Én a semmije voltam,
nem is kérdezem hol van.
Mert ha visszajön, úgyis visszajön
és ha nem jön el
hadd felejtsem el őt.
Hol vagytok régi barátok,
szükségem lenne ma rátok,
mondjátok el, hogy az élet szép.
Azért is szép.......
Lecsó
1) Édes nagysád, vár rám a kaszinó,
Mit fog szólni hozzá a Tasziló?
Hagyjon békét, nézze, sívem, íme kész...
Én magáért régen oda vagyok,
Kár, hogy lassan kezdi az iramot.
Mondjon pár jó bókot, csak ez az egész.
Párdon, tuletroá,
Már nem bírom soká...
Nem baj kérem, kár a terefere,
Rég megfőzött úgyis, Ede vele.
Mondja, mi a kedvenc eledele már?
2) Látom már, hogy régi ínyenc kegyed,
Már nassolni, félek, ingyen szeret.
Főzzünk együtt most egy kicsike lecsót!
Tán, a kuktát majd én elakítom,
Simulj hozzám, kész a paradicsom.
Máris, hogyha csattan a kicsike csók...
Kell még paprika, só,
És már kész a lecsó.
Pardon, ó de hol van, jaj, a hagyma;
átkarolnám rögtön, hogyha hagyna.
Jól van, kérem, és most süthet a rezsó...
(Refrain)
Lecsó--lecsó-lecsó-lecsó
Lecsókolom a pudert rólad.
De csó-de csó-de csó-de csó
De csoda csókolni való vagy.
Bár én Nurmi nem vagyok,
Csókban bárkit elhagyok...
Lecsó--lecsó-lecsó-lecsó
Lecsókolom a pudert rólad.
Lesz Maga Juszt is az enyém
1) Tavasszal még csak azt daloltam
Zokogva, hogy szeret-e még?
Tavasszal még bolondja voltam,
De mégsem nyertem el szívét.
Ma már a vén szigetre hó hull,
S a fákat rázza téli szél,
S a lelkem csak újra lángra gyúl,
A szívem megint remél...
Karikagyűrű ragyoghat a kezén,
Kacaghat gúnyosan ma még felém...
Lesz maga juszt is az enyém, csak az enyém, az enyém.
2) Hiába táncol éjszakán át,
Hiába van babája száz.
Tudom, hogy gyötröm minden álmát,
Vidám szívét emészti láz.
Hiába járja még a tangót,
A pezsgő gyöngye könny csupán,
A bánat ezerszer jajgatóbb,
A sok-sok pohár után...
3) Tudom, hogy egy szavamra jönne,
De szíve büszke és kevély.
Tudom, hogy egyre hull a könnye,
Ha feketén leszáll az éj...
Tudom, ha hallaná a dalt ma,
A régi dalt; "szeret-e még?"
Ölelő karomba omlana,
Minek ez a büszkeség?
(Refrain)
Lesz maga juszt is az enyém,
Csak az enyém, csak az enyém...
Nincs egyebem csak a remény, csak a remény, a remény...
Karikagyűrű ragyoghat a kezén,
Kacaghat gúnyosan ma még felém...
Lesz maga juszt is az enyém, csak az enyém, az enyém.
Köszönöm, Hogy Imádott
1) Egy valcer szebb, mint száz beszéd,
Átfonja mind a nők szívét,
Egy jó keringő, mely úgy odahúz feléd.
Bús zene, mámor és varázs,
Víg zene, csók és vallomás;
És nem kell hozzá más, semmi semmi más...
2) Már Schubert mester így zenélt,
És a szíveknek így mesélt
Bécsben az öreg Strauss, a keringő király.
Valcer szól, hogyha szeretünk,
Valcerre szeret a szívünk;
S ha válni muszáj, már valcer muzsikál!
(Refrain)
Köszönöm, hogy imádott,
Hogy reám úgy vigyázott,
De ne küldjön virágot nekem,
FIZETEK FŐÚR.....
Fizetek főúr, volt egy feketém,
S egy életem, mit elrontottam én. ...
Sietek főúr, nincs mar sok idom
Ma éjszaka akit varok, értem jön.
Holnap talán mar egy másik főúr jön énfelém
És az égi kávéház teraszán, így dalolok én...
Fizetek főúr, volt ezer remény
És az életem, mit elrontottam én.
Csillogó szép csodás világ
Búcsú nélkül megyek tovább..
Soha se jó a búcsúszó,
Mire való a könny és a vad
Halkan, csendbe megyek el én
Suhan velem a szerelem...
Üzen nekem, hogy nincs mar fény.
Fizetek főúr, nincs mar sok idom,
Talán akit varok, ma értem jön
Ezüst gitár
Dalold el ezüst gitár
szívemnek sóhaját,
de jó lenne szeretni,
Gondtalanul nevetni
az egész életen át.
Dalold el ezüst gitár
lelkemnek bánatát,
járkálok a tavaszban
Olyan csodás tavasz van,
szerelmet mégsem ád.
Lenéz rám a holdsugár
mámoros éjszakán,
úgy kínoz valami,
Egyszer csak valaki
felfigyel dalomra tán!
Dalold el ezüst gitár,
hogy életem így sivár.
Úgy szeretnék szeretni,
gondtalanul nevetni,
dalolj csak, ezüst gitár!
Lehoznám néked a csillagokat....
Lehoznám néked a csillagokat is az égről,
Tündér vagy te a legtündéribb tündérmesékből.
Te vagy az álmom, te vagy a csókos éjszakám,
Várom, hogy karomba dőlj majd egy forró éjszakán!
Jaj, de szép lenne!
Zafírfelhők között vinnélek fel a mennyekbe!
Daloló madarak kísérnének csicseregve.
Kezed a kezembe, fejed a keblemre hajtanád,
S én füledbe súgnám az örök szerelem dalát.
Párizsban szép a nyár...
Oly gyakran játssza a szomszéd nagy hanggal a kislemezt,
Áthallik ordítva onnét, a közfal vékony gerezd.
Elűzi reggel az álmom, este sincs egy percnyi csend,
Pár órát nappal kell hálnom, s akkor is fülembe cseng Ollé!
Párizsban szép a nyár, ha a Grand Boulevard fényárban áll,
Sétára vár a Szajna-part, a kis Paulette is épp arra tart.
Kezében rózsaszé, az a csött szája már csókra áll,
Hiszen oly régen várja a szép Pierre, csókot is érdemel, ollé!
Szomszédom meghívott egyszer, hallgassunk együtt zenét,
Feltett egy lemezt, mit kedvel, bár nyomban roppanna szét,
Egy lett az ötlet a tettel, ráültem, kettérepedt,
Erre egy új példányt tett fel, mert ebből többet is vett. Ollé!
Kis Paulette még mindig sétál? És Pierre még meddig vár?
Érjen már véget a szép nyár, a partot lepje sár!
Csókolják meg végre egymást, béreljen Pierre szobát,
Adjon a pap rájuk áldást, mert én nem bírom tovább. Ollé!
Hétre ma várom a Nemzetinél ...
Mindig a Nemzeti előtt
Várom az édes, kicsi nőt.
S a hirdetési oszlopot
Egészen kiolvasom ott, míg várok.
S a nő halkan odaoson,
Gyalog jön, vagy villamoson,
A lovagjához odalép.
Egy randevú de csodaszép!
Hétre ma várom a Nemzetinél,
Ott, ahol a hatos megáll.
Szemben az Emke cigánya zenél,
Ha nem jön el, szívem de fáj!
De ott lesz ugyebár,
Lesem, hogy jön-e már,
Hisz ránk egy icike-picike mozi vár.
Épp ezért hétre ma várom a Nemzetinél,
Ott, ahol a hatos megáll.
Pá, Gyuri! - mondja csitri hang,
S a fiú így szól: - Kisztihand!
A férfi a nőbe karol,
Egy fészek várja valahol most őket.
Remegnek a női kacsók,
Kapuk alatt finom a csók!
Mily édesek a randevúk,
Lovagja a fülébe súg:
Épp ezért hétre ma várom a Nemzetinél,
Ott, ahol a hatos megáll.....
Nekünk találkoznunk kellett
Nekünk találkoznunk kellett
valahol, valahol.
Tudtam, úgyis rám találsz
valahol, valahol.
Míg a vén Föld körbejár, míg a szív muzsikál,
Mellettem állsz.
Bár elmentünk egymás mellett,
valahol, valamikor,
De te visszanéztél rám
valahol, valamikor,
Mint a márciusi szél jött felém a remény,
Hogy valaki vár.
Gyöngéd vallomás a legelső csókunk,
Ezeregy éj-varázs
Néma eskü volt az a csók,
hogy nem jön más.
És az évek lassan teltek
teveled, teveled,
Mindent megköszönök én
teneked, teneked,
Mint a folyó meg a part, összetart,
Együtt vár fény és vihar.
Így élünk mi egymás mellet,
Nekünk találkozni kellett
valahol, valahol, valahol.
Valamikor.
Gyöngéden (Speak Softly Love)
Gyöngéden ölelj át, és ringass szerelem,
Hadd mondom halkan el, ne hallja senki sem:
A nagyvilág te vagy nekem,
Karodba bújva már a célhoz érkezem.
Hószagú szél fújja hajunk, szerelmesem, ketten vagyunk.
Nem érhet engem semmi rossz, ha átölelsz,
Nem várok választ mástól, hogyha te felelsz.
Hazatalált kóbor szívem, gyöngéden ölelj át, és ringass szerelem!
Egy kis, édes félhomályban...
Várj, egy szót se szóljunk még, ég a vágy ,az éjjel szép,
s minden álmot széjjeltép most a beszéd.
Félhomály van ez jó, messze szól egy halk tangó,
oly szép most ez így.
Szív beszél a szívhez, s hidd el kár itt minden szó...
Nézd, hogy ég a csillag fenn, vágyak égnek szívünkben,
csak ne mondjad azt , hogy "nem " kicsi szívem.
Így simulni jó hozzád, majd eléget forró szád,
ülni szembenézve, csöndben kéz a kézbe
ez talán a boldogság !
Egy kis édes félhomályban,
mennyi, mennyi, mennyi, mennyi
mennyi báj van,
mennyi vágy van, mennyi álmunk,
mennyi csókunk ég.
Egy kis édes félhomályban ,
mennyi, mennyi, mennyi mennyi vallomás van,
hidd el édes, én imádlak rég !
Nézd, az ég az sosem súgott ennyi álmot még,
és a szívem olyan boldog, mintha álmodnék.
Egy kis, édes félhomályban......
Sárosi Katalin
Különös éjszaka volt ....
Különös éjszaka volt ,
csak miénk volt a Sziget, a sétányon senki se járt...
Valahol lágy zene szólt, mi csak néztük a vizet,
és mindkettőn egy szóra várt.
Aztán, se szó, se beszéd :
jöttél mind közelébb, míg az ajkad a számhoz ért.
Azóta úgy érzem én, most már bármi is ér,
nekem érdemes volt élni ezért !
Micsoda éjszaka volt, fények úsztak a Dunán
mint játékos papírhajók...
Nem látta más, csak a Hold és egy pár csillag talán
hogy így történt az első csók !
Hozhat elém az élet,
ezer pompás új csodát,
nem felejtem amíg csak élek
azt a lázas éjszakát !
Micsoda éjszaka volt...
nem felejtem amíg csak élek
Koncz Zsuzsa
Istenhozzád
Este van már csillag van az égen
Véget ért megint egy szép napunk,
Későre jár mégis nehéz most a búcsú,
Hiszen isten tudja hol találkozunk.
Az angyalok is könnyes szemmel néznek,
Ha látják, hogy mi még együtt vagyunk.
Későre jár mégis nehéz most a búcsú,
De hát isten hozzád vár az otthonunk.
Egyszer még egy gyertyafényes csendes este visszatérünk,
S mint a régi dallamokra, álmainkra úgy emlékezünk.
Alszik már az utca és a város,
Ébren talán csak mi álmodunk,
Későre jár mégis nehéz most a búcsú,
Csak az isten tudja hol találkozunk.
Mára már a muzsikának vége,
Legyen ez az utolsó dalunk,
Későre jár mégis nehéz most a búcsú,
Legyen istenhozzád vár az otthonunk.
Egyszer még egy gyertyafényes csendes este visszatérünk,
S mint a régi dallamokra, álmainkra úgy emlékezünk.
Minden jó csak legyen jó a vége,
De addig még talán találkozunk,
Későre jár mégis nehéz most a búcsú,
És ha lehet legyen szebb a holnapunk.
Isten véled édes Piroskám.....
Volt nincs szerelem , nincs már nyoma sem
nem szeretem mikor énrám fittyet hánynak.
Volt nincs az a csók, lássuk a valót
most ugye kész az egész.
Isten véled édes Piroskám
van még rajtad kívül csinos lány
túlélem e búcsút vidáman, és ha nem
hát akkor mondd mi van ?
Felsír a tömeg, meghalt, szeretett
csak te tudod, hogy e hű szív érted halt meg.
Gyilkos hajadon, bátor hajadon
most ugye kész az egész ?
Hogy fogsz sírni édes Piroskám
kisírt szemmel nincsen csinos lány.
Hogyha elhagysz ki sem bírom tán,
hát térjünk észhez édes Piroskám !
Egy darabot a szívemből
Mikor hozzád indulok mindig izgatott vagyok,
Mindig valamit viszek, mindig valamit hiszek,
És mindig ott hagyok egy darabot a szívemből.
Mikor nálad ott vagyok mindig boldogabb vagyok,
Mindig téged akarlak, mindig téged vigyázlak,
És mindig ott hagyok egy darabot a szívemből.
Meddig élhetek még én így? - ezt már magam sem tudom,
Hiszen visszahív egy régi szerelem.
Meddig élhetek még én így? - ezt már magam sem tudom,
De mondj már valamit, és amit mondasz elhiszem.
Mikor tőled eljövök irigy szomszédok között,
Mindig valamit hozok, mindig valamit lopok,
És mindig letörök egy darabot a szívemből.
Csepregi Éva
Hosszú az a nap...
Hosszú az a nap, amely a csókod nélkül múlik el
hosszú az az út amit a küszöbömig megteszel,
hosszú a perc míg átölelsz,
míg mindent elmesélsz
és gondjaidból hozzám visszatérsz.
Rohan az idő , aztán a búcsú újra oly nehéz
aki így szeret annak a másikból minden kevés.
Ha tudnád, hogy mennyire várlak
tán mégjobban sietnél hozzám
mert boldog az a perc , míg magadhoz ölelsz Drágám !
HOLNAP HAJNALIG
(Neoton)
Ne hidd azt, hogy senki se szeret
Szoríts jobban, melletted vagyok én!
Új kedvest egy még újabb követ,
De barátságunk csillagidőt ígér.
Én is őrzöm arcomat, sajátodat te is félted.
Leláncolnád önmagad, s közben szabadságod kéred.
Visszakéred...
Holnap hajnalig ébren őrizzük álmunk.
Holnap hajnalig mindent rendben találunk.
Érintsd meg a lelkem még egyszer.
Érintsd meg, és aztán engedj el.
Holnap hajnalig őszintén ölelj még,
ölelj még.
Ha úgy érzed, hogy senki se szeret,
Rohanj hozzám, melletted leszek én!
Éjszakánk már nem lehet ilyen,
De barátságunk védeni fog, ne félj!
Én is őrzöm arcomat, sajátodat te is félted.
Leláncolnád önmagad, s közben szabadságod kéred.
Visszakéred...
Záray Márta
Ne nézzen úgy rám a gyönyörű szemével
a szívvel játszani, jajj nem szabad !
ne fogjon úgy át a remegő kezével
a szívnek húrja van, és elszakad.
Az első csókját én el nem feledem
itt állok árván, halálos betegen
mert szeretem !
Ne nézzen úgy rám a gyönyörű szemével
a szívvel játszani, jajj nem szabad !
HERVADT FALEVÉL
J.Kozma
Szemébe mondtam, hogy nem szeretem
s vártam, hogy erre majd mit mond nekem.
Gyötörtem, kínoztam szüntelenül,
féltékeny voltam oly kegyetlenül.
Azt mondtam néki, hogy más férfi vár,
ha estére randevúnk volt.
Szerettem volna, ha könnyet ejt már,
de ő csak kacagva felém hajolt,
s azt mondta: szeretsz te engem,
a szíved enyém, érzem én.
Én ellöktem magamtól durván,
s ö sebzetten nézett reám.
Hervadt falevél hullt a fáról,
elvitte őt az őszi szél,
mégis minden este visszavárom,
mert szívem csak ő érte ég...
Sissi dala
(Elisabeth c. musical-ből)
Nem én lennék
Ne kívánd, hogy játsszam a nőt aki jól nevelt.
Ne kívánd, hogy tudjam a módit, s az illemet.
E példás kis udvartöltelék, az már nem én lennék.
Ha repít a trapéz, ha elbír a vékony jég ha szeszély,
a veszély az csodás az álomszép.
De értsd meg ha nem kockáztatnék, az már nem én lennék.
Ha óvnál a bajtól épp az lesz a baj.
Hogy nyűg lesz csak rajtam a lét.
Mint sólyom úgy szállok majd más táj felé,
ha békjóz a kényszerűség.
Ha leszól egy csillag, ha elhív én elmegyek.
A világ, a hazám, a felhők, a mesterek.
Ha tudást csak könyvekből vennék, az már nem én lennék.
És taszít ha tolong sok kegyenc, sok esdeklő és riaszt ha les rám
és öröm ha egy sem jő.
Kit nem bánt e barbár csőcselék, már nem én lennék.
És elveszthetsz hidd el, ha börtönbe zársz
a fészkedből elszállok én.
Hogy megtarthass az kell, hogy hadd higgyem
már az élet mit élek, enyém!
Egy társ kell egy barát, ki megvéd, ki átölel,
ki megért ki megóv, ha vígasz vagy tréfa kell.
De hagyja , hogy éljek szabadon, mint a lélek,
mert így vagyok, csak Én!
Csak én!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
