Sybill levele...
Kis Petrovom remélem megbocsátja,
hogy búcsú nélkül hagytam el magát!
Tudom, hogy Ön Sybillnek jó barátja,
s egy jóbarát, az mindent megbocsát!
Kövesse példám, szép vidáman éljen
a sors nekünk a válást rendelé...
Ha fáj is kissé Petrovom ne féljen,
azért a szíve nem szakad belé!
Most érkeztünk, s máris írok lássa!
A szállodánk elég finom.
És hull a hó...s a hópelyhek hullása közben
magáról elgondolkodom...
Szerelmünk mint virág a hófuvatba
elhervadt máris, mielőtt kinyílt.
Szorítsa meg a kezem így gondolatban
és kérem, hogy felejtse el Sybillt!
A magam módján...
(My Way)
És most, hogy nincs tovább,
Hogy eljött már a búcsú perce,
Itt állsz, s én nézek rád,
S azt mondom csak: Na persze, persze…
A könny, a fájó könny
Titokban hull az emlékek dombján,
Bár én szerettelek
A magam módján…
Szép volt az első szó,
Az első csók, az első versek,
Szép volt a randevú,
Az izgalom, a színes tervek,
Szép volt a napsugár,
A harmatcsepp a nyíló rózsán,
Míg én szerettelek
A magam módján…
Mondd, mért kerget szét a gonosz sors?
Miért száll a perc? Miért olyan gyors?
Ha nincsen tűz, ha nincsen láz,
Üres a szív, üres a ház,
A csend remeg,
S én szenvedek
A magam módján…
Az est még bársonyos,
Még simogat, mint lepkeszárnyak,
De már két csók között
Lehullanak a szürke árnyak,
Hisz rég kihült a láng,
S csak nevetünk a tegnap szomján,
Bár én szerettelek
A magam módján…
Ha nincsen tűz, ha nincsen láz,
Üres a szív, üres a ház,
Fordul a kulcs, kattan a
Én sohasem búcsúzom...
Koncz Tibor - Bradányi Iván
Én sohasem búcsúzom,
Én szótlanul távozom,
Úgy fáj, mikor egy szerelem véget ér,
De hogy mért, sohasem kutatom.
Nem sírok, könny nem kísér utamon,
Bánt, de sohasem mutatom,
Fáj, amikor egy kis öröm elköszön,
De én sohasem búcsúzom.
Szép csendben tovább megyek,
Előttem magas hegyek,
Estére hol is leszek,
Még nem tudom.
Mért lássa más szomorú mosolyom?
Úgy bánt, de sohasem mutatom,
Úgy fáj, amikor egy szerelem véget ér,
De én sohasem búcsúzom.
Búcsúzik a nyár...
Bakos Géza - Bradányi Iván
Amikor azt mondtad, hogy vége,
Azt hittem, tréfáltál csupán,
Még együtt mentünk ki a rétre,
És miénk volt a délután.
Amikor elhagytak az álmok,
Még mindig reménykedtem én,
De most az ablakomnál állok,
S köröttem elfogyott a fény.
Odakint búcsúzik a nyár,
Rőt levél remeg a fán.
Sietve búcsúzik a nyár,
Por szitál lépte nyomán.
Szeptember söpör már a tereken,
Sírnak az őszi kertek.
Közöttük szalad még a szerelem,
Kifakult álmot kerget.
Én őrzöm, egyedül csak én,
Emlékét még a régi nyárnak,
Nézem a vihartépte fákat,
Szemembe könnyet csal a szél!
És közben búcsúzik a nyár,
Rőt levél remeg a fán.
Magamtól kérdezem csak már:
Mi jöhet ezután?
Zalatnay Sarolta :
Mindig kell egy barát
Mindig kell egy barát, mindig kell egy barát,
aki sokszor elkísér.
Mindig kell egy barát, mindig kell egy barát,
aki mindent elmesél.
Mindig kell egy barát, mindig kell egy barát,
aki bátorít hogyha félsz.
Mindig kell egy barát, mindig kell egy barát,
kinek mindent elmesélsz.
Mindig kell egy barát, mindig kell egy barát,
ki aki mélyből felrepít.
Mindig kell egy barát, mindig kell egy barát,
ki a bajban megsegít.
Csodát látni, jobbá válni,
barát nélkül, nem lehet.
Emlékezzünk, tervetszőni,
barát nélkül, nem lehet.
Mindig kell egy barát, mindig kell egy barát,
aki vígaszt nyújt neked
Mindig kell egy barát, mindig kell egy barát,
ki csak érted van veled!
Mindig kell egy barát, mindig kell egy barát,
ki a mélyből felrepít.
Mindig kell egy barát, mindig kell egy barát,
aki minden elmesél.
Fonográf :
Mondd, hogy nem haragszol rám!
Tudod, annyi minden történt akkor éppen,
És én nem tudtam már hinni senkinek.
És te megpróbáltál segíteni rajtam,
Sajnálom most már, hogy megsértettelek.
Hidd el, hogy bánom már, őszintén bánom már,
Hogy hirtelen elküldtelek.
És most már kérem én, őszintén kérem én,
Hogy egyszer majd bocsásd ezt meg,
És mondd, ó, mondd, hogy nem haragszol rám,
Hogy nem haragszol rám!
Tudod, fáradt voltam, csalódott meg minden.
Egész egyszerűen nem értettelek.
Olyan átkozottul tiszta tudtál lenni,
Sajnálom most már, hogy megsértettelek.
Hidd el, hogy bánom már, őszintén bánom már,
Hogy hirtelen elküldtelek.
És most már kérem én, őszintén kérem én,
Hogy egyszer majd bocsásd ezt meg,
És mondd, ó, mondd, hogy nem haragszol rám,
Hogy nem haragszol rám!
Zalatnay Sarolta :
Hol jár az eszem?
Hol jár az eszem? Csak a csengõt figyelem.
Érzem szívemen, hogy ez majdnem szerelem.
Kedves szóra nem vártam így soha talán.
Hol jár az eszem? Mindig csak nála jár.
Elmúlt egy nap már, s nem láttam õt.
Úgy hajtanám rohanón az idõt!
Hol jár az eszem? Csak a csengõt figyelem.
Nem jó egyedül, de én várnék szívesen,
Várnék, ha õ is érzi, és ugyanúgy vár,
Hol jár az eszem? Mindig csak nála jár.
Elmúlt egy nap már, s nem láttam õt.
Úgy hajtanám rohanón az idõt!
Hol jár az eszem? Csak a csengõt figyelem.
Nem jó egyedül, de én várnék szívesen,
Várnék, ha õ is érzi, és ugyanúgy vár,
Hol jár az eszem? Mindig csak nála jár.
Nála jár. S várom már.
Nekünk találkozni kellett....
Nekünk találkozni kellett,
valahol, valahol...
Tudtam, úgyis rám találsz
valahol, valahol...
Míg a vén Föld körbejár,
míg a szív muzsikál,
Mellettem állsz.
Bár elmentünk egymás mellett,
valahol, valamikor...
De te visszanéztél rám
valahol, valamikor...
Mint a márciusi szél
jött felém a remény,
Hogy valaki vár.
Gyöngéd vallomás
a legelső csókunk,
Ezeregy éj-varázs
Néma eskü volt az a csók,
hogy nem jön más.
És az évek lassan teltek
teveled, teveled...
Mindent megköszönök én
teneked, teneked...
Mint a folyó meg part, összetart,
Együtt vár fény és vihar.
Így élünk mi egymás mellet,
Nekünk találkozni kellett
valahol, valahol, valahol.
Valamikor.....
Szerelmes biciklisták:
Te szeress legalább!
 
Aki megért, senki sincs talán,
Te szeress legalább!
Estefelé, ha rád tör a magány,
Te szeress legalább!
Kinek is kell
Egy tüskés-bolondos figura,
Ki a szívét letagadja,
S nincs bájos mosolya?
Mi lesz velem?
Oly nagy a világ,
Fogjunk össze,
Te szeress legalább!
Kinek is kell
Egy tüskés-bolondos figura,
Ki a szívét letagadja,
S nincs bájos mosolya?
Mi lesz velem?
Oly nagy a világ,
Fogjunk össze,
Te szeress legalább!
Fogjunk össze,
Te szeress legalább!
EGY ESERNYŐ ALATT
Victor Máté -: szöveg Bradányi Iván
Na, úgy tűnik, esni fog…
Gyűlölöm az esőt!
Bár, tulajdonképpen szeretnem kéne…
Egy esernyő alatt,
A nagyvilágtól távol,
Megcsókoltalak
És patakzott a zápor.
Nem figyelt reánk
A nagyvilágon senki,
Összeért a szánk,
S nem tudtunk tovább menni.
Csöpögött a víz
És csöpögött az inged.
A csók, s az esővíz
Megrészegített minket.
Átkaroltalak,
Oh, nincs szebb dolog ennél,
Egy esernyő alatt
A boldogság is elfér.
Köröttünk az autóbuszok fröcsköltek sarat,
De mit bántam én, míg az ajkam ajkadhoz tapadt.
Ó, egy esernyő alatt…
Köröttünk köd gomolygott és jajgatott a szél,
Tócsává változott az utca és a tér,
De nekünk ez maradt
A legfényesebb nap,
Mert megcsókoltalak
Egy esernyő alatt,
Mert megcsókoltalak
Egy esernyő alatt.
2005. 11. 24
Zorán : Szerelmes dal
Mikor engem nézel,
Tudom, engem látsz.
Mikor szólok hozzád,
Érzem, engem hallasz,
Ahogy érzem, mondom.
Nem kell keresnem a szót,
Ugye, milyen egyszerű ez?
Ugye jó, hogy egyszerűen így van?
Hogyha haragszom rád,
Neked mondom el.
Hogyha haragszol rám,
Nem kell elhallgatnod,
És egy rossz nap végén
Nem kell hazudnod, hogy jó volt.
Ugye milyen egyszerű ez?
Ugye jó, hogy egyszerűen így van?
Amikor jöttöd várom
Ha esik, most is fázom,
S nem nő az utca kövén virág.
Nem írnak verset rólunk,
Nem állnak fel, ha szólunk,
S az órák rendben járnak tovább.
De ha arcod sápadt
Bánt, hogy fáradt vagy.
Hogyha sokat késel
Félek, baj nem ért-e?
Tudom szeretsz engem
S vagyunk, ahogy lenni jó.
Ugye, milyen egyszerű ez?
Ugye jó, hogy egyszerűen így van?
Búcsúzás....
Szentirmai Ákos-Bradányi Iván
Amikor véget ér egy álom,
Szomorúbb ennél nincs talán,
Hiszen egy láthatatlan függöny
Lemegy az élet színpadán.
A búcsúzás egy kétszemélyes darab,
Hol a végzet írja minden egyes szavad,
Hol nem tudod, hogy mit hogyan csinálj,
Csak azt tudod, hogy a szíved nagyon fáj.
A búcsúzáskor könnyes lesz a szemed,
Hiszen valakinek átadod a helyed,
Ki ellopja a tegnap örömét,
És rád zuhan a hirtelen sötét.
Mi történt? Folyton ezt kérded,
Mi történt? Magad sem érted,
Mitől lett minden olyan más.
A búcsúzás egy nagyon nehéz szerep,
Hol a végszavakat felkapják a szelek,
Már nem segít se könyörgés, se vád,
Te félreállsz, s az élet megy tovább…
Amiben esztendőkig hittél,
Őszintén, ostobán, vakon,
Amire esküdni is mertél,
Összedől, elhagy egy napon.
A búcsúzás egy kétszemélyes darab…
Eisemann Mihály-Szilágyi László:
Kié vagy, mondd?
Kié vagy mondd,
kié vagy mondd, kié a szemed,
Kié a szíved, kié a szád?
Kié vagy mondd,
irígylem őt, ahogy csak lehet,
Mert téged szeret, mert a babád.
Tudom, hogy rossz vagy hozzá
könnye gyakran pereg,
Virágos május éjjen,
mégis boldog lehet veled.
Kié vagy mondd,
kié vagy mondd, kié a szemed,
Kié a szíved, kié a szád?
Gergely Róbert :
Elveszíthetsz mindent
Hogy tudhatnád, hogy mondjam el
Az hogy élsz - mit jelent?
Hisz nem ragyog rád, se csillag, se hold
S amid volt - elveszett....
De az érzések az álmok megmaradtak:
Gyöngéd pillantások, becéző szavak...
És bármerre tévednél, a szeretet elkísér...
Elveszíthetsz mindent, mégis lesz remény;
A rád omló sötétben, érted gyúl a fény!
Amíg két kar átölel, szíved súgja- bízni kell!
Sok hazugság közt eltévedtél
Ahol jársz nincs helyed,
Hogy tudhatnád, hogy mondjam el
Az hogy élsz, mit jelent!
Hogy a boldogság mögött ott áll a bánat,
S hogy a bánat mélyén új öröm fakad....
S az elveszett éveknél, egy érintés többet ér
Elveszíthetsz mindent, várhat rád a mély
Mig lesznek kik szeretnek, nem húny ki a fény!
amig két kar átölel szíved súgja bízni kell
Elveszíthetsz mindent mit pénzen gyűjtöttél
De nincsen nagyobb kincs mi benned él!
Ott fogsz majd sírni...
Szívem ma vártam, a kis szobámban,
ígérte eljön ma még,
Egy búcsú szóra, egy búcsú csókra,
hogy idenyújtja kezét.
Szívem ma vártam, a kis szobámban,
helyette jött egy levél,
Benne csak ennyi, férjhez kell menni,
maga is tudja miért.
Ott fogsz majd sírni, ahol senki se lát,
százszor megcsókolsz, majd egy szál ibolyát.
Ne írd, hogy vége, mert azt nem hiszem én,
nappal kigúnyolsz, de az álmod enyém.
Vissza fogsz hívni, te se bírod soká,
lesz még, hogy járnál, egy kis ablak alá.
Akkor már késő, nem is gondolok rád,
ott fogsz majd sírni, ahol senki se lát.
Koncz Zsuzsa : Miért hagytuk, hogy így legyen
Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa,
Azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra,
Azt hiszed, hogy mindig mindent megbocsátunk,
Azt hiszed, hogy megtagadjuk minden álmunk,
Minden álmunk.
Virágok közt veled lenni,
Tudom, szép volna, kedvesem
Virág sincsen, te sem vagy már,
Miért hagytuk, hogy így legyen?
Virágok közt veled lenni,
Tudom, szép volna, kedvesem
Virág sincsen, te sem vagy már,
Nem ad választ ma senki sem!
El ne hidd azt, bárki mondja, hogy ez jó így,
El ne hidd, hogy minden rendben, bárki szédít,
El ne hidd, hogy megváltoztunk vezényszóra,
El ne hidd, hogy nyílik még a sárga rózsa,
Sárga rózsa.
Virágok közt…
Kovács Kati :
Volt egy régi nyár
Ülök egyedül halkan
Nyitott ablakomnál,
Kívül a lámpák fénye,
Késő este van már.
Rohan az a sok ember,
Bábel van az utcán,
És én álmodom csendben,
Senki nem figyel rám.
Volt, volt egy régi nyár
És egy boldogság,
Oly nehéz lenne most
Nem gondolni rád.
Úgy kísér utamon,
Most is nyomon követ,
Én boldogabb nyarat
Azóta nem, nem ismerek.
Volt, volt egy régi nyár
És egy szerelem,
Én azt a régi dalt
El nem feledem.
Jön majd egy új nyár,
Jön majd egy új szerelem,
És mégis, ami volt
Nem feledem!
Holdvilágos éjszakán
Holdvilágos éjszakán
Miről álmodik a lány?
Hogy jön egy királyfi tán
Hófehér paripán
Ez az álom oly mesés,
Ám de jön az ébredés
A királyfi oly kevés
És hogy jön, tévedés
És mégis még kicsi fellegek
Úsznak az ég peremén
Míg őket nézni lehet,
Örökéletű lesz a remény
Meg a regény
Holdvilágos éjszakán
Miről álmodik a lány?
Hogy jön egy királyfi tán
Hófehér paripán
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
