Tilosban Bergendy
Találkoztam egy lánnyal, Ez mással is megesett, De azután mi történt, Azt már nem mondom el neked. Vagy siettél az utcán, Mert valaki várt És a piros lámpa Épp utadba állt, ||: A tilosban, a tilosban, Te is jársz néha titokban :||
Ákos Keresem az utam
Látod, nincs mit mondanom, A napot, az órát sem tudom, Csak várom, hogy üzend, hogy vársz.
Most nem ontom bátran, okosan a szót, A falon át hallom csak a rádiót Ha erre jársz, engem itt találsz.
Ezer meg ezer éve Keresem az utam, Néha keresem a bajt, És keresem azt, aki engem akart, Akinek engem küldött, Akit nekem szánt az ég. Ezer meg ezer éve Keresem az utam, Néha keresem a bajt, És keresem azt, aki engem akart, Akinek engem küldött, Akit nekem szánt az ég.
És az a rádió úgy zokog, Mintha szerelmet vallana És nekem szól a legbutább dala.
Mert ugyanúgy hívlak most is, Szánalmas hogy mindent elhiszek, Hogy mennyire örülnék Neked.
Ezer meg ezer éve Keresem az utam, Néha keresem a bajt, És keresem azt, aki engem akart, Akinek engem küldött, Akit nekem szánt az ég. Ezer meg ezer éve Keresem az utam, Néha keresem a bajt, És keresem azt, aki engem akart, Akinek engem küldött, Akit nekem szánt az ég.
Tudod, hogy vár még rám, A Holdnak tán a túloldalán, O az, aki beszél bennem Érthetetlen angyalnyelven.
Keresem az utam, Néha keresem a bajt, És keresem azt, aki engem akart Akinek engem küldött, Akit nekem szánt az ég.
Ezer éve Keresem az utam, Néha keresem a bajt, És keresem azt, aki engem akart Akinek engem küldött, Akit nekem szánt az ég.
A magas ég... A magas ég...
Iris ( Angyalok városa c.film zenéje )
Fel kéne adnom örökre, hogy megérinthetlek Mert tudom, hogy te érzel engem valahogy Közelebb vagy az Éghez, mint én valaha is leszek És nem akarok hazamenni pont most
És minden amit érezhetek ez a pillanat És minden amit lélegezhetek a te életed Mert előbb vagy utóbb vége szakad Csak nem akarom, hogy hiányozz ma este
Nem akarom, hogy a világ lásson engem Mert nem hiszem, hogy megértenének Amikor minden a pusztulásáért készült el Csak tudni akarom ki vagyok én
Nem tudsz a könnyek ellen harcolni, amik nem jönnek Vagy az igazság pillanata ellen a hazugságaidban Amikor minden olyan, mint a mozikban Csak azért vérzel, hogy tudd, életben vagy
Nem akarom, hogy a világ lásson engem Mert nem hiszem, hogy megértenének Amikor minden a pusztulásáért készült el Csak tudni akarom ki vagyok én
Csak tudni akarom ki vagyok én
Köszönöm, hogy imádott....
Köszönöm, hogy imádott, hogy reám így vigyázott, de ne küldjön virágot nekem.
Köszönöm, hogy becézett, de egy kissé elkésett, mert titokban másé lett szívem.
De miért is áltatnám többé magát? Váljunk el szép csendben, mint két jó barát!
Köszönöm, hogy imádott, hogy reám így vigyázott, de ne küldjön virágot nekem.
Egy valczer szebb mint száz beszéd! Átfonja mind a nő szívét. Egy jó hawaii blues, mely úgy odahúz feléd.
Bús zene, mámor és varázs, víg zene csók és vallomás. És nem kell hozzá már semmi semmi más!
Köszönöm, hogy imádott, hogy reám így vigyázott, de ne küldjön virágot nekem.
Harangozó Teréz
Nekünk találkozni kellett
Nekünk találkoznunk kellett valahol, valahol. Tudtam, úgyis rám találsz valahol, valahol. Míg a vén Föld körbejár, míg a szív muzsikál, Mellettem állsz.
Bár elmentünk egymás mellett, valahol, valamikor, De te visszanéztél rám valahol, valamikor, Mint a márciusi szél jött felém a remény, Hogy valaki vár.
Gyöngéd vallomás a legelső csókunk, Ezeregy éj-varázs Néma eskü volt az a csók, hogy nem jön más.
És az évek lassan teltek teveled, teveled, Mindent megköszönök én teneked, teneked, Mint a folyó meg a part, összetart, Együtt vár fény és vihar.
Így élünk mi egymás mellet, Nekünk találkozni kellett valahol, valahol, valahol. Valamikor .....
Mért nem csináljuk ezt gyakrabban? Szentirmai Ákos - Bradányi Iván
Mért nem csináljuk ezt gyakrabban, Hiszen olyan jólesik, Hogy a hangod újra hallhattam, És hogy együtt vagyunk itt.
Jobban kellett ez, mint gondolnád, Ez a délután veled, Hisz kimondhatatlan boldogság Az, hogy fogom a kezed.
A kávé, a zene, a cigarettafüst Ma feldob, mert veled vagyok, Az emlék úgy fénylik, mint csillogó ezüst, Mely egyedül nekünk ragyog.
Nézd a muskátlit az ablakban, Ő is neked örül itt, Mért nem csináljuk ezt gyakrabban, Hiszen olyan jólesik…
Nézd a muskátlit az ablakban, Ő is neked örül itt, Mért nem csináljuk ezt gyakrabban, Vagy legalábbis lassabban, Hogy tovább tartson egy kicsit…
Egy kis cigaretta...
......Egy kis cigaretta, valódi, finom, oly illatos, enyhe, mint rózsaszirom, Szippantani jó, na de vége hamar, Csacsi mind, aki többet akar ...
Oly szép ez az élet, és szép a világ ha szállnak a légben a füstkarikák ha fáj is egy kicsit, szívedre nem vedd.... Cigarett, ó cigarett ......
Ugye szeretsz még? Németh Gábor - Bradányi Iván
Ugye szeretsz még? Úgy szeretsz ma is nagyon? Hogyha itt lennél, Ezt nem is kéne vitatnom! Ugye szeretsz még? Álmaidban beszélsz velem? Meg is simogatsz, Pont úgy, ahogyan én teszem.
Régen láttalak, Nem tudom, merre vagy, Lehet, hogy már nem is törődsz velem. Merre jársz, Ki tudja, merre jársz? Hallod-e hangom, mikor megkérdezem:
Ugye szeretsz még…?
Hidd el... Szécsi Pál
Mennyi álmot sző a bús emlékezet hányszor ébren ért a hajnal. Hányszor gondoltam, hogy Hozzád elmegyek de maradtam az álmaimmal. Semmit nem tudsz arról, hogy nálam nincs közöny hangod most is egyre hallom. Semmit nem tudsz arról, hogy a forró búcsúkönny megfagyott az arcomon.
Hidd el, ha nem jött volna egy őrült pillanat, hidd el, nem kerestünk volna új utat, hidd el értelmetlen órák múlnak el, nem jó ez így senkivel. Hidd el, hogy találkozni újra kell nekünk, hidd el, hogy egymás nélkül úgyis elveszünk, hidd el, nem lesz az majd őrült pillanat, ha visszahozzuk az álmokat !
Vándorol a nap, és aranyköntösét ráteríti majd a földre, Szomorú, mert nem találja, kedvesét látod mégsem hull a könnye. Ülök egymagam és arra gondolok Téged, hol talál az alkony ? Ülök egymagam és szomorú vagyok mert hiányzol nekem nagyon !
Hidd el, ha nem jött volna egy őrült pillanat, hidd el, nem kerestünk volna új utat, hidd el értelmetlen órák múlnak el, nem jó ez így senkivel. Hidd el, hogy találkozni újra kell nekünk, hidd el, hogy egymás nélkül úgyis elveszünk, hidd el, nem lesz az majd őrült pillanat, ha visszahozzuk az álmokat !
CIGÁNYSZERELEM
(My Gypsy Love) Bobby Vinton -: szöveg Bradányi Iván
Régi dalt susog a szél nekem, És egy percre itt vagy még velem, Együtt kószálunk a réteken, Cigányszerelem…
Messzi hegedűknek húrja szól, És egy édes emlék rám hajol, Karod észrevétlen átkarol, Cigányszerelem…
Olyan jó volt minden kezdetben, Táncoltunk sokat, Átélhettél mellettem Gyönyörű napokat.
Ma is felgyújtod a véremet, És a hosszú, fáradt éveket Messze kergeti a képzelet, Cigányszerelem…
AZ UTOLSÓ KERINGŐ
(The Last Waltz) Les Reed - Barry Mason / Bradányi Iván
Már majdnem üres volt a bálterem, A búcsú-valcer szólt szép csendesen, Már indulóban voltam épp, s megláttalak, Csak álltál ott a lámpák alatt.
Egyetlen tánc volt miénk, S azóta szeretlek téged, Szép volt a pillanat, Míg hozzád sodort az élet. Azt hittem, itt maradsz, mindig velem, Azt hittem, hozzám fűz a szerelem. De aztán hirtelen a láng ellobbant már, Te nem vagy már velem, a szívem úgy fáj.
Egyetlen tánc volt miénk…
Minden véget ért, Mit is mondhatnék, Hallgatom, hogy a zenekar játszik… La-la-la-la-la…
Egyetlen tánc volt miénk…
NEW YORK, NEW YORK John Kander - Bradányi Iván
Úgy csábít a fény, Már utazom én, Kapd el a szédült szívemet, New York, New York! Nézd, táncolok én, Nézd, dalolok én, Mindennek része így leszek, New York, New York! E soha el nem alvó város csak engem vár vár, Megadnám, bármi legyen érte az ár! Oh, vagyonom nincs, De szívem a kincs, Nincs más, ki téged így szeret, New York, New York! Búbánat, ég veled, Mindent elérhetek, Hisz engem vár New York, New York! E soha el nem alvó város csak engem vár, Megadnám, megtehetem, Bármi legyen, Nem bánom azt sem, ha túl nagy az ár! Oh, vagyonom nincs, De szívem a kincs, Nincs más, ki téged így szeret, New York, New York! Búbánat, ég veled, Mindent elérhetek, Csak hívnod kell, New York, New York!!!
Színezüst a Holdsugár... (Corcovado) Antonio Carlos Jobim - Bradányi Iván
Színezüst a holdsugár, Halkan cseng egy vén gitár, Kinn a csendes nyári éjszakában. Karjaid közt álmodom, Szívverésed hallgatom, Halkan zsong a szél És ajkad ajkaimhoz ér, Te drága. Együtt így oly jó veled, Tőled én el nem megyek, Amíg lobog az álmok gyertyalángja. Én eddig mindig féltem, Én szinte nem is éltem, Most hirtelen a szívem szárnyra kap, S a létezésem titka csak te vagy
Csak egyszer láttam Párizst...
Csak egyszer láttam Párizst És akkor sem veled, A Szajna parti fák alatt Nem fogtam a kezed. A Moulin Rouge-ban ültem, És halkan szólt a jazz, Az Eiffel torony tetején Csak lestem, most mi lesz? Beszáguldtam egy taxival A boulevardok sorát, A szemem itta lázasan A sok-sok új csodát. Csak egyszer láttam Párizst, S te nem voltál velem, Hisz én is álmodtam csupán, Hogy ott voltam, szívem.
Észrevétlenül... Szentirmai Ákos - szöveg Bradányi Iván
Észrevétlenül, Mint az esti árnyak, Észrevétlenül, Mint a lepkeszárnyak, Észrevétlenül, Mint hó a hegyeken… Észrevétlenül, mint a fű a réten, Észrevétlenül, Mint a fény az éjben, Észrevétlenül Jött a szerelem! Van úgy, hogy pár ellopott perccel, Azt hisszük, hogy gazdagok vagyunk. Van úgy, hogy felébredünk reggel És rögtön tovább álmodunk. Észrevétlenül Jött felém az arcod, Észrevétlenül, Hullám ér így partot, Észrevétlenül, Így találtam rád… Észrevétlenül, Ahogy hozzám értél, Észrevétlenül Az életembe léptél, Észrevétlenül Más lett a világ!
Buona sera Signorina... Peter De Rose - Bradányi Iván
Buona sera, signorina, buena sera, Kinn a tengeren már csillagfény ragyog, Még egy édes csók és aztán "buena sera", Tőled búcsút venni nem könnyű dolog. Holnap újra látlak, drága signorina, Együtt kószálunk a szűk utcák során, Majd az ékszerésznél megállunk egy percre, És egy jegygyűrűt is kapsz, de csak hitelbe, Nincs a földön, aki így szeretne téged, Buona sera, signorina, gyönyörű lány, Buo-na se-ra, sig-no-ri-na, gyönyörű lány!
Istenhozzád Koncz Zsuzsa
Este van már csillag van az égen Véget ért megint egy szép napunk, Későre jár mégis nehéz most a búcsú, Hiszen isten tudja hol találkozunk.
Az angyalok is könnyes szemmel néznek, Ha látják, hogy mi még együtt vagyunk. Későre jár mégis nehéz most a búcsú, De hát isten hozzád vár az otthonunk.
Egyszer még egy gyertyafényes Csendes este visszatérünk, S mint a régi dallamokra, Álmainkra úgy emlékezünk.
Alszik már az utca és a város, Ébren talán csak mi álmodunk, Későre jár mégis nehéz most a búcsú, Csak az isten tudja hol találkozunk.
Mára már a muzsikának vége, Legyen ez az utolsó dalunk, Későre jár mégis nehéz most a búcsú, Legyen istenhozzád vár az otthonunk.
Egyszer még egy gyertyafényes Csendes este visszatérünk, S mint a régi dallamokra, Álmainkra úgy emlékezünk.
Minden jó csak legyen jó a vége, De addig még talán találkozunk, Későre jár mégis nehéz most a búcsú, És ha lehet legyen szebb a holnapunk
Pigalle Georges Ulmer - Bradányi Iván
Örök a bál, Itt a csók és a nyár Együtt, karöltve jár, Pigalle! Muzsika szól, Még a kő is dalol, Szíved szikrákat szór, Pigalle! Itt egy fess nő, Ott egy bolond festő Tartja pemzlijét, Éjfélre jár, Mégis tombol a bál, Nézd csak, mennyi nép! Piros a szád, Ígér ezer csodát, Minek várjak tovább, Pigalle! Az éj gyönyörű, S bár a vágy sose hű, Gyerünk, irány a Rue Pigalle!
Csak egy utca, csak egy kis tér, De szinte egy városnegyed, És az ember, aki itt él, Az magányos sosem lehet. Elszáll a gond és a bánat, Nevetni sosem nehéz, Azonnal érzed, hogy más vagy, Ha e rejtelmes világba lépsz. Örök a bál…
Rég volt, szép volt
Ma már másképp állnak fenn a csillagok A régi úton nem megyünk Ma már nem vezet a tiszta szerelem Idegen lett életünk
Rég volt, szép volt Tiszta fény derül egy új nap hajnalán Rég volt, szép volt Látod, este van és nem gondolsz rám
Sok az elfelejtett emlék Sok az ismeretlen ismerős Sok a félreértett indulat Sok a tartalmatlan szó
Rég volt, szép volt Tiszta fény derül egy új nap hajnalán Rég volt, szép volt Látod, este van és nem gondolsz rám
Ma már megszokássá vált a szenvedély s az áldozat semmit sem ér Rég volt, szép volt Tiszta fény derül egy új nap hajnalán
Rég volt, szép volt Látod, este van és nem gondolsz rám Rég volt, szép volt Tiszta fény derül egy új nap hajnalán
Rég volt, szép volt Látod, este van és nem gondolsz rám
Valahol az esti csendben Megszólalt egy kismadár...
Álmodj velem... Victor Máté - Bradányi Iván
Szeress belém, S cserébe én Megszépítem életed. Fordulj felém, S ha bánt a fény, Hunyd le a két szemed.
Álmodj velem, álmodj velem, Simulj hozzám szerelmesen. Mint tarka lepke Oly puhán repül a perc, Ha mosolyogsz, ha átölelsz. Álmodj velem sok éjen át, Két csók között vigyázok rád, Átkelünk együtt, Hét hegyen, hét tengeren, Álmodj velem, álmodj velem.
Feljöttek már a csillagok, Üzen az ég most neked. Már csak egy perc, s veled vagyok, Hunyd le a két szemed.
Álmodj velem, álmodj velem, Simulj hozzám szerelmesen. Mint tarka lepke Oly puhán repül a perc, Ha mosolyogsz, ha átölelsz. Álmodj velem sok éjen át, Két csók között vigyázok rád, Átkelünk együtt Hét hegyen, hét tengeren, Szép szeliden Álmodj velem…
Amor, Amor, Amor....
Amor, Amor, Amor Te vagy a dal, Te vagy a csók, Te vagy a mámor… Amor, Amor, Amor, Szemed tüze Ellopott fény A napsugárból… Bár fényképed nem hozzák a képeslapok, Egy csókodért én mindenre képes vagyok, Oly régóta várom azt az édes napot, Hát mondd, mikor leszel az enyém?! Amor, Amor, Amor, Te vagy a dal, Te vagy a nyár, Te vagy a mámor… Amor, Amor, Amor, Ha látlak én, Szívem dobog A boldogságtól…
Ülök csendben egy kis padon.... Dobsa Sándor / Bradányi Iván
Hányszor jártunk erre, ketten együtt, Itt most minden rád emlékeztet. Mert a világ minden rezdülésében Csak téged érezlek. Most egyedül jöttem ide… Nem, nem is tudom, merre jársz…
Ülök csendben egy kis padon, Csak a perceket számolom, Ülök csendben, s az elveszített Boldogságról álmodom.
Hányszor ültél te itt velem, Hányszor fogtad a két kezem? Hányszor suttogtad lázasan, Hogy élni sem tudsz nélkülem.
Hová lettek a tegnapok? Nem is sejted, hogy itt vagyok, Nem is sejted, hogy bármi történt Csak rád gondolok…
Lassan úsznak a fellegek, Minek gyötröm a szívemet? Tudom, senki sem vár itt rám, Hát legjobb lesz, ha elmegyek.
Mama
Felül a kis baba, először mondja, hogy: mama! Ha nagy a bánata, zokog a hangja, hogy: mama! Valami kell neki, apuci elveri: mama! Anyuskám, anyuskám, ez így volt hajdanán.
Ó, ó rég voltam baba. Most már este tíz után jöhetek haza. De azért valami még maradt, akármi bonyodalom akad, akármi téma közben jön esemény, Tehozzád szaladok én.
Ó, valaki főzi a kicsike lányodat, mama! Lesi az arcomat, figyeli lábamat, mama. Azt mondja, szép vagyok, a szeme felragyog, mama. Anyuskám, anyuskám, mint borjú bámul rám.
Ó, ó, moziba vitt el, megnézem majd még egyszer, mert a film is érdekel. Utána taxival vitt haza, azóta kapcsolatunk laza, azóta örökösen telefonál és itt a kapuban áll.
Nem tudom, mit tegyek, a fiú oly csinos, mama. Odalenn ácsorog, az eső rácsorog, mama. Szeret-e, nem szeret, valaki mondja meg, mama. Anyuskám, anyuskám, én szerelmes vagyok! Olyan szerelmes vagyok!
Engedj le hozzá, különben sírok, mama!
Balázs Fecó Évszakok
Volt idő, mikor még nem voltál. S nem éreztem, hogy fájna majd, ha nem volnál. És most látod: féltelek, őrizlek, védelek, Mert lesz idő - meglehet -, hogy nem leszel már.
Voltak, akik szerettek, úgy hiszem. Ma sem tudom, végül miért hagytak el. De téged most már féltelek, szeress úgy, hogy jó legyek. Őrizz meg; elveszek, ha nem figyelsz rám.
Változnak az évszakok, rossz idők, szép napok. Bújj hozzám, ne hagyj el, ha én mennék, ne engedj el! Változnak az évszakok, jó idők, rossz napok. Bújj hozzám, ne hagyj el, ha én mennék, ne engedj el!
Próbáltam másokkal, máshogyan. Ma egyik is, másik is messze van. És véletlen meglehet, de téged már féltelek. Őrizz meg; elveszek, ha nem figyelsz rám.
Változnak az évszakok, rossz idők, szép napok. Bújj hozzám, ne hagyj el, ha én mennék, ne engedj el! Változnak az évszakok, jó idők, rossz napok. Bújj hozzám, ne hagyj el, ha én mennék, ne engedj el!
Ismeretlen ember Bergendy
Bajtól, rossztól messze bent, Egy erdő mélyén éldegél A házában egy ismeretlen ember. Nektár ízű éjjelekről, Bíbor színű hajnalokra S madár dalra ébred minden reggel. Egy ismeretlen erdő rejtekén, Az ismeretlen ember vígan él, Hátat fordít a nagyvilágnak, Könny és bánat nem találhat rá, Nem találhat rá.
Az évek múlnak csendesen, S őt nem zavarja senki sem, Így mindig boldog az ismeretlen ember. Nem csábítja a nagyvilág, Hisz az erdőn túl nincs vadvirág, Ő csendben él és csendben hal meg egyszer. Egy ismeretlen erdő rejtekén, Az ismeretlen ember vígan él, Hátat fordít a nagyvilágnak, Könny és bánat nem találhat rá, Nem találhat rá.
Nem erdőben s nem csendesen, Egy csúf kőrengetegben Élek én, egy másik ismeretlen ember. Nem nektár ízű az éjjelem, És nem bíbor színű a hajnalom S a nap sem mindig madárdalra kel fel. Egy szürke város füstös rejtekén Mégis vígan éldegélek én, Úgy örülök a nagyvilágnak, Könny és bánat nem találhat rám. Nem találhat rám!
Légy óvatos Koncz Zsuzsa
Régóta már keresem azt a csillagot, Mit úgy követek, hogy tudom, hová indulok. Régóta már várok rád, Hogy elindulj felém, Hogy végre rám találj. Régóta már azzal ébredek, Hogy véletlenül jó útra tévedek, Régóta már álmodom, hogy hozzám érkezel, Egy tiszta hajnalon.
R. Légy óvatos, kedvesem, sok mindent láttunk, Légy óvatos kedvesem, sok mindent vártunk, Inkább ne szólj semmit, úgy ölelj át, Meglátod eltűnik az értetlen világ!
Régóta már kutatom értelmemet, Hol találnék magamnak búvóhelyet, Régóta már szeretném, hogy eltüntesselek Egy kis dal rejtekén. Régóta már magasba húznak vágyaim, Bár gyengék még viaszból készült szárnyaim, Régóta már képzelem, hogy földhöz közeledsz, Hogy otthonod legyen.
R. Légy óvatos, kedvesem, sok mindent láttunk, Légy óvatos kedvesem, sok mindent vártunk, Inkább ne szólj semmit, úgy ölelj át, Meglátod eltűnik az értetlen világ!
Ha eladod a szíved… Gemini
Bundám széllel bélelt, Ékszerem virág, Luxusvillám nincsen, De enyém a világ. Autóra nem tellett, A nadrágom kopott, Ám a koldus tőlem pénzt Mindig kapott.
Szeretet a kincsem, Csókkal fizetek, Szívem adom annak, Akit ölelek, Tudom neked nem baj, Hogy szegény vagyok, Kincset viszek hozzád, Kincset is kapok.
R. ||: Ha eladod a szíved, Ha eladod a szemed Drágám, Ha eladod a szíved, Soha többé ne várj rám! :||
Ágyam volt már mező, S takaróm a hold, Párnás ágyneműre Gondom sohase volt, Vártak újabb utak És a két karod, De ne várj rám, Ha szíved eladod!
R. ||: Ha eladod a szíved, Ha eladod a szemed Drágám, Ha eladod a szíved, Soha többé ne várj rám! :||
Várj, míg felkel majd a nap V-MotoRock
Ha most is várod még Álmod szép ígéretét, Várj, míg felkel majd a nap! Ha látni sejtenéd Mi az éjben olvadt szét, Várj, míg felkel majd a nap! Egy új nap mindig új reményt ígér, A végtelen sötétjét tépte szét, A félelem határt kap mint a vég, Te csak várj, míg felkel majd a nap!
Te csak várj, míg felkel majd a nap!
Ha meggyötört az éj, Ha a múltad feldagadt, Várj, míg felkel majd a nap! Ha kell hogy tiszta légy, Légy gyermek önmagad, Várj, míg felkel majd a nap! Ha megzavar, hogy túl nyitott az ég A csillagokkal telt végtelen túl mély, Mint a bölcsőd, biztos gömbbe zárt a fény, Te csak várj, míg felkel majd a nap! Te csak várj, míg felkel majd a nap!
Ha sohasem vagy egymagad, Ha túl kicsinyke vagy, Várj, míg felkel majd a nap! Tudod, nincs Menyország, Minden síron nő virág, Várj, míg felkel majd a nap! Ezért együtt leszünk mint végtelen s az éj, Együtt, míg a nap utoljára kél, Együtt mondjuk annak, ki mind kél, Te csak várj, míg felkel majd a nap! Te csak várj, míg felkel majd a nap!
Honfoglalás
Kell még egy szó mielőtt mennél, kell még egy ölelés ami végig elkísér. Az úton majd néha gondolj reám, ez a föld a tiéd ha elmész visszavár.
Nézz rám és lásd csillagokra nézz, nézz rám tovatűnt a régi szenvedés. Hol a fák az égig érnek ott megérint a fény, tudod jól hová mész, de végül hazatérsz.
Szállj, szállj sólyomszárnyán három hegyen túl. Szállj, szállj ott várok rád ahol véget ér az út.
Úgy kell, hogy te is értsd nem indultál hiába, az a hely ahol élsz világnak világa. Az égig érő fának ha nem nő újra ága, úgy élj te legyél virágnak virága.
Szállj szállj sólyomszárnyán három hegyen túl. Szállj szállj én várok rád ahol véget ér az út.
Nézz rám s ne igérj nézz rám sose félj, ha nincs hely ahol élj indulj hazafelé.
Azok a boldog szép napok....
Már csak emlék, mikor még nem voltál. Az volt az igazi nyár, az idő oly gyorsan száll. amikor nem vagy itt velem, elfog a rettegés, minden kis zajra felébredek, mert azt hiszem megjöttél! Te nem érzed, nem érzed azt a kínt, Amikor éjjel itt maradsz, magányról álmodik a remény Ahogy megjöttél rögtön ősz lett, majd hirtelen tél, Más lesz a föld és más a világ havat hord a szél Azok a boldog szép napok, ég veled Te nem tudod, milyen jó nélküled Azok a boldog szép napok, ég veled Te nem tudod, milyen jó nélküled Ma már csak emlék, mikor még nem voltál, Az volt az igazi nyár, az idő oly gyorsan száll
A legszebb pillanat amikor búcsúzunk, és a vonatra felszállsz, Könnyes szemmel arra gondolok, nehogy lemaradjál! Jönnek a boldog szép napok, ég veled, Te nem tudod, milyen jó nélküled Jönnek a boldog szép napok, ég veled Te nem tudod, milyen jó nélküled.
Minek ez a cirkusz?
Azt hitted, hogy odavagyok érted, érted? Az igazat is letagadom, ha kéred, kéred? A jég hátán elgyalogolok hozzád, hozzád. A kalapomat neked adom, ha jó rád, jó rád.
Akármi történt volna, úgyis megbánnánk, Én erre, és te arra, menjünk világgá!
Azt hitted, hogy odavagyok érted, érted? Ingyen cirkuszt alakítok, ha kéred, kéred. Átugrom a tűzkarikán hozzád, hozzád,
Csíkos bőröm neked adom, ha jó rád, jó rád. Akármi történt volna, úgyis megbánnánk, Ha én erre, és te arra, minek ez a cirkusz már?
Szemeddel látsz...
Ha majd rám találsz valahol és mellettem állsz, Akkor nem érzed, hogy fáj a szív. Mert szemeddel már látod, mi a szívedben élt, S már nem kell, hogy visszanézz.
Ha majd elérlek valahol és mellettem állsz, Akkor nem érzed, hogy fáj a szívem. Tudom néha meg-megállsz, hogy visszanézz, De én nem engedlek többé el.
Szemeddel látsz, szíveddel érzel, Ha bármi fáj, csak nekem mondd el. Szemeddel látsz, szíveddel érzel, Valami fáj, csak nekem mondd el,
Csak nekem mondd el!
Ha majd elérlek valahol s csak engem vársz, Akkor elhinnéd talán, amit érzek, Mert szemeddel már látod, mi a szívemben él, És nem kell, hogy visszanézz.
Hogyha rám találsz valahol és mellettem állsz, Akkor nem érzed, hogy fáj a szív. Mert a szemeddel már látod, mi a szívedben él, S érzed, hogy érted vagyok én.
Mindig veled...
Kaland az élet, ezt mondták már nékem sokan, Kaland az élet, És mindennek nagy ára van. Kaland az élet, de végül is jót tett velem, Kaland az élet, de elküldött téged nekem.
Mindig veled, szívem boldog, mert álmot talált, Mindig veled, minden reményem valóra vált, Mindig veled, együtt élünk a szivárvány végén, Varázslat volt, vagy egy mosoly csupán, Oly szerelmes lettem én!
Kaland az élet, hogy kimondtam nem is tudom, kalandor évek most megállnak félúton, Szemedbe nézek és forog a világ velem, Szép ez az élet, mert elhozott téged nekem.
Te quiero....
Nem értettelek, és te sem érthetted, Egyszerű volt mégis minden. Álmodott a föld, rólunk álmodott a föld, Csak te voltál ébren velem.
Miért nem felejtem el? A csizmám elkopott, a reggel volt, Árnyékodat mégsem léptem. Miért nem hívtalak, ó, miért nem hívtalak, És mit mondhattál akkor nekem, Amit nem felejtek el?
Te quiero, te quiero, Te quiero mucho. Te quiero, te quiero, Te quiero grand o. Te quiero, te quiero, Te quiero mucho.
Idegen városban most mit csinálsz, Idegen nap miért ölelhet át, Idegen szemekben mit keresel? Idegen vársz talán.
Mondd újra el! Mondd még, mondd még, Mondd még, mondd újra el!
Te quiero, te quiero, Te quiero mucho. Te quiero, te quiero, Te quiero grand o. Te quiero, te quiero, Te quiero mucho.
BEATRICE BLUES TÉRDEN ÁLLVA
Egy őszinte szó kevés, az őszinte szó nehéz, ha őszinte szóval élsz, lehet, hogy sokra mész? Választ adni ne akarj még ma! Gondolkozz rajta, hogy a világról elmondott szó nem mindig jó! Elég lenne tán egy őszinte szó?
Választ adni ne akarj még ma! Mert szavakkal túl nehéz, egyszer majd megérted miért. Ha egy gondolat túl merész és azt szavakba öntenéd, vigyáz a józan ész, szótlan a bölcsesség.
Választ adni ne akarj még ma! A gondolat benned él, kimondanád, de nyelved az fél A gondolat benned a fény, bilincs a sötétség Választ adni ne akarj még ma!
Mert szavakkal túl nehéz, egyszer majd megérted miért. Tudom, az őszinte szó nehéz, míg szavaidat börtönbe zárod, Akkor is a gondolat szabadon szállhat egy őszinte szó felé!
A válaszhangok itt bennem élnek; mert szavakkal túl nehéz, egyszer majd megérted Amíg a szó csak térden áll, a gondolat messze száll.
Elmondani nem tudom, csak érzem én Az lenne a jó, ha a gondolatom értenéd Szavak nélkül? Érezd! Térden állva, csak térden állhat Térden állva, térden állhat! A gondolat előtt a szó.
Republic
Szeretni valakit valamiért Hosszú az út míg a kezem a kezedhez ér, Szeretni valakit valamiér'. Ne tudja senki ne értse senki, hogy mér', Szeretni valakit valamiért. Ezer életen és ezer bajon át, Szeretni valakit valamiért. Akkor is, hogyha nem lehet, hogyha fáj. Szeretni valakit valamiért . Fenn az ég, s lenn a Föld, Álmodunk s felébredünk. Minden út körbe fut, Béke van, felejts el minden háborút.
Esik a hó és szemembe fúj a szél, Szeretni valakit valamiért. Ég a gyertya ég, el ne aludjék. Szeretni valakit valamiért. Ezer életen és ezer bajon át, Szeretni valakit valamiért. Akkor is, hogyha nem lehet, hogyha fáj.
Szeretni valakit valamiért.
Nagy utazás Presser Gábor
Fáradtnak tűnsz, mintha nem a régi volnál, Hol van a tűz, hova lett a mindig sóvár régi láz, Az a régi égi láz , amivel beléptél, s megszerettelek?
Nagy utazás, azt mondtad Hogy ez az élet, s nem halunk meg, Az ember soha el nem téved, Égi láz, a bizonyos égi láz, Tőled kaptam, majd meg haltam, Majd el égtem én.
Mivé legyek most nélküled, Hová legyek így nélküled? Te meg csak ülsz fáradtnak tűnsz, Tovatűnt szép ígéretek, Nélkülük én hová legyek?
Nagy utazás, a vonatunk újra indul, Nagy utazás, most a vágyunk már megint új útra visz, Induljunk el hát megint, Gyere velem most az ígéret szerint!
Nagy lesz az út, de mi ugye mégse várunk A vonatunk nekilódul, Újra száguld, égi láz, Ugyanaz az égi láz, Tőled kaptam, majd meghaltam, Majd elégtem én.
Elindulunk, elindulunk, az égbe visz a vonatunk, Az éjszaka, az éjszaka, a puha testű éjszaka, Vonatunk kattogó zaja. Mint régi jó barátokat, majd úgy fogad, majd úgy fogad. Nagy utazás az életünk, azt mondod hát, megint megyünk, Nagy utazás az életünk.
A lány akit szerettem Fonográf
Az a lány, akit szerettem ma már boldog talán Az a lány, akit szerettem ma már nem gondol reám Messze jár a lány
Csak a bánatom érthetetlen amit tettem az érthető Csak a bánatom érthetetlen amit tettem az érthető
Az a lány, akit vártam én ma már nem ne jár velem Az a lány, akit vártam én ma már boldog nélkülem Messze jár, igen
Csak a bánatom érthetetlen amit tettem az érthető Csak a bánatom érthetetlen amit tettem az érthető
|