Payer András Szeretni kell
Szeretni kell, ennyi az egész, terólad engem lebeszélni nehéz. Csak én érzem, nekem mennyit érsz!
Ne tétovázz, ha bánt a magány, hiszen a kérdés rég megoldott talány. Ilyenkor együtt jár egy fiú és egy lány!
Ázni, fázni, egyedül járni, mindig várni mire való ? Kéz a kézben, örökös fényben együtt élni csak ez a jó !
Szeretni kell, ennyi az egész, terólad engem lebeszélni nehéz. Te leszel majd a párom, s mással nem cserélsz !
Már alig várom, ha kel a lábam térdig lejárom........
Toldy Mária Húszéves vagyok
Szeretem a rejtett kis padot, az augusztusi hulló csillagot. A szerelem a legjobb jó dolog húsz éves vagyok.
Otthon úgy vigyáznak rám, óv a széltől is anyám. Észre sem veszi hogy nagy vagyok, Én neki mindig baba maradok.
Lásd be végre anyukám, hogy felnőtt már a pici lány! Hívja őt valami furcsa dal tudod, hiszen voltál fiatal!
Hét évig tart Bródy János
Azt mondtad nekem, nem hagysz el sosem: Így érezted, kedvesem
Azt mondtad nekem, hűséges leszek, Így éreztem, kedvesem
Hét évig tartott az első szerelem, Hét évig tart a boldogság, Hét év után már minden olyan más, És mégis fáj a búcsúzás.
Azt mondtad nekem, Ha jól emlékezem, Miénk lesz az örök szerelem.
Azt mondtam neked, És most már elhiszed, Nem tart örökké semmi sem.
Hét évig tartott az első szerelem, Hét évig tart a boldogság, Hét év után már minden olyan más, És mégis fáj a búcsúzás.
Azt mondtad nekem, Nem hagysz el sosem, Így érezted, kedvesem.
Egy hétig tart Bródy János
Vasárnap ismertem meg őt, vasárnap este hét után, És úgy esett, hogy hétfőn reggel tőlem ment munkába a lány.
És este kis szatyorban hozta a fogkefét s a tiszta bugyit, És kedden még mielőtt elment, az ágyba kaptam reggelit.
És kedden este moziba mentünk, a film egy szerelemről szólt, S a lány a vállaimon sírt, mert olyan szomorú vége volt.
És szerdán majdnem elaludtunk egy gyönyörű éjszaka után, És egész nap az járt a fejemben, de szép kismama lesz a lány.
S csütörtökön csak beszélgettünk, és elmesélte az életét, Azt is, hogy volt egy nagy szerelme, s azt is, hogy nem feledte még.
És pénteken egy társaságban, ahová én vittem el őt, Megsértődött egy szó miatt, s talált egy régi ismerőst.
És péntek éjjel nem aludtunk, csak veszekedtünk hajnalig, És mikor végül átöleltem, nem éreztem, hogy megszorít.
És szombaton nem találkoztunk, azt mondta, fontos dolga van, Hát így történt, hogy szombat este egy kissé leittam magam.
S vasárnap délig ágyban voltam, fájt a fejem, s mindenem, Hát írtam egy dalt ezzel a címmel: Egy hétig tart egy szerelem.
Homokvár, légvár, kártyavár
Mikor gyermekfejjel homokvárat építettem én, Csinos szökőkúttal, alagúttal szépítettem én. Aztán jött egy bácsi, rálépett, és összedőlt a vár, Utólag már sopánkodni kár.
Később felnőtt fejjel légvárat is építettem én, Színes reményekkel, szerelemmel díszítettem én. Aztán jött valaki, hazudott, és összedőlt a vár, Utólag már sopánkodni kár.
Mert nem az a fő, ami volt, Most csak az a fő, ami van, És főleg a döntő, mi majd utána lesz. Már jöhet az új szerelem, Mert tehetem, észreveszem, Majd bebizonyítom, hogy élni nélküled épp úgy érdekes.
Annyi biztos, hogyha egyszer kártyavárat építek, Nálam vasbetonból lesznek majd a jolly jokerek. Hogyha bárki törne rá, ne dőljön össze az a vár, Mert utólag már sopánkodni kár.
Balatoni nyár...
Ültünk a mólón és néztük, hogy járja a táncát a vízen a fény. Élveztük, mennyire jó ez a sablonos helyzet. Hamburgert ettünk és vártuk, hogy jöjjön a fél négy, mert utazunk már. Itt hagyjuk Zamárdi felsőt, hisz újra csak elmúlt egy balatoni nyár.
Emlékszem, mennyire vártam a tihanyi révnél azt a kékszemű lányt. És persze nem jött el, mert ilyenek a kékszemű lányok. Beültem inni és észre se vettem az árak színvonalát. Hozták a számlát és azt hittem, rosszul látok.
A nyaralás messze száll, sok emlék visszajár. Hányszor elmúlt már, de újra vár A balatoni nyár.
Csónakban ültünk egy lánnyal és lehullott rólunk minden erkölcsi lánc. Senki sem láthatott minket, mert sűrű a nádas. Szerelmes voltam és fájt volna annak a lánynak az igazság. Szemébe néztem és azt mondtam, nem vagyok házas.
A nyaralás messze száll, sok emlék visszajár. Hányszor elmúlt már, de újra vár A balatoni nyár.
Múlnak a gyermekévek...
Már hosszú évek óta azt mondják nekem, olyan vagyok, mint egy kisgyerek. Belátom, így igaz, én nem lettem komoly, úgy mint más emberek.
Bolondosnak tűnő, furcsa dolgaim, rossz szemmel nézik oly sokan, De tudom, a szívük mélyén ők is szeretnék, és megtennék boldogan.
Bár mondják múlnak a gyermekévek, nincs visszaút új mesék nem várnak reánk. Van mégis csillagfényű álomvilág, de azt gyermekünk álmodja tovább.
Változnak napjaink, mert minden változó, nem marad ugyanaz senki sem. Lehet, hogy kivétel csak én vagyok talán, mégis így jó nekem.
Soltész Rezső Szóljon hangosan az ének
Nem is olyan rég, ha jól emlékszem még, játszottam egy gitáron. Neked szólt a dal, de jött egy nagy vihar, és eltörött a gitárom.
Az élet ment tovább és néhány jó barát, veled együtt segített. S született egy dal, mely senkit sem zavar, s talán te is megérted.
Most itt vagy velem, újra együtt, igen s a dal is újra neked szól. Most itt vagy velem, szorítsd meg a kezem, szorítsd meg és figyelj jól!
Szóljon hangosan az ének, örülj velem, kérlek, úgy, ahogyan én. Szóljon hangosan az ének, ameddig csak élek, énekelek én
Te sem tudhatod, hogy mi vár majd reád, ha valahova betévedsz. S ha ott is szól a dal, nincsen semmi baj, hisz ritmusra ver a szíved.
Solymos Tóni Ó egy kis csók
Ó egy kis csók, nem nagy kérés ezt Te is jól tudod! Ó egy kis csók, ha megcsókolsz már boldog vagyok! Most jól figyelj rám ha a kezed még megfoghatnám nyújtsd hát felém, veled boldog oly boldog lehetnék
Várom, hogy jöjj már felém minden bánatom felejteném. Elküldesz, hát így is jó, elmegyek , de az ára egy csók !
Ó egy kis csók, nem nagy kérés ez te is jól tudod, ó egy kis csók......
Pest megér egy estet...
Járt-e fenn a Halászbástyán, hogyha már a nap lement? S esti csókját takarta-e árnyával a Parlament? Tudja-e hogy éjszaka egy árkád mélye mily sötét? Mit tud Pestről, aki mindezt nem próbálta még?
Kóboroljon vélem át egy éjszakát, Pest megér egy estet! Ránk kacsintja minden ház az ablakát, Pest megér egy estet!
És ballagunk kis óbudai utca kövén, S a Sziget ölén, s a hidak tövén, Száz kis holdsugár a Duna vizén Csillagfény és ráadásul én!
S hogyha mindez túl kevésnek hatna tán, Ez csupán a kezdet! Látni fogja már az első csók után, hogy Pest megér egy estet!
Pest megér egy estet!
Somló Tamás Olyan szépek voltunk
Olyan szépek voltunk, tiszta szívvel még, Azt hittem, hogy jó lesz, hogy neked így elég. Valahogy összeomlott minden, És már nem tudom, hogy miért, Egyre hajtogattad sírva, nem számít, hogy véget ért, Pedig mindig azt hittem, hogy neked ez jó.
A hajad mostanában másképp hordod már, Nekem ugyanúgy szép vagy, ugyanaz a lány, Sokszor lopva nézlek, ahogy fáradtan állsz, Nagyra nyílt szemekkel, talán egy jelre vársz.
Valahogy össze kéne jönnünk, mindent megbeszélhetnénk, Egyszer szépek voltunk együtt, hátha újrakezdhetnénk, Talán újrakezdhetnénk, mert nekem ez jó.
Érzés (Feelings)
Érzés, semmi más, csak érzés, Könnyek közt a féltés, Ennyi az egész... Kétség, semmi több, csak vétség, Megcsúfol egy érzék, Ennyi az egész...
Félek, én mindig attól félek, Hogy elveszítlek téged, És nem találok rád. Érzem, oh érzem, Oh érzem, Nem szeretsz te már.
Mégis, hozzád
mégis ragaszkodom, Az érzéseket megtagadom, Nem kell senki más!
Ahogy lesz, úgy lesz
Mint hosszú copfos barna lány,
jó édesanyám faggattam én:
leszek-e boldog, leszek-e szép,
s ő felelt könnyedén:
- Légy szerény, mint én,
légy elégedett, szívem,
a jövőt nem sejthetem: Ahogy lesz, úgy lesz.
Bárhogy lesz, úgy lesz!
Később az első randevún
egy kócos fiú hozzám hajolt. - Szeretsz-e mindig? - kérdeztem én,
s ő tréfásan válaszolt:
- Bárhogy lesz, úgy lesz,
a jövőt nem sejthetem,
a sors ezer rejtelem,
ahogy lesz, úgy lesz!
Bárhogy lesz, úgy lesz.
Két évig éltünk boldogan,
és aztán elment, oly messze jár!
Visszatér hozzám? Visszatalál?
A levélben ennyi áll:
bárhogy lesz, úgy lesz,
a jövőt nem sejthetem,
a sors ezer rejtelem,
ahogy lesz, úgy lesz.
Nekem is van már gyermekem:
egy barna kislány, ki csak az enyém! - Leszek-e boldog? - kérdezi ő,
s én mosolygok könnyedén:
- Légy szerény, mint én,
légy elégedett, szívem,
a jövőt nem sejthetem:
Ahogy lesz, úgy lesz.
Ahogy lesz, úgy lesz.
Bárhogy lesz, úgy lesz!"
Nyugi doki!
Nyugi doki, csak a szívem fáj, Tudja a fene, az eszem hol jár. Bárhogy akarom, nincs a helyén, Merre csavaroghat, tudom is én. Nem kell segítség, Nyugi doki, csak a szívem ég.
Éjfélkor elaludni nem bírok én, Csak forog velem a plafon, az ágy, a szék. S vár egy icipici kis manó, Ki csakis arra csábít, ami nem való. Nem kell segítség, Nyugi doki, csak a szívem ég.
Szívem, most lázadó, szép szónak ellen áll, Jaj, miért nincs altató, ha ébreszt a szívem már?!
Nem értem magamat sem, mi ez a láz, De mint a villanyáram, úgy megráz. Mégse bánom, hogyha elkapom, Legyen a szerelem az én bajom! Nem kell segítség, Nyugi doki, csak a szívem ég.
ÖSSZETARTOZUNK
(Bojtorján)
C \ G C \ Egyszer megszülettünk, ezért majd egyszer meghalunk C \ C - Dm G \ Adj hálát érte, hogy még együtt vagyunk C F G Am Mert volt már pár utunk és sok mindent tudunk F G \ F C \ De legfőképpen azt, hogy összetartozunk
Csak ahhoz kell most erő, hogy jó kedvünk legyen Ígérem neked, ígérd meg nekem Hogy bármi lesz velünk, bármennyit tévedünk Mindig megbocsáthatunk, mert egymásért vagyunk
Egyszer megszülettünk, ezért majd egyszer meghalunk Adj hálát érte, hogy most még itt vagyunk Mert volt már pár utunk és sok mindent tudunk De legfőképpen azt, hogy összetartozunk
Te is tudod jól, hogy gyengék, törékenyek vagyunk A szándékunk lehet jó és mégis hibázhatunk Mert könnyű bántanunk egymást, vagy önmagunk De nem hazudhatunk, mert egymásért vagyunk
És ha jönnek rossz idők, elbúcsúzhatunk De ne hidd, hogy ettől már meg is változunk Mert volt már pár utunk és sok mindent tudunk És a legfőképpen azt, hogy összetartozunk
F G \ F C \
GONOSZ EGY ÉV
(Bojtorján)
D G Öltözött és búcsúzott A D Kicsit másképp, mint szokott G \ A \ Egy álmos vasárnap délután D G Azt mondta, vége van A D Megértem biztosan G G - A D \ Késő bármit is tenni már
Összeszedte a dolgait Remélte, semmit nem hagy itt Amit mégis, azt emlékül hagyja rám Megtorpant az ajtónál Én azt hittem, hogy bánja már És vártam, de hallottam, hogy kattan a zár
A \ Gonosz egy év, nem sikerül semmi D \ Láthatod, nem tudok mit tenni A A7 Gonosz egy év, nem sikerül semmi G D Rosszul állnak a csillagok G D Félrecsúszott egy pár dolog G D Valaki megint elhagyott G A Mit is mondjak, láthatod D \ Gonosz egy év
De jól tudom, az nem lehet Hogy elveszítsem a kedvemet Így kell most erősnek látszanom Hogy nincs velem, majd megszokom De addig nehéz lesz, tudom Hisz végül is szerettem nagyon
Gonosz egy év, nem sikerül semmi Láthatod, nem tudok mit tenni Gonosz egy év, nem sikerül semmi Rosszul állnak a csillagok Valaki megint elhagyott Megint egy szerelem elfogyott Újra csavargó vagyok Gonosz egy év
Gonosz egy év, nem sikerül semmi Láthatod, nem tudok mit tenni Gonosz egy év, nem sikerül semmi Rosszul állnak a csillagok Valaki megint elhagyott Újra csavargó vagyok Mit is mondjak, láthatod Gonosz egy év
MIT TEHETNÉK ÉRTED
(Halász J.)
Em Am Nem születtem varázslónak, D G csodát tenni nem tudok, C G S azt hiszem, már észrevetted, Am H7 a jótündér sem én vagyok. Em Am De ha eltűnne az arcodról D G ez a sötét szomorúság, C H7 Em \ Úgy érezném, vannak még csodák.
C G Hát mit tehetnék érted, A0 Em hogy elűzzem a bánatod, C G A lelked mélyén megtörjem Am H7 a gonosz varázslatot? C G Hát mit tehetnék érted, A0 Em hogy a szívedben öröm legyen? C H7 Em \ Mit tehetnék, áruld el nekem!
Nincsen varázspálcám, mellyel bármit eltüntethetek, És annyi minden van jelen, mit megszüntetni nem lehet. De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság, Úgy érezném, vannak még csodák.
Hát mit tehetnék érted...
Nincsen hétmérföldes csizmám, nincsen varázsköpenyem, S hogy holnap is még veled leszek, sajnos nem ígérhetem. De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság, Úgy érezném, vannak még csodák.
Hát mit tehetnék érted...
A szépek szépe balladája
Haja lobog a szélben, arca a tó vizén. Csak egy lány; a sorsa az, hogy gyönyörű szép.
Álmok csapdája hívja, átöleli a fény, És a lány eléri azt, amit ő sem remélt.
A szépek szépe, mondd hova lett?! A szerelem várta még. Mosolya átlebeg a feledés felett. Fiú-szemekben él...
Szavak szúrnak a szívbe, és a szépség se véd. Senkitől se óvja őt a tizenhat év.
Átkos áldása űzi. Elsötétül a fény. És a harang most érte szó, de már nem válaszol.
Halász Judit Játszunk együtt...
Nem hívott senki, magamtól jöttem én Színezüst vonattal keresztül hét megyén Játsszunk most együtt, amíg csak lehet Remélem nem felejtesz sokáig el, ha egyszer elmegyek
Nem várt rám senki és mégis itt vagyok Hétmérföldes csizmám sarka elkopott Játsszunk most együtt, amíg csak lehet Remélem nem felejtesz sokáig el, ha egyszer elmegyek
Nem érkezett hozzám gépelt üzenet Nem kért fel senki, hogy daloljak neked Játsszunk most együtt, amíg csak lehet Remélem nem felejtesz sokáig el, ha egyszer elmegyek
Ne kérdezd tőlem, hogy meddig maradhatok A játék vége előttem is titok Játsszunk most együtt, amíg csak lehet Remélem nem felejtesz sokáig el, ha egyszer elmegyek
( Fonográf ) Hunyd le a szemed...
Oly gyönyörű vagy, fényes a hajad, Engedd, hogy érezzelek téged. Csillog a szemed, bontsd ki az öved, Nem kell most semmitől se félned.
Mondd el ami bánt, vesd le a ruhád, Nem bűn ma már az, amit kérek. Hunyd le a szemed, tárd ki a szíved, Hallod, hogy hív, hív az ének.
Jöjj, ölelj úgy, kedvesem, Ölelj úgy, hogy jó legyen. Hunyd le a szemed, tárd ki a szíved, Úgy szeretlek, úgy szeretnélek.
Jöjj, gyere velem, jöjj kedvesem, Ne mondd, hogy nem, ha mélyen érzed, Hunyd le a szemed, tárd ki a szíved, Szoríts meg jól, hogyha kérlek.
Jöjj, ölelj úgy, kedvesem, Ölelj úgy, hogy jó legyen. Hunyd le a szemed, tárd ki a szíved ...
Az első villamos Tolcsvay László - Bródy János
Már csak néhány csillag ég, Újságpapírt hord a szél, Felébred az állomás és vár, újra vár.
Dülöngél egy nagy kabát, Álmosan néz rá a lány, Szemében még különös álma jár. Ááá...
Ref.Az első villamos már elindult feléd Csilingel, amerre jár. Az első villamosra vár a napsugár. Ááá...
Hosszú volt az éjszaka, Égen, földön folyt a tánc A korlát láncainak dőlt a csillagász. Ááá...
Azt hiszem, másképp nem is lehet, csak szeretettel...
Mondd, hogy nem haragszol rám! Fonográf
Tudod, annyi minden történt akkor éppen, És én nem tudtam már hinni senkinek. És te megpróbáltál segíteni rajtam, Sajnálom most már, hogy megsértettelek.
R. Hidd el, hogy bánom már, őszintén bánom már, Hogy hirtelen elküldtelek. És most már kérem én, őszintén kérem én, egyszer majd bocsásd ezt meg, És mondd, ó, mondd, hogy nem haragszol rám, Hogy nem haragszol rám!
Tudod, fáradt voltam, csalódott meg minden. Egész egyszerűen nem értettelek. Olyan átkozottul tiszta tudtál lenni, Sajnálom most már, hogy megsértettelek
R.
Ábrahám Pál - Mihály István
Halló Baby
Halló Baby, ha este szabad, és jobb dolga nincsen, ma velem marad.
Halló Baby, megvárom magát, ha tetszem magának, ne várjunk tovább.
Mért mondjam angolul, azt, hogy maga beautyful, inkább mondom magyarul, hogy bjuti, bjutiful.
Halló Baby, ha este szabad, és jobb dolga nincsen, ma velem marad.
Keresem a szót (Szörényi Levente - Bródy János)
Én még nem tudom, hogy fogjak hozzá, Én még nem tudom, hogy kezdjem el,
||: Keresem a szót, keresem a hangot. :||
Tudom, elmondva másképp hat minden. Félek, nem értesz engem majd meg,
||: Keresem a szót, keresem a hangot. :||
Nézd, én már lassanként nem hiszek senkinek, Mégis mindinkább érzem, hogy szükségem van nagyon rád, Rád, rád, rád, nagyon rád, rád, rád. Hidd el nekem!
Én már nem tudom, mi az, mit érzek, Én már mindenben kételkedem.
||: Keresem a szót, keresem a hangot. :||
Így hát légy kicsit megértő, kérlek, Néha őszintén segíts nekem!
||: Keresem a szót, keresem a hangot. :||
Nézd, én már lassanként nem hiszek senkinek, Mégis megkérlek, ne menj el, ne hagyj el, egy kicsit várj, Várj, várj, egy kicsit várj, várj, várj, Türelmesen!
Ringass még! (Presser Gábor - Sztevanovity Dusán, Presser Gábor)
Ringass még, ringass még! A tegnap messze már, a holnap messze még. Ringass el, ennyi kell, ez most elég.
Ringass el, ringass még! Mondd, hogy mást így soha nem ringattál még! S ha így igaz, ha mégsem az, jól van, ne nézd!
Dúdold ősi dalok dallamát, Adj egy pohár édes bort! Érzem ujjad hűvös balzsamát,
A szívem ég. Ó!
Ringass el, ringass még! Mondd csak szépen, látod, úgysem értem. Most azt hiszem, amit én akarok, hogy boldog vagyok.
Pengesd meg a fáradt húrokat, Asszonykéznek szólnak még. Gyógyítsd meg, ha újra elszakad, S ha nem tudod, hát így marad.
Én ringatlak, ringass hát, Dúdold reggelig, hogy mi a boldogság! Nem segít, de jólesik, ringass tovább!
NIKA SE PERIMENO
(Delhussa Gjon)
Elmúlt az éjszaka, elindultunk haza, Oda, hol apád háza áll. Elmondtad az életed, első szerelmedet, Megtudtam, honnan származol.
Nika se perimeno, Ahogy te ölelsz, nem felejtem el, Maradj velem mindig,te hozzám tartozol Nika se perimeno, Ígérd meg, hogy elviszel magaddal Olyan tájra, hol buzuki hangja szól!
Hegyek és tengerek, régi történetek, Hidd el, hogy minden érdekel. Mesélj a városról, hófehér házakról, És Jorgoszról, ki mindig énekel!
Nika se perimeno...
Bojtorján Összetartozunk
Egyszer megszülettünk, ezért majd egyszer meghalunk Adj hálát érte, hogy még együtt vagyunk Mert volt már pár utunk és sok mindent tudunk De legfőképpen azt, hogy összetartozunk
Csak ahhoz kell most erő, hogy jó kedvünk legyen Ígérem neked, ígérd meg nekem Hogy bármi lesz velünk, bármennyit tévedünk Mindig megbocsáthatunk, mert egymásért vagyunk
Egyszer megszülettünk, ezért majd egyszer meghalunk Adj hálát érte, hogy most még itt vagyunk Mert volt már pár utunk és sok mindent tudunk De legfőképpen azt, hogy összetartozunk
Te is tudod jól, hogy gyengék, törékenyek vagyunk A szándékunk lehet jó és mégis hibázhatunk Mert könnyű bántanunk egymást, vagy önmagunk De nem hazudhatunk, mert egymásért vagyunk
És ha jönnek rossz idők, elbúcsúzhatunk De ne hidd, hogy ettől már meg is változunk Mert volt már pár utunk és sok mindent tudunk És a legfőképpen azt, hogy összetartozunk
Ha volna két életem Piramis
Melletted minden reggel Vidáman ébredek fel, S könnyűnek érzem mindenem. De néha egy hang a szívemben Új útra szólít engem, Talán nem érted meg soha sem, hogy
R. Nem tudom, mit tegyek, nem tudom, hogy legyen, Miért is nem lehetek egyszerre két helyen, Óóó Istenem, miért nincs két életem?
Mennyivel könnyebb volna, Hogyha két életem volna, Egyet örökre odaadnék neked, A másik szabad lenne, Minden nap szárnyra kelne, S mindenkit szeretne, akit lehet.
R. Ha volna két életem, tudnám, amit ma nem, Bár volna két életem, hinnék mindenkiben, Óóó Istenem, miért nincs két életem?
Hogyha két életem volna, Az egyik gyengéd volna, Magadhoz láncolhatnád. De a másik örök volna, S ha a világ elpusztulna, Akkor is tovább lobogna.
R. Ha volna két életem, nem fájna semmi sem, Bár volna két életem, nevetnék mindenen, Óóó Istenem, miért nincs két életem?
Úgy fáj, hogy nincs két életem....
Skorpió Álljatok meg!
Van, ki rohan az igazságért, Van, aki az életért, Van, aki a győzelemért, Van, ki csak a pénzéért.
Van, ki rohan a boldogságért, Van, aki a sikerért, Van, ki meg a nagy zsákmányért, Van, ki csak egy falatért.
Van, ki rohan a szerelemért, Van, ki egy kis kalandért. Mindenki rohan kifulladásig, De egy sem tudja, hogy miért.
R. Hé, emberek, álljatok meg, pihenjetek! Héjjéjj, emberek, álljatok meg és éljetek!
Altató a "Hair" magyar változata
Úgy, ahogy én, úgy jöttél... Vágyak szárnyán eltévedtél... A mesékből érkezünk... miért is ébredünk fel? Megcsal a hitünk... Álmodj tovább szépeket... És hidd csak el, hogy eltűntek a rossz emberek... A világ csupa jó gyerek... és nincsenek csak játékfegyverek... Ők hárman glóriát nem kapnak majd, de szívükből virág hajt... Lehet, hogy épp rólam álmodnak, míg újra kél az áldott Nap. Arcod hű tükör, tisztán látom magam, aki voltam rég, az mind benned van! Álmod vár Rád, láss száz csodát! Úgy vigyázok Rád, mint gyermekemre - úgy, ahogy rám is a mamám - Szép ez a perc, ez a dal véd - jó éjt! Istenem, tiéd a világ - vigyázd a jó fiúk álmát - jó éjt!
Éjfél a "Macskák" musicalből
Csak egy hang sír a szélben, és a hold gyűrött arcán ül egy fáradt mosoly. itt a járdán, egy sárgult levél, haldoklik még, és a szél, fölöttünk zúg.
Emlék... ne hagyj magmra, várj még! Ezt a félelmes holdfényt, végre el kell, hogy űzd! Régi órák, Te boldog múlt, Te régvolt remény, édes emlék- kell, hogy élj!
Minden gázláng, intő jel és titkot rejt, minden árnyék. Az égbolt sötét, de a felhők ködén, a fény most végre áttör: Felgyúl... s porrá ég minden kétség, ezt a megváltó érzést, óh de rég vártam én!
És az új nap, ha véget ér egy pillanatként, új reményként - visszatér! Füsttől, ködtől szürke ég, s Te hűvös, színtelen hajnal: egy gázláng, nézd, utószor sóhajt felénk, s az álomkép mind széthull.
Várj még... ne légy te is csak emlék! Ha csak magamban élnék, érzem, elvesznék én... Kell, hogy itt légy, hogy megérints, hogy boldoggá tégy! Kell, hogy érezd, kell, hogy élj!
Meddig jössz velem?
Csak szólj, s hang a hangra lassan válaszol. Behunyt szemmel figyelsz, ismersz jól, Tudod, hogy messzi úton járok már valahol, És olyan jó, jó.
Ha szól, eláraszt a hömpölygő idő, S néhány halvány arcot hív elő, Szelíd emberek voltak, s nincsenek, És hozzam szólnak, vagy a szél hoz egy sóhajt.
Meddig jössz velem, hogyha hívlak, Csukott házakon nyitni ablakot, Hova napsugár rég nem ragyog? Meddig jössz velem, hogyha hívlak Hűvös messzi tájba menni mindhiába?
Csak szól, hangról-hangra másképp érkezem, S valamit talán súgnak még nekem Az ismeretlen, rég volt emberek, És tőlünk van az összes hang és szó, a rossz és jó.
Hát meddig jössz velem, hogyha hívlak Jobban érteni régi képeket, Újra kezdeni, ami elveszett. Meddig jössz velem, ha egyszer hívlak? Míg a szívem hajt, végig jössz-e majd?
Meddig jössz velem, ha hívlak Őket keresni, akik szerettek, Örök fák alatt, örök föld felett? Meddig jössz velem, ha egyszer hívlak Repülni, mint a képzelet, mint a víztükörben a fellegek?
Meddig jössz, ha hívlak, Hogyha megérteném, utak nincsenek, Csak az érzés van, csak a hang vezet? Meddig jössz, meddig jössz? Meddig jössz velem, ha egyszer hívlak, Hogyha látod már, hova indulok, Hogyha nem tudom, vissza hogy jutok? Meddig jössz?
|