|
Köszönöm, hogy imádott....
Köszönöm, hogy imádott,
hogy reám így vigyázott,
de ne küldjön virágot nekem.
Köszönöm, hogy becézett,
de egy kissé elkésett,
mert titokban másé lett szivem.
De miért is áltatnám többé magát?
Váljunk el szép csendben,
mint két jó barát!
Köszönöm, hogy imádott,
hogy reám így vigyázott,
de ne küldjön virágot nekem.
Egy valczer szebb mint száz beszéd!
Átfonja mind a nő szívét.
Egy jó hawaii blues, mely úgy odahúz feléd.
Bús zene, mámor és varázs,
víg zene csók és vallomás.
És nem kell hozzá már
semmi semmi más!
Köszönöm, hogy imádott,
hogy reám így vigyázott,
de ne küldjön virágot nekem.
Harangozó Teréz :
Nekünk találkozni kellett
Nekünk találkoznunk kellett valahol, valahol.
Tudtam, úgyis rám találsz valahol, valahol.
Míg a vén Föld körbejár, míg a szív muzsikál,
Mellettem állsz.
Bár elmentünk egymás mellett, valahol, valamikor,
De te visszanéztél rám valahol, valamikor,
Mint a márciusi szél jött felém a remény,
Hogy valaki vár.
Gyöngéd vallomás a legelső csókunk,
Ezeregy éj-varázs
Néma eskü volt az a csók, hogy nem jön más.
És az évek lassan teltek teveled, teveled,
Mindent megköszönök én teneked, teneked,
Mint a folyó meg a part, összetart,
Együtt vár fény és vihar.
Így élünk mi egymás mellet,
Nekünk találkozni kellett valahol,
valahol, valahol.
Valamikor .....
Mért nem csináljuk ezt gyakrabban?
Szentirmai Ákos - Bradányi Iván
Mért nem csináljuk ezt gyakrabban,
Hiszen olyan jólesik,
Hogy a hangod újra hallhattam,
És hogy együtt vagyunk itt.
Jobban kellett ez, mint gondolnád,
Ez a délután veled,
Hisz kimondhatatlan boldogság
Az, hogy fogom a kezed.
A kávé, a zene, a cigarettafüst
Ma feldob, mert veled vagyok,
Az emlék úgy fénylik, mint csillogó ezüst,
Mely egyedül nekünk ragyog.
Nézd a muskátlit az ablakban,
Ő is neked örül itt,
Mért nem csináljuk ezt gyakrabban,
Hiszen olyan jólesik…
Nézd a muskátlit az ablakban,
Ő is neked örül itt,
Mért nem csináljuk ezt gyakrabban,
Vagy legalábbis lassabban,
Hogy tovább tartson egy kicsit…
Egy kis cigaretta...
......Egy kis cigaretta, valódi, finom,
oly illatos, enyhe, mint rózsaszirom,
Szippantani jó, na de vége hamar,
Csacsi mind, aki többet akar ...
Oly szép ez az élet, és szép a világ
ha szállnak a légben a füstkarikák
ha fáj is egy kicsit, szívedre nem vedd....
Cigarett, ó cigarett ......
Ugye szeretsz még?
Németh Gábor - Bradányi Iván
Ugye szeretsz még?
Úgy szeretsz ma is nagyon?
Hogyha itt lennél,
Ezt nem is kéne vitatnom!
Ugye szeretsz még?
Álmaidban beszélsz velem?
Meg is simogatsz,
Pont úgy, ahogyan én teszem.
Régen láttalak,
Nem tudom, merre vagy,
Lehet, hogy már nem is törődsz velem.
Merre jársz,
Ki tudja, merre jársz?
Hallod-e hangom, mikor megkérdezem:
Ugye szeretsz még…?
Hidd el...
Szécsi Pál
Mennyi álmot sző a bús emlékezet
hányszor ébren ért a hajnal.
Hányszor gondoltam, hogy Hozzád elmegyek
de maradtam az álmaimmal.
Semmit nem tudsz arról, hogy nálam nincs közöny
hangod most is egyre hallom.
Semmit nem tudsz arról, hogy a forró búcsúkönny
megfagyott az arcomon.
Hidd el, ha nem jött volna egy őrült pillanat,
hidd el, nem kerestünk volna új utat,
hidd el értelmetlen órák múlnak el,
nem jó ez így senkivel.
Hidd el, hogy találkozni újra kell nekünk,
hidd el, hogy egymás nélkül úgyis elveszünk,
hidd el, nem lesz az majd őrült pillanat,
ha visszahozzuk az álmokat !
Vándorol a nap, és aranyköntösét
ráteriti majd a földre,
Szomorú, mert nem találja, kedvesét
látod mégsem hull a könnye.
Ülök egymagam és arra gondolok
Téged, hol talál az alkony ?
Ülök egymagam és szomorú vagyok
mert hiányzol nekem nagyon !
Hidd el, ha nem jött volna egy őrült pillanat,
hidd el, nem kerestünk volna új utat,
hidd el értelmetlen órák múlnak el,
nem jó ez így senkivel.
Hidd el, hogy találkozni újra kell nekünk,
hidd el, hogy egymás nélkül úgyis elveszünk,
hidd el, nem lesz az majd őrült pillanat,
ha visszahozzuk az álmokat !
CIGÁNYSZERELEM
(My Gypsy Love)
Bobby Vinton -: szöveg Bradányi Iván
Régi dalt susog a szél nekem,
És egy percre itt vagy még velem,
Együtt kószálunk a réteken,
Cigányszerelem…
Messzi hegedűknek húrja szól,
És egy édes emlék rám hajol,
Karod észrevétlen átkarol,
Cigányszerelem…
Olyan jó volt minden kezdetben,
Táncoltunk sokat,
Átélhettél mellettem
Gyönyörű napokat.
Ma is felgyújtod a véremet,
És a hosszú, fáradt éveket
Messze kergeti a képzelet,
Cigányszerelem…
AZ UTOLSÓ KERINGŐ
(The Last Waltz)
Les Reed - Barry Mason / Bradányi Iván
Már majdnem üres volt a bálterem,
A búcsú-valcer szólt szép csendesen,
Már indulóban voltam épp, s megláttalak,
Csak álltál ott a lámpák alatt.
Egyetlen tánc volt miénk,
S azóta szeretlek téged,
Szép volt a pillanat,
Míg hozzád sodort az élet.
Azt hittem, itt maradsz, mindig velem,
Azt hittem, hozzám fűz a szerelem.
De aztán hirtelen a láng ellobbant már,
Te nem vagy már velem, a szívem úgy fáj.
Egyetlen tánc volt miénk…
Minden véget ért,
Mit is mondhatnék,
Hallgatom, hogy a zenekar játszik…
La-la-la-la-la…
Egyetlen tánc volt miénk…
NEW YORK, NEW YORK
John Kander - Bradányi Iván
Úgy csábít a fény,
Már utazom én,
Kapd el a szédült szívemet,
New York, New York!
Nézd, táncolok én,
Nézd, dalolok én,
Mindennek része így leszek,
New York, New York!
E soha el nem alvó város csak engem vár vár,
Megadnám, bármi legyen érte az ár!
Oh, vagyonom nincs,
De szívem a kincs,
Nincs más, ki téged így szeret,
New York, New York!
Búbánat, ég veled,
Mindent elérhetek,
Hisz engem vár New York, New York!
E soha el nem alvó város csak engem vár,
Megadnám, megtehetem,
Bármi legyen,
Nem bánom azt sem, ha túl nagy az ár!
Oh, vagyonom nincs,
De szívem a kincs,
Nincs más, ki téged így szeret,
New York, New York!
Búbánat, ég veled,
Mindent elérhetek,
Csak hívnod kell, New York, New York!!!
Színezüst a Holdsugár...
(Corcovado)
Antonio Carlos Jobim - Bradányi Iván
Színezüst a holdsugár,
Halkan cseng egy vén gitár,
Kinn a csendes nyári éjszakában.
Karjaid közt álmodom,
Szívverésed hallgatom,
Halkan zsong a szél
És ajkad ajkaimhoz ér,
Te drága.
Együtt így oly jó veled,
Tőled én el nem megyek,
Amíg lobog az álmok gyertyalángja.
Én eddig mindig féltem,
Én szinte nem is éltem,
Most hirtelen a szívem szárnyra kap,
S a létezésem titka csak te vagy
Csak egyszer láttam Párizst...
Csak egyszer láttam Párizst
És akkor sem veled,
A Szajna parti fák alatt
Nem fogtam a kezed.
A Moulin Rouge-ban ültem,
És halkan szólt a jazz,
Az Eiffel torony tetején
Csak lestem, most mi lesz?
Beszáguldtam egy taxival
A boulevardok sorát,
A szemem itta lázasan
A sok-sok új csodát.
Csak egyszer láttam Párizst,
S te nem voltál velem,
Hisz én is álmodtam csupán,
Hogy ott voltam, szívem.
Észrevétlenül...
Szentirmai Ákos - szöveg Bradányi Iván
Észrevétlenül,
Mint az esti árnyak,
Észrevétlenül,
Mint a lepkeszárnyak,
Észrevétlenül,
Mint hó a hegyeken…
Észrevétlenül, mint a fű a réten,
Észrevétlenül,
Mint a fény az éjben,
Észrevétlenül
Jött a szerelem!
Van úgy, hogy pár ellopott perccel,
Azt hisszük, hogy gazdagok vagyunk.
Van úgy, hogy felébredünk reggel
És rögtön tovább álmodunk.
Észrevétlenül
Jött felém az arcod,
Észrevétlenül,
Hullám ér így partot,
Észrevétlenül,
Így találtam rád…
Észrevétlenül,
Ahogy hozzám értél,
Észrevétlenül
Az életembe léptél,
Észrevétlenül
Más lett a világ!
Buona sera Signorina...
Peter De Rose - Bradányi Iván
Buona sera, signorina, buena sera,
Kinn a tengeren már csillagfény ragyog,
Még egy édes csók és aztán "buena sera",
Tőled búcsút venni nem könnyű dolog.
Holnap újra látlak, drága signorina,
Együtt kószálunk a szűk utcák során,
Majd az ékszerésznél megállunk egy percre,
És egy jegygyűrűt is kapsz, de csak hitelbe,
Nincs a földön, aki így szeretne téged,
Buona sera, signorina, gyönyörű lány,
Buo-na se-ra, sig-no-ri-na, gyönyörű lány!
Istenhozzád
Koncz Zsuzsa
Este van már csillag van az égen
Véget ért megint egy szép napunk,
Későre jár mégis nehéz most a búcsú,
Hiszen isten tudja hol találkozunk.
Az angyalok is könnyes szemmel néznek,
Ha látják, hogy mi még együtt vagyunk.
Későre jár mégis nehéz most a búcsú,
De hát isten hozzád vár az otthonunk.
Egyszer még egy gyertyafényes
Csendes este visszatérünk,
S mint a régi dallamokra,
Álmainkra úgy emlékezünk.
Alszik már az utca és a város,
Ébren talán csak mi álmodunk,
Későre jár mégis nehéz most a búcsú,
Csak az isten tudja hol találkozunk.
Mára már a muzsikának vége,
Legyen ez az utolsó dalunk,
Későre jár mégis nehéz most a búcsú,
Legyen istenhozzád vár az otthonunk.
Egyszer még egy gyertyafényes
Csendes este visszatérünk,
S mint a régi dallamokra,
Álmainkra úgy emlékezünk.
Minden jó csak legyen jó a vége,
De addig még talán találkozunk,
Későre jár mégis nehéz most a búcsú,
És ha lehet legyen szebb a holnapunk
Pigalle
Georges Ulmer - Bradányi Iván
Örök a bál,
Itt a csók és a nyár
Együtt, karöltve jár,
Pigalle!
Muzsika szól,
Még a kő is dalol,
Szíved szikrákat szór,
Pigalle!
Itt egy fess nő,
Ott egy bolond festő
Tartja pemzlijét,
Éjfélre jár,
Mégis tombol a bál,
Nézd csak, mennyi nép!
Piros a szád,
Ígér ezer csodát,
Minek várjak tovább,
Pigalle!
Az éj gyönyörű,
S bár a vágy sose hű,
Gyerünk, irány a Rue
Pigalle!
Csak egy utca, csak egy kis tér,
De szinte egy városnegyed,
És az ember, aki itt él,
Az magányos sosem lehet.
Elszáll a gond és a bánat,
Nevetni sosem nehéz,
Azonnal érzed, hogy más vagy,
Ha e rejtelmes világba lépsz.
Örök a bál…
Rég volt, szép volt
Ma már másképp állnak fenn a csillagok
A régi úton nem megyünk
Ma már nem vezet a tiszta szerelem
Idegen lett életünk
Rég volt, szép volt
Tiszta fény derül egy új nap hajnalán
Rég volt, szép volt
Látod, este van és nem gondolsz rám
Sok az elfelejtett emlék
Sok az ismeretlen ismerős
Sok a félreértett indulat
Sok a tartalmatlan szó
Rég volt, szép volt
Tiszta fény derül egy új nap hajnalán
Rég volt, szép volt
Látod, este van és nem gondolsz rám
Ma már megszokássá vált a szenvedély
s az áldozat semmit sem ér
Rég volt, szép volt
Tiszta fény derül egy új nap hajnalán
Rég volt, szép volt
Látod, este van és nem gondolsz rám
Rég volt, szép volt
Tiszta fény derül egy új nap hajnalán
Rég volt, szép volt
Látod, este van és nem gondolsz rám
Valahol az esti csendben
Megszólalt egy kismadár...
Álmodj velem...
Victor Máté - Bradányi Iván
Szeress belém,
S cserébe én
Megszépítem életed.
Fordulj felém,
S ha bánt a fény,
Hunyd le a két szemed.
Álmodj velem, álmodj velem,
Simulj hozzám szerelmesen.
Mint tarka lepke
Oly puhán repül a perc,
Ha mosolyogsz, ha átölelsz.
Álmodj velem sok éjen át,
Két csók között vigyázok rád,
Átkelünk együtt,
Hét hegyen, hét tengeren,
Álmodj velem, álmodj velem.
Feljöttek már a csillagok,
Üzen az ég most neked.
Már csak egy perc, s veled vagyok,
Hunyd le a két szemed.
Álmodj velem, álmodj velem,
Simulj hozzám szerelmesen.
Mint tarka lepke
Oly puhán repül a perc,
Ha mosolyogsz, ha átölelsz.
Álmodj velem sok éjen át,
Két csók között vigyázok rád,
Átkelünk együtt
Hét hegyen, hét tengeren,
Szép szeliden
Álmodj velem…
Amor, Amor, Amor....
Amor, Amor, Amor
Te vagy a dal,
Te vagy a csók,
Te vagy a mámor…
Amor, Amor, Amor,
Szemed tüze
Ellopott fény
A napsugárból…
Bár fényképed nem hozzák a képeslapok,
Egy csókodért én mindenre képes vagyok,
Oly régóta várom azt az édes napot,
Hát mondd, mikor leszel az enyém?!
Amor, Amor, Amor,
Te vagy a dal,
Te vagy a nyár,
Te vagy a mámor…
Amor, Amor, Amor,
Ha látlak én,
Szívem dobog
A boldogságtól…
Ülök csendben egy kis padon....
Dobsa Sándor / Bradányi Iván
Hányszor jártunk erre, ketten együtt,
Itt most minden rád emlékeztet.
Mert a világ minden rezdülésében
Csak téged érezlek.
Most egyedül jöttem ide…
Nem, nem is tudom, merre jársz…
Ülök csendben egy kis padon,
Csak a perceket számolom,
Ülök csendben, s az elveszített
Boldogságról álmodom.
Hányszor ültél te itt velem,
Hányszor fogtad a két kezem?
Hányszor suttogtad lázasan,
Hogy élni sem tudsz nélkülem.
Hová lettek a tegnapok?
Nem is sejted, hogy itt vagyok,
Nem is sejted, hogy bármi történt
Csak rád gondolok…
Lassan úsznak a fellegek,
Minek gyötröm a szívemet?
Tudom, senki sem vár itt rám,
Hát legjobb lesz, ha elmegyek.
Nyári csókok, őszi könnyek....
Pődör Péter - Bradányi Iván
Nyári csókok, őszi könnyek,
Egymásután sorban jönnek,
Eltűnik a napsugár,
Sárga lesz a zöld határ.
Vörösbegyet már nem látok,
Csak egy kopott holló károg,
Holt levelet hajt a szél,
Nemsokára itt a tél.
Megfagyott rögök,
S emlékek között
Magamban bolyongok én.
Az esti tó fölött,
A messzi hegy mögött
Örökre eltűnt a
fény.
Nyári csókok, őszi könnyek,
Egymásután sorban jönnek,
Elszökött a napsugár,
Veled együtt messze jár.
Katona Klári:
Titkos szobák szerelme
Fényt hazudott az éj s leégett gyertyaként.
Viasz könnycsepp csurrant s megfagyott
és megdermedt a szó, meghalt az ölelés.
Világ elé lépve
minden visszafagy,
s újra messze vagy.
Ne nézz!
Szememből eltűnt már
ó a titkos szobák szerelme.
Ne szólj! Arcunk a régi már.
Így sodródhatunk ma napjaink erkölccsel korlátolt útjain
ahogy tőlünk várják, akik szeretnek.
Tán' kitörhetünk még újra és újra a sorból, az eskükből.
A csalódásig bízva minket védenek cinkos istenek.
Ne nézz! Szememből eltűnt már ó a titkos szobák szerelme.
Ne szólj! Arcunk a régi már.
Tán' kitörhetünk még újra és újra a sorból, az eskükből.
A csalódásig bízva minket védenek cinkos istenek.
Ó és nem tehetünk ellene, bármit mondunk késő már.
Kaland az élet....
F. Thomas - J. M. Rivat - E. Charden - Bradányi Iván
Kaland az élet,
ezt mondták már nékem sokan,
Kaland az élet,
és mindennek nagy ára van.
Kaland az élet,
de végül is jót tett velem,
Kaland az élet,
de elküldött téged nekem!
Mindig veled,
Szívem boldog, mert álmot talált,
Mindig veled,
Minden reményem valóra vált.
Mindig veled,
Együtt élünk a szivárvány végén,
Varázslat volt, vagy egy mosoly csupán?
Oly szerelmes lettem én!
Kaland az élet,
hogy ki mondta, nem is tudom,
Kalandor évek
most megállnak a félúton.
Szemedbe nézek
és forog a világ velem,
Szép ez az élet,
mert elhozott téged nekem!
Mindig veled…
Két álmodozó...
Pődör Péter - Bradányi Iván
Két álmodozó bolyongott az úton,
Az egyik te, a másik pedig én,
Dallamokat játszottunk a húron,
Az arcunk csupa mosoly, csupa fény.
A lehetetlent legyőzhettük volna,
A világ csak egy intésünkre várt,
De addig néztünk fel a csillagokra,
Míg elfutott a perc, s időnk lejárt.
Az a két álmodozó,
Ma már álmodni nem mer,
Az a két álmodozó
Ma csupán két álmos ember.
A dallamok már elhaltak a húron,
Az őszi kertben nincsen több virág,
A lehetőség erre járt az úton,
S mi hagytuk azt, hogy elmenjen tovább.
Az a két álmodozó…
Volt-e más bolond?
Bakos Géza - Bradányi Iván
Alszik a város, sehol sincs fény,
Elhagyott utcán bolyongok én,
Nem hallja senki léptem halk zaját.
Alszik a város, csend mindenütt,
De ez a csend most úgy szíven üt,
Meddig kell még így gondolnom reád?
Hazafelé bandukolok,
Magányos esti sétám véget ért,
Megyek, megyek, s rád gondolok,
Emléked hivatlanul visszatért.
Volt-e más bolond, ki így szeretett téged?
Ilyen önfeledten és türelmesen?
Volt-e más bolond, ki mindent megtett érted?
Ugye nem? Sohasem!
Elhagyott utcán magam vagyok,
Házadhoz érve megtorpanok,
Fájó szívemben ébred a remény.
Sötétek ott fenn az ablakok,
Mégis úgy várok egy pillanatot,
Várom, hogy újra láthassalak én.
Hazafelé bandukolok…
Aradszky László dalaiból...
Nemcsak a húszéveseké a világ
Milliók fogják énekelni ezt a dalomat,
Milliók, akik mind találva érzik magukat,
Harcba hívok gyermekeket, aggastyánokat!
Hallják hát, hallják hát az álláspontomat:
Nemcsak a húszéveseké a világ!
Az úton még poroszkál
Nem de néhány korosztály!
A réten mindenki talál virágot,
Hát gyertek srácok, legyünk jó barátok!
Egy évesek, két évesek, énekeljetek,
Harmincasok, negyvenesek táncra keljetek,
Ötvenesek, hetvenesek, ti is jöjjetek,
Jöjjetek, jöjjetek és ünnepeljetek:
Nemcsak a húszéveseké…
Húszévesek felétek még annyit mondhatok,
Húszévesnek lenni, sajnos, múló állapot!
És az, aki ma húszéves, holnap huszonegy!
Jöttök majd, jöttök majd és énekelitek:
Nemcsak a húszéveseké…
Jó hírt én úgy öregbítek, hogy énekelek,
Jöjjetek hát öreg beat-ek, énekeljetek!
Ábrándozó nyugdíjasok, tartsatok velem!
Teljes lesz, teljes lesz az én dalseregem!
Nemcsak a húszéveseké…
Az a sárga liliom...
Az a sárga liliom,
Amit akkor adtam néked,
Mikor elhagytalak téged,
Vajon, hol lehet ma már.
Az a sárga liliom,
Hogyha szólni tudna hozzád.
Akkor végre azt is tudnád,
Ami nekem nagyon fáj.
Hogy én már rég tudom,
Azt, hogy Te voltál minden.
Úgy futnék hozzád,
Hogy megbocsáss.
Minden pillanat oly nehéz,
Ha nem vagy itt közelben,
Nem lehet, nem szabad, hogy
Engem többé sose láss.
Az a sárga liliom,
Sajnos nem tud szólni hozzád,
Talán mások majd el mondják.
Azt, hogy gyere vissza már…
Meg kell értened. Túl büszke voltam.
Tedd meg az első lépést .
Ne gondolj semmi rosszat rólam…
Hogy én már rég tudom,
Azt, hogy Te voltál minden.
Úgy futnék hozzád, Hogy megbocsáss.
Minden pillanat oly nehéz,
Ha nem vagy itt közelben,
Nem lehet, nem szabad, hogy
Engem többé sose láss.
Az a sárga liliom,
Sajnos nem tud szólni hozzád,
Talán mások majd el mondják.
Azt, hogy gyere vissza már…
Gyere vissza már….
Olaj a tűzre...
Neked nem elég az, hogy csak fáj a szívem
Neked nem elég az, hogy az ész megáll,
Már lobog a láng és a tűz, úgy érzem
Csak jöjj, csak jöjj ne várj…
Csak olaj a tűzre a két szemed,
Csak olaj a tűzre a szád,
A lángoktól úgy féltelek-elégetlek már
Csak olaj a tűzre a két szemed,
Olaj a tűzre a szád,
S ha álmomból felébredek-elégetlek már
Nem elég az, hogy csak fáj a szívem
S nem elég az, hogy rossz így nélküled
Hogy megöli majd az a tűz-úgy féltem..
Csak jöjj, csak jöjj és légy velem.
Istenhozzád
Este van már csillag van az égen , véget ért megint egy szép napunk,
Későre jár mégis nehéz most a búcsú, hiszen isten tudja hol találkozunk.
Az angyalok is könnyes szemmel néznek, ha látják, hogy mi még együtt vagyunk.
Későre jár mégis nehéz most a búcsú, de hát isten hozzád vár az otthonunk.
Egyszer még egy gyertyafényes csendes este visszatérünk,
S mint a régi dallamokra, álmainkra úgy emlékezünk.
Alszik már az utca és a város, ébren talán csak mi álmodunk,
Későre jár mégis nehéz most a búcsú, csak az isten tudja hol találkozunk.
Mára már a muzsikának vége, legyen ez az utolsó dalunk,
Későre jár mégis nehéz most a búcsú, legyen istenhozzád vár az otthonunk.
Egyszer még egy gyertyafényes csendes este visszatérünk,
S mint a régi dallamokra, álmainkra úgy emlékezünk.
Minden jó csak legyen jó a vége, de addig még talán találkozunk,
Későre jár mégis nehéz most a búcsú, és ha lehet legyen szebb a holnapunk.
Johnny, játszd azt a régi dalt....
Nagy Tibor - Bradányi Iván
Van egy hely, egy régi, meghitt presszó,
Ahol elfelejted szíved bánatát,
Ami rossz volt, abból zene mellett lesz jó,
S közben elcsitul a háborgó világ.
Egy régi dallal visszatér az emlék,
És visszahozza régi mosolyod,
Újra fiatalabb lettél, s úgy mint nemrég,
Most is észrevétlen, halkan dúdolod:
Johnny,
Játszd azt a régi dalt,
Szerelmes régi dalt,
Mit akkor játszottál…
Johnny,
Nekem egy nóta kell,
Most arról énekelj,
Hogy lesz még boldog nyár!
S arról, ki elhagyott,
Szó nélkül elfutott,
Ne mondd, hogy nem tudod,
Hogy merre jár…
Johnny,
Játszd azt a régi dalt,
Szerelmes régi dalt,
Mit akkor játszottál…
Egy kávé mellett elmerengek hosszan,
A gyertya lángját nézem csendesen,
Eszembe jut minden, ami voltam,
És te is itt vagy, első szerelem.
A szívemen oly könnyű lábbal futsz át,
Mint táncos, aki tudja, hova lép,
És itthagyod a macskaköves utcát,
A csendet és egy régi, halk zenét:
Johnny…
Jó éjt
Bágya András - Bradányi Iván
Jó éjt,
Holnap este újra várok rád,
Szerelmem, jó éjt,
Álmodd rólam át az éjszakát.
Mint halvány fénysugár,
A két szemem majd elkísér,
És vigyáz majd reád,
Az egész éjen át.
Még egy perc és válunk,
De így nem eresztlek téged el,
Szemedbe nézek
És a karom közben átölel.
Adj még egy csókot,
Most a holdsugár nem néz reánk,
Azután menj tovább,
Drágám, jó éjszakát!
Már itt a holdas éj,
A séta véget ért,
A sarki óra tízre jár,
És mi elbúcsúzunk már.
Jó éjt…
Rómeó és Júlia
Operettszínház : Erkély duett
(Júlia)
Szerelem ég szemében, ki akarta fenn az égben?
Melyik csillag vagy Isten, hogy Júlia így szeressen?
Mit bánom én, ha tiltják, csak mert Rómeónak hívják!
Bármi az ár, mit kér az ég, semmiség szerelmemért!
Apáink ellenségek, a vonzódás hát vétek!
Egy gonosz égi tréfa, hogy Rómeó és Júlia!
(Rómeó)
Szerelem ég szemében, ki akarta fenn az égben?
Melyik csillag vagy Isten, hogy Rómeó így szeressen?
Ezért ha kell, esengek! Harcolok, ha másként nem megy!
Mert tudom lesz, ki ellenáll, de nekünk itt ez jár!
(Rómeó és Júlia)
Haragjuk bárhogy szítják, fogódzunk annál inkább!
Együtt leszünk, ha baj van, együtt örömben, harcban!
(Júlia)
Tréfának szánták ott fenn!
(Rómeó)
Hogy én pont õt szeretem!
(Rómeó és Júlia)
Szerelem ég szemében, ki akarta fenn az égben?
Melyik csillag vagy Isten, hogy engem így szeressen?
Melyik csillag vagy Isten, fogadja hálánk ott fenn!
Oly szép ez égi tréfa, hogy Rómeó és Júlia!
Csókolj meg!
/Karády Katalin/
Ha néha fáj a szíved, csókolj meg!
Ha bánt valami Téged, csókolj meg!
S ha néha nem tudod, hogy mért van szerelem,
Csókolj meg, kedvesem!
Ha néha rossz az élet, én jó vagyok!
Jobban szeretlek én, mint gondolod.
És ha unod a sok szerelmes, buta szót,
Nem kell más, csak egy csók!
Ha néha rossz a kedvem, csókolj meg!
Ha hűvös a szerelmem, csókolj meg!
Ha néha elválaszt valami semmiség,
Szót se szólj, egy csók elég.
Ha más nő néz reád, s kacér veled,
Te nyújtsd felém a szád, és csókolj meg!
Egyetlenegy csókodtól már nyugodt vagyok,
Boldogság minden csók.
Ha el akarnál hagyni, csókolj meg!
Ha így sem tudsz maradni, én megyek.
De bármerre is jársz, azt soha ne feledd:
Szerelmem csak Tied.
Nagyon szeretlek én, s az ajkam ég.
S Te vágyva jössz felém, mert szeretném,
Nem kérek tőled nagy szerelmi vallomást,
Csak csókolj meg, semmit mást!
Szállj sólyom szárnyán
/Honfoglalás/
Kell még egy szó, mielőtt mennék,
Kell egy ölelés, ami végig elkísér.
Az úton majd néha gondolj reám...
Ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár.
Nézz rám és lásd - csillagokra lépsz,
Nézz rám, tovatűnt a régi szenvedés
Hol a fák az égig érnek, ott megérint a fény...
Tudod jól, hova mész, de végül hazatérsz
Szállj, szállj sólyom szárnyán
Három hegyen túl
Szállj, szállj, én várok rád,
Ahol véget ér az út
Úgy kell, hogy te is értsd, nem indultál hiába
Az a hely, ahol élsz - világnak világa
Az égig érő fának, ha nem nő újra ága...
Úgy élj, te legyél virágnak virága.
Szállj, szállj sólyom szárnyán
Három hegyen túl
Szállj, szállj, én várok rád
Ahol véget ér az út
Nézz rám, s ne ígérj,
Nézz rám, sose félj,
Ha nincs hely, ahol élj
Indulj hazafelé
Tánc
Ölelj át, fogd a kezem
érezd a ritmust,
lépj egyet, lüktet a zene,
hevesen ver szívem,
táncolj velem.
Fogd a kezem, nézd
a szemem a lépések
már, maguktól mennek
érezd velem, együtt
a zenét, a tánc örömét.
A szabadság vándorai
/Demjén Ferenc/
Hogyha eltűnünk egy perc alatt
Velünk semmi sem tűnik el,
Mindig itt leszünk egy ég alatt
Lehet észre sem veszel
Lehet, hogy gyors, ahogy repülünk,
Szemed lassú, s nem fog fel,
De a gyermeked már észrevett
Bámul tág szemmel ránk
Mert õ nemrég s tisztán született
Nem érti, miért nem látható,
Aki szabadnak érkezett.
Láthatsz, hogyha tengert úszunk át,
Felhõkrõl lábat lógatunk,
Ezek mi vagyunk a szabadság vándorai,
Szökünk a sötétség elõl,
Falakon átrohanunk,
Ezek mi vagyunk a szabadság vándorai
Néha lelkeden nyiss egy ablakot,
Mert csak Így érhetsz utol,
Arra nézz, hová vágyad hív,
Mert mi ott leszünk valahol
Láthatsz, hogyha tengert úszunk át,
Felhõkrõl lábat lógatunk,
Ezek mi vagyunk a szabadság vándorai,
Szökünk a sötétség elõl,
Falakon átrohanunk,
Ezek mi vagyunk a szabadság vándorai
Nem tudjuk, még mi hajt,
A boldogság vagy a keserűség,
Az egyik biztos hív, a másik biztos,
Hogy eltaszít rég ezért menni, kell,
Addig, míg Így van
Azt sem tudjuk még,
Hogy meddig tart ez az utazás
Meddig száll velünk,
A cél felé ez a vitorlás,
Addig is menni kell
Azt hiszem, hosszú az út.
A zene
Lehet egy dal, vagy ritmus, vagy zaj,
Egy árva hang, egy jel.
A zene az kell, hogy ne vesszünk el,
Hogy mégse adjuk fel.
Mert a jó, a rossz csak szó.
Olyan, ami sokszor változó,
De egy ismerős hang az megmarad,
Máris érzed, hogy védve vagy,
A dal egy biztos hely.
A zene az kell, mert körülölel,
És nem veszünk majd el.
Ha van elég szív, az sokat segít,
Bár úgysem adjuk fel.
Köztünk minden ember más,
Különös és sokfajta szokás,
De hogy éjjel mindenki álmodik,
Nagy bajt nem csinál hajnalig,
Ebben egyformák.
Míg van, aki csak néz, és van, aki beszél,
És van, aki segít, hogyha kimerültél,
Mert mindenki erős, és életrevaló,
De van, aki csak árva és sose volt jó.
Ami fontos az, hogy úgy legyen,
Az, hogy mindenki másmilyen.
A zene is csak ettől igaz,
És a dal csak így lesz szép.
Itt mindenki tudós, mert mindenki figyel,
És van, aki majd játszik, és sose nő fel,
De van, aki majd ír, és lesz, aki zenél,
És van, aki bátran és okosan él.
Így lesz szép.
A zene az kell, nem adunk fel,
Hogy ritmus vagy jel, csak ne vesszük most el!
Zene az kell, mert körülölel,
Ha van elég szív, a dal az csak így lesz szép.
Engem nem lehet elfelejteni
Engem nem lehet elfelejteni,
Értem könnyeket illik ejteni,
Lehet így, lehet úgy,
De ha nincs is közös út,
Ábrándjaidban ott leszek úgyanúgy.
Gyűrött nappalok, hosszú éjszakák,
Régi csók ízét őrzi még a szád.
Lehet így, lehet úgy,
Derű, napfény, kacagás,
Nem pótol engem soha más.
Ezennel eljött az az óra,
Mely a búcsút hozza szelíden,
De emberemlékezet óta
Búcsúval nem ér véget még a szerelem.
Engem nem lehet elfelejteni,
Értem könnyeket illik ejteni,
Lehet így, lehet úgy,
De az álmok mezején,
Találkozunk még,
Te meg én.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
