|
Hogy mondjam el...
Azzal kezdeném, hogy hidd el, nem panaszkodom,
Ha körülnézek, látom, hogy nincs is rá okom.
De van néhány dolog, amit elmondanék,
Csak attól félek én, hogy félreértenéd.
Ha szépen szólok hozzád, gyakran meg sem hallgatod,
Vagy elintézed azzal, hogy túl érzékeny vagyok.
S ha indulattal szólok, hogy figyelj végre rám,
A türelmetlenségem a legnagyobb hibám.
Hogy mondjam el neked, hogy mondjam el neked,
hogy mondjam el a bánatom?
Hogy mondjam el neked, hogy mondjam el neked,
hogy mondjam el, nem tudom.
S azt sem értem én, a gondjaid mért titkolod?
Attól félsz, talán, hogy mindig rosszra gondolok?
Ha őszintén beszélnél, tudom, segíthetnék,
De vallatni sem merlek, még félreértenéd.
És úgy érzem már néha, hogy nincs szükséged rám,
Te mindent jobban tudsz és én csak jártatom a szám.
S ha bölcsen kioktatsz, végül észre sem veszed,
Hogy mélyen hallgatok, veled már nem beszélgetek.
Hogy mondjam el neked...
Hadd mondjam el neked, hadd mondjam el neked,
hadd mondjam el a bánatom.
Hadd mondjam el neked, hadd mondjam el neked,
hadd mondjam el ahogy tudom.
Keresem a szót...
Én még nem tudom, hogy fogjak hozzá,
Én még nem tudom, hogy kezdjem el.
Keresem a szót, keresem a hangot,
Keresem a szót, keresem a hangot.
Tudom, elmondva másképp hat minden,
Félek, nem értesz engem majd meg.
Keresem a szót, keresem a hangot,
Keresem a szót, keresem a hangot.
Nézd, én már lassanként nem hiszek senkinek,
Mégis mindinkább érzem, hogy,
szükségem van nagyon rád, rád, rád.
Ó nagyon rád, rád, rád
Hidd el nekem !
Ó, én már nem tudom, mi az mit érzek,
Én már mindenben kételkedem,
Keresem a szót, keresem a hangot,
Keresem a szót, keresem a hangot.
Így hát légy kicsit megértőbb, kérlek,
Néha őszintén segíts nekem.
Keresem a szót, keresem a hangot,
Keresem a szót, keresem a hangot.
Nézd, én már lassanként nem hiszek senkinek,
Mégis megkérlek, ne menj el.
ne hagyj el, egy kicsit várj, várj, várj,
Egy kicsit várj, várj, várj,
Türelmesen.
SZERETNI VALAKIT VALAMIÉRT
Hosszú az út, míg a kezem a kezedhez ér.
Szeretni valakit valamiért.
Ne tudja senki, ne értse senki, hogy miért.
Szeretni valakit valamiért.
Ezer életen és ezer bajon át,
Szeretni valakit valamiért.
Akkor is, hogyha nem lehet, hogyha fáj,
Szeretni valakit valamiért.
Fenn az ég s lent a föld,
Álmodunk s felébredünk.
Minden út körbe fut,
Béke van, felejts el minden háborút!
Esik a hó és szemembe fúj a szél.
Szeretni valakit valamiért.
Ég a gyertya ég, el ne aludjék.
Szeretni valakit valamiért.
Ezer életen és ezer bajon át,
Szeretni valakit valamiért...
Elmegyek...
Egy kis patak mindig rohant, s egyre csak énekelt.
Egy sziklafal útjába állt, s a dalnak így vége lett.
Én is így lettem néma víztükör,
Mikor tőlem elmentél.
Nekem többé már a Nap sem tündököl,
Csak ha újra megjönnél.
Elmegyek, elmegyek, milyen úton indulok, még nem tudom.
Elhagyom otthonom, még a jóbarátoktól sem búcsúzom.
Elmegyek, elmegyek, igen megkereslek én bármerre jársz.
Nem tudom, merre vagy, mégis úgy érzem, hogy engem egyre vársz.
Vasárnap volt, vasárnap volt, amikor elhagytál.
Nekem te nem, csak az a nap, vasárnap volt, meghalt már.
Hozzám így jött el a halott vasárnap,
Mikor tőlem elmentél.
Nekem többé már nem tündököl a Nap,
Csak ha újra megjönnél.
Tordy Géza
Ha volna valaki...
Ha volna valaki, aki azt mondaná, hogy ébredj...
nem fonódna rám a bánat...szemembe hullanának
tűztollú reggeli fények... reggeli fények...
Ha volna valaki, aki azt mondaná, hogy járj,
minden utca hívogatna, néznének megtagadva
csalóka éjszakai árnyak ... éjszakai árnyak...
Ha valaki megfogná a kezem,
vagy biztatóan visszanézne rám,
sokáig néznék a felkelő Nap felé, és lehajtanám lassan a fejem...
Ha lennél az, aki nekem mindenem volnál,
tétovázva erre jönnél csendesen átölelnél...
leülnék, s Te megcsókolnál, és semmit se szólnál...
Ha valaki megfogná a kezem,
vagy biztatóan visszanézne rám,
sokáig néznék a felkelő Nap felé, és lehajtanám lassan a fejem...
Ha lennél az, aki nekem mindenem volnál,
tétovázva erre jönnél csendesen átölelnél...
Leülnék, s Te megcsókolnál... és semmit se szólnál...
Kovács Erzsi
Veled is megtörténhet egyszer...
Veled is megtörténhet egyszer,
hogy sírsz majd egy régi perc után.
Ne szégyeld, ez teszi embert,
ha könnyet ejtesz vagy álmot kergetsz
gondolj vissza rám.
Magányos nappalok jöhetnek
közömbös, fájó éjszakák
Lehet az is hogy elfelednek,
aki ma vár, az holnap meg se lát.
Ne félj, feloldlak szavad alól,
jön majd helyedbe más.
De szíved ne vidd el mert azt akarom
hogy hozzám még visszatalálj.
Veled is megtörténhet egyszer...
Egyszer véget ér
Egyszer véget ér a lázas ifjúság,
Egyszer elmúlnak a színes éjszakák,
Egyszer véget ér az álom, egyszer véget ér a nyár,
Ami elmúlt, soha nem jön vissza már.
Egyszer véget ér a lázas ifjúság,
Egyszer nélkülünk megy a vonat tovább,
És az állomáson állunk, ahol integetni kell,
De a búcsúra csak pár ember figyel.
Egyszer véget ér a lázas ifjúság,
Egyszer elmúlnak a színes éjszakák,
Sajnos véget ér az álom, sajnos véget ér a nyár,
De a szívünk addig új csodára vár.
Ezért ne féljünk az újtól, mert az jót hozhat nekünk,
Talán abban van az utolsó remény.
Létünk ingoványra épült, mely a sötét mélybe húz,
De ha akarjuk, még tűzhet ránk a fény!
Egyszer véget érnek múló napjaink,
Egyszer elbúcsúznak túlzó vágyaink,
Tudjuk azt, hogy egyszer végleg, sajnos végleg elmegyünk,
De még addig mindent újra kezdhetünk!
Márkus Alfréd - Harmath Imre
Az én babám egy fekete nő
Szívemben vágy parazsa nő,
Meggyújt egy fekete nő
Tüzes szemével.
Beleszerettem rögtön,
Csak az a baj,
Hogy szívem olvad akár
A pirítóson a vaj.
Az én babám egy fekete nő,
A szeme fénylő, fekete kő,
Fekete hajú, fekete fajú,
Jól tudom, boldog
Akit megölel ő.
Fekete gyöngysor van a nyakán,
Fekete testén, csak a banán,
Piros, mint tűz a szája,
S a charlestont úgy riszálja
Az én kis fekete babám.
Szerelmi történet...
Hogy is kezdjem el ,
ami elmondhatatlan, na hogy is mondjam el ?
Amiért érdemes volt megszületni tán,
meghalni sem nagyon nagy áldozat talán
...a szenvedély.
Egy fiú és egy lány, az első pillanatban
játszanak csupán.
De már az első csókban benne ég a vágy,
a mindent elemésztő olthatatlan láng.......
...a szerelem.
Már felednék magányos éveket,
elvenni őt tőlem már nem lehet !
Ajka tüzel, karja ölel...
És hogyha rám talál majd egy álom,
nem engedem, hogy köddé váljon,
nincs arra szó, mily gyönyörű szép !
Meddig lesz enyém, sivár kis életemre
meddig tűz a fény ?
Amiért érdemes volt megszületni tán,
meghalni sem nagyon nagy áldozat talán,
...a szerelem.
Nem adlak másnak...
Nem adlak másnak,
nekem rendelt az élet.
Nem adlak másnak,
ha kell harcolok érted.
És ha lenne még,
köztünk bármikor is ellentét,
a sorsunk összeforrt,
nem is tépi semmi szét.
Én félredobtam
látod a büszkeségem,
haragszom Rád-ot
minek is játszam Véled?
Karomba zárlak,
többé már el nem bocsátlak !
Sokat ígér nekem
ez a nagy-nagy szerelem.
Mert így az élet,
olyan nagyszerű és szép lett.
A nagy föld kerekén
senkinek nem adlak én !
Korda György előadásában
Gyöngéden (Speak Softly Love)
Gyöngéden ölelj át, és ringass szerelem,
Hadd mondom halkan el, ne hallja senki sem:
A nagyvilág te vagy nekem,
Karodba bújva már a célhoz érkezem.
Hószagú szél fújja hajunk,
szerelmesem, ketten vagyunk.
Nem érhet engem semmi rossz, ha átölelsz,
Nem várok választ mástól, hogyha te felelsz.
Hazatalált kóbor szívem, gyöngéden ölelj át,
és ringass szerelem!
Surda dala...
Látom, hosszú útra készülsz.
Búcsúzni jöttél. Menj, ha menned kell!
Bennem kihunytak a fények.
Kinn a szél fúj, sírva énekel.
Szép volt és mégis éget.
Búcsú így sosem fájt.
Bennem egy érzés halkan súgja,
Hogy mindig várok rád.
Bármeddig élek, mindig remélek, hogy vissza térsz.
Hogy vissza térsz.
Bármeddig élek, mindig remélek, hogy vissza térsz.
Még vissza térsz.
Búsan számolom az órát.
Nehéz az élet mióta elmentél.
Múltunk morzsáival játszom.
Beszélek hozzád, mint ha itt lennél.
Őrzöm, mint kincset őrzöm hajadnak illatát.
Bennem egy érzés halkan súgja,
Hogy mindig várjak rád.
Bármeddig élek, mindig remélek, hogy vissza térsz.
Hogy vissza térsz.
Bármeddig élek, mindig remélek, hogy vissza térsz.
Még vissza térsz.
Dobos Attila/Mary Zsuzsi
Mama
Felül a kisbaba, először mondja, hogy: mama
Ha nagy a bánata zokog a hangja hogy: mama
Valami kell neki, apuci elveri: mama
Anyuskám, anyuskám, ez így volt hajdanán.
Ó, ó rég voltam baba
Most már este tíz után jöhetek haza
De azért valami még maradt
Akármi bonyodalom akad
Akármi témakörben jön esemény
Tehozzád szaladok én.
Valaki főzi a kicsike lányodat: mama
Lesi az arcomat, figyeli lábamat: mama
Azt mondja szép vagyok,
a szeme felragyog: mama
Anyuskám, anyuskám, mint borjú bámul rám.
Ó, ó moziba vitt el
Megnézem majd még egyszer
mert a film is érdekel
Utána taxival vitt haza
Azóta kapcsolatunk laza
Azóta örökösen telefonál,
és itt a kapuban áll.
Nem tudom, mit tegyek, a fiú oly csinos: mama
Odalent ácsorog, az eső rácsorog: mama
Szeret-e nem szeret, valaki mondja meg: mama
Anyuskám, anyuskám, én szerelemes vagyok
Jaj olyan szerelmes vagyok!
Engedj le hozzá, különben sírok: mama
Csitt, csak most maradj csendben
"Csitt, csak most maradj csendben,
sosem volt még ilyen jó kapás
kifogom a Lochnessi szörnyet
vagy ha nem hát majd valami mást..."
Nézz le rám, ó Istenem,
nézz le rám, segíts nekem
adj erőt, engedd, hogy éljek
adj időt, segíts nekem
Ezt nem tudom másképp mondani....
Csak azt szeretném mondani, így egyszerűen,
hogy szeretlek, szeretlek, szeretlek.
Ezt nem tudom másképp mondani,
szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek.
Félek, az éjszakának mindjárt vége,
És félek, hogy reggel majd idegennek érzel.
És gyűlölöm a hajnali napsugarat,
És gyűlölöm, hogy újra egy napig várnom kell téged.
Annyi mindent szeretnék mondani,
S remélem, te is ugyanígy érzed.
Gondolatban minden egyszerű,
Ha kimondom, nem biztos, hogy érted.
Félek, az éjszakának mindjárt vége,
És félek, hogy reggel majd idegennek érzel.
És gyűlölöm a hajnali napsugarat,
És gyűlölöm, hogy újra egy napig várnom kell téged.
Adj helyet...
Adj helyet magad mellett,
Az ablakhoz én is odaférjek!
Meztelen válladhoz érjen a vállam,
Engedd, hogy megkívánjam!
Engedd, hogy érezzem,
Hogy szabadabban lélegzem,
És ha éhes vagyok és fáradt,
Magamfajta többet mit kívánhat?
Mint a félelem a színpadon,
Ülök a közelben egy padon.
Úgy parancsolok magamnak,
Még maradjak, megmaradjak.
Kínomban a színpadon,
Fejem a lábam közt, ülök a nyakamon
Homokkal teli a szám,
Szép vagyok, mosolygok rám.
Nagy utazás
Fáradtnak tűnsz, mintha nem a régi volnál,
Hol van a tűz, hova lett a mindig sóvár régi láz,
Az az régi égi láz , amivel beléptél, s megszerettelek?
Nagy utazás, azt mondtad hogy ez az élet, s nem halunk meg,
Az ember soha el nem téved, égi láz, a bizonyos égi láz,
Tőled kaptam, majd meg haltam, majd el égtem én.
Mivé legyek most nélküled,
Hová legyek így nélküled?
Te meg csak ülsz fáradtnak tűnsz,
Tovatűnt szép ígéretek, nélkülük én hová legyek?
Nagy utazás, a vonatunk újra indul,
Nagy utazás, most a vágyunk már megint új útra visz,
induljunk el hát megint,
Gyere velem most az ígéret szerint!
Nagy lesz az út, de mi ugye még se várunk
A vonatunk nekilódul, újra száguld, égi láz, ugyanaz az égi láz,
Tőled kaptam, majd meghaltam, majd elégtem én.
Elindulunk, elindulunk, az égbe visz a vonatunk,
Az éjszaka, az éjszaka, a puha testű éjszaka,
Vonatunk kattogó zaja.
Mint régi jó barátokat, majd úgy fogad, majd úgy fogad.
Nagy utazás az életünk, azt mondod hát, megint megyünk,
Nagy utazás az életünk.
Sinatra
Idegenek az éjszakában...
Sok idegen jár az éjszakában,
csatangol, bolyong az utat járva,
lábuk meg-meg áll,
talán éppen most jön ő ?
Ott ül a magány a szemeikben,
Mosolyognak ők, bár keserűen.
Szívük mit remél ?
talán még nem késő !
Sok-sok idegen
figyel az éjszakában.
Sok-sok idegen
kószál egy társra várva.
Bennük a remény,
most kigyúl a fény,
még ma éjjel rátalálnak,
kire évek óta várnak...
Sok idegen jár az éjszakában
csatangol bolyong az utat járva
Fűszeres az éj, szerelmes lázt ígér...
Lila akácok...
Lila akácok, minek a szív ha úgy fáj,
Lila akácok minek a vágy ha elszáll,
Minek a nyíló virág, a kikelet
Mit ér a rongyos világ ha nem szeret ?
Lila akácok, minek a szív ha úgy fáj,
Lila akácok, a boldogság sosem fáj,
Minek a kiskerti pad, minek a nyáralkonyat
Amikor egymást szeretni nem szabad ?
FÖLD ÉS ÉG
Tankcsapda
Tekerek aztán szívok és fújom a füstjét,
Fotelben lábam egy puffon a TV-met nézem,
Csodálkozom hogy miért történik meg ismét,
Ami már megtörtént velem nem is olyan régen.
Egyedül vagyok a magány a vendég nálam,
Hajnal van hallom horkol a város.
Hiába hívom nem jön a szememre álom,
Persze minek is jönne én nem vagyok álmos.
Semmi nincs amit még nem mondtam el,
A kérdésedre csak a csend felel,
Se a Föld, se az ég, se a zöld, se a kék,
Se a Nap, se a Hold, nélküled nem olyan amilyen volt,
Se a tűz, se a víz, se a szag, se az íz,
Se a jó, se a rossz nyugalmat nincs már ami hoz.
Itt állok látod mossa a testemet
A hang, a fény, a füst lassan maga alá temet.
Itt állok látod és ha erre születtem,
Hát majd egyedül töltök el minden éjszakát.
Semmi nincs amit még nem mondtam el,
A kérdésedre csak a csend felel,
Se a Föld, se az ég, se a zöld, se a kék,
Se a Nap, se a Hold, nélküled nem olyan amilyen volt.
Se a forma, se a szín, se az öröm, se az kín,
Se a már, se a még, nyugalmat nem adnak rég.
Se a füst, se a por, se a nők, se a bor,
Se a szív, se az ész, se a terv, se a kész,
Se a nappal, se az éj, nincs semmilyen szenvedély,
Ami nálad jobban kell és ez soha nem múlik el.
Se a tűz, se a víz, se a szag, se az íz,
Se a jó, se a rossz, nyugalmat nincs már ami hoz.
Se a föld se az ég...
Első Emelet
Állj, vagy lövök!
Az utca hadszíntér, hát támadok, ha ott vagyok,
Vár sok ellenfél, kis párbajok, nagy sóhajok.
Egy fiú, egy lány, két egyszemélyes hadsereg,
Rád és énrám vár egy kétszemélyes ütközet.
Nincs semmi más, csak egy szempillantás,
Indul a támadás!
Állj, vagy lövök, a csatát én nyertem,
Az átkaroló hadművelettel...
Ne is nézz úgy rám, ha nem tudod, hogy mit kívánsz,
Hát jól gondold át a taktikát, a praktikát,
Régi bölcsesség, hogy a női nem csak úgy igen,
Ha hinni tudja még, övé lehet a győzelem.
Nincs semmi más, csak egy szempillantás,
Indul a támadás!
Állj, vagy lövök, a csatát én nyertem,
Az átkaroló hadművelettel...
100 Folk Celsius
Országút...
Mint egy álom, olyan ez a hely,
Hatalmas hegyekből gyors folyók indulnak el.
Az élet elrohant, de vár a szülői ház,
A gyermekkorom is visszatér, újra élem a sok csodát.
Országút, vigyél haza,
Hol az otthonom, vigyél oda!
Elcsavarogtam, de vár a múltam,
Országút, vigyél haza!
Minden emlék újra szívemben él,
A folyóparton ülve ahogy hajamat fújja a szél.
Együtt néztük, ahogy este elbújt a nap,
Mi is összebújtunk, ahogy tettük minden nap.
Országút, vigyél haza,
Hol az otthonom, vigyél oda!
Elcsavarogtam, de vár a múltam,
Országút, vigyél haza!
Még most is hallom a hangod minden fáradt éjszakán,
Azt álmodom, hogy emlékszel még rám is talán.
A sorsunk kettévált és én már nem vigyázhatok rád,
Az élet megy tovább, megy tovább.
Országút, vigyél haza,
Hol az otthonom, vigyél oda!
Elcsavarogtam, de vár a múltam,
Országút, vigyél haza!
Ákos
Ilyenek voltunk....
Előtted nem titok,
Hogy nem voltunk angyalok.
És úgy mintha nem fájna semmi kín,
Táncoltunk az öröm romjain.
És néha éber reggeleken
Tudtuk, hogy vár ránk a szerelem.
Ilyenek voltunk, vadak és jók,
Bűnösök közt is ártatlanok.
Ilyenek voltunk, és marad egy jel,
Amit itt hagyunk, ha indulni kell.
Nem féltünk semmitől,
Bár száz tervünk összedőlt.
Mi mégis észrevétlenül
Tűrtük, hogy arcunkra ránc kerül,
De néha éber alkonyokon
Tudtuk, hogy vár ránk a nyugalom.
Ilyenek voltunk, vadak és jók,
Bűnösök közt is ártatlanok.
Ilyenek voltunk, és marad egy jel,
Amit itt hagyunk, ha indulni kell.
Maradj velem!
Amikor vége az utolsó dalnak is,
Az utolsó hang is szétfoszlott már,
Magányos tárgyak, az elhagyott színpadon,
Fölborult székek, és konok homály.
Papírlapok, egy tépett plakát a lábunk alatt,
Ki mondja meg a dalaimból mennyi marad?
Maradj velem, segíts nekem,
Vigyél haza, fogd a kezem,
Szeress nagyon, fáradt vagyok,
S nehéz a szívem.
Vigasztalj meg, ha nem is hiszed,
Hogy szebb lesz a holnap!
Mondd, hogy lehet, mondd, hogy lehet,
Ha nem is tudod, hogy hiszek neked.
Amikor vége, az utolsó dalnak is
És a varázslat szétfoszlott már,
Mi lesz veled, egyedül hagy a zajos tömeg,
Sebzett vagy és te sem tudod, hol a helyed.
Maradj velem, segíts nekem,
Vigyél haza, fogd a kezem,
Szeress nagyon, fáradt vagyok,
S nehéz a szívem.
Vigasztalj meg, ha nem is hiszed,
Hogy szebb lesz a holnap!
Mondd, hogy lehet, mondd, hogy lehet,
Ha nem is tudod, hogy hiszek neked.
Hidd el...
Mennyi álmot sző a bús emlékezet
hányszor ébren ért a hajnal.
Hányszor gondoltam, hogy Hozzád elmegyek
de maradtam az álmaimmal.
Semmit nem tudsz arról, hogy nálam nincs közöny
hangod most is egyre hallom.
Semmit nem tudsz arról, hogy a forró búcsúkönny
megfagyott az arcomon.
Hidd el, ha nem jött volna egy őrült pillanat,
hidd el, nem kerestünk volna új utat,
hidd el értelmetlen órák múlnak el,
nem jó ez így senkivel.
Hidd el, hogy találkozni újra kell nekünk,
hidd el, hogy egymás nélkül úgyis elveszünk,
hidd el, nem lesz az majd őrült pillanat,
ha visszahozzuk az álmokat !
Vándorol a nap, és aranyköntösét
ráteríti majd a földre,
Szomorú, mert nem találja, kedvesét
látod mégsem hull a könnye.
Ülök egymagam és arra gondolok
Téged, hol talál az alkony ?
Ülök egymagam és szomorú vagyok
mert hiányzol nekem nagyon !
Hidd el, ha nem jött volna egy őrült pillanat,
hidd el, nem kerestünk volna új utat,
hidd el értelmetlen órák múlnak el,
nem jó ez így senkivel.
Hidd el, hogy találkozni újra kell nekünk,
hidd el, hogy egymás nélkül úgyis elveszünk,
hidd el, nem lesz az majd őrült pillanat,
ha visszahozzuk az álmokat !
A vén budai hársfák...
A vén budai hársfák békésen suttognak,
elpihen a lombokon a szél.
Már hold ragyog a bástyán, s úgy érzed boldog vagy...
Lágyan egy kis kéz kezedhez ér.
Oly jólesik a légyott este a Ruszwurmnál.
Mint a mese, halk muzsika száll.....
Fölrepül egy sóhaj, csók fakad a csókkal,
nyár tüze vagy hó van , áll a bál.
Jöjj, ide a Várba, s nem maradsz Te árva
mert van, aki várva vár.
Ez persze, csak jó tanács !
Lehet, hogy máshol még nem így szokás.
Ám, hogyha Budára jársz,
a szíveddel hallgasd, hogy mit mond a hárs !
A vén budai hársfák........
Járom az utam
Járom az utam, a macskaköves úton,
A léptem kopog esős éjszakán,
Az ütött-kopott utcák nevét tudom,
Mert én ott születtem, ez a hazám.
Itt kísért anyám iskolába, szegény,
Ott volt a szeme mindig kisfián,
Itt minden emlék múltam hozza felém,
Mert én itt születtem, ez a hazám.
Tudom, a Nap az másutt szebben ragyog,
Sok itt a füst, a korom és a könny,
De itthon mégis Angyalföldön vagyok,
A Váci út és Lehel út között.
Járom az utam, macskaköves úton,
Sok régi barát köszönt énreám,
Itt minden öreg haver nevét tudom,
Mert én itt születtem, ez a hazám.
Ha nem tudok aludni éjjel,
És nem jön az álom felém,
Veszem a kalapom, s a kaput becsukom,
S fütyülve indulok én.
Megállok én egy neonlámpa alatt,
Egy egész élet emlékeivel,
Klassz, ami még az életemből maradt,
Szép csendben, békén már itt töltöm el.
Én örökifjú angyalföldi gyerek,
Járom az utat, füttyre áll a szám,
Bár sok a hibám, itt mindenki szeret,
Mert én itt születtem, ez a hazám.
Még nem veszíthetek
Mindent elfelejtek már, elfáradtam rég,
Lassan elmúlt a láng, úgy félek én.
Átvirrasztott éjszakák, száz el nem mondott szó.
Most már ez vagyok én, egy süllyedő hajó.
Még nem veszíthetek! Még nem! Én élni akarok.
Adj időt nekem! Ó, Ég! Szólj, hogy még várjon!
Add vissza nekem! Ő kell! Még látni akarom!
Még nem búcsúztam el, még nem! Úgy fáj, nagyon.
Érzem elborít a láz, sírni szeretnék,
Olyan rég várok rád, de nem jössz. Miért?
Mindent megpróbáltam már, hogy elfelejtselek,
Olyan forró a vágy, hogyan éljek nélküled?
Még nem veszíthetek! Még nem! Én élni akarok.
Adj időt nekem! Ó, Ég! Szólj, hogy még várjon!
Add vissza nekem! Ő kell! Még látni akarom!
Még nem búcsúztam el, még nem! Úgy fáj, nagyon.
Átvirrasztott éjszakák, száz el nem mondott szó,
Most már ez vagyok én, egy süllyedő hajó.
Kisfiam
Itt vagy velem, mint egy új remény,
Az éjszakát felváltja a fény.
Csak egy perce élsz, nézlek boldogan,
Úgy vártam rád, édes kisfiam.
A régi vágy újra szárnyra kél,
Míg dalt susog kinn az esti szél.
Minden bánatom eltűnt nyomtalan.
Mosolyogj rám, édes kisfiam!
Egy rózsakert hinti árnyait,
Nincs fontosabb, mint az álmaid.
Még egy szót se tudsz, mégis annyian
Hisznek neked, édes kisfiam.
Tudom, mindenütt így van ez a nagyvilágon,
Ha egy kisgyerek megszületik.
Mert a kisgyerek egyszer felnő,
S talán sikerül, hogy a könnyeket nevetéssé,
A gyűlöletet szeretetté,
És az ellenségeket barátokká változtassa.
Ezt érzem én, ahogy nézek rád:
Más lesz a Föld, más lesz a világ.
Sírnod sose kell, élsz majd gondtalan,
Boldog leszel, édes kisfiam.
Egyedül a tóparton......
Reszket a Hold a tó vizén, színezüst lángot szór a fény
ó, de sokszor járok erre én egyedül.
Titkon a szívem arra vár, hogy itt egyszer újra rád talál
de csak a gúnyos őszi szél hegedül.
Azelőtt itt a tónál randevúztunk, itt a tónál álmodoztunk,
holdfényes nyár éjszakán, Te meg én.
Reszket a Hold a tó vizén
színezüst lángot szór fény,
most is csak erre járok én egyedül.
Későre jár, a tó is alszik már.
A lomb közt most hűvös szél suhan,
Egy sárgult levél, zizegve földet ér
s a csendben csak nézem szomorúan.
Reszket a Hold a tó vizén
színezüst lángot szór a fény.
ki tudja meddig járok én egyedül...egyedül...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
