Evita:
Buenos Aires
Nézz rám, Buenos Aires!
Nézd hát, hogy mire jut egy valamirevaló lány!
Kell, hogy megcsodálj!
Csak te kellesz, Buenos Aires!
Dobj fel, oly magasra, hol soha nem járt senki még!
Hozzunk össze egy kis sztárparádét!
Ez a fény, ez a vágy, ez a zaj, ez a tánc, igen, ez kell!
Ahogy ég, ahogy száll, ahogy zúg, ahogy fáj, nekem így kell!
Érints meg!
Emelj fel, vagy taposs el,
bármit tehetsz, nem hagylak el úgysem!
Hello, Buenos Aires!
Mit szólsz?
No valld be, hogy az ajánlatom nem is rossz!
Kezdjük hát a showt!
Ez a vad rohanás, csupa tűz-ragyogás, itt ég bennem!
De ha adsz, sokat adj!
Ahogy élsz, ami vagy, így kell minden!
Kell a fény, és kell a tündöklés, a földhözragadt élet
nekem kevés!
Nézz rám, Buenos Aires!
Mit szólsz?
Ma éjjel itt te leszel a közönség!
Végre láthatsz egy kis sztárparádét!
És ha túllépnék mindenen, hulló csillagként égjek el!
Csodálnod kell, míg élek!
És ha utam majd véget ér, jöjj el megfáradt szívemért!
Adj nyugalmat majd és békét!
Ez a tűz, ez a láz, ez a nagy lobogás, mindent elér!
Csupa vér, csupa szív, ami vár, ami hív, a nagy remény!
Szállj be hát, ez az üzlet közös lesz!
Nem fizetsz rá, nem jársz rosszul te sem!
Rio de la Plata, Florida, Riviera,
Bahama és Monaco!
Rám vár minden jó!
Nézz rám, Buenos Aires!
Mit szólsz?
Ma éjjel itt,
te leszek a közönség!
Végre láthatsz egy kis...
Végre láthatsz egy kis...
Végre láthatsz egy kis sztárparádét!
Érzem, hogy jó leszek majd...
Bolond beszéd, de te higgy nekem
Nem volt itt kigondolva semmi sem
Nem volt számítás és színlelés
Hidd el, nem csábítlak semmivel
Hát így fogadj el, és én jó leszek
Én sem értem azt, hogy mért teszem,
Miért mondom el ily hirtelen
Azt, hogy megbánnád, ha kihagynál,
És hogy jól jársz, ha most elviszel
Neked érezned kell, azt hogy jó leszek
És hogy kell neked az, hogy én jó legyek
Ha untatlak, kérlek szólj csak rám,
Nem baj, ha elküldesz, csak tudjam már
Mi vár rám, milyen vagy, adsz-e jót a jóért majd
Mit válaszolsz ?
Nem egy elkapkodott éjszakát,
Mohó kis ölelést, gyors búcsúzást
Sokkal többet várok tőled én
Úgy tennél boldoggá, ha éreznéd,
Hogy többet jelent az, hogy jó leszek
És hogy kell neked az, hogy én jó legyek !
Elbűvölsz, folytasd kérlek !
Mindent értek már,
És tudnod kell,
Nem volt még senki sem,
Kinek így mondhattam el !
Érzem, hogy jó leszek majd !
Nem egy elkapkodott éjszakát,
Mohó kis ölelést, gyors búcsúzást
Sokkal többet várok tőled én
Úgy tennél boldoggá, ha éreznéd,
Hogy többet jelent az, hogy jó leszek
És hogy kell neked az, hogy én jó legyek !
Miért kell, hogy sírj Argentína?
A szó új ízét nem érzem én...
Bennem még tisztán él, úgy mint rég,
minden dal, s minden kép, mely a múltról beszél...
Betölt egy érzés: nincs menekvés,
sorsom vállalnom kell!
Eltűrni gúnyt és szenvedést, s menni, ha az időm letelt!
Úgy vártam már, hogy jöjjön a változás!
Szennyes és vaksötét volt a ház,
az a hely, ahol éltem, hol a fény sosem járt...
És mégis szép volt!
A fiatalság, és a szabadságvágy,
legyőzött kételyt és közönyt, míg szívem a néphez talált!
Miért kell, hogy sírj, Argentína?
A sorsom, hogy érted éljek!
Eldobnék mindent, csupán, hogy érezd:
áldott a végzet; szenvedni érted!
A pénz, s a hírnév nem csábít már...
A féltett kis ábrándvilág, csak egy gyermek álma volt,
s mint a füst, messze szállt...
A szép csodáktól, az illúzióktól, ne várj megoldást!
A válasz itt él szívemben, ha szeretsz,
én nem hagylak el!
Miért kell, hogy sírj, Argentína?
A sorsom, hogy érted éljek!
Eldobnék mindent, csupán, hogy érezd:
áldott a végzet; szenvedni érted!
Mindent elmondtam, s a s szívem most újra könnyű és álmodó...
És aki rámnéz, tudja már, hisz éreznie kell:
igaz volt minden szó...
Zsédenyi Adrienn :
Mennem kell tovább
Minden nappal jobban
vágytam rád,
minden szóval elvarázsoltál.
Soha senki nem volt
fontosabb még,
mint te voltál.
Úgy szerettél, bármi történt
nem felejtem már
De még...
...bárhogy kérsz,
mennem kell tovább.
Ne hidd, hogy úgyse fáj
így is túl nehéz a választás.
Nem kérek mást,
ha tényleg véget ér,
csakhogy adj majd új esélyt.
Mondd, hogy: látlak még ne félj!
Percek óta csendben nézel rám
nem hiszem, hogy visszatarthatnál.
Vajon mért nem vettük
könnyedebben az életet?
Mért akartad mindenáron
azt, hogy más legyek?
Mert így
...bárhogy kérsz...
És ha zápor hull le rám
a szívem is enyhül tán.
És a napsugár
majd hoz még száz csodát.
...bárhogy kérsz...
Chrystal :
Hány év múlt el
Túl hosszú a csend,
de bármit is rejt
senki el nem mondja,
mit ránk bíztak ők, a titkot,
mit őriz szívünk évek óta.
El sem hinnéd tán,
hogy egy csillag a földre szállt,
itt volt s úgy nemt el
egy nap eljön értünk,
s elmegyünk végleg.
Hány év múlt el
hány fény gyúlt fel
még sincs egy jel
hogy mennünk kell
Hány nyár és tél
hány végtelen éj
hány új rejtély a lelkünkben!
Hogy itt jártak ők, ezt rajtunk kívül
senki más nem sejti.
Az érintésüktől mi jobbak lettünk
és nem tudunk másban hinni.
Több egy álomnál
hogy egy csillag a földre szállt.
Itt volt s úgy ment el
egy nap visszatér majd,
s elvisz a fénybe.
Hány év múlt el
hány fény gyúlt fel
még sincs egy jel
hogy mennünk kell
Hány nyár és tél
hány végtelen éj
hány új rejtély a lelkünkben!
Élünk csendesen...
(Koncz Zs.)
Látom én kedvesem, hogy nem vagy túl vidám,
Oly sokat tépelődsz az idő múlásán.
Elmúlt néhány év, néhány furcsa év,
Mért kérdezed, hogy hova tűnt a szerelem,
Valahol itt van még.
Jól tudom, voltak már boldogabb idők,
Lebegtünk gondtalan ég és föld között.
Elmúlt néhány év, néhány furcsa év,
Mért kérdezed, hogy hova tűnt a szerelem,
Valahol itt van még.
Szép volt a nyár, az első találkozás,
Szép lesz az ősz, miért is lenne más,
Hát jöjj és nézd, kedvesem, így élünk csendesen,
Mosolyog arcodon a napsugár.
Hát jöjj és nézd, kedvesem, így élünk csendesen,
Ne legyél bánatos, hisz a jó és a rossz,
Tudjuk már, hogy mindig együtt jár.
Éjszakák, nappalok sorra tűntek el.
Kérdezed, hova lettek -- senki nem felel.
Elmúlt néhány év, néhány furcsa év,
Mért kérdezed, hogy hova tűnt a szerelem,
Valahol itt van még.
Biztos, hogy itt van még...!!!
Rohanj hozzám
Rohanj hozzám, de csak hozzám,
ne hozz semmit nekem, csak magad.
Nem vagy álom, nem vagy emlék,
nem vagy elfelejtett gondolat.
Rádtaláltam, rádcsodáltam,
vártalak, oly soká vártalak.
Hagyd az ajtót tárva-nyitva,
rohanj hozzám, hogy már lássalak.
Vedd könnyen, ami nehéz velem,
tedd többé, ami kevés nekem.
Vedd könnyen, ami nehéz velem,
tedd többé, ami kevés nekem.
Ölelj engem, erősebben,
bűvös körödben vágy éget el.
Rohanj hozzám, de csak hozzám,
ne szaladj el tőlem hirtelen.
Vedd könnyen, ami nehéz velem,
tedd többé, ami kevés nekem.
Vedd könnyen, ami nehéz velem,
tedd többé, ami kevés nekem.
Vedd könnyen, ami nehéz velem,
tedd többé, ami kevés nekem.
Vedd könnyen, ami nehéz velem,
tedd többé, ami kevés nekem.
Presser Gábor:
Elfáradt dal
A szél szaga más, de a csönd a régi még,
És lábaim elé esővizet a hord az ég,
És átölel a lámpafény, várt rám,
És megszorít, és fáj kicsit, de jó, jó!
S a padlás, ahol elbújtam, még áll,
S állnak az antennák,
Onnan nyílt nekem, s hívott a világ,
S indultam.
Szóval lenéztem ott,
Ó, a szebbik világ!
Ó, hogy lobog a tűz,
Hogy villognak a fények!
De nagy buta szemembe füst csapott,
És fordult már a szél.
Hogy lássam, hogy ott lenn
Nem hívott senki sem, ó.
Óriási álmaim, óriási szárnyaim,
Itt szálltam fent, és itt vagyok, ó.
Óriási álmaim, elfáradt szárnyaim,
Messzebbre már nem jutok. Óó!
S ha visszajött az este,
Összegyűltünk páran a tető alá,
S az ég azt súgta:
Csak én, én tévedtem el.
S a hátamon minden srácot repülni vittem,
S ha ők csalódtak, nekem meg jobban fájt!
Elfáradt álmaim, elfáradt szárnyaim,
Messzebbre már nem jutok, ó.
Elfáradt álmaim, elfáradt szárnyaim,
Szálldosni már nem tudok, óó.
MINDENKINEK VAN EGY ÁLMA
Mindenkinek van egy álma,
Az enyém te lettél!
Van egy nagy-nagy ideálja,
Az enyém te lettél.
Egy bolondos ideálja,
Az enyém te lettél!
S mindenkinek van egy tévedése,
Jaj, nehogy te légy!
Vigyázz, hogy szerelmes álmaim
Ne tépje semmi szét.
MAMA
Mit is mondhatnék még, hiszen mindent tudsz rég
Ami titkom csak volt, már régen tiéd
Az első szavamat, azt is csak te hallottad
Csak a tiéd
Te vagy minden játék, te vagy minden, ami szép
Ha bántanak még, csak te vagy, aki véd
És neked fáj a szó, mikor rólam szól, s nem jó,
Nem szép
Hűtlenek vagyunk, végül mind elindulunk
Száz mosolyt kapunk, de csak könnyeket hagyunk
Hisz gyermekek vagyunk, s már sosem változunk
Ne sírj!
Mama, indulnom kell, tudod, vár egy másik hely
Tudom, érted ezt - ugyanígy volt veletek
Mama, indulnom kell, csak fáj, hogy könnyezel
Ugye érzed azt, hogy a szívemben maradsz
Mama, indulnom kell, tudod, vár egy másik hely
Mit is mondhatnék, itt a szó már nem elég
Mama, indulnom kell, ide nem kísérhetsz el
Ott már várnak rég
Ne sírj, kérlek, ne sírj!
Mama, emlékszem jól, mert megtanítottál
A szeretet nem szól, az néma csendben jár
Én őrzöm a sok mesét, hidd el, továbbadom még
Ne félj!
Mama, búcsúznom kell, tudod, várnak már rég
Csak egy dalt játszom el, neked írtam, tiéd
Ígértem csillagot, de egyet sem adhatok
Messze az ég!
Hűtlenek vagyunk...
Mama, indulnom kell...
Varga Miklós:
Európa
Dús hajába tép a szél,
Két szemében ott a szenvedély.
Foltos, sokszín ruhája
oly sokszor elszakadt,
Álma adja az álmokat.
Megszülte hűtlen gyermekét,
Nem sírt, akkor sem ha elvetélt,
Akármi történt, mindig büszke
nő maradt,
Így élt a sok-sok év alatt.
Ezért értsd meg, szeretem őt,
A vén Európát, a büszke nőt!
Nagyon kérlek, becsüld meg őt,
A vén Európát, a gyönyörű nőt!
Magából ad, ha enni kérsz,
Testével véd, amikor visszatérsz,
Ölén a szerelem minden
öröme hívogat,
Arcában látod az arcodat
Olasz csizmáján a nap
Remélem mindörökre megmarad
A sötét felhő végre mind aludni tér
Földjében túl sok már a vér
Szereted- e még...
Szereted- e még, ha csillagos az ég,
keresed-e még, hogy melyik a miénk,
Szereted-e még ha bossa- nova szól
Mikor a gitár lágyan dalol.
Szeretnék hallani már terólad,
egészen elfeledlek maholnap
hisz még az emlékek is halódnak
egy év után.
Azért mert véget ért a szerelmünk,
a híres, fergeteges szerelmünk,
azért még barátkozhatuk,
és találkozhatunk talán.
Kedvenced-e még a piros tulipán,
Megismer-e még a fürdei cigány
Hallgatod-e még, hogy mit üzen a szél
S nem bánod- e még, azt hogy elmetél...
Hogy elmentél, sajnos elmentél, elmentél.
Zorba
Életed
egy múló pillanat,
Csak tarka kép,
mely mögötted marad,
Végtelen az út, mégis rövid,
Egy perc csupán
mi emlék ránk marad.
Néha
már úgy érzed,
véget ér,
De mész tovább,
hogy megtaláld magad,
Szívedet ha bánat járja át,
Pár jó barát körtánca elragad.
Gyere csak,
gyere hát, táncoljunk,
Állj be a körbe
és álmodjunk,
Öntsd ki a szíved
e ritmusba,
Járjad a Zorba dalát,
gyere hát.
Életed
egy múló pillanat.....
Balázs Fecó:
Hétfői hold
Úgy ment végig az utcán
a hétfő délután,
hogy jókedvű lett a város,
és szép volt minden lány.
Az újságokban írták,
meg is őriztem talán,
hogy az idén bolond év volt,
egy hétfőn volt a nyár.
A helyzet az jó, csak egyszerűen
sosem olyan, amilyen.
Szeretem így, ha nem lehet úgy,
ahogyan én szeretem.
Újra lett volna kedvem
találkozni valakivel,
akit Hétfői Holdnak hívtam
egy másik életben.
a nevét azt sose tudtam,
azt se, hogy hol lakik.
Mindig hétfő este jött el,
és nem maradt, csak hajnalig.
Kérdeztem őt, nem bántja-e még,
hogy ez nem igazán szerelem.
Azt mondta, szeretem így,
ha nem lehet úgy,
ahogyan én szeretem.
A helyzet az jó, csak egyszerűen
sosem olyan, amilyen.
Szeretem így, ha nem lehet úgy,
ahogyan én szeretem.
Azt álmodtam, hogy mind kihalt a földről
Az ember, és a föld csak élt tovább.
Tavasszal kicsíráztak a göröngyök,
És kivirítottak a violák.
A madarak vígabban énekeltek,
És gondtalanul járt a szende őz,
A gólyák télre ismét útra keltek,
És százszor szebben múlt a csendes ősz.
A börtönök küszöbét dudva verte,
Kivirágzottak az utcakövek,
Illat tömjéne szállt áldón az estbe,
S örökre elhervadt - a gyűlölet
Ez a dal...
Ez a dal, az a dal
ami bárhol is élsz
utólér.
Ez a dal, az a dal,
ami harcol az
életemért.
Ez a dal, oda surran
Hozzád,
elintézi, hogy gondolj rám,
Ez a dal, az a dal
ami visszaűz
hozzám !
Várj míg sötét lesz
Szerzők: Tardos Péter - Huszár Erika
Bíborszínű most a napsugár, nyugovóra tér
Hűvös szél fúj, bújj hát közelebb, akkor majd nem ér
Ne gondolj most semmi másra, érezd magad jól
De az lesz majd ó, az igazi, hogyha a tücsök szól, hogyha a tücsök szól
Várj, míg sötét lesz,
Várj, míg sötét lesz,
Várj, míg sötét lesz, ne lássa senki meg
Várj, míg sötét lesz,
Várj, míg sötét lesz,
Várj, míg sötét lesz, ne tudja senki meg
Négy csillag közt járok teveled, otthonunk a rét
Fűzágból fontad a ruhám, látod milyen szép
Ilyen csodás nyári este nem jó aludni
És biztosra veheted, hogy nem fogsz csalódni, nem fogsz csalódni
Várj, míg sötét lesz,
Várj, míg sötét lesz,
Várj, míg sötét lesz, ne lássa senki meg
Várj, míg sötét lesz,
Várj, míg sötét lesz,
Várj, míg sötét lesz, ne tudja senki meg
Az ünnep
Presser Gábor - Sztevanovity Dusán
A ritka percek selyemszalagját most együtt bontsuk fel,
A számlát úgysem veszíthetjük el, most mégis rejtsük el,
S mint szelíd kéz a lázas gyermek forró homlokán,
Vagy rossz álom, ha felriaszt, és odabújsz hozzám,
Olyan jó-jó-jó, de mondd, hány perc az ünnep?
Oh mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mondd, meddig tart?
A béke, nehogy végleg elfelejtsd, üzen, hogy létezik,
Mondd, meglep-e, ha átnyújtom neked az ünnep perceit?
S csak félrekapcsolt csengetés, ha drága hangot vársz
Vagy régi zsebben maradt pénz, mit szűk napon találsz
Oh mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mit ér az ünnep?
Oh mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mondd, meddig tart?
Sztankay István előadásában is hallgattuk:
V'Moto-Rock :
Gömb
Kezdetben volt egy nagy korong
Lent a Föld, lapos
S fent a csillagok
Alattunk lent az ördögök
Felettünk fent az angyalok
Így játszadoztak az emberek
Éltek és álmodtak,
Mi mást lehet?
Denéhány kíváncsi ezek felett
Valami újat keresgetett
Mert nem hitte el, hogy nem lehet
A Korong széléig merészkedett
Hátukon egy-egy nagy hátizsák
S csak gyűlt bele lassan az igazság
Mely súly alatt a Korong szélei
Elkezdtek lassan gömbbé hajlani
Így egy helyre került a sok kíváncsi
Most együtt kell valami jót csinálni
Mert az angyalok fáztak az Űrben fent,
Az ördögök unták a Pokolban lent
Hát összegyűltünk a felszínen,
Hisz békésen elférhetnénk ennyien!!!!
Én úgy szeretek részeg lenni.......
Én úgy szeretek részeg lenni,
mert akkor nekem nem fáj semmi,
de semmi se fáj !
Én kerülöm a józanságot,
és keresek egy szebb világot,
egy szebbet hol csendes a táj.
Nem tudok élni én így józanul,
szívemre száz bánat borul.
Hazug a nóta, és hazug a szó
részegnek lenni de jó !
Én úgy szeretek részeg lenni
mert akkor nekem nem fáj semmi...
Crystal:
Úgy Nézz Rám
Csak az fáj, amikor csend van benned
Bánt, ha hallgatsz
Mehetnék, ez a szív mégis inkább itt maradna
Szép szavak csak szálljanak
Nekik hinnem többé nem szabadna
Nézd, a szívembe zártalak
Úgy nézz rám, hogy régen néztél már
Hisz erről álmodtál, szemedben újra ég a tűz
Úgy nézz rám, s ha egy-két könnycsepp hull
Majd a lelkem lángra gyúl
Ahogy régen már, most úgy nézz rám
Bocsáss meg, a világ el nem lophat tőlem téged
Hazugság, tudom, az fáj is ott benn, úgy mar, éget
Csak szavak, mik bántanak
Nekik hinnem többé nem szabadna
Nézd, a szívembe zártalak
Felejtsd a rosszat végleg
Visszatér az álmunk
Ezt hidd el egyszer még nekem
Mert száz csodát még át kell élj
És mától úgy vigyázunk
Te rám és én rád, csak ne félj
Ne add fel
Tolcsvay László - Bródy János
Tudom, te is indultál
Tudom, te is álmodtál
Tudom, te is csalódtál
De a Föld forog tovább
Kijártad az iskolát
És érzed, hogy nincs tovább
Ne várj valami új csodát
De a Föld forog tovább
És meg nem áll
Ne add fel, ne add fel
Soha ne add fel a reményt
Hisz a holnap mindig egy új nap
S míg élünk, választhatunk
Hogy a holnap érkezik hozzánk el
Vagy nála találkozunk
Lejártad a lábadat
Kerested a jó utat
Tudod a határokat
De a Föld forog tovább
Megérted az éveket
Belátod a tényeket
Kevés, amit kérhetek
De a Föld forog tovább
És meg nem áll
Valaki mondja meg
Valaki mondja meg milyen az élet,
Valaki mondja meg miért ilyen
Valaki mondja meg miért szép az élet,
Valaki mondja meg miért nem
Valaki mondja meg miért jó az ember,
Valaki mondja meg miért nem
Valaki mondja meg miért lesz gonosszá,
valaki mondja meg miért nem
Valaki mondja meg kinek kell hinnem
Valaki mondja meg kinek nem
Valaki mondja meg ki hova érhet
S milyen az íze az élet vizének
Valaki mondja meg a hosszú évek
Mért tűnnek úgy, mint egy pillanat
Valaki mondja meg mi az, hogy elmúlt
Valaki mondja meg hol maradt
Valaki mondja meg hogyan kell élnem
Apám azt mondta, ne bánts mást
Valaki látta, hogy bántottalak
Valaki látta, hogy bántottál
Valaki mondja meg miért vagyunk itt
Anyám azt mondta, hogy boldog légy
De anyám azt nem mondta, mért nem e földön
Anyám nem mondta, mondd miért
Kell ott fenn egy ország...
Kendőbe zárta ősz haját
Ahogy a régi nagymamák
S ha látta, apánk nem figyel
Esténként súgva kezdte el
Tedd össze így a két kezed
Így teszi minden jó gyerek
S szomorú szemmel végigmért
S nevettünk - Isten tudja, miért
Nézz csak fel, az ég magas
Bár azt mondják, hogy nem igaz
Ott jártak ők, a repülők
És nem látták sehol
Kell ott fenn egy ország
Mely talán ránk is vár
Kell ott fenn egy ország
Amit senki nem talál
Kell ott fenn egy ország
Mely bárkit átölel
Kell ott fenn egy ország
Amit sosem rontunk el
Felnőtt az ember, s mindent lát
Szobánkban ott a nagyvilág
Melyből egy gyermek mit sem
Egy kőre hajtja kis fejét
Az arca szép, nem álmodó
Nem kelti fel már ágyúszó
Csak egy hang szól, halk és fáradt
Mint egy régi altató
Nézz csak fel, az ég magas
Csak hadd mondják, hogy nem igaz
Mit tudnak ők, a repülők
A szívük jég, csak jég
Kell ott fenn egy ország
Mely talán ránk is vár
Kell ott fenn egy ország
Amit senki nem talál
Kell ott fenn egy ország
Mely bárkit átölel
Kell ott fenn egy ország
Amit sosem rontunk el
Pokolba már a szép szavakkal
Hiába hitték annyian,
s hirdették boldogan,
mit hoz a holnap.
Hiába szép, ha messze van,
messzebb egy életnél.
Hiába él, ki csak remél,
hiába szól, ki mást ígér.
Hiába hangzott fényesen,
hiába szólt a "Győzelem!",
ha nem nyert senki sem.
Hiába foglalták aranyba, kőbe,
hiába fogadjuk égre és földre,
hiába eskü és hiába szentbeszéd.
Pokolba már a szép szavakkal,
szeress egy kicsit jobban!
Pokolba már a szép szavakkal,
szeress egy kicsit jobban!
Hiába ígérsz lelkesen,
másképp történt minden,
ami megtörtént velem.
Jelen és múlt az életem,
így nem csal meg sosem.
Szó csak a szóra válaszol,
nem hiszem már, ha szépen szól.
Pokolba már a szép szavakkal,
szeress egy kicsit jobban!
Pokolba már a szép szavakkal,
szeress egy kicsit jobban!
Arcom kezembe temetem...
Láttam én is kerteket
az üres termekben.
De hiába mondom el dallal és csenddel,
hiába hallgatom csillogó szemmel,
hiába, hiába ordítom hangosan:
Pokolba már a szép szavakkal,
szeress egy kicsit jobban!
Pokolba már a szép szavakkal,
szeress egy kicsit jobban!
LGT
Már nem vigyázol ránk
Már nem vigyázol ránk,
bár említjük még néha a nevedet.
Már nem vigyázol ránk,
itt rég nincs már szereped.
Hol jársz?
Hanyatlik a kéz, mely egymásért mozdul,
idegen az arc, mely arcomhoz fordul.
Sírnál, hogyha látnád.
Már nem vigyázol ránk.
(Régen nem vigyázol ránk.)
Amit adtál, már elveszett.
Már nem vigyázol ránk,
te nem vagy már, csak a név, csak a szó.
Hol jársz?
Elakad a hang, mely egymásér' szólna,
elapad a perc, mely egymásért múlna.
Sírnál, hogyha látnád.
Már nem vigyázol ránk,
csak szól, de semmit se mond: "szeretet".
Már nem vigyázol ránk,
és nem tanultunk tőled.
Hol jársz?
Bizonytalan így az ember, ha mozdul,
simogató kedve ütésbe fordul.
Sírnál, hogyha látnád.
Már nem vigyázol ránk.
Már nem vigyázol ránk.
Már nem vigyázol ránk.
Illés:
Nézz rám
Nézz rám, mosolyod álarc,
Nézz rám, ismerlek már,
Nézz rám, tagadni nem tudsz,
Látom azt, hogy valami bánt.
Nézz rám, emeld fel arcod,
Nézz rám, s megértelek,
Nézz rám, s ne szólj egy szót sem,
Mindent elmond a te szemed.
Most azt hiszed, hogy hűtlen vagyok,
Miért tagadsz, hisz ezt gondolod,
És szólni mégsem mersz,
Miért nem felelsz?
Nézz rám, ne hagyd, hogy kérjem,
Nézz rám, ne fordulj el,
Nézz rám, nyugodj meg kedves,
Itt vagyok, és nem hagylak el.
Nézz rám, emeld fel arcod,
Nézz rám, s megértelek,
Nézz rám, s ne szólj egy szót sem,
Mindent elmond a te szemed.
Ha azt hiszed, hogy hűtlen vagyok,
Jól tudom, hogy miért gondolod,
Mert mindent elhiszel,
Bármit mondanak.
Nézz rám, emeld fel arcod,
Nézz rám, s megértelek,
Nézz rám, hiába próbál,
nem tud hazudni a te szemed.
KORÁL
Maradj Velem
Amikor vége
Az utolsó dalnak is
Az utolsó hang is
Szétfoszlott már
Magányos tárgyak
Az elhagyott színpadon
Fölborult székek
És konok homály
Papírlapok
Egy tépett plakát
A lábunk alatt
Ki mondja meg
Dalainkból
Mennyi maradt?
Maradj velem!
Segíts nekem!
Vigyél haza!
Fogd a kezem!
Szeress nagyon!
Fáradt vagyok
S nehéz a szívem
Vígasztalj meg
Ha nem is hiszed
Hogy szebb lesz a holnap
Mondd, hogy lehet
Mondd, hogy lehet
Ha nem is tudod
Hogy hiszek neked
Amikor vége
Az utolsó dalnak is
És a varázslat
Szétfoszlott már
Mi lesz veled
Egyedül hagy
A zajos tömeg
Sebzett vagy és
Te sem tudod
Hol helyed?
Maradj velem!
Segíts nekem!
Vigyél haza!
Fogd a kezem!
Szeres nagyon!
Fáradt vagyok
S nehéz a szívem
Vígasztalj meg!
Ha nem is hiszed
Hogy szebb lesz a holnap
Mondd, hogy lehet
Mindig lehet
Ha nem is tudod
Ha nem is hiszed
Zorán:
Gyere velem
Presser Gábor - Sztevanovity Dusán
Gyere velem, mert jó
Gyere velem, mert kell
Kell összebújni még valakivel
Gyere velem, ne várj
Gyere velem, mert szép
Szép lelkesedni még valamiért
Ó, ne bánd, hogyha tart a tél
S az éj csupa sötét
S azt se bánd, hogyha nem ért meg
Aki csak nézi a tévét
Gyere velem, hogy jöjj
Gyere velem, mint rég
Legyen a fél meg fél kabát velem elég
Gyere velem és kész
Gyere velem, ne félj
Bolond évek füttyjelét fújja a szél
Gyere velem, hogy lásd
Gyere velem, hogy értsd
Néha a fél meg fél kabát lehet elég
Ó, ne bánd, hogyha tart a tél
S az éj csupa sötét
S azt se bánd, hogyha nem ért meg
Aki csak nézi a tévét
Gyere velem...
Ugye, nem zavar
Karácsony János - Sztevanovity Dusán
Ugye nem baj, hogy könnyen költöm el a pénzemet
Ugye nem baj, hogy gyorsan élem fel az életet
Ugye nem baj, hogy sorban szívom el a cigiket
Ha ez nem zavar, az leszel, félek, akit szeretek
Nem baj, az se, hogy szép vagy nagyon
Nem baj, az se, hogy kedves is
Nem baj, engem ez azt hiszem, nem zavar
Nem zavar, nem zavar
Ugye nem baj, ha plafonig érnek majd a lemezek
Ugye nem baj, ha éjjel olvasni is szeretek
Ugye nem baj, ha néha tévesztem a nevedet
Ha ez nem zavar, az leszek, félek, aki kell neked
Nem baj nekem, hogy jó vagy nagyon
Nem baj, az se, hogy rendes is
Nem baj, hidd el, hogy engem ez nem zavar
Nem zavar, nem zavar
Ugye nem baj, ha eltűnök egy napon
Ha visszatérek, örülsz nekem nagyon
Ugye látod, hogy nem kívánok sokat
Ugye nem baj, ha igazam csak nekem lesz mindig
Ugye nem baj, ha barátok ülnek nálam estig
Ugye nem baj, ha szeretni foglak, nem is keveset
Ha ez nem zavar, az leszel, félek, akit szeretek
Nem baj, az se, hogy szép vagy nagyon
Nem baj, az se, hogy kedves is
Nem baj, engem ez azt hiszem, nem zavar
Nem zavar - nem zavar
Presser Gábor:
A legvégén lesz még egy dal
Van az első szerelem; az élet
Engem váratlanul ért, s még tart.
Nem is sejtem, hogyan kell, csak élek,
A végén jó lesz majd!
S élni vágyott néhány dal; ezt hoztam.
Őket fölnevelni mind: ez hajt.
És ez néha meggyötör. Mind jobban.
S a végén jó lesz majd.
Addig nem lesz majd könnyű velem, ez van.
Túl sokszor mondom, hogy nem, ó,
De nem izgat más semmi sem, ez van.
Átjárt minden láz, minden hang, minden csönd.
Volt, mely meg sem született, hát nem baj.
S néhány dallam gyenge volt, elhalt,
S lettek hűtlen gyerekek, mind megcsalt.
S a végén mégis jó lesz majd.
Mert
A legvégén lesz még egy dal, ami másról szól.
A legvégén lesz még egy dal, minden bajt elsodor.
A legvégén lesz még egy dal, ami jó, és szép.
A legvégén lesz még egy dal, és ha nem, az se baj, volt elég.
A legvégén lesz még egy dal, ami másról szól.
A legvégén lesz még egy dal, minden bajt elsodor.
A legvégén lesz még egy dal, ami jó, és szép.
A legvégén lesz még egy dal, és ha nem, az se baj, volt elég.
Zoran:
A szerelemnek múlnia kell
Hogy értsd, egy pohár víz mit ér
Ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell
Hogy lásd, egy napod mennyit ér
Néha látnod kell
Az élet hogyan fogy el
A lángot akkor őrzöd még
Ha félsz, hogy ellobban, elég
S elveszted fényét, melegét
Jó, mikor hisszük még
Lehet olyan a világ
Amilyet szeretnénk
Hidd el, a hajnal attól szép
hogy minden éjben ott lapul
Az örök sötétség
Egy érzés mindent eltakart
S elhittük, mindörökké tart
S a törvény nálunk dől le majd
De jaj, a szerelemnek múlnia kell
S ha múlik, akkor fájnia kell
Hogy érezd mennyit ér, míg tart, míg él
A szerelemnek múlnia kell
Akkor is, ha égig emel
És szép, hogy mást hiszel, mert mást ígér
Várj, a kezed ne húzd el
Annyi csodát ígér, amikor hozzám érsz
Ha sírsz, a szemed ne takard el
Miért titkolnánk
Hogy egy kicsit nehéz
Egy érzés mindent eltakart
S elhittük, mindörökké tart
S a törvény nálunk dől le majd
De jaj, a szerelemnek múlnia kell
S ha múlik, akkor fájnia kell
Hogy érezd mennyit ér, míg tart, míg él
A szerelemnek múlnia kell
Akkor is, ha égig emel
És szép, hogy mást hiszel, mert mást ígér
De jaj, a szerelemnek múlnia kell
S ha múlik, akkor fájnia kell
Hogy érezd mennyit ér, míg tart, míg él
A szerelemnek múlnia kell
Akkor is, ha égig emel
És végig mást hiszel, mert mást ígér
Boldog születésnapot !
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
