EGY MÁJUS ÉJSZAKÁN
Napsugaras csoda szép az égbolt
Kinn a kertbe nyílik a virág...
Egyszer tudom nagyon szép volt
Ragyogott az égen a hold
Oly szép-gyönyörű volt a világ.
Csalogány dalol ismét a fákon
Új tavaszról zug az esti szél.
Éjjel az utcákat járom, ablakodnál sírdogálok
Szeress drágám, légy csak az enyém....
Egy május éjszakán szívem szívedre var
Orgonák illatoznak, csillagos az ég.
Oly jó lesz halkan súgni a neved
Orgonák illatában szívnek fájni nem lehet
Egy május éjszakán boldog leszek talán
Hisz nem csak könny az élet
Én remélek meg.......
Egy május éjszakán
A múlt a sírba száll,
A könnynek vége lesz talán,
Ha megszeretsz drágám......
Déry Tibor - Pós Sándor - Presser Gábor - Adamis Anna
KÉPZELT RIPORT EGY AMERIKAI POPFESZTIVÁLRÓL
Sokaknak a fiatalságát jelenti ez a cím.
Nekem mit jelent? Nem tudom.
Talán egy álmot, egy reményt a reménytelenségben, egy-egy dalt,
egy egy gondolatot, egy - egy szerelmei hitvallást
- mert én is meg akarom találni, de, hogy kit...
Azt nem tudom.
A dalok szövegét osztom meg veletek ezen az oldalon.
Valaki mondja meg...
Valaki mondja meg, milyen az élet,
Valaki mondja meg, mért ilyen,
Valaki mondja meg, mért szép az élet,
Valaki mondja meg, miért nem,
Valaki mondja meg, mért jó az ember,
Valaki mondja meg, miért nem,
Valaki mondja meg, mért lesz gonosszá,
Valaki mondja meg, miért nem.
Valaki mondja meg, kinek kell hinnem,
Valaki mondja meg, kinek nem,
Valaki mondja meg, ki hova érhet,
Milyen az íze az élet vizének.
Valaki mondja meg, a hosszú évek,
Mért tűnnek úgy mint egy pillanat,
Valaki mondja meg, mi az, hogy elmúlt,
Valaki mondja meg, hol maradt.
Valaki mondja meg, hogyan kell élni,
Apám azt mondta, ne bánts mást,
Valaki látta, hogy bántottalak már,
Valaki látta, hogy bántottál.
Valaki mondja meg, miért vagyunk itt,
Anyám azt mondta, hogy boldog légy,
De anyám azt nem mondta, mért nem e földön,
Anyám nem mondta, mondd, mondd miért.
Vinnélek, vinnélek....
Hogyan mondjam el neked, amit nem lehet,
mert szó az nincs, csak képzelet...
Vinnélek, vinnélek,
csak tudnám, merre vinnélek,
elmennék, elmennék,
csak tudnám, merre mehetnék,
hogyan mondjam el neked, amit nem lehet,
mert szó az nincs, csak képzelet...
Volt egy föld, messze ég,
elnyelte már a messzeség,
ismerős volt nagyon,
de lehet, hogy csak gondolom,
hogyan mondjam el neked, amit nem lehet,
mert szó az nincs, csak képzelet...
Vinnélek, jól tudod,
de nem tudod, nem is vállalod,
indulnék, indulnék,
ha egy utat, csak egyet tudhatnék,
hogyan mondjam el neked, amit nem lehet,
mert szó az nincs, csak képzelet...
Hogyan mondjam el neked, amit nem lehet,
hogy "Nélküle" élni nem lehet.
Ringasd el magad..
.
Ha nem bírod már elviselni azt, amiben vagy,
lépj ki, mint egy rossz cipőből, ringasd el magad,
ha azt sem akarod tudni, hogy ki voltál tegnap,
ne törődj a tegnapokkal, ringasd el magad,
ha azt hiszed, hogy a semmi sokkal boldogabb,
merülj el a sűrűjében, ringasd el magad,
ha a gondok elharapják már a torkodat,
pihentesd a sebeket és ringasd el magad,
ha másként nem tud védekezni elgyötört agyad,
ne gondolj most semmire, csak ringasd el magad.
Pancsoló kislány...
Ha végre itt a nyár, és meleg az idő,
Az ember strandra jár, mert azért van itt ő,
Míg anyu öltözik, az apu ideges,
Mert olyan lassan készül el, hogy addigra este lesz.
Jaj úgy élvezem én a strandot,
Ottan annyi a szép és jó,
Oly sok vicceset látok, hallok,
És még Bambi is kapható !
A strandon az is jó, hogy van még sok gyerek,
És van homokozó, és labdázni lehet.
Csak azt nem értem én, sok néni miért sikít - jujj !
Ha véletlen egy labda épp egy bácsira ráesik ?
Az apukára is én azért ügyelek,
Mert mindig odavisz a lelkiismeret,
Ha fekszik a napon, és izzad már szegény,
Kis vödröm vízzel megtöltöm, és rálocsolom mind én.
De este szomorú a hazafelé út,
Mert otthon az anyu a fürdőkádba dug.
Bár volt vele ezért már nagyon sok vitám,
Mert ki hallott még ilyen dolgot, fürdeni strand után.
Otthon nem szeretem a strandot,
Abban semmi sem szép, sem jó.
Gyorsan mosdani, mást sem hallok,
És még Bambi sem kapható.
Éjjel az omnibusz tetején...
Éjjel az omnibusz tetején,
emlékszel kicsikém, de csuda volt.
Lent nyikorogtak a kerekek,
s felettünk nevetett a telihold.
Miközben a lovacskák bandukoltak Budán át,
eloltottam égő ajkad, s a lámpát,
Éjjel az omnibusz tetején,
emlékszel kicsikém, de csuda volt.
Nem új a nap alatt semmi
Omega
Nem új a nap alatt semmi már,
Az sem új, hogy két ember csókra vár.
Hisz ez nem új, mindig volt szeretet,
Nem nagy felfedezés ez az egész.
Nem új a nap alatt semmi sem,
Az sem új, hogy sétálunk csendesen,
Az is volt (?) ugyanúgy, hogy a szívünk dobog,
Nem nagy felfedezés ez az egész.
||: Mégis oly szép, mégis oly jó nekem,
Az, hogy te majd boldogan élsz velem.
Nem új a nap alatt semmi sem,
Az sem új, hogy szeretlek, kedvesem,
És hogy te is szeretsz, s másé nem is lehetsz,
Nekünk felfedezés ez az egész. :||
Legyen ünnep!
Nekem úgy tűnik, egyszer a szél megkavart mindent,
Ezért létezünk is olyan rendezetlenül,
Egyszer belöktek minket egy ajtón, s majd kilöknek,
De mi tűrünk mindent olyan rendületlenül
És csak egy pár kíváncsi lépett néha félre,
Amilyen te voltál,s amilyen egyszer voltam én,
De azt is úgy tettük, hogy senki nem vett észre,
Ezért még ma is oly messze vagy tőlem, a szeretet ünnepén.
Maradtak hétköznappá szürkült színes álmok,
Maradtunk valósággá törpült óriások,
Itt állnak körben a gyermekek,
Kiáltanunk ezért nem lehet.
Miért zavarnánk mondd, mi meg ezt a legszentebb ünnepet?
Legyen ünnep az égben, és legyen ünnep a földön,
bár engem rég nem érdekel,
pedig ének a gyertyák, s a könnyem kicsordul:
Miért, miért nem lehetsz most közel?
A dolgok úgy szakadnak félbe, mint az élet:
Lehetett nagyszerű, de mégsincs ráadás.
Már azt is eltűröm, hogy csak a lelkem lásson téged,
Nem szabad együtt lennünk, mert azt el nem tűrné más.
Én is beálltam, és beállsz te is a sorba,
Hogy ki melletted áll, annak fogd kezét,
Ha a képek előtted lassan összefolynak,
Nem kell felelned senkinek a véletlen könnyekért,
Hiszen erre vártunk, s ma újra összegyűltünk,
Hogy egy évben egyszer boldogok legyünk,
Itt állnak körben a gyermekek,
Kiáltanunk ezért nem lehet,
Miért zavarnánk mondd, mi meg ezt a legszentebb ünnepet?
Lehet ünnep az égben, és ünnep a földön,
de Te messze vagy, nem érlek el...
Ahogy égnek a fények, én is elégek...
ha nem lehetsz, miért nem lehetsz most közel?
Demjén Ferenc
A fény....
Építsd egy házat a hegy tetején,
Építs egy házat a völgybe,
Nézz ki az ablakodon, s mondd el mit mesél
A megszokott díszlet, mit megborzol a szél!
Szeress meg mindent, ha szíved örül,
Ölelj egy nagy halom semmit,
S ha mástól féltenéd, hogy egy vagy több ül,
Önkéntes őr vagy a házad körül
Nézz körül!
Ha ujjad bírja a munka után,
Húzzál rá aranyból gyűrűt
Mert éppen arra vársz, mint aki szegény
Az arany puha, a munka kemény!
Ismerünk már régen, emlékszel még ránk,
Nem volt minden héten egy-egy új ruhánk,
Nem volt minden fontos, mi most sem fontos még,
Miről annyit álmodoztunk: nem hiszed már rég!
Mikor a végtelen volt az igazi cél,
Mikor a fénytelen volt az igazi fény,
Mikor a léttelen volt az igazi lét,
Mikor a fénytelen volt az igazi fény.
Szerelem első vérig...
( Demjén Ferenc )
Itt vagyunk, ki tudja, kit ki hívott, mégis itt vagyunk,
sokáig itt leszünk
Szárnyalunk, mint földre tévedt égben járó angyalok,
és néha szenvedünk.
Álmodunk, a tények szürke tengerétől elfutunk, ezek vagyunk.
Hiszen van még időnk, azért se változunk.
Ki megtalált, itt volt néhány órát, néhány éjszakát,
és gyorsan ment tovább.
Még engedem, hogy ár sodorja, szél kavarja életem,
ameddig jó nekem.
De azt hiszem, most van itt a perc, hogy fogd a két kezem,
az kell nekem!
Mert ha itt vagy velem, a szívem megpihen.
Most először mondom el, most hinned kell nekem.
Legalább te maradj itt velem!
Annyi minden változik, s nem biztos semmi sem,
Legalább te legyél az nekem!
Százezerszer mondom el, ha nem hiszel nekem.
Legalább te maradj itt velem!
Mert annyi minden változik, s nem biztos semmi sem,
Legalább te legyél az nekem!
Még százezerszer mondom el, ha nem hiszel nekem.
Legalább te maradj itt velem!
Mert annyi minden változik, s nem biztos semmi sem,
Legalább te legyél az nekem!
KERTÉSZ LESZEK
Koncz Zsuzsa
Kertész leszek, fát nevelek,
Kelő nappal én is kelek. Lá...
Nem törődöm semmi mással,
Csak a beolytott virággal. Lá...
Minden beoltott virágom
Kedvesem lesz virág áron.
Ha csalán lesz, azt se bánom,
Igaz lesz majd a virágom.
Ha már elpusztul a világ,
Legyen a sírjára virág.
Ha már elpusztul a világ,
Legyen a sírjára virág.
Tejet iszok és pipázok,
Jó híremre jól vigyázok.
Nem ér engem veszedelem,
Magamat is elültetem.
Ha már elpusztul a világ,
Legyen a sírjára virág.
Ha már elpusztul a világ,
Legyen a sírjára virág.
Kell ez nagyon, igen nagyon,
Napkeleten, napnyugaton.
Ha már elpusztul a világ,
Legyen a sírjára virág.
Ha már elpusztul a világ,
Legyen a sírjára virág.
Ha már elpusztul a világ,
Legyen a sírjára virág...
Vén vagyok, akár a föld
Fonográf
Felépült végül a házam, na jó!
Kastélynak éppenség nem mondható,
De kényelmes szék áll a tévém előtt,
Vén vagyok, akár a föld.
Nem csábít engem a siker, a pénz
Az élethez nem kell más, csak egy kis ész
Az ember már elfárad harminc fölött
Vén vagyok, akár a föld.
És eljön majd a régen várt nap,
Kézhez kapod a nyugdíjadat,
Addig is vigyázok, ne érjen vád,
Hogy véletlen kihűl az ágy.
Ha mindenképp muszáj, hát dolgozgatok,
De nem túl sokat, mert elfáradok.
Lehajtok inkább egy jó üveg sört,
Vén vagyok, akár a föld.
A jó élet titka a jó házasság,
Törvényes asszonyom prímán bevált,
Nem érdekelnek már kacér kis nők...
Vén vagyok, akár a föld.
És eljön majd a régen várt nap,
Kézhez kapod a nyugdíjadat,
Addig is vigyázok, ne érjen vád,
Hogy véletlen kihűl az ágy.
Fejére állhat az egész világ,
Játsszátok nélkülem a komédiát,
Az én fejem lágya már régen benőtt,
Vén vagyok, akár a föld.
Istenhozzád....
Szerző(k): Tolcsvay László / Bródy János
Este van már csillag van az égen
Véget ért megint egy szép napunk,
Későre jár mégis nehéz most a búcsú,
Hiszen isten tudja hol találkozunk.
Az angyalok is könnyes szemmel néznek,
Ha látják, hogy mi még együtt vagyunk.
Későre jár mégis nehéz most a búcsú,
De hát isten hozzád vár az otthonunk.
Egyszer még egy gyertyafényes csendes este visszatérünk,
S mint a régi dallamokra, álmainkra úgy emlékezünk.
Alszik már az utca és a város,
Ébren talán csak mi álmodunk,
Későre jár mégis nehéz most a búcsú,
Csak az isten tudja hol találkozunk.
Mára már a muzsikának vége,
Legyen ez az utolsó dalunk,
Későre jár mégis nehéz most a búcsú,
Legyen istenhozzád vár az otthonunk.
Egyszer még egy gyertyafényes csendes este visszatérünk,
S mint a régi dallamokra, álmainkra úgy emlékezünk.
Minden jó csak legyen jó a vége,
De addig még talán találkozunk,
Későre jár mégis nehéz most a búcsú,
És ha lehet legyen szebb a holnapunk.
Keresem a szót, keresem a hangot...
Én még nem tudom, hogy fogjak hozzá.
Én még nem tudom, hogy kezdjem el.
Keresem a szót, keresem a hangot,
Keresem a szót, keresem a hangot.
Tudom, elmondva másképp hat minden.
Félek, nem értesz engem majd meg,
Keresem a szót, keresem a hangot
Keresem a szót, keresem a hangot.
Nézd, én már lassanként nem hiszek senkinek.
Mégis mindinkább érzem, hogy
szükségem van nagyon rád, rád, rád
Ó nagyon rád, rád, rád
Hidd el nekem
Ó, én már nem tudom, mi az mit érzek.
Én már mindenben kételkedem.
Keresem a szót, keresem a hangot
Keresem a szót, keresem a hangot.
Így hát légy kicsit megértőbb, kérlek
Néha őszintén segíts nekem.
Keresem a szót, keresem a hangot
Keresem a szót, keresem a hangot.
Nézd, én már lassanként nem hiszek senkinek.
Mégis megkérlek, ne menj el.
ne hagyj el, egy kicsit várj, várj, várj
Egy kicsit várj, várj, várj
Türelmesen.
Heilig - Eszményi
Amikor...
Amikor először nevettél reám,
Nem akartam hinni a szememnek.
Amikor először beszéltem veled,
Nem akartam hinni a fülemnek.
Nem is értem azt, hogy miért én vagyok
Az a kiválasztott, kivel jársz,
Nem is értem azt, hogy miért jó neked
Az, amikor este reám vársz.
Nem is érdekelt soha, nem is érdekelt soha,
nem is érdekelt soha.
Amióta látlak, nagyon jól tudom,
Te vagy az, kit mindig néznem kell.
Amióta hallom a hangodat, tudom,
Te vagy az, kit mindig hallgatni kell.
Meg is értem azt, hogy miért kell nekem
Az, hogy nagyon gyakran veled legyek.
Meg is értem azt, hogy miért jó veled,
Tudom azt, hogy nagyon szeretlek.
Nem is hagylak el soha, nem is hagylak el soha,
nem is hagylak el soha.
Nem adlak másnak...
Nem adlak másnak nekem rendelt az élet.
Nem adlak másnak ha kell harcolok érted.
És hogyha lenne még köztünk bármikor is ellentét,
a sorsunk összeforrt nem is tépi semmi szét.
Én félredobtam látod a büszkeséget,
haragszom rád-ot, minek is játsszam véled ?
Karomba zárlak, többé már el nem bocsátlak,
sokat ígér nekem ez a nagy-nagy szerelem.
Mert így az élet olyan egyszerű és szép lett
a nagy föld kerekén senkinek nem adlak én.
Ne hagyd el soha azt...
Ne hagyd el soha azt ki téged szívből imád,
Lásd be, hogy néked is van számtalan kis hibád.
A rózsa tövise is megszúrja a kezed,
az áldott napfénytől is könnyes lesz a szemed.
Ha néha bántalak, gondolj az első csókra.
Gondolj az első édes, halk, szerelmes szóra.
Egy percre könnybe lábad akkor majd a szemed,
s rádöbbensz arra, hogy itt a helyed.
Tudom, hogy jöhet,
egy másik aki követ,
ki szebben mondja neked,
hogy csakis téged szeret.
Ne adj a szóra,
hisz holnap virradóra
rájössz, hogy elrontottad
már az életed.
Hát jól vigyázz,
és ne hibázz !
Ne hagyd el soha azt ki téged
szívből imád!
Lásd be, hogy néked is van
számtalan kis hibád...
Gondolj rám....
Nem várom tőled, nem kérem én,
Hogy lángra gyúlj, rögtön hozzám bújj,
Bár álmaimban ez mindig így van.
Gondolj rám, gondolj rám kérlek,
És majd egyszer hívjál,
Gondolj rám, számíts rám,
És majd ha érzed, hogy nem jó egyedül,
És társra vársz, engem megtalálsz,
Ott leszek veled, csak nyújtsd a kezed,
Gondolj rám, gondolj rám kérlek,
És majd egyszer hívjál,
Gondolj rám, számíts rám.
Van egy kis zug lelkem mélyén,
Melyről semmit nem tud még a világ.
Ott őrzöm én a még ki nem mondott
Szelíd kedves szavak gyöngysorát.
Ám hirtelen szemed rám villant
És megnyitotta lelkem ajtaját,
S a szép szavak mellett egy dallam
Zsong ma már, bárcsak te is hallanád.
Nem várom tőled, nem kérem én,
Hogy lángra gyúlj, rögtön hozzám bújj,
Bár álmaimban ez mindig így van.
Gondolj rám, gondolj rám kérlek,
És majd egyszer hívjál,
Gondolj rám, számíts rám.
Légy óvatos....
Régóta már keresem azt a csillagot
mit úgy követnék, hogy tudom, hová indulok
Régóta már várok rád,
hogy elindulj felém, hogy végre rám találj.
Régóta már mindig azzal ébredek
hogy véletlenül talán jó útra tévedek.
Régóta már álmodom
hogy hozzám érkezel egy tiszta hajnalon.
Légy óvatos, kedvesem, sok mindent láttunk
légy óvatos, kedvesem, sok mindent vártunk.
Inkább ne szólj semmit, úgy ölelj át
meglátod, eltűnik az értetlen világ.
Régóta már kutatom értelmemet
hol találnék magamnak búvóhelyet.
Régóta már szeretném
hogy eltüntesselek egy kis dal rejtekén.
Régóta már magasba hívnak vágyaim
bár gyengék még viaszból készült szárnyaim.
Régóta már képzelem
hogy Földhöz közeledsz, hogy otthonod legyen
Légy óvatos, kedvesem, sok mindent láttunk
légy óvatos, kedvesem, sok mindent vártunk.
Inkább ne szólj semmit, úgy ölelj át
meglátod, eltunik az értetlen világ.
Csudálatos Mary....
A keleti széllel érkezett
és nem beszélt sokat .
Azt mondta, míg megfordul a szél
köztünk marad.
Csudás dolgok történtek
míg Mary velünk volt.
El se hinné
azt aki még sosem álmodott.
Megfordult a szél egy napon
és nyugatról fújt.
Mary nem szólt semmit sem
csak gyorsan bepakolt.
Ernyőjébe kapaszkodott
és elvitte a szél.
Remélem majd visszajön
és mindent elmesél.
Ó, ó, Mary, keletről fúj a szél,
Ó, ó, Mary, már igazán jöhetnél !
A nagybátyja egy furcsa ember
mindig nevetett .
Feltöltődött nevetőgázzal
úgy, hogy lebegett.
Ha sokat nevetsz, te is érzed hogy
könnyebb leszel.
Csak vigyázz jól, hogy hirtelen
ne keseredj el.
Ó, ó, Mary, keletről fúj a szél,
Ó, ó, Mary, már igazán jöhetnél !
Mikor az ember kisbaba
még sok mindent megért.
Tudja, hogy a napsugár
A szélnek mit mesélt.
Aztán mikor egy éves lesz
mindent elfelejt.
Csak Mary az, ki ismeri
a nagy rejtélyeket.
A világ teremtése, tudod jól
nem új dolog.
Corry néni akkor éppen
tízesztendős volt.
Üzletében kapható
a gyömbéres kalács.
Kérdezd Mary- ről
ő többet tud, mint bárki más.
Ó, ó, Mary, keletről fúj a szél,
Ó, ó, Mary, már igazán jöhetnél !
Darumadár Fönn Az Égen
(Gül Baba)
Darumadár fönn az égen, hazafelé szálldogál.
Vándorbottal a kezében cigánylegény meg-megáll.
Repülj madár, ha lehet,
Vidd el ezt a levelet,
Mondd meg az én galambomnak,
Ne sirasson, ne sirasson engemet!
Ha még egyszer hamarjába' veled együtt lehetnék,
Violaszín nyoszolyába' oldaladhoz simulnék.
Szívemet a szívedre,
Gyenge legény létemre
Lehajtanám bús fejemet
Fehér hattyú, fehér hattyú kebledre...
Ott Túl A Rácson
Az utolsó kívánságom halljátok meg emberek!
Süvegem fejembe vágom, vérpadra vígan megyek!
A haláltól én nem félek, a bakóval szembenézek!
De azt megkövetelem, megkövetelem,
Hogy utolsó kívánságom amint mondom, úgy legyen!
Ott túl a rácson egy más világ van, amelynek érzem bűvös illatát!
Ott túl a rácson virulnak a rózsák melyeknek kelyhe édes mézet ád!
Ott túl a rácson vár a mennyország, minőt nem látott senki még soha!
Ott túl a rácson tündérek élnek, oda kívánok menni én, oda!
Rabbilincsem levegyétek, adjatok rám díszruhát!
Csillogjon a sujtás rajta, ragyogjon a paszománt!
Arany szögek a csizmámon, drágakövek a dolmányon!
Kócsagtoll a süvegen, a süvegemen!
Az utolsó kívánságom amint mondom, úgy legyen!
Ott túl a rácson egy más világ van, amelynek érzem bűvös illatát!
Ott túl a rácson virulnak a rózsák melyeknek kelyhe édes mézet ád!
Ott túl a rácson vár a mennyország, minőt nem látott senki még soha!
Ott túl a rácson tündérek élnek, oda kívánok menni én, oda!
Az első szerelem
Hungária
De rég volt, a hold, az éj, a csend,
A város elpihent.
Én féltem, hogy látod arcomat,
Bár végleg eltakart
R. Nem kellett volna félned,
Bár nem volt könnyű megértened,
Most már tudsz mindent végre,
Velem voltál a Tejúton, az égben...
Ketten mentünk
A csillagok között,
Mindenek fölött.
S csak mentünk, egyre feljebb még,
Míg véget ért az ég
És láttad, velem elérheted
Az égi fényeket
R. Nem kellett volna félned,
Bár nem volt könnyű megértened,
Most már tudsz mindent végre,
Velem voltál a Tejúton, az égben...
Látod, így volt
Egy néma éjjelen,
Az első szerelem....
Későre jár, kedvesem...
(Koncz Zs.)
Későre jár, kedvesem,
a fáradt nap elpihen.
Lehunyja már tiszta, kék szemét az ég.
Szép álmokat küld feléd.
Későre jár, kedvesem,
nincs mára több énekem.
Holnap talán megint találkozhatunk,
de addig még álmodunk.
Későre jár, kedvesem.
Búcsúzni kell, azt hiszem.
Most véget ér életedből még egy nap
Remélem, még sok marad.
Angyal lány
V-Motorock
Hosszú éjszaka volt, mikor ébren vártalak téged,
Milyen boldog is voltam, hogy kattan a zár!
Milyen boldogan zártam az ajtót, s te jöttél hozzám,
Milyen boldog is voltam, hogy érez a szám!
Angyal lány, hol jársz? Angyal lány.
Éppen felkelt a nap és én megláttam csöpp kis szárnyad,
Rögtön éreztem, nem tudok szállni veled,
Vigaszom annyi volt, hogy te szóltál: még újra látlak,
Addig eljárhat hozzá a képzeletem.
Angyal lány, hol jársz? Angyal lány.
R. ||: Sose felejts el engem, jöjj vissza hozzám! :||
Sose felejts el engem, jöjj vissza hozzám!
Angyal lány, hol jársz? Angyal lány, hol jársz?
Mikor múlik az éj, peremén mindig arra várok,
Hogy egy dallal, egy szárnnyal majd elrepülünk,
De e dallal és szárnnyal mindig utánad járok,
Ahogy mondtad, még hív mindig képzeletünk.
Angyal lány, hol jársz? Angyal lány.
R. R.
||: Angyal lány, hol jársz? Angyal lány, hol jársz? :||
KICSI FALUM
Kicsi falum, ott születtem én,
Nincs ott gyertya, nincs ott lámpafény
Házunk előtt vén eperfa áll,
Engem anyám mindíg haza var..
Megírom majd jó anyám neked,
Ne várj haza, többé nem megyek,
Amikor a kis falumba nyugovóra térnek, Anyám mondj el értem egy imát.
Rendes ember én mar nem leszek
Minden éjjel zülleni megyek
Varnak ram a részeg cimborák
A festett nők s a pezsgős vacsorák...
Hogy mi lesz a vége nem tudom
Meghalok egy zülött hajnalon.....
Amikor a kis falumba nyugovóra térnek
Anyám mondj el értem egy imát.
*
Mindenkinek van egy álma
- a dal és előadója
mindenki fülébe-szívébe belopta magát.
*
Harangozó Terinek szerencséje volt:
olyankor lett sztár, amikor még
a közönség döntött az ilyesmiről,
nem a sztárcsinálók.
*
Bizonyára az iránta megnyilvánuló,
változatlan szeretetnek is ez a titka.
Minden nap mikor eljön az este...
Minden nap mikor eljön az este,
állok az ablak előtt.
Várok egy hangot a csendben,
várom, hogy eljöjjön ő.
Minden nap mikor fáradtan végre,
már hazaindulok én.
Jól tudom senki sem vár rám,
senki sem jön most elém.
Néha gondolatban átkarolsz,
és itt vagy velem,
csak énvelem szerelmesem.
Nékem egy ilyen perc
többet ér mint az életem,
csak lennél velem szerelmesem.
Mindennap mikor eljön az este
állok az ablak előtt,
lassan a városra csend száll,
csak én várom hogy eljöjjön ő.
.......Látod így várok rád, nap nap után,
nem is tudod milyen egedül vagyok.
De én holnap is várni foglak,
holnap újból gondolni fogok rád.
Néha gondolatban átkarolsz
és itt vagy velem,
csak énvelem szerelmesem.
Nékem egy ilyen perc
többet ér mint az életem,
csak lennél velem szerelmesem.
Omega:
Petróleumlámpa
Kényes porcelán, és itt áll a zongorán
Egy fényes régi-régi-régi-régi lámpa.
Talpán zöld betűk: én vagyok a fény, a tűz,
Hogy láss az éjszakába'.
Petróleumlámpa, milyen szép a lángja!
Kémlelt éjeket, sok lepkét megégetett
És tűrt sok-sok-sok hazugságot.
Száz év rálépett, ismeri az életet
és érti a nagyvilágot.
Petróleumlámpa, milyen szép a lángja!
Kislány, ha itt jársz, az árnyékod kék óriás,
Megnéz és elvarázsol.
Bámulsz, hogy mi van, nézel, mint a moziban,
és két szép szemedben táncol.
Petróleumlámpa, milyen szép a lángja!
Várlak
Kovács Kati
Úgy mentél el, úgy mentél el,
Ahogy jöttél,
Semmit sem hagytál
S félek, hogy semmit sem vittél
És most itt vagyok,
Én itt hagyott hangokat hallgatok
S megint érzem...
R. Hívlak minden reggel,
Sírok minden éjjel,
Várlak mindenemmel,
Hívlak két kezemmel
D úgy félek, hogy
Csak én hallom hangomat.
Mért hagytál el,
Mért kísér most is hangod?
Mért hagytál el,
Mért nem érinti ujjam az arcod?
Én most itt vagyok
És szédülten, egyedül ballagok,
Megint érted...
R.
R.
Egy Cica, Két Cica
Dankó Pista
Egy cica, két cica, száz cica, jaj!
Kergeti az icipici egeret.
Kis Teca, nagy Teca, Katica, haj!
Nem szeret mást, csak egyedül engemet.
Jaj de szép kis állat a cica, a cica,
Hej, de még szebb lány a kis Teca, Katica.
Egy cica, két cica, száz cica, jaj!
Megfogta az icipici egeret.
Egy cica, két cica, száz cica, jaj!
Kergeti az icipici egeret.
Kis Teca, nagy Teca, Katica, haj!
Nem szeret mást, csak egyedül engemet.
Szomszédasszony Sütőjében
Markó Pál
Szomszédasszony sütőjében jól megégett a töpörtyűs pogácsa,
Mert a Julis mamájának - mióta él - sok beszéd a szokása.
Ha valami nagyújság van, menten otthagy sütésfőzést, sodró fát.
Nagybegyesen pletykálkodik, beleüti más dolgába az orrát.
Nem vagyok én az utcának akármilyen szedett-vedett legénye,
Akit csak úgy ímmel-ámmal hívogatnak lányos házhoz ebédre.
Nem mondom, ha Julis néném nekem adja még az ősszel a lányát,
Egye fene, megeszem én szívesen az odaégett pogácsát.
Neked szól...
Generál
Ha a nyári lomb alól
Éjjel tücsök szól, dalol,
Egy szelíd, lombos ág hozzád hajol,
Az a szó neked szól, neked szól...
||: Hogyha téli hajnalon
Állsz a frissen hullt havon.
Egy csöndes dallam szól messze távol,
Az a dal neked szól, neked szól...
Füstszagú kis csókokat
Őrizgettél egymagad,
Míg mellém nem álmodtalak,
Vonatfüttyös éjszakák,
Csavargások vártak rád,
Míg rám nem találtál.
Mióta itt vagy, az a szó, hogy "szeretlek"
Egy tisztán csengő szó,
Mióta itt vagy, azok a dalaim lehetnek.
És a dal neked szól, neked szól... :||
Valahol az ember
Bessenyei dalaiból
Fejem felett gyorsan repülnek az évek
Merengek a múlton, vissza-visszanézek
Miért nem lettem boldog
Ezt a titkot senki meg nem magyarázza
Valahol az ember mindíg elhibázza....
Lassuló szívvel magamra maradtam
Aki hű volt hozzam, azt én kikacagtam
Miért van az, hogy szívunk
Azért dobog jobban, aki megalázza
Valahol az ember, mindíg elhibázza.
Hamis lelkű lányok, hazug jóbarátok
Ami elmúlt, elmúlt, mindent megbocsájtok
Aki ennyit átélt, akit ennyi kar ért
Mar csak fejet rázza,
Valahol az ember, mindíg elhibázza
Ha meghalok
Ha meghalok csillag leszek,
Minden éjjel nálad leszek
Beragyogok ablakidon
Úgy őrködök almaidon.
Ja de szépen muzsikálnak,
Ablak alatt egy kislánynak
Kék a szeme, göndör haja
De gyönyörű kislány maga...
Mindenkinek azt ajánlom,
Szerelemnél szebb az alom,
Mert az alom nyugodalom,
A szerelem, szívfájdalom.
Nem tudok élni
Átéltem a kínok kínját,
Elhagytak az almok,,
Rájöttem nincs remény,
Semmit erek én,
Nem is vagyok...
Nem varom, hogy megbocsájtsd,
Azt hogy elköszöntem
És mégis kérlek én, újra légy enyém,
Maradj velem......
Nem tudok élni nélküled,
Engedd hogy élhessek veled,
Nem tudok mással élni mar,
Emléked úgy börtönbe zár
Nem tudok élni nélküled,
Engedd, hogy élhessek veled
Esküszöm mindent megteszek,
Hogy ezt soha ne bándd te meg
Próbáltam elfeledni minden szép emléket
Rájöttem nem lehet,
Mert a képzelet hozzad vezet...
Nem tudok élni nélküled,
Engedd hogy élhessek veled
Nem tudok mással élni mar
Emléked úgy börtönbe zár....
Nem tudok élni nélküled
Engedd hogy élhessek veled..........
Egy könnycsepp az arcodon...
(Una lacrima sul viso)
Arcodon egy fénylő könnycsepp
elárulta égő titkod,
Bárhogy is titkolod, úgy sem tudod,
még tán megbánhatod.
Egy kis árulkodó könnycsepp,
s ebből értettem meg mindent,
Én most már őszintén bevallhatom,
hogy szeretlek nagyon!
Sok-sok édes álom,
lázas éj után kimondhatom,
többé nem titok:
Nélküled inkább meghalok,
mert az életem így mit sem ér!
Tegnap legördült egy könnycsepp,
az utolsó fájó könnycsepp,
Holnap mosoly ragyog két szemeden,
s boldog leszel velem.
Amikor
(Koncz Zs.)
Amikor először nevettél reám,
Nem akartam hinni a szememnek.
Amikor először beszéltem veled,
Nem akartam hinni a fülemnek.
Nem is értem azt, hogy miért én vagyok
Az a kiválasztott, kivel jársz,
Nem is értem azt, hogy miért jó neked
Az, amikor este reám vársz.
Nem is érdekelt soha, nem is érdekelt soha,
nem is érdekelt soha.
Amióta látlak, nagyon jól tudom,
Te vagy az, kit mindig néznem kell.
Amióta hallom a hangodat, tudom,
Te vagy az, kit mindig hallgatni kell.
Meg is értem azt, hogy miért kell nekem
Az, hogy nagyon gyakran veled legyek.
Meg is értem azt, hogy miért jó veled,
Tudom azt, hogy nagyon szeretlek.
Nem is hagylak el soha, nem is hagylak el soha,
nem is hagylak el soha.
Összecsendül két pohár
Összecsendül kép pohár.
Muzsikája csengve száll,
és az esti félhomályban
kéz a kézre rátalál.
Halk futam a zongorán.
Ketten egymás oldalán..
Ilyen édes pillanat,
csak egyszer van talán.
Itt minden muzsikál.
A szív, a szem, a száj,
és andalító ritmust ád,
ha vállhoz ér a váll.
Összecsendül két pohár,
és a csalfa félhomály,
lesben állva, percek óta
már egy csókra vár.
Ringass el álom
Hungária
Itt az éj, nőnek az érnyak
És az utcák csendesek,
Ahová én most belépek,
Sokan ülnek.
Füst szagú sötét homályban,
Furcsa, fáradt emberek,
Zizegő rekedtes hangon
Énekelnek.
R. Ringass el álom, te szép és színes,
Nem tudjuk úgy sem, hogy holnap mi lesz.
Szálljon az álom a felhők fölé
Várod a semmit mely nem senkié.
Kik ezek, senki se tudja,
Szürke sápadt álmodók,
Veríték gyöngyöző arcok,
Ébren alvók.
Rongyosak, eladó lelkek
Kócos srácok , ennyi csak,
Zizegő rekedtes hangon
Így dalolnak:
R. Ringass el álom, te szép és színes,
Nem tudjuk úgy sem, hogy holnap mi lesz.
Szálljon az álom a felhők fölé
Várod a semmit mely nem mindenkié.
A 34-es kilométerkőnél
Bergendy
A 34-es kőnél mindig van virág!
Még fiatal volt, az út őt is hívta,
Mágnes volt az ismeretlen táj,
Néhány gyors év alatt gyakran elhaladt,
Vagy autóstoppal elment
A 34-es mellett.
R. Hogyha arra lenne dolgod,
Nézd az út jobb oldalát
És a 34-es mellett mindig van virág!
Ha torkig volt a meg nem szűnő dallam,
Ha furcsa volt, ha forró volt a nyár,
Amint volt rá alkalom, szombat hajnalon,
Ő is sokszor elment a 34-es mellett.
R.
Felnőtt is lett, autót is vett és felvette,
Aki az út széléről integetett.
Családja van, de nem feledte,
Ő is járt gyakran itt el,
A szép időkről mindég büszkén emlékezett.
A reggel most is fényes volt mint máskor,
Korán kelt, kávézott, elütötte az álmot,
S gyorsan elköszönt, mert sürgős dolga volt.
A véletlen pont szembe jött most vele,
Többé már sohasem fog arra menni,
Mert mindörökké elment a 34-es mellett.
R.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
