Dal az ártatlanságról
Én már látom, a sok mesét elhitted.
Mégis úgy kérlek, hogy egyszer majd hallgass meg.
Mikor útnak indulsz, minden még oly szép.
Hidd el, máskép érzel, hogyha már véget ér.
Ha te járnál ott, ahol én jártam.
Ha te látnád azt, amit én láttam.
Ha te állnál ott, ahol én álltam.
Nem lennél már ártatlan.
Nézd, én várok, hisz változol minden nap.
Egyszer majd eljössz, és azt mondod, megbántad.
Mikor útnak indulsz, minden még oly szép.
Hidd el, másképp érzel, hogyha már véget ért.
Ha te járnál ott, ahol én jártam...
Keresem az álmot
Csongrádi Kata
Keresem az almot, ami boldoggá tehet,
Amit mindenkinek elmesélhetek
keresem a varost, hol sok sok virág nő,
És nem takarja por a kerteket.
Keresem az utcát, hol mindíg szol a dal,
És mindenki csak táncolni akar
Keresem a házat hol mindíg nevetnek
És a jókedv soha senkit nem zavar.
Keresem-keresem, egyszer megtálalom,
Akkor végre boldog is leszek,
keresem-keresem, egyszer megtalálom,
Máshova mar többé, el soha nem megyek
EZ A FÖLD
Csongrádi Kata
Ez a fold a mienk, igen csak a mienk
Óvjuk meg, hogy szép legyen
Ez a fold a mienk, igen csak a mienk
És ez mindig így legyen....
Emlékszem a házra, hol gyermek voltam én
És a kertbe nyílt a sok virág,
Anyám mindig mondta
Gyermekem vigyázz, apad szeret minden kis palántát
*
Nézz korul, ahol most állsz, az ország középen
És amit látsz, mindig újra lássad
Vidd el önmagaddal és add tovább,
Ezt az egyszerű kis nótát:
Ez a fold a mienk, igen csak a mienk
Igen ez a Földgolyó , ez a Fold a mienk,
És ez mindig így legyen
MILLIÓ RÓZSASZÁL
Csongrádi Kata
A festő megkívánt egy nőt, egy ünnepelt énekesnőt,
Ki mindig a szivről dalolt, a rozsa a kedvence volt.
A festő mindent eladott, a házat mibe eddig lakott,
Rózsákat vett vagyonán, megkapta mindet a lány.
Millió, millió, millió rózsaszál, vérvörös takaró tavaszi út porán
Millió, millió, millió rózsaszál, gyönyörűbb üzenet sohase volt talán.....
*
A szép alom így teljesült, de oly gyorsan messze repült
Másnap a lány elbúcsúzott, mert a színpad az élete volt.
A festő most erezte meg, így senkit meg nem szeretetett
Nélküle csúf a világ, elhervad minden virág.
*
Elmúlt egy szép szerelem, új tavasz jött szelíden
Nem tudja senki talán, hol van a lány, merre jár.
A festő új házba lakik, minden nap var valakit
Almába régi varázs, rózsákat fest, semmi mást.
Millió, millió, millió rózsaszál, vérvörös takaró tavaszi út porán
Millió, millió, millió rózsaszál, gyönyörűbb üzenet sohase lesz talán
Somló Tamás
Én tudtam
Én tudtam, hogy ez lesz a vége,
Én tudtam, hogy nem szabad.
Én kiszámítottam a csillagokból,
Itt valami most szétszakad.
Én hallottam gyönyörű kürtszót,
A felhők mögül szólt.
De a szerelem-nap meg a szerenád-hold
Pont akkor, pont ott volt.
A francba, én tényleg tudtam,
Az ember sose tanul,
Mert a lemenő naptól megvakul,
A holdtól megvadul.
Én tudtam az első verstől,
Én tudtam, hogy fájni fog,
Mert a celofánnap meg a papírhold
Pont akkor, pont ott volt.
S mégis jó, jó, hogy úgy fáj,
Milyen jó, jó, hogy úgy sajog,
Milyen jó, jó, jó, jó, jó, hogy újra bolond vagyok.
Én tudtam, hogy ez lesz a vége.
Én tudtam, hogy nem szabad,
Hogy még egy, még egy ilyen nap lement,
S valami szétszakadt…
VALAKI MONDJA MEG
(Képzelt riport)
Madarak jönnek, madarak jönnek,
Halálesőt permeteznek,
Madarak jönnek, madarak jönnek,
Fekete könnyel megvéreznek.
Valaki mondja meg, milyen az élet,
Valaki mondja meg, miért ilyen,
Valaki mondja meg, miért szép az élet,
Valaki mondja meg, miért nem,
Valaki mondja meg, miért jó az ember,
Valaki mondja meg, miért nem,
Valaki mondja meg, miért lesz gonosszá,
Valaki mondja meg, miért nem.
Madarak jönnek...
Valaki mondja meg, kinek kell hinnem,
Valaki mondja meg, kinek nem,
Valaki mondja meg, ki hova érhet,
Milyen az íze az élet vizének,
Valaki mondja meg, a hosszú évek
Miért tűnnek úgy, mint egy pillanat,
Valaki mondja meg, mi az, hogy elmúlt,
Valaki mondja meg, hol marad.
Madarak jönnek...
Valaki mondja meg, hogyan kell élni,
Apám azt mondta, ne bánts mást,
Valaki látta, hogy bántottalak már,
Valaki látta, hogy bántottál,
Valaki mondja meg, miért vagyunk itt,
Anyám azt mondta, hogy boldog légy,
De anyám azt nem mondta, miért nem e földön,
Anyám nem mondta, mondd miért.
Madarak jönnek...
Koncz Zsuzsa
Szavak
Csak megcsendülnek és nagyon fájnak,
de őriznek minket, ránk vigyáznak
mert olyanról tudnak, mihez kevés egyetlen élet.
Szikrázó titkokat takargatnak,
tudják az ember miről hallgat
és miről énekelnek a hajnali fények.
Néha angyalok laknak bennünk
és szörnyek, akiket eltemettünk;
a szavak, amiket nem mondtunk ki.
És börtönnek tűnnek vagy erős várnak
koporsónak vagy szülőágynak -
a szavak, amiket nem mondtunk ki.
Mint eltűnt barátok kézfogása,
szerelmek elhalt suttogása.
Nevek, kihűlt arcokról életlen képek.
Furcsa álmok a jövőt kutatják, de
tények az álmokat dobozba rakják,
varázsigékkel miket beléd lehelt az élet.
Úgy hisszük istenek laknak felettünk,
csak tettek, amiket elfeledtünk:
és szavak, amiket nem mondtunk ki.
Mégis ítélnek felettünk, ránk mutatnak
a földnek adnak, vagy vissza a napnak
a szavak amiket nem mondtunk ki.
Önfeledt hitek és szigorú számok.
Bent rekedt szitkok vallomások, mik
tombolnak bennünk míg állunk szótlan a térben.
Vakító fények, a testetlen lényeg,
mint gyerekszájból a romlatlan lélek, mi
felénk árad, bátran fejtsük meg végre.
És vigyázzuk őket, mint gyertyalángot!
Ne fojtsuk el bár nagyon fájók -
a szavak miket nem mondtunk ki.
Jobb ha vakmerőn zászlónkra tűzzük,
vagy imánk csillogó gyöngyére fűzzük
a szavakat, amiket nem mondtunk ki.
Most hogy hallottad ezt, még ne szólj semmit!
Csak jegyezd meg végül is rendet kell tenni a szavak közt
(amiket nem mondtuk ki)
Félig eltöltöttem az életem
Félig eltöltöttem az életem,
És az élet lassan eltölt engem,
De ha mindig marad kit szeretnem,
Megnyugszik egy csúf világ bennem,
Lassan elcsitul a félelem,
Így legyen!
Bárki mondhatja mit kell tennem,
Nem kérdi meg, van-e hozzá kedvem?
Én már annyi mindent elfeledtem,
Felejts el hát te is engem,
S maradj egyszerűen a kedvesem,
Így legyen!
Neked a fény, nekem a vér,
Neked a jobb, nekem a baj, úgyis elég,
Neked a föld, nekem a vér,
Neked csak láng, nekem a vég is jobb lehet még,
Ha te is szeretnéd.
Könnyíts hát most a lelkeden,
És ha együtt éreznél velem,
Ölelj át jól a vállamon,
S elmúlik minden fájdalom,
Elcsitul majd a félelem,
Így legyen!
 
Koncz Zsuzsa
Ha én rózsa volnék...
Ha én rózsa volnék, nemcsak egyszer nyílnék.
Minden évben négyszer virágba borulnék.
Nyílnék a fiúnak, nyílnék én a lánynak,
Az igaz szerelemnek, és az elmúlásnak.
Ha én kapu volnék, mindig nyitva állnék.
Akárhonnan jönnek, bárkit beengednék.
Nem kérdezném tőle, hát téged ki küldött,
Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött.
Ha én ablak volnék, mindig tiszta lennék.
Hogy az egész világ láthatóvá váljék
Megértő szemekkel átnéznének rajtam,
S akkor lennék boldog, ha mindent megmutattam.
Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék.
Minden áldott este fényben megfürödnék.
És ha egyszer rajtam lánckerék taposna,
Alattam a Föld is sírva beborulna.
Ha én zászló volnék, sohasem lobognék.
Mindenféle szélnek haragosa volnék.
Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének,
S nem lennék játéka mindenféle szélnek.
Demjén Ferenc
Várj, míg felkel majd a Nap...
Ha most is várod még álmod szép ígéretét,
Várj, míg felkel majd a Nap.
Ha látni sejtenéd, mi az éjben olvad szét,
Várj, míg felkel majd a Nap.
Egy új nap mindig új reményt ígér,
A végtelen sötétjét tépve szét,
A félelem határt kap, mint a lét,
Te csak várj, míg felkel majd a Nap.
Ha meggyötört az éj, ha a múltad feldagad,
Várj, míg felkel majd a Nap.
Ha kell, hogy tiszta légy, mint gyermek önmagad,
Várj, míg felkel majd a Nap.
S ha megzavart, hogy túl nyitott az éj,
Csillaggal telt, végtelen, túl mély.
Mint a bölcső, biztos gömbbe zár a fény,
Te csak várj, míg felkel majd a Nap.
Sosem vagy egymagad, csak túl kicsinyke vagy,
Várj, míg felkel majd a Nap.
Tudod, nincs Menyország, de minden síron nő virág,
Várj, míg felkel majd a Nap.
Ezért együtt leszünk, míg végtelen az éj,
Együtt, míg a Nap utoljára kél,
Együtt mondjuk annak, ki még fél:
Te csak várj, míg felkel majd a Nap.
VISZONTLÁTÁSRA HADNAGYÚR!
de Fries Károly zenéje & Kovács Kálmán verse
Az állomáson messze útra indulásra kész
Egy katonavonat, egy katonavonat.
A tiszti fülke ablakából búcsút int egy kéz,
Mert már elérkezett a búcsúpillanat.
Lentről egy fehér selyem zsebkendő
Lágyan lengve visszainteget
És egy lány s a nótáskedv széllel
Együtt dúdol búcsúéneket:
Viszontlátásra hadnagy úr!
Viszontlátásra hadnagy úr!
Én csak azt kérem,
Künn a harctéren
Néha gondoljon majd rám.
Viszontlátásra hadnagy úr!
Viszontlátásra hadnagy úr!
S ez a vén füstös
Gyors a cél gőzös
Hozza vissza én hozzám.
És majd ha azt írja, hogy jönnek mind vissza már hazafelé
Mindennap itt várom, eljárok, nem bánom száz vonat elé!...
Viszont látásra hadnagy úr!
Viszontlátásra hadnagy úr!
Még csak azt kérem,
Künn a harctéren
Néha gondoljon majd rám
S ez a vén füstös
Gyors acél gőzös
Hozza vissza énhozzám!
A forgalmista tiszteleg, elindul lassan már
A katonavonat, a katonavonat.
A zsebkendő elröppent, mint egy hófehér madár
Elindulás alatt, elindulás alatt.
Széllel szárnyán pár métert repülve
Hadnagy úr szívére rásimúlt,
Viszonzásul egy virág repült le
S boldogságtól egy lány elpirult:
Viszontlátásra hadnagy úr!
Viszontlátásra hadnagy úr!
Én csak azt kérem,
Künn a harctéren
Néha gondoljon majd rám.
Viszontlátásra hadnagy úr!
Viszontlátásra hadnagy úr!
S ez a vén füstös
Gyors a cél gőzös
Hozza vissza én hozzám.
És majd ha azt írja, hogy jönnek mind vissza már hazafelé
Mindennap itt várom, eljárok, nem bánom száz vonat elé!...
Viszont látásra hadnagy úr!
Viszontlátásra hadnagy úr!
Még csak azt kérem,
Künn a harctéren
Néha gondoljon majd rám
S ez a vén füstös
Gyors acél gőzös
Hozza vissza énhozzám!
Kevés voltam neked...
Mégsem maradtál velem,
Nem tudom, most hogy legyen,
Én még mindig őrzöm a dalt,
De te már nem emlékezel.
És többé nem fogod a kezem,
Amikor elfog a félelem,
Hogy sok harcban kevés az értelem,
Az erőm túl gyorsan fogy el.
Pedig én úgy szerettelek,
Hogy szebben nem lehet,
S ha nem is voltam mindig veled,
Sose voltam ellened,
És csak benned hittem,
Most csak azt szégyellem,
Hogy így is kevés voltam neked.
Két év volt és úgy ment el,
Hogy szinte észre sem vettem.
Veled osztottam meg mindenem,
S te hagytad elveszítenem.
Pedig én úgy szerettelek,
Hogy szebben nem lehet,
S ha nem is voltam mindig veled,
Sose voltam ellened,
És csak benned hittem,
Most csak azt szégyellem,
Hogy így is kevés voltam neked.
Miért hagytuk, hogy így legyen ?
Szerző(k): Illés Lajos - Bródy János
Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa?
Azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra.
Azt hiszed, hogy mindig mindent megbocsátunk?
Azt hiszed, hogy megtagadjuk minden álmunk.
Virágok közt veled lenni,
tudom, szép volna, kedvesem.
Virág sincsen, te sem vagy már,
miért hagytuk, hogy így legyen ?
El ne hidd azt, bárki mondja, hogy ez jó így,
El ne hidd, hogy minden rendben, bárki szédít !
El ne hidd, hogy megváltoztunk vezényszóra,
El ne hidd, hogy nyílik még a sárga rózsa !
Virágok közt veled lenni,
tudom, szép volna, kedvesem.
Virág sincsen, te sem vagy már,
nem ad választ ma senki sem .
Meddig jössz velem?
(Presser Gábor - Sztevanovity Dusán)
Csak szólj, s hang a hangra lassan válaszol.
Behunyt szemmel figyelsz, ismersz jól,
Tudod, hogy messzi úton járok már valahol,
És olyan jó, jó.
Ha szól, eláraszt a hömpölygő idő,
S néhány halvány arcot hív elő,
Szelíd emberek voltak, s nincsenek,
És hozzam szólnak, vagy a szél hoz egy sóhajt.
Meddig jössz velem, hogyha hívlak,
Csukott házakon nyitni ablakot,
Hova napsugár rég nem ragyog?
Meddig jössz velem, hogyha hívlak
Hűvös messzi tájba menni mindhiába?
Csak szól, hangról-hangra másképp érkezem,
S valamit talán súgnak még nekem
Az ismeretlen, rég volt emberek,
És tőlünk van az összes hang és szó, a rossz és jó.
Hát meddig jössz velem, hogyha hívlak
Jobban érteni régi képeket,
Újra kezdeni, ami elveszett.
Meddig jössz velem, ha egyszer hívlak?
Míg a szívem hajt, végig jössz-e majd? Ó.
Meddig jössz velem, ha hívlak
Őket keresni, akik szerettek,
Örök fák alatt, örök föld felett?
Meddig jössz velem, ha egyszer hívlak
Repülni, mint a képzelet, mint a víztükörben a fellegek?
Meddig jössz, ha hívlak,
Hogyha megérteném, utak nincsenek,
Csak az érzés van, csak a hang vezet?
Meddig jössz, meddig jössz?
Meddig jössz velem, ha egyszer hívlak,
Hogyha látod már, hova indulok,
Hogyha nem tudom, vissza hogy jutok?
Meddig jössz?
Ha te járnál ott, ahol én jártam...
Ajándék
Piramis
Tél volt, hó esett és jöttek az ünnepek,
Gondolkodtam, mit is adhatnék neked?
Amit csak én adhatok, amiről te is tudod,
Igazán én vagyok.
Minden gazdagságom hangok és szavak,
Néhány általunk kimondott gondolat.
Egyszer elmondtam neked, és ha igaznak hiszed,
Mondd el mindenkinek!
Kívánj a szónak nyílt utat,
És a dalnak tiszta hangokat,
Kívánd, hogy mindig úgy szeressenek,
Ahogy szeretnéd, hogy szeressenek.
Csak arról énekelek, amit igaznak hiszek,
S csak akkor szól neked, ha te is úgy hiszed,
Hisz te is úgy élsz, ahogy én,
Te is azt álmodod, amit én,
Legalábbis úgy szeretném.
Úgy szeretném.
C'est la vie
Szulák Andrea
Összejöttünk. Nagy eset.
Összehozta ezt a véletlen.
Nahát, szép kis baleset,
Hogy éppen én, na és, hogy éppen te...
Váratlanul a sors így fordult.
De jó, hogy ez nem rajtunk múlt!
Összejöttünk, te meg én.
Ki mondta azt, hogy ilyen nem volt még?!
Nem nagy ügy, csak te meg én.
Mi lenne, hogyha mondjuk elhinnénk:
Túlélhető az elmúlt idő?
Ne félj, soha nincs túl késő!
Ha átölelsz egy kicsikét,
Azt eltehetjük emléknek.
Így, mondd hogy igen!
Az élet ilyen is tud lenni még!
De hogyha egy nap mégis véget ér,
Mondd így: c'est la vie!
Összejöttünk -van ilyen-,
Hogy összejöjjön, ahogy egyszer sem.
Bolondos kis szerelem
Össze-vissza ver a szívemben.
Hajnal körül a rakpart fölül
A Hold a lábunkhoz ül.
Ha átölelsz egy kicsikét,
Azt eltehetjük emléknek.
Így, mondd hogy igen!
Az élet ilyen is tud lenni még!
De hogyha egy nap mégis véget ér,
Mondd így: c'est la vie!
Összenőttünk, tudod-e?
Mint furcsa párok, kik a filmekben
Eleinte sohase,
De bezzeg végül, hogyha kettesben...
Hmmm, nem vitás,
A film mindig más;
Fáj, hogy a végén még néznénk, ám indulni kell,
Na de miért adnánk fel?
Elmúlt a jó idő...
Zorán
Azt hiszem, igazán semmit nem jelent
Az a néhány nap veled.
Egy könnyű kaland, mint egy dalban,
Ami gyorsan véget ér
De zenéje visszatér...
Azt hiszem, semmi nem történt velem.
Kicsit hazudtam szerdán, s pénteken.
És tudtam, lezár úgyis mindent
Az a vonat, a búcsúzás:
A legjobb megoldás
Elmúlt a jó idő, megtört a rend
És néhány mondat, és egy nevetés
dallama visszacseng
Elmúlt a jó idő, elment veled,
És ami itt maradt,
az nem nagyon kell nekem...
És nem tudom, hogyan képzeljelek el.
Milyen a ház, az út, az emberek,
És milyen mondatokat mondasz
Mikor ugyanúgy ébredsz fel,
és kinek mondod el
Te máshol, másik nyelven ébredsz,
S talán nem is érteném.
S ébreszt egy másik ablak, másik fénye
Egy más nap reggelén...
Egy világ választ el, és nem értem,
Hogy miért vagy közel,
Ha többé úgysem érlek el...
Nem lehet, tudom jól, hogy nem lehet,
Hiszen én tiltottam meg...
Egy hibás mondatért, a semmiért,
Egy kicsi szerelemért...
Mégsem dőlhet ránk
Egy létező,
Egy meglevő világ...
Hétre ma várom a Nemzetinél
Mindig a Nemzeti előtt
Várom az édes, kicsi nőt.
S a hirdetési oszlopot
Egészen kiolvasom ott, míg várok.
S a nő halkan odaoson,
Gyalog jön, vagy villamoson,
A lovagjához odalép.
Egy randevú de csodaszép!
Hétre ma várom a Nemzetinél,
Ott, ahol a hatos megáll.
Szemben az Emke cigánya zenél,
Ha nem jön el, szívem de fáj!
De ott lesz ugyebár,
Lesem, hogy jön-e már,
Hisz ránk egy icike-picike mozi vár.
Épp ezért hétre ma várom a Nemzetinél,
Ott, ahol a hatos megáll.
Pá, Gyuri! - mondja csitri hang,
S a fiú így szól: - Kisztihand!
A férfi a nőbe karol,
Egy fészek várja valahol most őket.
Remegnek a női kacsók,
Kapuk alatt finom a csók!
Mily édesek a randevúk,
Lovagja a fülébe súg:
Épp ezért hétre ma várom a Nemzetinél,
Ott, ahol a hatos megáll.....
János legyen...
Szombaton, a boltok bezárnak,
így szólok a babámnak
hogy:
János legyen,
fenn a János hegyen
estére odavárom.
János nekem, nehogy álmos legyen
mert én azt ki nem állom !
Jajj Jani, szeretném hallani
szerelmet vallani,
csak ez a kívánságom !
János legyen
fenn a János hegyen
estére odavárom !
Honthy Hanna
Jöjjön ki Óbudára
Jöjjön ki Óbudára,
egy jó túrós csuszára !
A kerthelységben a sramli szól,
és ott lehet mulatni jól !
Az abrosz tarka-barka,
és rajta jó kadarka !
És már az első csók után
meglátja de jó lesz kint Óbudán !
GEDEON BÁCSI
Szécsi Pál
Fodrász üzlet, pletyka, hangos női csacsogás
Tartós hullám, tupír, hajfestésre várakozás
Elvarázsolt meseország az egész
Meseország királya egy őszes úr, kit mindenki becéz
R. Gedeon bácsi, a nők bálványa
Őt minden hölgyvendég úgy imádja
Minden asszony keresi a kegyét
Gedeon bácsi, a női fodrász
Nagy művész ő, a fő hajszobrász
Megszépíti a páciens fejét
Nem tudom, hogy amit mondok, végül hiszik-e
Házibort visz néki minden héten Gizike
Salgovecné túrósbuktát sütöget
Ezzel akar kedveskedni a mesternek ő egy keveset
R. Gedeon bácsi, a nők bálványa...
Összevesznek érte naponta a csacsi nők
Kényes dámák nyomban afrikai emberevők
Tejben-vajban fürdetik az öreget
Meseország királya egy őszes úr, kit mindenki szeret
Gedeon bácsi, a nők bálványa
De otthon őt is az asszony várja
S ettől szinte elveszti a fejét
Gedeon bácsi egy sámlin reszket
És csendben átkozza azt a percet
Amikor megismerte a nejét
Altatódal
Bergendy
Álmodj kedvesem, szépen, csendesen!
Álmod szüntelen őrzi két kezem (?).
Hol vagy, merre jársz?
Majd ha ébren vagy, mondd el nekem!
Álmodj kedvesem, itt vagy most velem.
Álmodj kedvesem, bárhová mehetsz,
Nem szól senki sem, hogy csak képzelegsz.
Meglátod, ne félj, egyszer majd azért is minden teljesül,
S mi nappal elveszett, éjjel megkerül.
R. Tőled mindent elvehetnek,
Irigyelhetnek, ezt az egyet nem,
Álmodj hát, kedvesem, csendesen, csendesen!
Álmodj kedvesem, hunyd le két szemed,
Álmaidban is hadd legyek veled!
Higgyük, hogy talán egyszer majd azért is minden teljesül!
Álmodj kedvesem, az éj gyorsan elrepül.
R
Álmodj kedvesem, hunyd le két szemed,
Álmaidban is hadd legyek veled!
Higgyük, hogy talán egyszer majd azért is minden teljesül!
Álmodj kedvesem, az éj gyorsan elrepül.
Mmmm, az éj gyorsan elrepül.
Most is tiszta vagy te még...
Ismerted a tiltott csók ízét,
Szívedet a szél ellen szórva szét.
Megbocsát mindezért az értő mindenség,
Nincs az idő veszve még.
Akkor egész ez a szikrázó világ,
Ha megismerted a bánatos oldalát,
Sok fényes álmod süllyedt el az árnyak zord vizén,
Ezért azt mondom, mint rég:
Élj a szépért,
Élj, hogy égjél!
Most is tiszta vagy te még.
Ablakom egy éjjel nyitva állt,
S egy elcsavargott pillangó beszállt,
Szállt a fényben,
Vágytól űzve vetette tűzbe életét.
Ezért azt mondom, mint rég:
Szörnyű lenne, ha minden percedért
Felelni kéne, mi volt a csúf, s a szép.
Úgy mint a könnyek, összefolyik
sok édes csúnya kép.
Ezért azt mondom, mint rég:
Élj a szépért,
Élj, hogy égjél!
Most is tiszta vagy te még.
Élünk csendesen...
(Koncz Zs.)
Látom én kedvesem, hogy nem vagy túl vidám,
Oly sokat tépelődsz az idő múlásán.
Elmúlt néhány év, néhány furcsa év,
Mért kérdezed, hogy hova tűnt a szerelem,
Valahol itt van még.
Jól tudom, voltak már boldogabb idők,
Lebegtünk gondtalan ég és föld között.
Elmúlt néhány év, néhány furcsa év,
Mért kérdezed, hogy hova tűnt a szerelem,
Valahol itt van még.
Szép volt a nyár, az első találkozás,
Szép lesz az ősz, miért is lenne más,
Hát jöjj és nézd, kedvesem,
így élünk csendesen,
Mosolyog arcodon a napsugár.
Hát jöjj és nézd, kedvesem,
így élünk csendesen,
Ne legyél bánatos, hisz a jó és a rossz,
Tudjuk már, hogy mindig együtt jár.
Éjszakák, nappalok sorra tűntek el.
Kérdezed, hova lettek -- senki nem felel.
Elmúlt néhány év, néhány furcsa év,
Mért kérdezed, hogy hova tűnt a szerelem,
Valahol itt van még.
Szép volt a nyár...
Őszinte bohóc...
(Koncz Zs.)
A csillagokat nem érem el,
Varázsló nem vagyok.
Hiába kéred, kihűlt szívedbe
Lángot nem lophatok.
Hogy elfáradtál félúton,
Az nem az én hibám.
S ha nem álltál ki mellettem,
Most nem kiálthatsz rám.
Hiába vádolsz azzal is,
Hogy nem szerettelek.
A magam módján megpróbáltam
Mindent, amit lehet.
Meg nem valósult álmaidról
Számot nem adhatok.
A nagy produkció helyett
Egy kis dalt dúdolok.
Ha úgy érzed, hogy megcsaltalak,
Keress magadnak valaki mást.
Mmm, de ne rám légy mérges,
Hogyha végül senkit nem találsz.
Ha úgy érzed, hogy megcsaltalak,
Keress magadnak valaki mást.
Nálam őszintébb bohócot
Többet úgyse, úgyse látsz.
Lehet, hogy egykor mást ígértem,
De most már jól tudom:
Az igazságot, mint a földet
Szét nem oszthatom.
Lelked görcsös kis csomóit
Fel nem oldhatom.
A szabadságot, mint jutalmat
Át nem adhatom.
Ha úgy érzed, hogy megcsaltalak,
Keress magadnak valaki mást.
Mmm, de ne rám légy mérges,
Hogyha végül senkit nem találsz.
Ha úgy érzed, hogy megcsaltalak,
Keress magadnak valaki mást.
Nálam őszintébb bohócot
Többet úgyse, úgyse látsz.
Nálam őszintébb bohócot
Többet úgyse, úgyse látsz.
Mindig veled...
Kaland az élet,
ezt mondták már nékem sokan,
Kaland az élet,
És mindennek nagy ára van.
Kaland az élet,
de végülis jót tett velem,
Kaland az élet,
de elküldött téged nekem.
Mindig veled, szívem boldog, mert álmot talált,
Mindig veled, minden reményem valóra vált,
Mindig veled, együtt élünk a szivárvány végén,
Varázslat volt, vagy egy mosoly csupán,
Oly szerelmes lettem én!
Kaland az élet, hogy kimondtam nem is tudom,
kalandor évek most megállnak félúton,
Szemedbe nézek és forog a világ velem,
Szép ez az élet, mert elhozott téged nekem.
Mindig veled, szívem boldog, mert álmot talált,
Mindig veled, minden reményem valóra vált,
Mindig veled, együtt élünk a szivárvány végén,
Varázslat volt, vagy egy mosoly csupán,
Oly szerelmes lettem én!
A vén cigány
Zöld erdő melyen kispatak szélén
Párjával csendesen élt egy cigány....
Vén öreg ember nótája nem kell,
Senkinek nem kell a nótája mar.
Szép tavasz járja zöld a fa aga
Kis galamb vígan turbékol a fan....
Ősz feje kábul, a szíve kitárul
S párjához így szol a rokkant cigány.....
Hol van a hegedűm, párom?
Tavasszal minden vidám,
A varosba elmegyek mama,
Én az öreg a cigány.......
Egyszer meg hadd muzsikaljak
Szívemből úgy igazan
Szeretnem elmuzsikálni,
El meg a vén cigány, öreg cigány, az ősz cigány.
És a vén ember eltipeg csendbe
Hona alatt a kopott hegedű..
Alig tud járni, lábain állni
Mégis szívébe ott el a derű...
Varosba érve fáradtan lep be
Egy csillogó fényes terem ajtaján
Vére fellobban, a szíve megdobban,
S középre tipeg a rokkant cigány,
Nagyságos uraim kérem,
Nem tudom ismernek, meg?
Könyörgöm én sokat húztam, valaha réges-rég......
Egyszer meg hadd muzsikaljak, szívemből úgy igazan
Szeretnem elmuzsikálni, el meg a vén cigány,
Öreg cigány, az ősz cigány.
Csend lett egy percig...., így szol az egyik
Jó uraim, ma mulatunk ugye?
Nyissatok ajtót, ezt a vén rajkót
Látni szeretnem, repülni tud e?
Ugrik a pincér, hisz pénzt kap a viccért,
Kinn van az ember és kész a hatás!
Jó öreg párja mar halva találja .......
S beszól az anyó: "Urak, jó mulatást!"
Nem muzsikál sohase mar
Csendes lett a vén cigány
Erdőbe alussza álmát, vadgalamb búg a fan.
Öreg, vén anyóka sírját virággal díszíti mar,
Galambbal sírva dalolja : Élt egyszer egy cigány
Öreg cigány.... a vén cigány
Ambrus Kyri
Az igazság mindig fáj
Az igazság mindig fáj, tudom...
Az igazság most is fáj, tudom !
Ne szóljon meg senki, ne dobj te se követ rám !
Az igazság, ugye neked is fáj ?
Az életben tévedni nem szabad sosem tán ?
Az igazság ugye, neked is fáj ?
Hát tévedtem, mi kell még?
Nem szégyellem ne is kérdd,
S ha elhagynál ezért én akkor se zokongék,
sose zokognék.
Ne szóljon meg senki, ne szólj semmit
te sem még !
Nem történt oly bűn, mit jóvá ne tehetnék !
Hát, itt vagyok mi kell még
nem szégyellem, ne is kérdd !
S ha elhagynál ezért, én akkor se zokognék
sose zokognék.
Remélem, rájöttél hogy nem vagyok gyerek már!
Ugye Te is látod, hogy hibáztál?
Végre minden biztató úton jár,
behunyt szemmel bízhatod
magad rám!
Hobo Blues Band
Bárhol hajtom le a fejem
Zene: Tátrai Tibor, Tóth János Rudolf, Zsoldos Tamás
Szöveg: Földes László
Bárhol hajtom le a fejem,
Mindenhol ott vagy velem,
Bármit hoz a sors nekem,
Segítesz, hogy véghez vigyem.
Elfogadod, hogy nehéz vagyok,
Akarod azt, amit én akarok,
Mielőtt elalszom, gondolok rád,
Neved suttogom, mint egy imát.
Bárhol hajtom le a fejem,
Gondolok rád,
Bárhol hajtom le a fejem,
Elmondok érted egy imát.
Nem kéred, hogy más legyek,
Vesztesen is kellek neked,
Ha összetörök, felemelsz,
Ha kiborulok, megölelsz,
Ha dühös vagyok, nem haragszol,
Ha fáradt, velem alszol.
Mindig csak adsz és sosem kérsz,
Az enyém vagy és velem élsz.
Bárhol hajtom le a fejem,
Te mindenhol ott vagy velem.
Tudom, hogy mellettem állsz,
Tudom, hogy engem vársz.
És túl vagyok már mindenen,
Megkérlek, maradj velem!
Húsz éve kezdődött ez a szép történet,
De mégis nélküled éltem le ebből tíz évet,
Már nem is tudtam, merre élsz?
Hogy engem vársz és te is remélsz.
Republic
Lassú vonat érkezik...
Lassú vonat érkezik
Lassú vonat érkezik
És mindig hoz valakit
És mindig hoz valakit
A váróteremben a lány
A váróteremben a lány
A fiút várja talán
Piros szalag a haján
De az a vonat már sohasem
De az a vonat már sohasem
Vagyis jön csak üresen
Rajta sok-sok idegen
Igen
Lehetne úgy is tudom
Lehetne úgy is tudom
Ahogy most gondolom
Ahogy most gondolom
Ez csak egy véletlen üzenet
Ez csak egy tévedés lehet
Ez csak egy véletlen utazás
Ezért veszélyes és csodás
Se velem se nélkülem
Se veled se nélküled
Ez egy ilyen dolog velem
Ez egy ilyen dolog veled
Igen
Gyertyafény keringő
Auld Lang Syne
Jut még eszedbe kedvesem, a boldog ifjúság,
Az erdőszéli kispatak, s egy régi jó barát.
Ó, gondolj, gondolj néha rám, a sors bármerre hajt,
Emlékül küldöm kedvesem, a régi-régi dalt.
Mily fürge táncban kergetőztünk, fönn a dombtetőn,
Most fáradt lábban bandukolva járunk reszketőn.
Mily vígan szelte csónakunk a tónak kék vizét,
Most zúgó tenger habja választ tán örökre szét.
Kovács Erzsi
Tűzpiros virág volt...
Tűzpiros virág volt
minden csókod kedvesem.
Emlékszel még talán
akkor kint a Szigeten ?
Zúgó fák alatt
most magam járok csendesen,
lépteid nyomát
mindhiába keresem.
Egy régen elfelejtett dal
a romok közt bús árván dalol.
Régi álmokból, csendben fátylat
sző a néma Hold.
Régi szerelem
még néha-néha visszajár.
Ha kinnt a Szigeten
halkan búcsúzik a nyár.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
