Azért vannak a jóbarátok...
Az esőt felszárítani úgysem tudod,
A szelet megfordítani úgysem tudod.
Ujjaid közül a kor úgy száll, mint szürke por,
És a perc hordja el.
Azért vannak a jóbarátok,
Hogy a rég elvesztett álmot
Visszahozzák néked majd egy szép napon.
Azért vannak a jóbarátok,
Hogy az eltűnt boldogságot
Visszaidézzék egy fázós alkonyon.
Az álmot meg nem álmodni úgysem tudod,
Az érzést elhallgattatni úgysem tudod.
Ujjaid közt a kor úgy száll, mint szürke por,
És a perc hordja el.
Azért vannak a jóbarátok,
Hogy a rég elvesztett álmot
Visszahozzák néked majd egy szép napon.
Azért vannak a jóbarátok,
Hogy az eltűnt boldogságot
Visszaidézzék egy fázós alkonyon.
Prognózis
Hajsza közben...
Megjártam már a hadak útját,
Ismersz is talán.
Bárki bármit mondhat rólam,
Te számíthatsz reám.
Vigyázz jól, mert a hajsza közben
Minden a mélybe húz.
Át kell jutni az álca-hídon,
Nincs már visszaút.
Én az időt nem sajnálom;
Csak élni szeretnék! (Hagyjatok élni!)
Mert minden, ami volt
Az éjbe hullik szét.
Mutasd a tenyered, én mondom a választ!
Én hallom az idők szavát.
Ne kérdezz, csak állj ide mellém!
Hisz mindig többre vágysz.
Én az időt nem sajnálom;
Csak élni szeretnék! (Hagyjatok élni!)
Mert minden, ami volt
Az éjbe hullik szét.
Kovács Kati
Találkozás egy régi szerelemmel...
Találkozás egy régi szerelemmel
Nem tudni miért, de mindig megható.
Idővel mindent másképp lát az ember,
De az, hogy szép volt, nem vitatható.
Hiába nézem ellenséges szemmel
A változást, mi rajta látható,
Az ember áll, és megszólalni nem mer;
Van szerelem, mely nem gyógyítható.
Jöjj, néhány órás napsütés!
Még kell, hogy egyszer együtt járjunk!
Még vár a nagy beszélgetés,
Tán kiderül végre, mi volt a hiba minálunk.
Jöjj, néhány órás napsütés!
Sok régi témát megtalálunk,
S a búcsú újra oly nehéz,
Mint ahányszor idáig váltunk.
Találkozás egy régi szerelemmel
Rossz randevú, de megbocsátható.
Egy torz mosollyal búcsút int az ember,
Miközben érzi: sírni volna jó.
Korál / Balázs Feco
Kevés voltam neked...
Mégsem maradtál velem,
Nem tudom, most hogy legyen,
Én még mindig őrzöm a dalt,
De te már nem emlékezel.
És többé nem fogod a kezem,
Amikor elfog a félelem,
Hogy sok harcban kevés az értelem,
Az erőm túl gyorsan fogy el.
Pedig én úgy szerettelek,
Hogy szebben nem lehet,
S ha nem is voltam mindig veled,
Sose voltam ellened,
És csak benned hittem,
Most csak azt szégyellem,
Hogy így is kevés voltam neked.
Két év volt és úgy ment el,
Hogy szinte észre sem vettem.
Veled osztottam meg mindenem,
S te hagytad elveszítenem.
Pedig én úgy szerettelek,
Hogy szebben nem lehet,
S ha nem is voltam mindig veled,
Sose voltam ellened,
És csak benned hittem,
Most csak azt szégyellem,
Hogy így is kevés voltam neked.
Elment a vándor...
Elment a vándor,
Elvitte a zsákjában a nyár minden ízét,
Erdők lombját, és a rét tarka színét,
Mindent eltakar az ősz,
S mi várunk hűvös kábulatban.
Elment a vándor,
Útján a fecskék s darvak mind elkísérték,
Elment messze, hol a fű zöld s az ég kék,
Hol nem tudják, mi a hó,
A nyár forró és mozdulatlan.
Elmentek messze,
Mert ott a szívekbe nem költözik a tél,
A vándor, s a darvak most mind arra várnak,
Hogy elmúlik a dér,
S újra visszatérnek.
A lángok, fények,
Szívünkbe új remények mind visszatérnek,
Régen elfelejtett emlékek égnek,
Ha a tavasz közelít.
Jöjj vissza vándor,
Hozd vissza szívünkbe a nyár édes ízét,
Erdők lombját, és a rét tarka színét,
Hozd el szívünkbe a nyár melegét!
Prognózis
Ajtód előtt...
Ajtód előtt ott áll a várakozó reggel,
Engedd be őt, engedd be őt!
Ajtód előtt, ha vár, ha kopogtat az ember;
Legyen időd, legyen időd!
Ne csak a saját életedet éld!
Másokat is láss, ha indulnak feléd!
Oszd meg, ami jó, oszd meg, ami szép!
Ne csak a saját életedet éld!
Ajtód előtt egy hang a szürke csendből rád szól:
Legyen erőd, legyen időd!
Ajtód előtt, ha vár, ha megtorpan egy vándor;
Fogadd be őt, legyen időd!
Ne csak a saját életedet éld!
Másokat is láss, ha indulnak feléd!
Oszd meg ami jó, oszd meg ami szép!
Ne csak a saját életedet éld!
ELHAGYOM A VÁROST
Edda
Magányosan állok egy sötét udvaron,
Egy régi ócska lámpa csendesen lobog,
Sorra kidőlt padok közt lépkedek,
Kevés a hely, ahova léphetek!
A sarkon áll egy alak, rám vigyorog.
Szólni nincs kedvem hát tovább indulok,
A régi téren talán vár még valaki,
Vele jó lesz egy cigit megosztani.
R. Egyszer egy szép napon, tudom,
Hogy elhagyom a várost, ahol élek.
Mindent itthagyok, mit Miskolc adhatott,
Igen holnap, holnap indulok.
Talán csak megszokásból indultam tovább,
Mereven bámultam a házak ablakát,
A pályaudvar, á, egy megszokott állomás,
Az egész egy furcsa látomás.
Aztán csend, és újra csend.
A sárga hold álmosan figyel.
Tudom, hogy nem felejtem, mennyit jártam itt,
Tudom, hogy nem felejted, mennyit vártam itt!
R. Egyszer egy szép napon...
Egy szál harangvirág
Szécsi Pál
Egy szál harangvirág, ennyi csak, mit adhatok,
És kívánok még nagyon sok boldog névnapot.
Nem nagy dolog, mondhatja más, tudom jól, de mit tegyek?
Egy szál harangvirág, ez jelzi most az ünnepet.
De látom, hogy téged csak a virág érdekel,
Amit mondok, az sajnos a füledig nem jut el.
De elnézem neked, mert engem szeretsz,
S így rossz ember nem lehetsz.
Egy szál virág, nem nagy dolog,
De ennyi csak, mit adhatok
||: És kívánok még nagyon sok boldog névnapot/ :||
Szállj el kismadár!
Republic
Szállj el kismadár,
Nézd meg, hogy merre jár,
Mondd el, hogy merre járhat ő!
Mondd el, hogy szeretem,
Mondd el, hogy kell nekem,
Mondd el, hogy semmi más nem kell!
R. Csak a hold az égen,
Csak a nap ragyogjon,
Simogasson a szél,
Simogasson, ha arcomhoz ér,
Csak a hold ragyogjon,
Csak a nap az égen,
Nekem semmi más nem kell!
Kell, hogy rátalálj,
Szállj el kismadár,
Nézd meg, hogy merre járhat ő!
Vidd el a levelem,
Mondd el, hogy kell nekem,
Mondd el, hogy semmi más nem kell!
R.
||: Soha ne gyere, ha most nem jössz!
Soha ne szeress, ha most nem vagy itt! :||
Soha ne gyere, ha most nem jössz!
Soha ne szeress, ha most nem vagy itt!
Váp, váp, váppsuvápp,
Váp, váp, suváppápp,
Váp, váp, váppsuváppáppéj.
R
Nézz az ég felé!
Charlie
A csomagom is nehéz, a szívemen is súly,
Egy szürke taxi vár az üvegajtón túl.
A főbejárat előtt egy másik utazó,
Nézi már a táblát, szoba van kiadó.
Kifizettem a számlát, többet adtam, mint ami jár,
Mert felhívni téged nem volt idom,
Csak üzenetet hagyni már:
R. Nézz, nézz az ég felé!
Lehet, hogy még látod éppen,
Ahogyan a gépem egy felhőn száll.
Nézz, nézz az ég felé!
Sosem voltam egyedül én sem,
Egy távoli vidéken várnak rám.
Hazaérek ma éjszaka már.
Ott a helyem, ahol tépett már a szél,
Felnevelt az utca, s miénk volt a tér,
Őriztek a falak, és hosszú volt a tél,
A kelő napra vártam, éltem őszintén.
Kifizettem a számlát, mindenkinek amennyi jár,
Fordulhat úgy, hogy visszajövök érted,
De nem akarok hazudni már!
Csavargódal
Bojtorján
Még nem tudom, hogy hol alszom ma éjjel,
A holnap még olyan szörnyen messze van,
Az országút a lábam alatt és fölöttem az ég,
Ez a két dolog, amit tudok biztosan.
Nem számít az, hogy hol ér a holnap reggel,
A városok jó ismerőseim,
És mindig van egy jó barátom és néhány szerelmem,
És egy-két dal gitárom húrjain.
A nagy folyók mind elérik a tengert,
Az álmaim velük futnak tovább,
Úgy szeretném, ha gyors lehetnék én is, mint a szél,
És az otthonom lehetne a nagyvilág.
Egy napon majd megérkeznék hozzád,
Ha hét határ húzódna is közöttünk,
Úgy fogadnál, mintha én lennék, akit sok-sok éve vársz,
Milyen kár, hogy nem erre születtünk.
És nem tudom, hogy hol alszom ma éjjel,
A holnap még olyan szörnyen messze van,
Az országút a lábam alatt és fölöttem az ég,
Ez a két dolog, amit tudok biztosan.
Bródy János
Földvár felé félúton...
Ott állt a lány az út jobboldalán,
Egy sárga rózsa hervadt homlokán.
A szürke úton csak állt várakozón,
Földvár felé, félúton.
Az őszi napfény bágyadtan virult,
Az őszi bánat szép szemére hullt,
Oly ismerős volt, hogy honnan, nem tudom,
Földvár felé, félúton.
Megszólítottam, bár nehéz volt szívem,
Földvár felé, ha eljön, elviszem.
Nem válaszolt, csak nézett álmodón,
Földvár felé, félúton.
Vártam egy percet, vagy annyit sem talán,
És mérgelődtem, tán süket ez a lány,
Még egyszer szóltam, ha nem jön, itt hagyom,
Földvár felé, félúton.
Csak állt ott némán, nem fordult felém,
Az őszi napfény felragyogott szép szemén,
Egy könnycsepp gördült az arcán, csillogón,
Földvár felé, félúton.
Nem kértem többször, vártak már reám,
A földvári kultúrház ócska színpadán,
Otthagytam őt - és mást is, jól tudom,
Földvár felé, félúton.
Azóta nézem az út jobboldalát,
Talán még egyszer meglátom azt a lányt,
Ha megtalálom, megvigasztalom,
Földvár felé, félúton.
Énekelsz egy régi nótát ...
Énekelsz egy régi nótát,
s azt mondod, sokért nem adnád,
hogyha visszajönnének azok a szép idők.
Amikor még vártak rátok
a lányok és a jó barátok
esténként egy mozi vagy egy klub előtt.
Most képzeld el, hogy visszatérnek
azok a régi bolond évek,
és minden éppen úgy van, ahogyan volt.
Éhes vagy és nincsen pénzed,
átcsavarogtál három éjjelt,
és mint egy őrült járod a rock and rollt.
Minden korban van valami,
ami akkor és ott jó.
És éppen attól válik széppé,
Hogy vissza nem hozható.
S ha összejönne a régi banda,
hidd el, roppant unalmas volna.
Mást gondolnánk és másról volna szó.
Azok az évek elmúltak már,
Te is eléggé megváltoztál,
bár meglehet, hogy a tükörnek nem hiszel.
De ha egy régi lánnyal találkoznál,
tudom, te is csodálkoznál,
hogy meghízott, s hogy két gyereket nevelt.
Megmarad nekünk néhány dal,
ami emlékeztető,
hogy az életünknek nincs refrénje,
nem ismételhető.
S ha őrzöl is néhány régi nótát,
a helyed most már nem találnád,
ó, ha visszatérne, az a boldog bolond idő.
ó, ha visszatérne, az a boldog bolond idő.
REQUIEM
Karthago
Volt egy fiú, és volt egy leány
A fiú elindult az álmok útján
Volt egy fiú, és volt egy leány,
A lány még most is várja talán.
Elindult a fiú a fények útján,
Elhitte az álmok furcsa hangját,
Csalóka szél...
Ugye eljössz még, ugye eljössz még,
Ha hallod majd az elefánt dübörgést?
Ugye eljössz még, talán eljössz még,
Mi várunk rád, ha szól a dübörgés!
Volt egy fiú, s egy forró délután
Eltévedt végleg az álmok útján.
Eltévedt fiú, olyan, mint bármelyikünk
Szerette az életét, s az álmait.
Miszter alkohol...
Ó, miszter Alkohol, hát itt vagy már megint,
Hisz érthetően megmondtam,
Már köztünk semmi nincs!
Nekem már ne ígérd, hogy megváltozol,
Bánatomra, szépfiú,
Ismerlek már jól.
Mert néha jó veled, ezt nem tagadhatom,
De addig-addig hízelegsz,
Míg nem tudom, hogy mit teszek.
Ó, miszter Alkohol, neked hinni nem tudok,
S csak néha-néha lesz az úgy,
Hogy rád gondolok
Ó, miszter Alkohol, emlékszel arra még,
Karjaidban tartottál,
És mégsem szerettél.
Rossz útra vezetted az életem,
Édes csókkal lezártad
Mind a két szemem.
Ó, nagyon szerettelek és hallgattam terád,
Minden meséd elhittem,
S mit tettél velem!
Ó, miszter Alkohol, a bajban elhagytál,
S rájöttem szépfiú,
Mennyit hazudtál.
Ó, miszter Alkohol, mindig hazudtál.
Csillagok útján
(Omega - Várszegi Gábor)
Úgy indultam el, hogy tudtam, hosszú lesz az út,
Nem jelentett jövőt a kettészakadt múlt.
Kötözték kezem-lábam buzgó jóslatok,
Maradjak veszteg, messze úgysem juthatok.
Nem tarthatott vissza engem senki sem,
Az életemen kívül nem volt mit vesztenem.
A szürke felhőket rég elfújta a szél,
A megtett útról már a hírmondó beszél.
Csillagok útján, csillagok útján
Oly távol, messze még a cél.
Csillagok útján, csillagok útján
Meghal, ki továbbmenni fél.
Ott jártam én, hol eddig senki se járt,
A napközelben senki nem ismer határt.
Vakító fénysugártól káprázik szemed,
És minden lépésedért meg kell küzdened.
Sarkamról lerázom a csillagok porát,
Tejfehér ködben indulok tovább.
Napfoltos arcom az égnek fordítom,
Kilenc bolygó súlyát tartom vállamon.
Kérdés önmagamhoz
Kovács Kati
Hol az a lány, aki szalad a szíve után?
Hol az a lány? nem is létezett soha talán...
Hol az a lány? talán a reményei ravatalán...
Hol az a lány? mi ütött sebet az akaratán?
Hol az a lány? egy idegen arc, ami rám néz a szoba falán...
Hol az a lány, kinek napfény volt a mosolyán?
Látod, mennyire igazak az álmok,
Látod, lassan már magad sem találod...
Hol az a lány, aki ment csak a szíve után?
Hol az a lány, kinek napfény volt a mosolyán?
Hol az a lány, aki a tisztaság volt?
Hol az a lány, hol az a lány,
Aki a hazugságot nem ismerte még egyáltalán?
Ő voltam én, én lettem ő,
Kérdőre vonsz elmúlt idő
Kérdően néz egy kép felém,
El sem hiszem mi voltam én...
Hol az a lány, aki szalad a szíve után?
Hol az a lány? nem is létezett soha talán
Hol az a lány, aki a jót kereste csak igazán?
Hol az a lány, az, aki valamikor tiszta szívvel indult el
A megálmodott boldogság után?
67-ES ÚT
Republic
Nagy esők jönnek és elindulok, elmegyek innen messze.
A 67-es úton várhatsz rám dideregve.
Nyár éjszakán, ha nem jövök, esik az eső és mennydörög,
A csillagokkal ha szédülök, esik az eső és nem találsz rám.
Csillagok, csillagok mondjátok el nekem,
Merre jár, hol lehet most a kedvesem.
Veszélyes út amin jársz, veszélyes út amin járok,
Egyszer te is hazatalálsz, egyszer én is hazatalálok.
Nagy esők jönnek és itt maradok, itt maradok örökre,
A 67-es út mellett az árok parton ülve.
Nyár éjszakán, ha nem jövök, esik az eső és mennydörög,
A csillagokkal ha szédülök, esik az eső és nem találsz rám.
Csillagok, csillagok...
Nyári éjek asszonya
Omega
Ha álmaid játszanak veled,
Meglátod őt és rabul ejt a vágy.
Hiába követed, nem éred el
A nyári éjek asszonyát.
Szerelme több, mint múló pillanat,
Végigkísér egy éjen át.
Ha érezted, már soha nem felejtheted
A nyári éjek asszonyát.
A kínzó vágy szívedben elcsitul,
De enyhülést nem hoz reád,
És viszonzatlan szerelemmel gyűlölöd
A nyári éjek asszonyát.
Oly színtelen a legszebb női arc,
S mellette halvány a valóság.
Ó Istenem, add meg nekem, hogy feledjem
A nyári éjek asszonyát!
Ki helyett szeretsz?
Ákos
Lágy vagy és idegen
Hozzám repülsz a széllel
Álom terem a szemeden
Ha mellettem alszol el
Leszek neked az égbolt
Leszek neked bármi
Ha lehunyt szemed engedi
A testedet csodálni
Ki helyett szeretsz te engem?
Mondd, kit látsz te bennem?
Lehet, hogy nem az vagyok, akire vártál:
Nem az, aki hív
Nem az, aki vár
Nem az, kivel ébredtél
Nem az, kivel álmodtál..
Utolsót lobban a nyár
Aztán kialszik végképp'
Arcodon most fakó a bánat
Akár egy régi térkép
Mit szeretnél jobban?
Angyal legyek vagy férfi?
Szavak nélkül szólok hozzád
A szíved biztos érti
Ki helyett szeretsz te engem?
Mondd, kit látsz te bennem?
Lehet, hogy nem az vagyok, akire vártál:
Nem az, aki hív
Nem az, aki vár
Nem az, kivel ébredtél
Nem az, kivel álmodtál..
Minden, ami szép volt
Ákos
Minden, ami szép volt
Minden, ami ránk várhat még
Már bennünk van rég
A szemünkben ég
Minden, ami szép volt
Minden, ami ránk várhat még
Már bennünk van rég
A szemünkben ég
A Tűz
A vágytól részegen
Ébredő erő
Tavaszi indulat
Mélyről tör elő
Belőlem
Női kéz nyoma
A testemen remeg
A nyár forró szavát
Veled együtt értem meg
Minden, ami szép volt
Minden, ami ránk várhat még
Már bennünk van rég
A szemünkben ég
A Tűz
Támadni kezd a szél
Nincs több hír, nincs levél
Alacsony alkonyat
Hűti le
Magas lázamat
A Nap még felragyog
De fagyot hoznak a hajnalok
De félni nem szabad
Amíg csak élsz
A Télre várni kell
Ó, a Télre várni kell
Hogy hóval fedjen el
És ne ébresszen fel
Örök álmomból
Örök álmunkból…
Minden, ami szép volt
Minden, ami ránk várhat még
Már bennünk van rég
A szemünkben ég
A Tűz
Turay Ida
Az " Én és a kisöcsém " c. operettből
Könnyű azt mondani...
Ez a legritkább pillanat, mit az élet csak egyszer ad,
hogy a szív lángra lobban egy perc alatt.
Nekem egy kis láng kevés, hátha csak puszta tévedés,
hátha elfelejt kérem, és holnap már másra néz ?
Könnyű azt mondani : " Majd akad más !"
én tudom, nincs folytatás.
Lehet, hogy van nála százezerszer jobb,
százezerszer szebb,
mégse kell, csak az az egy.
Könnyű ezt mondani :" Feledjen el!"
ha nékem csak maga kell !
Ez a sejtelmes szép zene, az a rejtelmes szép szeme,
jaj de jó volna tudni, hogy higgyek-e még ?
Minek most izzó nagy szavak, a nagy érzés az hallgatag,
tudod úgyis hogy vártalak, megálmodtalak .
Könnyű azt mondani : " Majd akad más !"
én tudom, nincs folytatás.
Lehet, hogy van nála százezerszer jobb,
százezerszer szebb,
mégse kell, csak az az egy.
Könnyű ezt mondani :" Feledjen el!"
ha nékem csak maga kell !
Szeleczky Zita
Köszönöm, hogy imádott...
Egy valcer szebb mint száz beszéd,
átfonja mind a nők szívét,
egy jó keringő mely odahúz feléd.
Bús zene, mámor és varázs,
víg zene, csók és vallomás:
és nem kell hozzá más,
semmi, semmi más...
Már Schubert mester is így zenélt,
és a szívnek így mesélt
Bécsben az öreg Strauss,
a keringőkirály.
Valcer szól, hogyha szeretünk,
valcerrel szeret a szívünk:
s ha válni muszáj, már valcer muzsikál !
Köszönöm, hogy imádott, hogy reám úgy vigyázott,
de ne küldjön virágot nekem.
Köszönöm, hogy becézett, csak egy kissé elkésett
mert titokban másé lett szívem.
De miért is áltatnám többé magát..
váljunk el szép csendben,
mint két jó barát.
Köszönöm, hogy imádott, hogy reám úgy vigyázott
de ne küldjön virágot nekem !
Én úgy szeretek részeg lenni
Én úgy szeretek részeg lenni,
mert akkor nekem nem fáj semmi,
de semmi se fáj !
Én kerülöm a józanságot,
és keresek egy szebb világot,
egy szebbet hol csendes a táj.
Nem tudok élni én így józanul,
szívemre száz bánat borul.
Hazug a nóta, és hazug a szó
részegnek lenni de jó !
Én úgy szeretek részeg lenni
mert akkor nekem nem fáj semmi...
Color
Féltelek
Rég hiába hívtalak,
elrejtőztél még nem láttalak
nem voltál velem, rég velem,
még nekem.
Úgy akartalak, úgy akartam azt,
hogy végre már megtaláljalak
magamnak vártalak.
Itt vagy velem tudom és érzem,
nem kell semmi több már nekem,
szeress ölelj mindig úgy engem.
Ahogy most ölelsz ahogy most ölellek én,
olyan jó, oly jó veled, oly jó veled !
Még ha elringat az álom,
lelkem lelkedhez hozzásimul,
a szívverésedet sokáig hallgatom.
Úgy akartalak, úgy akartam azt,
hogy végre már megtaláljalak,
magamnak vártalak.
Nem akarom hogy úgy érezzed,
a napok elsodornak tőlem,
szorítsd a kezem még erősebben ,
nehogy elszakítson ez a nagy világ
tudom már mit jelent, hogy féltelek.
Úgy féltelek......
Lila orgonák...
Lila orgonák,
oly bús a lombotok.
Egy szép barna lányt,
tán elbújtattatok ?
Ha nem találom már a párom,
nem marad virág az ágon,
mind letépem, megtalálom
többé nem menekül.
Bármerre szaladna
karomba repül !
Rozsdás szög
(Presser Gábor)
Rozsdás szög van a szívemben
És a kalapács ott van a kezedben,
Az egyik szemem lila, pedig mindig barna volt,
A karom és a vállam csupa-csupa folt,
R. Kösz szépen... ez nem is olyan jó!
Ó, ez nem is olyan jó!
Rozsdás szög van a szívemben,
És a kalapács ott van a kezedben,
S közben tudom, a szíved jó, és nagyon is szeretsz,
Csak nincs elég eszközöd, hogy szépen kifejezd.
R.
Rozsdás szög a szívemen át,
Te engem ütsz, én meg a zongorát,
Milyen lesz a dal, ha ez így megy tovább?
Rozsdás szög van a szívemben,
És nem tudom, mit forgatsz a fejedben.
A testem is fáj, a lelkem is fáj,
Jó lenne, ha lenne egy kicsi szünet már!
R.
Rozsdás szög van a szívemben,
És a megoldás ott van a kezedben,
Én nem akarok senkit, én nem akarok mást,
Én téged akarlak, de semmi kalapács.
R.
Én nem tudom, mi van a kis fejedben,
De nem ütnék többet a helyedben.
Rozsdás szög van a szívemben,
Rozsdás szög van a szívemben.
Okosabban kéne élni....
Jól tudod hozzád tartozom,
úgy bizony.
Kételkedni benned éppúgy nincs okom,
gondolom,
És ha néha mégis rossz a hangulat,
Titkát pontosan tudom.
Okosabban kéne ezt is, azt is tenni még,
Ha örül az ember, meg nem árthat semmiképp.
Kell a szerelem, de kell még más is,
tavaszi virág és napsugár is,
Okosabbá kéne tenni egymás életét.
Forrón isszuk meg a kávét,
nincs idő, menni kell,
Sürgünk-forgunk, mint a hangyánk,
nincs idő, tenni kell,
És a táncunk is már szinte gépies,
Közben mit szalasztasz el?!
Okosabban kéne ezt is, azt is tenni még,
Ha örül az ember, meg nem árthat semmiképp.
Kell a szerelem, de kell még más is,
tavaszi virág és napsugár is,
Okosabbá kéne tenni egymás életét.
Kozsó
Csak a csillagok...
Őrzöm az álmod minden éjjel,
Vigyázok, fel ne ébredj.
Nézem az arcod, érzem, ha sírtál,
Jöhet a könnyed, csak velem sírjál!
Nem hiszem, hogy álmodom,
A kezed most is fogom,
Meghalok, hogyha hozzámérsz,
Meghalok édes csókodért.
A zongorám minden dallamán te zenélsz.
Te vagy az álmom, te vagy a vágyam,
Tündöklő csillag éjszakámban.
Ha néha sírtam, ha néha féltem,
Velem voltál, ma sem értem.
Nem hiszem, hogy álmodom,
A kezed most is fogom,
Meghalok, hogyha hozzámérsz,
Meghalok édes csókodért.
A zongorám minden dallamán te zenélsz.
A lány akit szerettem
Bródy János
Az a lány, akit szerettem
ma már boldog talán
Az a lány, akit szerettem
ma már nem gondol reám
Messze jár a lány
Csak a bánatom érthetetlen
amit tettem az érthető
Csak a bánatom érthetetlen
amit tettem az érthető
Az a lány, akit vártam én
ma már nem ne jár velem
Az a lány, akit vártam én
ma már boldog nélkülem
Messze jár, igen
Csak a bánatom érthetetlen
amit tettem az érthető
Csak a bánatom érthetetlen
amit tettem az érthető
Hull az elsárgult levél
Máté Péter
Fúj a szél és én csak ballagok,
Körülöttem néma csillagok,
Meg se kérdi tőlem senki sem,
Merre mentél kedvesem.
Esik eső és én ballagok,
Néhány elmúlt percre gondolok,
Kérdezem a tűnő felleget,
Otthonod most hol lehet.
Többé már nem sirat úgy hidd el, téged senki sem,
Mint ahogy én siratlak azóta is szüntelen,
Nem szégyellem, s mellettem
R1. Hull az elsárgult levél,
Sír a fáradt őszi szél,
Mondd, hogy nem múlt minden el,
Mondd, hogy néha könnyezel!
Sáros úton egyre lépkedek,
Körülöttem boldog emberek,
Elmesélni nékik nem tudom,
Milyen nagy a bánatom.
és egyre
R1.
R2. Hull az elsárgult levél,
Mondd, a holnap mit ígér?
Mondd, hogy mi lesz most velünk?
Mondd, így meddig élhetünk?
Fúj a szél és én csak ballagok,
Nem tudom, hogy éppen hol vagyok.
Rád találni vágyom szüntelen,
Merre mentél kedvesem?
János legyen fönn a János-Hegyen
1) Nyáron, hogyha beáll a sportszezon,
Randevúzni csak egy helyen rezon,
Ha jön a vasárnap, 2002. május 5. A boltok bezárnak,
Így szólok a babámnak!
2) Gyönyörű sport, hej, a turisztika,
Budakeszin felöklelt egy bika,
Az órám elhagytam,
Két pofont is kaptam,
Esküszöm, jól mulattam.
(Refrain)
János legyen fönn a János hegyen délután odavárom.
János, nekem nehogy álmos legyen, mert én azt ki nem álom.
Jaj Jani, szeretném hallani, szerelmet vallani, csak ez a kívánságom!
János, legyen fönn a János hegyen, délután odavárom
Hosszú Az Éjszaka
1)
Ha egy férfi együtt van egy nővel,
Úgy gőzerővel
Szédítse őt!
A pezsgő az patakokban folyjon,
S az úr így szóljon
Ostrom előtt:
2)
Esküszöm, ha ily szavakkal kéred,
A kis nő érted
Mind eleped!
Hanem aztán, akkor is légy férfi,
Ha a hölgy kéri
Legközelebb:
(Refrain)
Hosszú az éjszaka
Ne menjen még haza,
Maradjon egy kicsikét!
Van egy kis pamlagom,
Ne hagyjuk parlagon,
Üljön rá egy picikét...
Adja most át azt a csöpp kis kezét,
Hajtsa a vállamra buksi fejét...
Hosszú az éjszaka,
Ne menjen még haza,
Maradjon egy kicsikét!
Ez majdnem szerelem volt
Máté Péter
Hát elmúlt, tudom minden véget ért
Elszállt a nyár, oly messze jár
Hát elmúlt, ma sem értem, hogy miért
Mégis úgy fáj, hogy elmentél, elhagytál
Ez majdnem szerelem volt,
és majdnem igazi vágy
Egy percig fölénk hajolt,
már ment is tovább.
Majdnem sikerült már,
egy lépés volt csak az ég
Az álmok ködfátyolát
te tépted szét
A legvégén lesz még egy dal
Presser Gábor - Sztevanovity Dusán
Van az első szerelem; az élet
Engem váratlanul ért, s még tart.
Nem is sejtem, hogyan kell, csak élek,
A végén jó lesz majd!
S élni vágyott néhány dal; ezt hoztam.
Őket fölnevelni mind: ez hajt.
És ez néha meggyötör. Mind jobban.
S a végén jó lesz majd.
Addig nem lesz majd könnyű velem, ez van.
Túl sokszor mondom, hogy nem, ó,
De nem izgat más semmi sem, ez van.
Átjárt minden láz, minden hang, minden csönd.
Volt, mely meg sem született, hát nem baj.
S néhány dallam gyenge volt, elhalt,
S lettek hűtlen gyerekek, mind megcsalt.
S a végén mégis jó lesz majd.
Mert
A legvégén lesz még egy dal, ami másról szól.
A legvégén lesz még egy dal, minden bajt elsodor.
A legvégén lesz még egy dal, ami jó, és szép.
A legvégén lesz még egy dal, és ha nem, az se baj, volt elég.
My Fair Lady
Csudi - jó !
Nem kell más csak egy albérlet,
egy kis sufni, hol elférek.
Benne pompás ágyikó,
ez vóna csudi-jó !
Jóisten még egy kérés vár,
spájz is kell, csöppnyi éléstár.
Hurka, sonka pár kiló,
ez lenne csudi-jó !
Vágyálmom,
heverni klöpli-csipkés párnámon.
míg a kályha parázslik jól,
s nem vacog a lábikó !
Jó isten fenn a kék égből
küld egy férfit a készletből !
Ki hódító, s nem lódító
Ez vóna csudi-jó !
Csudi-jó, csudi-jó, csudi-jó !
Nem vagyok én már az aki voltam
Nekem már tavasszal sem nyílik a virág,
évek óta nem volt májusom.
Falevél hulldogál s egy csendes fapadon,
őszi erdő társam, jól tudom.
Felveszek egy sárgult levelet,
Kérdem én magamtól:
Mi lett belőled ?
Nekem már hűvösebb a fénysugár,
Simogatva súgja, hogy kár érted,
de kár !
Nem vagyok én már az aki voltam,
néha -néha fáj még a szívem.
Életemet régen eldaloltam,
Nem segít már rajtam senki sem.
Szerelmes voltam a holdas éjbe,
elbúcsúzom, s megyek én tovább.
Nem vagyok én már az aki voltam,
Jóbarátok, szép jó éjszakát !
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
