Észrevétlenül
Észrevétlenül, mint az esti árnyak
Észrevétlenül, mint a lepkeszárnyak
Észrevétlenül, mint a hó a hegyeken
Észrevétlenül, mint a fű a réten
Észrevétlenül, mint a csend az éjben
Észrevétlenül eljött a szerelem
Van úgy, hogy pár ellopott perccel
Azt hisszük, hogy boldogok vagyunk
Van úgy, hogy felébredünk reggel
És rögtön tovább álmodunk
Észrevétlenül jött felém az arcod
Észrevétlenül ér így hullám partot
Észrevétlenül így találtam rád
Észrevétlenül, ahogy hozzám értél
Észrevétlenül életembe léptél
Észrevétlenül rögtön más lett a világ
Ámokfutók :
A Hold dala
1. Aludt a park, aludt a város,
Szomorú voltam, és nagyon magányos,
Csak a csillagok sétáltak velem,
És a szívemben az a régi szerelem.
2. Aztán némán átkarolt a Hold,
Neked eddig csak ő udvarolt,
Ketten voltunk, te meg én,
Mint az éjszaka és a fény.
3. Ott álltam, és attól féltem,
A kiadó helyet szívedben lekéstem,
Valahol messze-messze
Egy dalt dúdolt a csillagos este.
R. Luná-luná...
Néha még most sem hiszem el,
Luná-luná...
Ami velem megtörtént,
Hisz a Hold némán átkarolt.
Emlékszem: csillagos este volt,
Mikor a szerelem szembe jött,
És a szívembe költözött.
Tudod, sosem hittem el,
Valaha másé is leszel.
Érzem, örökké imádsz,
És csak rám vársz.
4. Éreztem: nem tévedtem,
Hisz a sors akarta így, nem a véletlen
Elmúlt sok tavasz, elmúlt sok tél,
De örökre a szívembe költöztél.
5. Itt maradtál, hogy vígasztaljál,
Vérző sebeimre vigaszt adjál,
Már emlékszem: attól féltél,
Hogy véletlen hozzám ne érjél.
6. A karjaimban tartalak,
Így nyugszik le, és kel fel a Nap,
S azóta is valahol messze-messze
Egy dalt dúdol a csillagos este.
Delhussa Gjon :
Három őszi könnycsepp
Mondd el, ha egyszer te is arra jársz,
Mondd el, hogy ott áll még a régi faház,
Ahol madaraknak sír a nád,
Ahol szikráznak a jegenyefák.
Csapdos az éjszakai hideg szél
Sötét erdőszéli vizeknél,
Azon tipródik egyre a gondolatom,
Hogy a lelkemből kiszakítom.
Ma éjjel három őszi könnycsepp hull,
Szégyellem, de fáj vadul.
Ígérem, ez lesz a búcsúcsepp, ami kicsordul,
Érted még három őszi könnycsepp hull.
Talán egyszer majd elcsitul,
És a szerelem villamosán gurul tovább
Egy elfelejtett nyár.
Az úton számra ül a fagyos dér,
Gőgösen hirdeti, hogy elmentél.
Mint a csókokban élő csóktalanok,
Valahogy minden olyan más,
Mint egy elhagyott állomás,
Mint egy félredobott vallomás.
. Ma éjjel három őszi könnycsepp hull,
Szégyellem, de fáj vadul.
Ígérem, ez lesz a búcsúcsepp, ami kicsordul.
Három őszi könnycsepp hull,
Szégyellem, de fáj vadul,
Ez lesz a búcsúcsepp, ami kicsordul.
Utoljára három őszi könnycsepp hull.
Korda György :
Mamma Maria
Most arra kérlek, hogy hallgass meg végre
Most arra kérlek, hogy ne szakits félbe
Most arra kérlek, hogy adj nekem sanszot,
Ha megszólitlak, ne forditsd el az arcod
Csak annyit mondj, hogy mit akarsz tőlem
Csak annyit mondj nekem, de nagyon bőven
Csak annyit mondj, hogy tudsz-e nevetni
S ha megszeretlek, hűséges lenni
Mammama Mamma…
Ha szerelemre vágysz, ölelj át jobban
Ha szerelemre vágysz, hát szeressél jobban
Ha szerelemre vársz, ne félj a csóktól
Most itt az alkalom ne féljünk a jótól
Esküszöm neked, a felhőtlen égre
Esküszöm neked, hogy sose lesz vége
Esküszöm neked, már nem kell, hogy féljünk
Ha hűséges leszel, boldogan élünk…
Mammama Mamma…
Ha nem hiszel nekem, majd megbánod végül
Ha nem hiszel nekem, a te fejed szédül
Ha nem hiszel nekem most akármit tettem
Elhiszed ugye, hogy a férjed lettem
Mammama Mamma…
Márió :
Amikor a szívem...
Csak egy játék, egy játék az életem,
Veled játszom, hogy újra szeretni kell.
Egy lánc fűz hozzád, egy gyönyörű lánc,
Hálám a szeretet ért,
Csak annyit kérek,
Hogy soha ne szakítsd szét.
Amikor a szívem úgy dobog,
Tudnod kell, hogy hozzád indulok.
Gyere velem most, ha kell,
Ha nem én itt vagyok.
Repülünk a mától a holnapig,
Oda, hol a boldogság lakik
Add meg nekem ezt az éjszakát és menj tovább.
Cserháti Zsuzsa :
Kisfiam
Itt vagy velem, mint egy új remény
Az éjszakát felváltja a fény
Csak egy perce élsz, nézlek boldogan
Úgy vártam rád, édes kisfiam
A régi vágy újra szárnyra kél
Míg dalt susog kinn az esti szél
Minden bánatom eltűnt nyomtalan
Mosolyogj rám, édes kisfiam
Egy rózsakert hinti árnyait
Nincs fontosabb, mint az álmaid
Még egy szót se tudsz, mégis annyian
Hisznek neked, édes kisfiam
Tudom, mindenütt így van ez a nagyvilágon, ha egy kisgyerek megszületik.
Mert a kisgyerek egyszer felnő, s talán sikerül, hogy a könnyeket nevetéssé,
a gyűlöletet szeretetté, és az ellenségeket barátokká változtassa.
Ezt érzem én, ahogy nézek rád:
Más lesz a Föld, más lesz a világ
Sírnod sose kell, élsz majd gondtalan
Boldog leszel, édes kisfiam
Sírnod sose kell, élsz majd gondtalan
Boldog leszel, édes kisfiam
Őrült szerelem
/Baby Gabi & Lala/
Tudod, megbabonáztál
Amikor a szemedbe néztem én
Te vagy, akire vártam egyedül
Most látom, megérte.
Van az úgy, hogy messzire szárnyal a szívünk
Hűvös bárányfelhőkön át,
Minden útról majd egyszer visszatérünk,
Csak menj tovább.
Őrült szerelem, amit érted érzek,
Nem feledem, ahogy ránk talált,
Őrült szerelem, igazi szenvedéllyel ég, úgy ég.
Lehet, szemtelenül élek, de így jó
Mert sohasem félek,
Igaz tűzben égek, szeretem,
Aki mást mond, az téved.
Édes álmok forró, vad tengerében
Megfürdünk te meg én
Gyermekfejjel sírtam, de tőled érzem
Hogy van remény.
Őrült szerelem, amit érted érzek,
Nem feledem, ahogy ránk talált,
Őrült szerelem, igazi szenvedéllyel ég, úgy vágytam rá.
Őrült szerelem, ami hozzád szólít,
Nem feledem, ahogy ránk talált,
Őrült szerelem, igazi szenvedéllyel ég, úgy ég.
Őrült szerelem, amit érted érzek,
Nem feledem, ahogy ránk talált,
Őrült szerelem, igazi szenvedéllyel ég, úgy ég.
Szenvedéllyel ég...
Baby Gabi & Lala :
Darabokra szakítod a szívem
Bennem ég a vágy, fellobban még a láz,
Mondd el merre jársz.
Szívemben olvad a jég, Te vagy a nap és az éj,
Legyen úgy ahogy rég.
Tudom, hogy nem ez a vég, tudom, hogy féltesz még,
Hittem, hogy Te vagy a cél, ami éltet rég.
Álmomban velem vagy még, azt hittük sosem elég,
de elmentél.
Darabokra szakítod a szívemet, úgy fáj.
Minden mozdulatod bennem él tovább.
Szívem téged soha el nem enged már,
Még mindig rád vár.
Darabokra szakítod a szívemet, úgy fáj.
Minden mozdulatod bennem él tovább.
Hogyha menned kell hát mért is maradnál,
Most már sírni kár. Ó je!!!!
Tomboló viharként pereg az élet még, egyedül félek én.
Azt írta nekem a sors, hogy újból átkarolsz,
Csak gyere és szólj.
Tudod, hogy nem ez a vég, tudom, hogy féltesz még,
Hittem, hogy Te vagy a cél, ami éltet rég.
Álmomban velem vagy még, azt hittük sosem elég,
de elmentél.
Korál:
Maradj Velem
Amikor vége
Az utolsó dalnak is
Az utolsó hang is
Szétfoszlott már
Magányos tárgyak
Az elhagyott színpadon
Fölborult székek
És konok homály
Papírlapok
Egy tépett plakát
A lábunk alatt
Ki mondja meg
Dalainkból
Mennyi maradt?
Maradj velem!
Segíts nekem!
Vigyél haza!
Fogd a kezem!
Szeress nagyon!
Fáradt vagyok
S nehéz a szívem
Vígasztalj meg
Ha nem is hiszed
Hogy szebb lesz a holnap
Mondd, hogy lehet
Mondd, hogy lehet
Ha nem is tudod
Hogy hiszek neked
Amikor vége
Az utolsó dalnak is
És a varázslat
Szétfoszlott már
Mi lesz veled
Egyedül hagy
A zajos tömeg
Sebzett vagy és
Te sem tudod
Hol a helyed?
Maradj velem!
Segíts nekem!
Vigyél haza!
Fogd a kezem!
Szeres nagyon!
Fáradt vagyok
S nehéz a szívem
Vígasztalj meg!
Ha nem is hiszed
Hogy szebb lesz a holnap
Mondd, hogy lehet
Mindig lehet
Ha nem is tudod
Ha nem is hiszed.
Fehér sziklák
Fényes Szabolcs - S. Nagy István
Fehér sziklák, még emlékszem rátok
Mennyit sétáltam közöttetek
Arra minden kopár, forrón perzselt a nyár
Szél se rezdült a tenger felett
Fehér sziklák, ti láttatok mindent
Mikor elfogott engem a láz
A kis öbölhöz simult egy bárka
És a bárkán egy öreg halász
Mellette állt egy gyönyörű lány
Tudtam jól, hogy most valaminek történni kell
Láttam az arcán, már ő is várt rám
Biztatott ő szép szemeivel
Együtt láttuk a holdfényt a parton
Csókra csók hullt, de még sincs tovább
Jött a hajnali fény, és ott álltam
Soha többé nem láttam nyomát
Mikor ott állt a gyönyörű lány
Tudtam jól, hogy most valaminek történni kell
Láttam az arcán, már ő is várt rám
Biztatott ő szép szemeivel
Ha a víz felett sirályok szállnak
Újból idézik azt az időt
Ugye nem volt ez csalóka álom
Fehér sziklák, ti láttátok őt
Fehér sziklák, ti láttátok őt
Ez az utolsó tánc
/Delhussa Gjon /
Rég ülünk itt együtt és csak hallgatunk
Mondd miért jöttünk mi össze,
ha nincs mit mondanunk,
Miért nézed az órát?
tudom, hogy menni kell, túl egyszerű volna,
nem így nem engedlek el..
ez az utolsó tánc, aztán mindennek vége
ez az utolsó tánc, bármit kívánhatsz érte,
utána már, ha úgy muszály, külön megyünk,
de az utlsó tánc még jár nekünk.
Két szerelmes szív annyi szép csodát remél,
de már ilyen csodák úgy sincsenek
Két értelmes lény hirtelen csak észre tért,
tényekkel vitázni nem lehet.
Ez az utolsó tánc, aztán mindennek vége,
Ez az utolsó tánc, aztán nem bánom én se
nem érdekel kié leszel, mi lesz velem,
de az utolsó tánc még jár nekem
Két szerelmes szív, annyi szép csodát remél,
de már ilyen csodák úgy sincsenek,
Két értelmes lény hirtelen csak észre tért,
tényekkel vitázni nem lehet
Ez az utolsó tánc, aztán mindennek vége,
ez az utolsó tánc, aztán nem bánom én se,
nem érdekel kié leszel, mi lesz velem,
de az utolsó tánc még jár nekem..
Szécsi Pál
Távollét
Emlékszel?
Utolsó beszélgetésünket egy száguldó mentőautó szirénája szakította félbe.
Megijedtem, mint mindig ha valahol a sziréna felhangzik.
Pedig akkor még nem tudtam, hogy számomra és számodra nagyobb veszély nem jöhet, mint hogy elhagyjuk egymást.
Azóta sem feledtem el azt a délutánt.
Egymást átölelve álltunk az utca forgatagában, mintha soha többé nem akarnánk elválni egymástól.
De én egy erőltetett mosollyal kibontakoztam a karjaidból, lágyan megcsókoltalak és fölényes könnyed hangon azt mondtam:
"Ne félj az elválástól. A távollét olyan mint a szél. A kis tüzeket kioltja, a nagyokat fellobbantja. A nagyokat fellobbantja..."
Viharként tombol már a messzi távol
Felgyúlt a régi tűz, s a szívem lángol
Eszembe jutnak mind a meghitt órák
Egy ablak és a te kis szobád
Beláttam én már rég a tévedésem
Azt hittem, szalmaláng és ellobban szépen
Szívembe markol száz és száz kis emlék
Megöl a messzeség
Viharként tombol már a messzi távol
Felgyúlt a régi tűz, s a szívem lángol
Eszembe jutnak mind a meghitt órák
És a te kis szobád
Elmúlt egy hosszú év a búcsú óta
Azóta várok én egy hívó szóra
Félek, hogy régesrég már elfeledtél
Úgy kínoz, kínoz a távollét
Bocsáss meg egyszer még és kezdjük újra
Szerelmem szívedet majd lángra gyújtja
Megadnék mindent én egy ölelésért
Egyetlen csókodért
Bocsáss meg egyszer még és kezdjük újra
Szerelmem szívedet majd lángra gyújtja...
V-Tech :
Ne múljon el
Soha nem felejtem az éjszakát
Csillogó szemeit es halk szavát
Rögtön az elején,tudtam,hogy Ő meg én
Egymásra rátaláltunk
Vártam,hogy eljön az a pillanat
Nehéz volt minden egyes mozdulat
Tudtam,hogy lépnem kell
Érezni,tudni kell,lelkem úgy megpihent
Emlékszem,amikor még Ő nem volt
De tudtam várnom kell,és eljön majd
Annyiszor megpróbáltam másokkal
De itt van már,és Ő az aki kell,mert:
Annyira szeretem,megőrjít teljesen
Amikor Vele vagyok lángol a szívem
Belőle nem elég,ölelni akarom mindig
És egy percre se múljon el.
Annyira szeretem,megőrjít teljesen
Úgy érzem belehalok,úgy imádom
Belőle nem elég,én csak azt kívánom
Hogy ne múljon el
Ennél már nem lehetek boldogabb
Tudom,hogy ez az ami így marad
Hiszem,hogy Vele még eltelhet ezer év
Úgy mint egy szép mesében
Az élet ígérhet még új csodát
új csodát
De nekem többet ér várni Rád
várni Rád
Érzem a szivemet,ahogyan idebent
Újra csak érte dobban
Ó-ó,mert:
Annyira szeretem,megőrjít teljesen
Amikor Vele vagyok lángol a szívem
Belőle nem elég,ölelni akarom mindig
És egy percre se múljon el.
Annyira szeretem,megőrjít teljesen
Úgy érzem belehalok,úgy imádom
Belőle nem elég,én csak azt kivánom
Egy percre se múljon el.
El kell, hogy engedj...
(Demjén)
Nekem százszor is mondhatod
Hogy én túl bolond vagyok
De én érzem, mindig őriznek fent
őrült angyalok
Ha egy túlhajtott világ
Nem figyel le rád
Ez jó ok arra, hogy megpróbáld,
mit a pillanat kínált
Még itt vagyok veled
Hát nem kell féltened
De ha messze járok, a világ úgyis
forog majd veled
Kár visszatartanod
Csak bajt okozhatok
Mert én szabad vagyok, bár te azt hitted,
csak egy egyszerű bolond
El kell hogy engedj, el kell hogy engedj
El kell hogy engedj, hozzád túl bolond vagyok
El kell hogy engedj, el kell hogy engedj
El kell hogy engedj, hozzád túl bolond vagyok
Kívánok minden újat
Hogy egyszerre mindent lássak
Ezért nem érdekel, hogy mennyire tetszem
neked, vagy bárki másnak
Ha csábítanak a vágyak
Futnék a nagyvilágnak
Mert tudom jól, hogy valahol messze még
meglepetések várnak
El kell, hogy engedj...
Presser Gábor :
Te majd kézen fogsz és hazavezetsz
... milyen jó nekem, hogy vagy nekem ...
Mikor elfutott az utolsó ló,
s olyan üres már az egész lelátó,
és a vagyonom egy tizes lesz,
Te majd kézen fogsz, és hazavezetsz.
Mikor elgurult az utolsó forint,
és a saját fiam csak úgy rámlegyint,
mikor senkim nincs, és nem is lesz,
Te majd kézen fogsz, és hazavezetsz.
... milyen jó nekem, hogy vagy nekem ...
Mikor senkinek se kell a melóm,
s csak úgy össze-vissza lóg a karom,
és a szorongás úgy elővesz,
Te majd kézenfogsz, és hazavezetsz.
Mikor túl sok volt a bor meg a sör,
és az élet szétizél meg agyongyötör,
Mikor egyátalán nem szeretsz,
Te majd belém karolsz, s hazavezetsz.
... milyen jó ...
... milyen jó nekem, hogy vagy nekem ...
... milyen jó, milyen jó ...
... milyen jó, milyen jó ...
... milyen jó nekem, hogy vagy nekem ...
Mikor nagy lesz már a saját ruhám,
és a családomnak nincs ideje rám,
és a ténfergésből elég lesz,
Te majd kézenfogsz, és hazavezetsz.
De ha elhagysz engem, meghalok,
vagy ami még rosszabb, tá'n megmaradok.
S akkor mindörökre elveszek,
és már nem kell, aki hazavezet.
... milyen jó ...
... milyen jó ...
... milyen jó nekem, hogy vagy nekem ...
... milyen jó, milyen jó ...
... milyen jó nekem, hogy vagy nekem ...
Prognózis :
Tele van a város szerelemmel
Egymásba érnek a randevúk;
Vívjuk a nemek közti háborút.
Zavaros a drága, nem érthetem,
A múltkor akarta, most pedig nem.
Védekezik ismét, visszavonul,
Szemével támad, ártatlanul.
Vonakodik, nem jön, kit érdekel?!
Tele van a város szerelemmel.
Fedezékbe bújik, hadat üzem,
Elenged, elkap, játszik velem.
Egy cetlire írja a telefonszámom,
Ígéri, felhív, még ezen a nyáron.
Most mennie kell, 'Mit gondolok róla?!'
A fiúja várja egy félóra múlva;
Ha neki az a fontos, nem érdekel,
Tele van a város szerelemmel.
||: Nem baj, ha egyedül vagy,
Nem baj, ha egyedül vagy.
Tele van a város szerelemmel! :||
Kinek mondjam el a bánatom?
(Máté Péter)
Harmatcsepp a lombokon
Hajnalfény a fák közt
Átdereng.
Gondfelhő az arcomon,
Én vagyok csak ébren,
És a csend.
Kinek mondjam el a bánatom?
Kinek mondjam el, nem is tudom...
Ki hallgat meg egyszer végre már?
Ki gyógyítja meg, azt ami fáj?
Harmatcsepp a lombokon
Hajnalfény a fák közt
Átdereng.
Gondfelhő az arcomon,
Én vagyok csak ébren,
És a csend.
Kinek mondjam el a bánatom?
Kinek mondjam el, nem is tudom...
Ki hallgat meg egyszer végre már?
Ki gyógyítja meg, azt ami fáj?
Harmatcsepp a lombokon
Hajnalfény a fák közt
Átdereng.
Gondfelhő az arcomon,
Én vagyok csak ébren,
És a csend.
Hozzám tartozol
Presser Gábor - Sztevanovity Dusán
Átkoztalak már és magasztaltalak
Mindenkori társam, kedvesem
Hány arc és név, hit vagy szenvedély
Minden erről szól, hozzám tartozol
Illetlen regény, szemérmes kaland
Szeretőm, vagy szűz szerelmesem
Lesz még vagy volt, csak azt mutatja jól
Minden erről szól, hozzám tartozol
Tudok fontosabb dolgokról
Néha megtagadlak magamtól
De máig sem értem, hogy van még dal
Mely nem rólad szól
Bölcsen szerettél és nagyon boldogan
És reszkettél egy titkos orvosnál
Kettőnkért volt, s én nem voltam sehol
A világ erről szól, hozzám tartozol
Vannak színeim a hangodból
Meddig változol?
És máig sem értem, hogy van még dal
Mely nem rólad szól
Voltál rajongó kislány, voltál ismert szépség
Voltál barátság, szerelem, gond s gyönyörűség
Ha tőled elmentem, hozzád érkeztem
A végeredmény száz alakban egy:
Új hang, új név
Mind csak új remény, hogy most van végre jól
Hogy hozzám tartozol, hogy így van végre jól
Átkoztalak már és magasztaltalak
Mindenkori társam, kedvesem
Hány arc és név, hit vagy szenvedély
Minden erről szól, hozzám tartozol
Illetlen regény, szemérmes kaland
Szeretőm vagy szűz szerelmesem
Lesz még vagy volt, csak azt mutatja jól
Minden erről szól, hozzám tartozol
Tudok fontosabb dolgokról
Néha megtagadlak magamtól
De máig sem értem, hogy van még dal
Mely nem rólad szól
Zorán :
Mária volt
Mária volt, csak egy szép női név
Ez másnak csak ennyit jelenthet
Mária volt, s nekem több ennyinél
Mert számomra ő volt a kezdet
A szó: szerelem furcsa világot rejt
S én sejtettem csupán, e világ milyen lehet
Ő eloszlatta minden kételyemet
Mária volt az, ki oda elvezetett
Mária volt, hosszú selymes haján
A nap szőkén játszott a széllel
Mária volt, arca emlék csupán
Mely dacol a múló idővel
Nem tudhatom, a jövő mit hoz elém
Tán sok boldog évet, tán magányt, szürkeséget
Bármi is lesz, mindig megőrzöm én
Az emlékek között a nevét s haja színét
A nevét s haja színét
Jöjj kedvesem...
Jöjj kedvesem, gyere mondd el mit érzel
Titkolni kár, hisz látom én.
Jöjj kedvesem, gyere mondd el mit érzel
Az élet nem lányregény.
Jöjj kedvesem, hiszen szép szemed könnyes
Úgy érzed, mást akartál.
Jöjj kedvesem, hiszen szép szemed könnyes
Úgy érzed, most csalódtál.
Ne legyél bánatos, én komolyan gondolom,
Hogy hozzám tartozol és én hozzád tartozom.
Meglátod rendbe jönnek majd a dolgaink,
Lesznek még szép napjaink.
Meglátod rendbe jönnek majd a dolgaink,
Lesznek még szép napjaink.
Jöjj kedvesem, gyere bújj ide mellém
Ölelj most úgy, ahogy rég.
Jöjj kedvesem, gyere bújj ide mellém,
Szeress most úgy, ahogy rég.
Ne legyél bánatos, én komolyan gondolom,
Hogy hozzám tartozol és én hozzád tartozom.
Meglátod rendbe jönnek majd a dolgaink,
Lesznek még szép napjaink.
Meglátod rendbe jönnek majd a dolgaink,
Lesznek még szép napjaink.
Piramis:
Ha volna két életem
Melletted minden reggel
Vidáman ébredek fel,
S könnyűnek érzem mindenem.
De néha egy hang a szívemben
Új útra szólít engem,
Talán nem érted meg soha sem, hogy
Nem tudom, mit tegyek, nem tudom, hogy legyen.
Miért is nem lehetek egyszerre két helyen,
Óóó Istenem, miért nincs két életem?
Mennyivel könnyebb volna,
Hogyha két életem volna.
Egyet örökre odaadnék neked,
A másik szabad lenne,
Minden nap szárnyra kelne,
S mindenkit szeretne, akit lehet.
Ha volna két életem, tudnám, amit ma nem.
Bár volna két életem, hinnék mindenkiben!
Óóó Istenem, miért nincs két életem?
Hogyha két életem volna,
Az egyik gyengéd volna,
Magadhoz láncolhatnád.
De a másik örök volna,
S ha a világ elpusztulna,
Akkor is tovább lobogna.
Ha volna két életem, nem fájna semmi sem.
Bár volna két életem, nevetnék mindenen!
Óóó Istenem, miért nincs két életem?
Úgy fáj, hogy nincs két életem.
Egy kis cigaretta...
......Egy kis cigaretta, valódi, finom,
oly illatos, enyhe, mint rózsaszirom,
Szippantani jó, na de vége hamar,
Csacsi mind, aki többet akar ...
Oly szép ez az élet, és szép a világ
ha szállnak a légben a füstkarikák
ha fáj is egy kicsit, szívedre nem vedd....
Cigarett, ó cigarett ......
Nekünk találkozni kellett
Nekünk találkozni kellett valahol,
valahol.
Tudtam, úgyis rám találsz valahol,
valahol.
Míg a vén Föld körbejár, míg a szív muzsikál,
Mellettem állsz.
Bár elmentünk egymás mellett, valahol,
valamikor,
De te visszanéztél rám valahol,
valamikor,
Mint a márciusi szél jött felém a remény,
Hogy valaki vár.
Gyöngéd vallomás a legelső csókunk,
Ezeregy éj-varázs
Néma eskü volt az a csók,
hogy nem jön más.
És az évek lassan teltek teveled,
teveled,
Mindent megköszönök én teneked,
teneked,
Mint a folyó meg a part, összetart,
Együtt vár fény és vihar.
Így élünk mi egymás mellet,
Nekünk találkozni kellett valahol,
valahol, valahol.
Valamikor.
Edda :
Álmodtam egy világot
Időnk kevés, mégis hajt valami tovább
Kormos városomban rám nem várnak csodák
Hajszolt kutyák futnak az út menti porban,
Új filmeket adnak a régi mozikban.
Fáztam eleget az utcák kövén,
Falhoz dőlve rád vártam én.
Hosszú vonatsíneken kóboroltam tovább
Időm kevés, mégis hajt valami hozzád.
Titkaim nem őrzi senki meg
De szívemben a dal megmarad nekem
Újra átélem örök hangjait,
Ha szól az ének, álmodom a világot veled.
Álmodtam egy világot magamnak,
Itt állok a kapui előtt.
Adj erőt, hogy be tudjak lépni,
Van hitem a magas falak előtt.
Révész Sándor:
Kikötő
Szemedben a végtelenség
Két karod közt a melegség
Melletted a biztonság
Ami nélkül élni már nem tudnék
Legyen a te szavad az első
A boldogság az sohase késő
Utainkon a világból
Majd megtaláljuk ami, nekünk szól
Hív a végtelen messzeség
A tűz a víz a föld és az ég
A boldogság az sohase késő
Te lettél nekem a végső - Kikötő
Ahonnan együtt indulunk
Ahová együtt érkezünk
Ahonnan együtt szárnyalunk
Ahol éljük az életünk - Te meg én
Illatodat hogyha megérzem
A vágyam feléled és szétfeszít
Száguldok háborgó tengereken
És a viharos szél mindig hozzád repít
A boldogság az sohase késő
Te lettél nekem a végső - Kikötő.
Charlie :
Jég dupla whiskyvel
Estefelé már szűk a szobám
Mint a sötét, úgy támad rám
Valami erő: csak menni, de bárhová
Napok óta rossz zene szólt
Összetörtem a rádiót
Blues a kedvem, de senki se hangolt rá
Én akkor se hívlak, ha darabokra hullok szét
Régóta megvan a gyógyszer, ha valami ég
Jég dupla whiskyvel
Két dózis egy helyen
Egy a társaság miatt, igen
Egy, hogy jó napom legyen
Egy a rossz időkre kell
Egy hogy jól aludjak el
Már az ágyam is kemény, hideg, mint a jég a whiskyben
A sűrű füsthöz lárma is jár
A zongoránál egy hajnali sztár
Bal kezénél összegyűlik a pár
egy szőke beáll a pult mögé
Nevet rám, mintha sejtené hazaviszem
Ha túl leszek rajtad már
Én akkor se hívlak, ha darabokra hullok szét
Régóta megvan a gyógyszer, ha valami ég
Jég dupla whiskyvel
Két dózis egy helyen
Egy a társaság miatt, igen
Egy, hogy jó napom legyen
Egy a rossz időkre kell
Egy hogy jól aludjak el
Már az ágyam is kemény, hideg, mint a jég a whiskyben
Republic :
A mosoly az arcodon
Ki küldött, honnan jöttél
Ki küldött és mért vagy itt
A világ nélküled már semmit nem jelent
A világ nélküled meghalt a szó és a csend
A mosoly az arcodon mindent elárul
Ne szólj, tudom, a szemed mindent elmesél
Hiába mondod véget ér
Nem hiszem
Rólad szól minden reggel
Hozzád vezet minden út
A világ Nélküled már semmit nem jelent
Jöjj közel, ne félj, ne várj
Jöjj közel, vagy gondolj csak rám.
100 Folk Celsius :
Drága otthon
Szél fúj kinn az erdőn, fák ágait rázza vad vihar,
Ruhám ráncát vízzel tele szórta már a zivatar.
Hol van hát az Otthon, hová kell eljutnom,
Hol pihenhetnék meg, mond meg hol?
Hol van nyitott ajtó, ami vár reám?
Hol van meleg kályha, ahol szárad a ruhám?
Drága Otthon, merre vársz?
Drága Otthon, merre vársz?
Fáradt már a lábam, jó lenne leülni valahol,
Fáradt már a szemem, jó lenne lehunyni valahol.
Hol van hát az Otthon, hová kell eljutnom,
Hol pihenhetnék meg, mond meg hol?
Hol van nyitott ajtó, ami vár reám?
Hol van meleg kályha, ahol szárad a ruhám?
Drága Otthon, merre vársz?
Drága Otthon, merre vársz?
Van a Bajza utca sarkán...
Van a Bajza utca sarkán
egy kis palota,
Hogyha szeret,
szépkisasszony
jöjjön el oda
A kapuja mindig tárva,
a gazdája magát várja...
Hogyha szeret szépkisasszony,
jókisasszony...jöjjön el oda.
Oda vagyok Magáért...
Oda vagyok Magáért, a gyönyörű hajáért
egyetlenegy szaváért mosolyáért...
Oda vagyok egészen, a szívembe bevéstem
hallgassa meg ha kérem a kérésem!
Szeretném, ha szeretne és rám nevetne,
nem kívánom sokáig csak örökre!
Odavagyok Magáért, a gyönyörű hajáért
egyetlenegy szaváért, mosolyáért.....
Hol van az a nyár....
Hol van az a nyár
Hol a régi
szerelem ?
Régen messze jár
Átsuhant a szívemen.
Hol van az a tűz,
Mely a karjaimba űz
Hol van a láz,
Hisz a szívünk csupa gyász ?
Hol van az a nyár
Hol a régi szerelem ?
Régen messze jár,
Bánat ül a szívemen.
Közeleg a tél
Hull a fáról a levél.
Hol van az a nyár, elsuhant már.
Fehér akácok....
Fehér akácok,
véletek üzenek,
Simogassátok
a szegény szívemet,
Boruljatok reám úgy,
mint egy régi alkonyon,
Mikor a forró csókja
itt égett az ajkamon...
Fehér akácok,
a szívem jaj de fáj,
Fehér akácok,
hova tűnt az a nyár?
Oly árván álldogállok
egy muskátlis ház előtt,
Fehér akácok, imádom őt!
Ha felépül végül a házunk....
Ha felépül végül a házunk,
bármikor vendégül látunk,
ha este jössz, megvacsorázunk,
s nyugodtan elalhatsz nálunk
Őrizzük álmodat,
álmodj szép álmokat,
álmodban álmaid
valóra válnak.
Rendes kis ház lesz a házunk,
ha társaság jön össze nálunk,
érzelmes dalokat játszunk,
ha felépül végül a házunk.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
