Seress Rezső:
Az élet egy nagy csodálatos semmi
Az élet egy nagy csodálatos semmi,
Hát miért ne lennék boldog és vidám?
És abban nekem nem parancsol senki,
Hogy kit szeressek, s ki a cimborám!
Az élet, mint a cigaretta füstje,
Illanó, s ha nincsen már parázs,
Nem ér egy lyukas garast se nékem,
Ha elszáll a szép varázs...
Az élet egy nagy csodálatos semmi,
Hát miért ne lennék boldog és vidám?
És abban nekem nem parancsol senki,
Hogy kit szeressek, s ki a cimborám!
Az élet, mint a cigaretta füstje,
Illanó, s ha nincsen már parázs,
Nem ér egy lyukas garast se nékem,
Ha elszáll a szép varázs...
Ugye magányos vagy...
Are You Lonesome Tonight
Ugye magányos vagy?
Ugye hosszú egy nap,
S te sem érted, hogy mi állt közénk.
Ugye magányos vagy?
Ugye sírtál sokat,
S ami történt, azt megbántad rég…
Ne is kérdezzük többé, hogy ki volt hibás,
Gyere vissza, úgy vár rád egy üres lakás.
Külön nem létezünk,
És csak emlékezünk,
Tudom jól, te is magányos vagy…
Csak tűnődöm, hogy magányos vagy-e ma éjjel,
Tudod, valaki egyszer azt mondta nekem:
Az élet egy színpad,
Mindnyájan szerepet játszunk.
Ebben a színházban én vagyok a szerelmes.
Első felvonás: találkoztunk, megszerettelek.
Te olyan jól játszottad a szerepedet.
Aztán jött a második felvonás.
Kicsit megváltoztál, ma sem értem, miért.
Hazudtál, mikor azt mondtad, hogy szeretsz,
De inkább hallgatnám a hazugságaidat,
Minthogy nélküled éljek.
Most üres a színpad, és ha te nem jössz vissza,
Akár le is ereszthetik a függönyt…
Külön nem létezünk,
És csak emlékezünk,
Tudom jól, te is magányos vagy…
Groovehouse : Álom
Álmot éltem át, egy szép dal volt a világ.
A szó is benne jó és az élet szőtte át.
Aki éppen arra járt, saját új sort hagyott rá!
Így lett végtelen ez a dal és a világ.
Rég veled ébredek, álmodok szépeket,
eljátszom, hogy a gond tovaszáll.
Csak várom és nézem a szép színes képeket!
Miért nem jön az az új csoda már?
A vándor arra járt, hol a dal már messze szállt,
és hallott hamis szót, mi a lelkéig hatolt.
Csalódottan tovább állt, csak a régi dalra várt.
Egy nap békét hoz talán, s újra szép lesz a világ
Nyílik az orgonavirág...
Nyílik az orgonavirág,
Úgy mint akkor, mikor megismertelek.
Húzzák a vén harmonikát,
Úgy mint akkor, mikor táncoltam veled.
A zene szól, néhány emlék tör felém,
Sajnos évek óta nem láttalak én,
De a szívem mélyén mindig gondolok terád,
Ha nyílik az orgonavirág!
Mi az, ami mindig ugyanaz,
A szerelem, a napfény, a tavasz.
Párizsban, vagy Budapesten élsz,
A szerelemtől száz csodát remélsz.
Mi az, ami sosem változik,
A szív, amely egy csókról álmodik.
Az április, az első kis virág,
Mely azt ígéri, lesz még szebb világ!
Nyílik az orgonavirág…
Mi az, ami sosem ugyanaz,
A szív, amelyből árad a tavasz.
Ki szerelmes, az sokat vacakol,
S az érzésekből sosem adagol.
Én sem vagyok mindig karakán,
De azért kimondom most magyarán,
Aki mindenféle virágot szeret,
Rossz ember az soha nem lehet!
Nyílik az orgonavirág…
Sóhajok szállnak a szélben...
~ Killing Me Softly ~
És jönnek majd az esték,
Álmatlan éjszakák,
A szívem fáj, úgy fáj még,
Ha gondolok reád.
Még bennem él a tegnap,
Egy régi szép emlék.
Sóhajok szállnak a szélben,
Mindenki vár valakit,
Egyedül félünk az éjben,
Tűnődve én is azt kérdem:
Eljössz-e újra majd értem?
Sóhajom száll most az éjben…
Fülembe cseng egy dallam,
Nem hoz csak bánatot,
E kis dal rólunk szól még,
S most egymagam vagyok.
De bennem él a tegnap,
S egy régi szép emlék.
Sóhajok szállnak a szélben…
A fák közt száll a holdfény,
Itt van megint a nyár,
Kinyíltak mind a rózsák,
Én meg se látom már.
Mert bennem él a tegnap,
S egy régi bús emlék…
Sóhajok szállnak a szélben…
Szélmalom
(Windmills of your Mind)
Michel Legrand - A. és M. Bergman
Nézd!
Mint egy kerék, ami forog,
Szinte soha meg nem áll,
Így az ember tipeg-topog,
Örök útvesztőben jár.
Mint a mámor, ami kerget,
Ami űz és visszatart,
Mint az óra, mit a percek
Szédült karneválja hajt.
Látod, mindig egymást váltva
Jön az árnyék meg a fény,
Míg a világ körbe-körbe
Forog fáradt tengelyén,
Vihartépte szárnyakon,
Mint egy régi szélmalom…
Mint egy barlang, mit az eső
Ezer kristálycseppje vájt,
Mint egy sebhely, mint egy rossz szó,
Ami tegnap még úgy fájt,
Mint egy furcsa, keser-édes,
Félig elfelejtett íz,
Mint egy kavics, ami csobban,
S aztán fodrot vet a víz.
Látod, mindig egymást váltva
Jön az árnyék meg a fény,
Míg a világ körbe-körbe
Forog fáradt tengelyén,
S áttör legszebb álmodon,
Mint egy régi szélmalom…
Szobád mélyén néhány fénykép,
Néhány csendbe süppedt szó,
Épp így őrzi nyári fényét,
Nyári titkait a tó.
Mint egy színpad, mint egy díszlet,
Mint egy régi-régi dal,
Mint egy gyermek, akit visznek,
Hogyha menni nem akar.
Mint egy labda, ami gurult,
Szállt a játszótéren át,
Mint a könnyek, miket sírnak
Kint a lombjuk vesztett fák,
Mint egy lábnyom kint a porban,
Amit elsöpört a szél,
Mint az álmok, miket sorban
Megöl, elhervaszt a tél.
S mint egy kerék, ami forog,
Szinte soha meg nem áll,
Így az ember tipeg-topog,
Örök útvesztőben jár!
Ezen elgondolkodom
És a szívem fáj nagyon,
Mint egy fáradt szélmalom…
Volt-e más bolond?
Bakos Géza - Bradányi Iván
Alszik a város, sehol sincs fény,
Elhagyott utcán bolyongok én,
Nem hallja senki léptem halk zaját.
Alszik a város, csend mindenütt,
De ez a csend most úgy szíven üt,
Meddig kell még így gondolnom reád?
Hazafelé bandukolok,
Magányos esti sétám véget ért,
Megyek, megyek, s rád gondolok,
Emléked hivatlanul visszatért.
Volt-e más bolond, ki így szeretett téged?
Ilyen önfeledten és türelmesen?
Volt-e más bolond, ki mindent megtett érted?
Ugye nem? Sohasem!
Elhagyott utcán magam vagyok,
Házadhoz érve megtorpanok,
Fájó szívemben ébred a remény.
Sötétek ott fenn az ablakok,
Mégis úgy várok egy pillanatot,
Várom, hogy újra láthassalak én.
Hazafelé bandukolok…
Valahol az úton
Tolcsvay László / Bródy János
Valahol az úton eltűnt előlem a fény,
Idegen a táj és nem tudom hol vagyok én,
Hol vagyok én és hol van a helyem,
Aki tudja mondja meg nekem,
Ezen a világon boldogok hol lehetünk.
Valahol az úton távoli még a remény,
Idegen tájon átutazó vagyok én,
Kimerülten hallgat a szivem,
Aki tudja mondja meg nekem,
Ezen a világon boldogok hol lehetünk.
Hol van ahol megmaradunk, megpihenünk végül,
Hol van ahol felszabadulhat a lélek.
Hol van ahol szárnnyal a dal, nem kaloda készül,
Hol van ahol nem maradunk egyedül.
A gyerek, aki voltam még velem él valahol,
Ha becsukom a szemem éjszaka fölém hajol.
Keresi a szót, a hangot a szivem,
Ha valaki tudja mondja meg nekem,
Ezen a világon boldogok hol lehetünk.
Valahol az úton túl vagyunk már a felén,
Valahogyan minden más, mint az út elején,
Lehet, hogy az életünk már csak ilyen,
És senki nem mondja meg soha nekem,
Ezen a világon boldogok hol lehetünk.
Hol van ahol megmaradunk, megpihenünk végül,
Hol van ahol felszabadulhat a lélek.
Hol van ahol szárnnyal a dal, nem kaloda készül,
Hol van ahol nem maradunk egyedül.
Soha már...
Én valahol még keresem.
Republic :
A mosoly az arcodon
Ki küldött, honnan jöttél
Ki küldött és mért vagy itt
A világ nélküled már semmit nem jelent
A világ nélküled meghalt a szó és a csend
A mosoly az arcodon mindent elárul
Ne szólj, tudom, a szemed mindent elmesél
Hiába mondod véget ér
Nem hiszem
Rólad szól minden reggel
Hozzád vezet minden út
A világ Nélküled már semmit nem jelent
A világ nélküled meghalt a szó és a csend
A mosoly arcodon mindent elárul
Ne szólj, tudom, a szemed mindent elmesél
Hiába mondod véget ér
Nem hiszem
Jöjj közel, ne félj, ne várj
Jöjj közel, vagy gondolj csak rám
Ne szólj, tudom
Pedro kocsmája
(Historia de un amor)
Pedro kocsmájában sápadt lámpa ég,
És az asztaloknál zűlött arcú nép,
A rumot isszák, mint a vizet,
Gazdag úr az, aki fizet,
Így hát minden cseppért kár.
Benn a matrózok közt ül egy idegen,
Mondják, száz hajója jár a tengeren,
Mégsem jár ő fényes bárba,
Csak a Pedro kocsmájába,
És egy barna lányra vár.
Olyan gyönyörű a lány, kire vár,
Csupa báj, hangja lágyan muzsikál:
La-la-la, la-la-la.
Nem kell néki pénz, se gyémánt,
Nem kell néki gazdag úr,
Szíve csakis Fernandóé,
Kitől vére lángra gyúl!
Kitől vére lángra gyúl!
Pedro kocsmájában sápadt lámpa ég,
Ajtó nyílik, matróz Fernandó belép,
Csókot kap a lánytól tizet,
Gazdag úr feláll és fizet,
Nincsen mire várjon már!
Hófehér papír
Hófehér papír esküvőre hív
Mit érzek - magam sem tudom
Díszes kis levél
Esküvőről ír,
Akit szerettem oly nagyon.
Kissé furcsa még,
Így látni nevét,
A másik mellett olvasom.
Hol a kék ruhám?
Megyek, hogyha hív,
Ezzel még tartozom.
Akkor, igen akkor kellett volna
Megragadni jól a két kezed,
Akkor ez a dal másképpen szólna,
S nem állnék itt most nélküled!
Ünneplő család,
Buzgón gratulál -
A pillantásod megtalál.
Kezedben csokor,
Arcodon mosoly -
Érzem, mit mondanál:
Akkor, bizony akkor kellett volna,
Fordítani sorsunk kerekén;
Akkor ma is épp úgy lenne minden,
Mint, ahogy volt az elején!
Hófehér papír,
Esküvőről szól-
Örvenny derék papírkosár!
Megőrizni kár!
Nem segít, ha fáj -
Utólag mindegy már!
Senki sem vigyáz rám...
(Someone to Watch Over Me)
Évek óta már várok valakit,
Szépet, kedveset, azt az igazit,
Olyan régen
Csak azt kérdem,
Mért nincs itt…?
Hol a napsugár, mely nekem ragyog?
Felhős az ég, magam vagyok
És senki sem vigyáz rám…
Várok valakit oly szerelmesen,
Ha nem jön el, mi lesz velem?
Ha senki sem vigyáz rám…
Nem kell, hogy szép legyen és gazdag,
Egy hű szívet kaphat,
Ha vár rám egy nyár-éjszakán…
Mindjárt itt lesznek a hűvös napok,
Előbb-utóbb meg is halok,
Ha senki sem vigyáz rám…
Rózsaszirmot hintenék...
(La vie en rose)
Edith Piaf - Bradányi Iván
Élet, mit rózsaszínben látok,
Mert itt vagy és kápráztat a fény.
Élet, mit benned megtalálok,
Mert vársz rám és szíved az enyém!
Rózsaszirmot hintenék,
Amerre lábad lép,
S nem lennél sosem árva…
Mert rózsaszirmok illatán
A boldogság talán
Szegény szívedre szállna…
Súgnám néked csendesen,
Maradj mindig velem,
S neked adnám a szívem!
S míg együtt sétálnánk
A rózsafák,
Szirmukkal hajad
Beborítanák!
S rózsaszirmok közt, lehet,
Talán felismered
A szívemet…
Virág, a szerelem egy virág,
Mely nyílik és elhervad hamar.
Virág a szívem is, ha imád,
S a vágyam, mely mindent betakar!
Rózsaszirmot hintenék
Zámbó Jimmy :
Füstös éjszaka blues
Az ajtón belép és a helységen át söpör
Akit megérint, megéget, és egy perc alatt összetör
Ne mondj csak annyit: fiú, és vigyázz, hogy hova nyúlsz
És közben szól a zongorán a füstös éjszaka blues
És jön a love you
Yes I love you
És jön a need you
Yes I need you
És jön a miss you
Yes I miss you
Mi lesz már?
Áldozatra éhes, már tépne is szét
Mutasd, mennyit érsz ma bennem, ooo ez a beszéd
Nyílik a csapda, magához húz
Fogadunk pár napot te is tanulsz
Miközben szól egy lemezen a Füstös éjszaka blues
És jön a love you
Yes I love you
És jön a need you
Yes I need you
És jön a miss you
Yes I miss you
Mi lesz már?
A hajnal, ha érkezik már, egyedül talál
Maradék parfüm a párnán és pár sor egy cédulán:
"Ne keress így volt a jó, sok bajtól megszabadulsz"
Agyamban lüktet és fáj a Füstös éjszaka blues
Ez volt a love you
Yes I love you
Annyi a need you
Yes I need you
Most jön a miss you
Yes I miss you
Rózsák...
Csermely Zsuzsa - Bradányi Iván
Egy dalt suttog a fáradt szél,
Arról, hogy nem vagy már enyém,
Arról, hogy elmentél.
Tegnap még annyi rózsát ringatott a nyár,
Hittem, mindig így lesz már,
De elmentél… elhagytál…
Így hát, rózsák, többé ne nyíljatok,
Rózsák, engem ne hívjatok,
Rózsák, érzem, hogy meghalok,
Rózsák már nincs remény…
Órák, lángra ne gyúljatok,
Órák, könny nélkül múljatok,
Órák, percekre hulljatok,
Órák, a múlt ködén…
Minden fáj, ülök és emlékezem,
Semmi nem maradt nekem,
Senki nem maradt velem,
Senki sem!
Hát órák, ki nyerhet itt csatát?
Órák, üres a nagyvilág,
Órák, nincsenek már csodák,
Órák, a múlt ködén…
Minden fáj…
Rózsák, többé ne nyíljatok,
Rózsák, engem ne hívjatok,
Rózsák, érzem, hogy meghalok,
Rózsák…
Felhívlak, hogy elmondjam...
(I Just Called to Say I Love You)
Stevie Wonder - Bradányi Iván
Nem sírok én, nincs semmi vész,
Csak fáj nekem, hogy nem vagy itt ma délután.
Az óra jár, a csend nehéz,
De másképp éreznék, ha itt lennél talán.
A régi kert, a tér, a fák
Az évek visszatérő bűvkörébe ránt.
Olyan nehéz csak várni rád,
Hát újra felhívlak, hogy elmondjam, mi bánt.
Szeretnék egy szót, egy jó szót,
Szeretném, ha rámtalálnál már!
Szeretnék egy szót, egy jó szót,
Az én szívem téged réges régen vár.
A régi kert, a tér, a fák
Az évek visszatérő bűvkörébe ránt.
Olyan nehéz csak várni rád,
Hát újra felhívlak, hogy elmondjam, mi bánt.
Szeretnék egy szót, egy jó szót,
Szeretném, ha rámtalálnál már!
Szeretnék egy szót, egy jó szót,
Az én szívem téged réges régen vár.
Régen vár...
Kovács Kati :
Mindig veled
Kaland az élet,
ezt mondták már nékem sokan,
Kaland az élet,
És mindennek nagy ára van.
Kaland az élet,
de végülis jót tett velem,
Kaland az élet,
de elküldött téged nekem.
Mindig veled, szívem boldog, mert álmot talált,
Mindig veled, minden reményem valóra vált,
Mindig veled, együtt élünk a szivárvány végén,
Varázslat volt, vagy egy mosoly csupán,
Oly szerelmes lettem én!
Kaland az élet, hogy kimondtam nem is tudom,
kalandor évek most megállnak félúton,
Szemedbe nézek és forog a világ velem,
Szép ez az élet, mert elhozott téged nekem.
Szívemben élsz...
Álmaimban látlak,
Úgy hívlak, úgy várlak,
Felkavarsz, a szívemben élsz…
Mért vagy tőlem távol?
A kérdés nem vádol,
Jó nagyon, hogy szívemben élsz…
Jó így, sok álmatlan éjjel,
Csak sírni és gondolni rád.
Jó így, jó hinni, hogy vársz rám,
A bánat is elszáll és eljön a boldogság.
Elsodort az élet,
De látod, nem félek,
Mindig itt vagy, szívemben élsz…
Átölellek téged,
A vágyam úgy éget,
Felkavarsz, a szívemben élsz…
Jó így, sok álmatlan éjjel…
Jó így, hisz bárhova nézek
A két szemem csak téged lát.
Jó így, ha fáj is az élet,
A szívemben érzem,
Hogy te vagy a boldogság!
Karády Katalin :
Gyűlölöm a vadvirágos rétet
Elmondottam a szélnek lenn a kertben,
S a Hold is tudja már, hogy nem szeretlek.
Virágaid és vallomásaid,
Tán azt hiszed, hogy örömet szereztek.
Gyűlölöm a vadvirágos rétet,
Hol a kezed a kezembe tévedt.
Gyűlölöm az emlékedet,
Ez a pár nap mi volt neked?
Kinek felelsz, kinek bűnhődsz érte?
Gyűlölöm már életemben mindig,
Tekinteted puha, nagy bilincsét.
Szemed sarkán azt a vásott,
Azt a rejtett mosolygásod,
Azt a hívó, titkos kicsi fényt.
Gyűlölöm a barna hangod,
Ezt a furcsa mély harangot.
Nékem tűzvészt kongatott,
Habár mily halkan suttogott.
Gyűlölöm a vadvirágos rétet,
Hol a kezed a kezembe tévedt.
Akármilyen csodaszép volt
Az volt a baj, az a kézcsók,
Ott kezdődött minden fájdalom.
Gyűlölöm a barna hangod,
Ezt a furcsa mély harangot.
Nékem tűzvészt kongatott,
Habár mily halkan suttogott.
Gyűlölöm a vadvirágos rétet,
Hol a kezed a kezembe tévedt.
Akármilyen csodaszép volt
Az volt a baj, az a kézcsók,
Ott kezdődött minden fájdalom.
Hamvadó cigarettavég
Zene szól az éjben már valahol,
a hold fenn az égen jár,
Szívem, mint az expressz, úgy zakatol,
állomásnál majd megáll.
A szív az mindent nem bírhat el,
holnap tán az sem fáj,
Ha szembejössz és nem is szólsz énhozzám.
Hamvadó cigarettavég, ül a hamutálcán,
s csendben végig ég.
Kis cigaretta, te hidd nekem el,
hogy engem is csak égve dobtak el.
Voltam én boldog, lángoló;
bíborpiros ajkat csókra csábító,
Most a szobámban magam vagyok én,
s merengek a múltak ütemén.
Hittem néked, s ezernyi csókban égett a nyár,
Égben-szívben azóta ősz van,
már későre jár, az én időm lejár.
Hamvadó kis fehér parázs, megremeg az éjben,
úgy veri a láz,
Nyugszik a tálca hamus peremén,
az ő sorsa pontosan enyém.
Ajándék volt minden perc és óra...
Szentirmai Ákos - szöveg Bradányi Iván
Ajándék volt minden perc és óra,
S ezt úgy illik, hogy megköszönjem én,
Hát ezért jöttünk most találkozóra,
Emlékeim, üljetek körém…
A kislány, aki valamikor voltam,
Itt belül, érzem, sosem változott,
A hegedűs, ki hegedül a holdban,
Velem gyakran találkozhatott.
Hisz álmodhattam, s álmom
Mind valóra vált,
Kincskereső kedvem
Kincseket talált.
Futottam az úton,
Ahol más csak állt,
Örömöm, mint szikra szerteszállt!
Én nem emlékszem rosszra, csak a jóra,
Csak arra, ami sikerült nekem,
Ajándék volt minden perc és óra,
Ajándék az egész életem!
Egy kis napfény...
Surányi Géza: szöveg Bradányi Iván
Egy kis napfény
És mindjárt más a világ.
Egy kis napfény,
S elszáll a szomorúság.
Hát mondd meg, hogy mit tegyek,
Hát mondd meg, hogy mit tegyek,
Hogy biztosítsam számomra a jókedvedet,
Egy kis napfény
Télen is tavaszt csinál.
Egy kis napfény
Biztat, hogy mosolyogj már.
A szomorú emberek
Csak szomorú perceket,
Csak gondokat és bánatokat hoznak neked.
Hát nevess felém
És szeress belém,
Előlegként csupán ezt kérem én.
Mire az ég kiderül majd,
Nevetned is biztos sikerül majd.
Egy kis napfény
Ma reggel ugye de szép.
Egy kis napfény
És tovaszáll a sötét.
A kezedet megfogom,
S a füledbe suttogom,
Hogy semmi gondod nem lesz már,
csak szeress nagyon!
A fejemet úgy elcsavartad...
(Mon manége á moi)
Norbert Glanzberg - Bradányi Iván
A fejemet úgy elcsavartad,
Színes álom minden perc,
Örülök az ünnepnapnak,
Mikor engem átölelsz.
Senki sincs a nagyvilágon,
Aki épp így hatna rám.
Mosolyogj, ezt úgy imádom,
Bárcsak mindig láthatnám!
Ketten: édes ez a szó!
Ketten: s nevet ránk az ég.
Ketten: hidd el, így a jó!
Ketten: hidd el, így a szép!
Mindenemet felkavartad,
Rámszakadt a föld, s az ég,
A fejemet úgy elcsavartad,
Életem egy álomkép!
Őszinte bohóc
Tolcsvay László - Bródy János
A csillagokat nem érem el
varázsló nem vagyok
Hiába kéred, kihûlt szívedbe
lángot nem lophatok
Hogy elfáradtál félúton
az nem az én hibám
S ha nem álltál ki mellettem
most nem kiálthatsz rám
Hiába vádolsz azzal is
hogy nem szerettelek
A magam módján megpróbáltam
mindent, amit lehet
Meg nem valósult álmaidról
számot nem adhatok
A nagy produkció helyett
egy kis dalt dúdolok
Ha úgy érzed, hogy megcsaltalak
keress magadnak valaki mást
De ne rám légy mérges, hogyha végül
senkit nem találsz
Ha úgy érzed, megcsaltalak
keress magadnak valaki mást
De nálam õszintébb bohócot
többet úgyse, úgyse látsz
Lehet, hogy egykor mást ígértem
de most már jól tudom
Az igazságot, mint a Földet
szét nem oszthatom
Lelked görcsös kis csomóit
fel nem oldhatom
A szabadságot, mint jutalmat
át nem adhatom.
LGT:
Nagyon kell, hogy szeress engem
Ha már nincs erőm a szép szavakra,
Ha már nem izgat a szép primadonna,
Ha a szerephez már semmi kedvem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!
Ha már nem dob fel se harc, se játék,
Hogyha nem akarom már a másét,
S hosszú szünet van a jókedvemben,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!
Ha a jobb napok sem érdekelnek,
Mikor vége van a türelmemnek,
Ha a szerelmedet nem érdemlem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!
Ha a kedvességed bosszant, fáraszt,
Mikor nem adok és nem várok választ,
Mikor szeretni már nincs mit bennem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!
Adamis Anna:
Ha a csend beszélni tudna
"Ha a csend beszélni tudna
Négymilliárd hangon szólna
Mindarról mi bennünk rejtve él
Vágydal szólna száz szólamra
Minden gondolat dúdolna
Milliószor visszafolyna
Ezer nyelven kavarogna
S a világnak nem lenne titka...
...Ha a csend beszélni tudna,
Hol nevetne hol meg sírna
Fekete és fehér volna talán
Víziók és vallomások
Érzések és hazugságok
Érzések és kívánságok
Megtörnének széttörnének
Tükör falán ha összeérnek..."
Postakocsi....
(Sprint)
Kék ég alatt az erdőt járom, harsan a kürtszó messze távol,
Hajt a lábam, reggel óta várok rád
Postakocsin megyek hozzád, az út felett porfelhő száll,
Pihent szívvel gondolok már rád.
Várhatsz rám, kedvesem, postakocsin érkezem
Várhatsz rám, hosszú útról érkezem
Várhatsz rám, kedvesem, postakocsin érkezem
Elmesélem, mi történt velem.
Vágtat velünk a négy fehér ló, este vár egy jó fogadó
Whiskyt mérnek, vidám ének hangja szól,
Reggel aztán útra kelünk, gyereksereg körülöttünk,
Fényvirágot szór a nap le ránk.
Várhatsz rám, kedvesem...
Messze hangzik a kürtszó hangja, te is meghallod, ha vársz ma,
Estére még állomáshoz érkezünk,
Elhagytunk sok falut, várost, megismertem több országot,
Hozzád mindig visszaérkezem.
Várhatsz rám, kedvesem, postakocsin érkezem
Várhatsz rám, hosszú útról érkezem
Várhatsz rám, kedvesem, postakocsin érkezem
Elmesélem, mi történt velem.
Egyszer volt...
Stevanovity Dusán
"Egyszer volt,
most is itt van minden, mi egyszer volt.
Vállalom, vagy titkolom, mégis volt,
jött és elhagyott, mindez én vagyok...
...Egyszer volt,
mosolyomba villan minden, mi egyszer volt.
Egyszer volt, a könnyeimben csillan minden, mi bánat volt.
Egyszer volt, ölelésem ölel mindent, mi ölelés volt.
Az vagyok én, mi eddig volt...
...Egyszer volt,
minden, ami semmilyen, igen volt,
Nem hittem, hogy lesz ilyen, mint ez volt,
S nem volt semmi sem, csak az életem.
Egyszer volt,
akartam azt, hogy kérdezd meg, mi volt.
Egyszer volt,
a jövőmre a múltam válaszolt.
Egyszer volt,
hogy elmondhattam minden rosszat és jót,
s bármi volt,
ölelésem ölel mindent, mi eddig volt.
Mégis mi volt, az már csak volt."
Ketten az úton...
Blum József - Bradányi Iván
Ketten az úton
segítjük egymást, sok éve már,
Ketten az úton,
öröm és bánat együtt talál.
Nevetünk, sírunk,
Örülünk, vagy csak bosszankodunk,
Esőben sárban,
Napfényben, nyárban együtt vagyunk.
Örvény, szakadék
Nem választhat szét,
Legyőzünk minden veszélyt.
Egy hirtelen kanyar
Minket nem zavar,
Míg két ember egyet akar.
Ketten az úton
segítjük egymást, sok éve már.
Ketten az úton,
öröm és bánat együtt talál.
Szép volt az élet,
megadta nékünk ezt a csodát,
Amíg csak élünk,
ketten az úton megyünk tovább.
Cserháti Zsuzsa :
Különös szilveszter
Szilveszter éjjel, ülünk egy széken, kettesben úgy, mint rég,
A szemedet nézem s hirtelen érzem, felszáll velünk a szék,
Kirepül az ablakon, átsuhan a városon,
Kirepül az ablakon, átsuhan a városon
Vigyázok, hogy el ne szédülj, s átölel karom.
Részegek a csillagok, pezsgőt iszik fenn a hold,
Álmos, öreg felhők között furcsán imbolyog...
Különös szilvszter, köszön egy hóember,
Utánunk néz, míg száll velünk a bűvös szék,
Különös szilveszter, táncol a hóember,
Akár egy filmben, felvillan sok furcsa kép.
Egy rozoga házban, rózsaszín kádban, kék asszony énekel,
Százéves kútnál vidéki kislány kéri, hogy vegyük fel,
Keresztül a városon benézünk sok ablakon,
Vigyázok, hogy el ne szédülj, átölel karom.
Részegek a csillagok, pezsgőt iszik fenn a hold,
Álmos, öreg felhők között furcsán imbolyog...
Szép holnap
Mark Knopfler - Sztevanovity Dusán
Rég volt, szorongó évek jártak épp
Anyám csak félve mondta még: nekünk a holnap lesz majd szép
Ez rég volt, sok éve erről nem beszél
És minden álma bennünk él, nekünk a holnap lesz majd szép
Szép holnap, miféle harsonára vár
Miféle nemzedékre száll, miféle csillagokban áll
Hogy szép holnap vár, szép holnap vár
Jó így, ölemben ma még jól elférsz
S a kerek földnél többet érsz, s minden álmom benned él
Most jó így, s ha felnősz, távolabbra nézz
S talán a földön, ahol érsz, a béke egyszer körbe ér
Szép holnap, talán már nem szökik tovább
Kitártam létem ablakát, szeretném hinni azt hogy rád
Majd szép holnap vár, szép holnap vár
Koncz Zsuzsa :
Egy év elmúlt
Elmúlt egy év, hova tűnt a szép tavasz,
Hajnali szél, az első rügyező ág, a találkozás? Á...
Egy év elmúlt, hova tűnt az édes nyár,
Szép szerelem, a forró éjszakák, ígéretek?
Elmúlt egy év, hova tűnt a fáradt ősz,
Sokszínű táj, a hulló csillagok, a búcsúzás? Á...
Egy év elmúlt, hova tűnt a hideg tél,
A nagy havazás, a sápadt napsugár, a várakozás?
És jön majd még sok-sok év;
Akire vársz talán majd rád talál.
Az élet nem áll meg soha, a végtelen tánc.
Akárhogy táncolhatsz, csak körbe jársz.
Szoríts meg jól, ha engem kívánsz.
Addig szeress, amíg látsz!
Illyés Gyula:
Újévi üdvözlet
Még föstetlen kikelet,
kinyíló év, köszöntelek,
fáradt és meghatott lakó -
Mi működik már, mi a jó?..
Meddig lakom itt, nem tudom,
De úgy kell már a nyugalom...
az az ártatlan kényelem,
hogy itt ül, beszélget velem
néhány barátom, őszülõ
és ifjú. Akiket
elvitt a förgeteg,
de meghozza tán a jóidõ.
Úgy vártalak....
Schöck Ottó - Bradányi Iván
Úgy vártalak,
S bár minden ugyanaz,
Oly más veled
Ez az új tavasz.
Úgy vártalak,
Most itt vagy velem,
Alig hiszem,
De így igaz!
Végre itt vagy nekem,
Varázsold szebbé az életem,
Szívem hozzád talált,
Karoddá szűkült a nagyvilág.
Végre kigyúlt a fény,
Naponta jobban szeretlek én.
Szívem hozzád talált,
Hisz olyan régen vártam rád.
Úgy vártalak,
Mint júniust a nyár,
Mint szomjazó,
Aki vízre vár.
Úgy vártam azt,
Hogy mit is tegyek?
Most hozzád vezet
Egy fénysugár.
Végre itt vagy nekem…
Veled maradok
Szentirmai Ákos- Bradányi Iván
Te azt kérdezed, szeretlek-e téged,
Én azt felelem, veled maradok,
Mert örülök a szemedben a fénynek,
Mely minden sarkot puhán beragyog.
Te azt kérdezed: milyen mély az érzés?
Én azt felelem: mint az óceán!
A létezésed olyan, mint egy kérdés,
Ha válaszolnék, el is rontanám.
Én szeretni tőled tanultam,
Semmi sem téphet már el,
A legelső szavadnál tudtam,
Te vagy, kit követnem kell!
Hisz bárhova mész, én is arra lépek,
Hogy lássalak, csak ennyit akarok,
Te azt kérdezed, szeretlek-e téged,
Én azt felelem, veled maradok…
0
Piramis:
Ajándék
LGT :
A dal a miénk
Lehet másé az érdem,
lehet másé a pénz,
ami a koszorút fonja, lehet másé a kéz,
lehet a dicsőség is másé, és a mi ontja fényt,
de ha visszhangzik bennünk:
a dal a miénk!
Lehet másé a vétkem, és másé a múlt,
lehet másé a csillag, ha a fénye kigyúlt,
lehet másé a mennybolt, s amin fekszünk a rét,
de ha visszhangzik bennünk:
a dal a miénk!
Ha mondanám, de nem tudom jól,
akkor helyettem szól egy szólam a régi napok dalaiból.
Lehet másé a harc is, lehet másé a rend,
lehet másé a dallam, lehet másé a csend,
lehet a gondolat is másé,
lehet másé a kezdet és a vég,
de ha visszhangzik bennünk:
a dal a miénk!
Lehet másé az érdem,
lehet másé a pénz,
ami a koszorút fonja, lehet másé a kéz,
lehet a dicsőség is másé, és a mi ontja fényt,
de hogyha visszhangzik bennünk:
a dal a miénk!
A dal a miénk, a dal a miénk, a dal a miénk, a dal a miénk...
Presser Gábor :
A szívemben nincs senki másnak hely
Lehet, megtalálsz majd egyszer, mert nem jól bújtam el
Kicsit megharagszol majd, mert nem tagadtam el
De értelmetlen kérdés, a választ tudnod kell
A szívemben, a szívemben nincs senki másnak hely
Lehet, rajtakapsz majd egyszer, hogy másnak írtam dalt
És a csók után a múzsa még maradni akart
Hogy ott maradt vagy elrepült, kérdezned sem kell
A szívemben, a szívemben nincs senki másnak hely
Lehet százszor hallott földhözragadt primitív ez a mese
Lehet elcsépelt a gondolat, kicsit giccses a kezdete
De most az egyszer hadd maradjon így
Most az egyszer hadd legyen jó így
Lehet, azt is hallod egyszer, hogy elcsatangoltam
Ahogy bandukoltam vissza, csak rád gondoltam
Csodálkozni nincs mit, hisz úgyis tudnod kell
A szívemben, a szívemben nincs senki másnak hely
Nem történt semmi...
Szentirmai Ákos- Bradányi Iván
Tárgytalan,
Tegnap még fontos volt, ma tárgytalan,
Józanul vigasztalom önmagam,
Sírni már céltalan…
Vége lett,
De azért reggel épp úgy ébredek,
Nem vették tőlem el a kék eget,
Fogok én nevetni is még,
Hisz voltaképp
Nem történt semmi,
Csupán egy jó barát lett furcsa, idegen,
Egy könnyel több ragyog a fáradt szememen,
Valaki rosszat tett velem!
Igazán nem történt semmi,
Csupán egy felhő suhant át a szívemen,
Csupán egy jó barát lett furcsa, idegen,
S ez kissé szokatlan nekem.
Pedig azt hittem, ismerem.
Istenem!
Pedig azt hittem, ismerem
Vége lett,
De azért reggel épp úgy ébredek,
Nem vették tőlem el a kék eget,
És nem dőlt össze a világ,
Megyek tovább!
Kivel osztod meg az életedet?
(What Are You Doing the Rest of Your Life?)
Michel Legrand
Kivel osztod meg az életedet?
Kivel szárnyal majd a képzeleted?
Akit szeretsz, csakis én lehetek,
Csakis én és senki más.
Gyere, kapsz majd tőlem szép napokat,
Tiszta fényben fürdő évszakokat,
Együtt daloljuk az én dalomat,
Csak mi ketten, senki más!
Bárhol jársz, minden úton melletted leszek,
Hogy gondjaidon átsegítselek,
S ha néha megtorpansz egy fontos cél előtt,
Én ott leszek, hogy szerelmemből meríts új erőt!
Mindent, mit elér az emberi vágy,
Összegyűjtünk majd az éveken át,
Lesz egy kertünk, s benne gesztenyefák,
Mit is mondjak még neked?
Így várok reád,
S az én boldog szemem mást sose lát,
Csak a megújuló régi csodát
Egy életen át
Veled!
Így még senkit nem szerettem én...
(I Know I'll Never Love This Way Again)
A fantáziám bűvkörét
egy mosoly törte át,
Megláttalak, szívem mélyén
fellobbant a vágy.
Mint tó fölé a parti fák,
úgy hajoltál felém,
És így még senkit nem szerettem én.
Oh, így még senkit nem szerettem én,
Sokáig vártam rád,
Te vagy a boldogság.
Oh, így még senkit nem szerettem én,
Ne menj sosem tovább…
Csak bolond nyúl a tegnapért
a holnapok helyett,
A sorsom bármit hozhat is,
csak melletted legyek!
Még tegnap koldus voltam,
most minden az enyém,
Hisz így még senkit nem szerettem én.
Oh, így még senkit nem szerettem…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
