|
Álmodtam én egy álmot
(A nyomorultak-ból)
Álmodtam én egy álmot rég,
Mikor még gyermek-hittel éltem,
Álmodtam őt, ki értem élt,
S hittem egy megbocsátó istent.
Nem féltem senkitől sem rég,
Csak álmok voltak, dal és játék,
Fizetni nem volt még miért,
Az élet bőkezű volt, s gyengéd.
De jött a tigrisléptű éj,
Sárga láng, egy éhes szempár.
Álmom karmok tépték szét,
Lelkem sírt gyalázatán.
Ott aludt karjaim közt ő,
Egy nyáron át oly jó volt hozzám.
Asszonnyá ő tett gyermekből,
S hogy jött az ősz, már messze járt.
Álmodom még, hogy visszatér,
És úgy, mint rég, velem lesz mindig.
Hazug az álmod, bármily szép,
Ő nem jön már, s hiánya pusztít.
Álmodtam én az életről,
Hogy más lesz majd, hogy lehet jobb is.
Hittem, mert voltak álmaim,
Az élet megölte most mind.
Surda dala...
Látom, hosszú útra készülsz.
Búcsúzni jöttél. Menj, ha menned kell!
Bennem kihunytak a fények.
Kinn a szél fúj, sírva énekel.
Szép volt és mégis éget.
Búcsú itt sosem fáj.
Bennem egy érzés halkan súgja,
Hogy mindig várok rád.
Bármeddig élek, mindig remélek, hogy vissza térsz.
Hogy vissza térsz.
Bármeddig élek, mindig remélek, hogy vissza térsz.
Még vissza térsz.
Búsan számolom az órát.
Nehéz az élet mióta elmentél.
Múltunk morzsáival játszom.
Beszélek hozzád, mint ha itt lennél.
Őrzöm, mint kincset őrzöm hajadnak illatát.
Bennem egy érzés halkan súgja,
Hogy mindig várjak rád.
Bármeddig élek, mindig remélek, hogy vissza térsz.
Hogy vissza térsz.
Bármeddig élek, mindig remélek, hogy vissza térsz.
Még vissza térsz.
Karácsony János
Ringass még!
Ringass még, ahogy annyiszor már
Szavakban, dalokban ringattál!
Ringass még, ahogy annyiszor már,
Ringattál mást is, és fájt is, de ringass, ringass még!
Rejts el engem, mint a mesében,
Ringass még!
Annyi mindent kéne lekésnem,
Ringass még!
S ha keresnek nálad a hétköznapok,
Mondd azt, hogy sosem láttál!
Ha eljönnek értem a hajnalok,
Mondd azt, hogy meghaltam már!
Ringass még, újra varázsolj el,
Érintsd meg tündérlány, kezeddel!
Ringass még, talán boldog leszel,
Amíg a szavakban nem hiszel, ringass, ringass még!
Ringass még! Ringass még!
Ringass még! Ringass még!
Ringass még! Régi őrült napok
Születnek újjá a szívemben.
Ringass még! Ezt csak te tudhatod,
Reménybe, tüzekbe, álmokba, ringass, ringass még.
Ahogy olyan sokszor ringattál, ringass még!
Mintha utoljára ringatnál, ringass még!
S ha eljönnek értem az ördögök,
Mondd azt, hogy elnyelt az ég!
S ha eljönnek értem az angyalok,
Te csak ringass, ringass, ringass,
Ringass még, ahogy annyiszor már
Szavakban, dalokban ringattál!
Ringass még, ahogy annyiszor már,
Ringattál mást is, és fájt is, de ringass, ringass még!
Ringass még! Ringass még!
Ringass még! Ringass még!
Az legyél, akinek látszol
Zorán
A húrok s a hangszerek
Nem mindenkinek zengenek
Néha jobb, hogy csendesek
Mert a belső zenét nem egy kéz játssza el
Az legyél, akinek látszol
És annak látszódj, aki vagy
Az legyél, akinek látszol
S aki vagy
Mint foltok egy farmeren
Foltokból áll az életem
Mint foltok egy kopott farmeren
De egy színes rongy nekem nem sokat mond
Az legyél, akinek látszol
És annak látszódj, aki vagy
Az legyél, akinek látszol
S aki vagy
Szépség az arcokon
Elkábít, nem tagadhatom
De várj, van egy mondatom
Ó, a belső zenét nem egy kéz játssza el
Az legyél, akinek látszol
És annak látszódj, aki vagy
Az legyél, akinek látszol
S aki vagy
Hogyha én lennék a fény
Máté Péter
Hogyha én lennék a fény a bánatok útján,
Mindig felvillantanék egy kicsi reményt,
Mindig arra indulnék, ahol épp várnak,
Mindig megvigasztalnám a sok szegényt.
Hogyha én lennék a fény a sötétség mellett,
Mindig megmutatnám azt, hogy merre az út,
Mindig világítanék, hogy mindenki lásson,
Mindig felvidítanám a szomorút.
Kérdezem a napsugártól:
Miért nem lehetek én a fény?
Kérdezem az éjszakától,
De válasz nélkül maradok én.
Hogyha én lennék a fény, csak délelőtt volna,
Mindig elmulasztanám a többi időt.
Hogyha én lennék a fény, a sok virág nyílna,
Lassan elfeledtetném, mi volt azelőtt.
Kérdezem a napsugártól:
Miért nem lehetek én a fény?
Kérdezem az éjszakától,
De válasz nélkül maradok én.
Kérdezem a kék hegyektől:
Miért nem lehetek én a fény?
Kérdezem a tengerektől,
De válasz nélkül maradok én.
Kérdezem a messzeségtől:
Miért nem lehetek én a fény?
Kérdezem az emberektől,
De válasz nélkül maradok én.
Szegény bolond...
Szegény bolond, sokáig ez volt a nevem,
Nem leltem akkor a helyem.
Úgy tudták, én vagyok, ki mindig csavarog,
Nem láttak soha tán ily furcsa alakot.
Szegény bolond, sokáig ez volt a nevem,
Nem tudtam, mi a szerelem.
Ott volt az otthonom, az országutakon,
A mezők zöld füvén csak ott várt nyugalom.
De itt vagy már énvelem,
Azóta más az életem.
Az ámokfutó bolyongásnak így lett vége már.
Szegény bolond, ezentúl nem lesz a nevem,
Megleltem végre a helyem.
Van most már otthonom, nem ülök padokon,
S a régi napokat én már nem siratom.
Maradj még...
Sztevanovity Zorán - Sztevanovity Dusán
Amikor elmész minden megjelennek a régi arcok
Mint vámszedők, mint szeretők, mint végrehajtók
És mint egy fiókot úgy kiforgatják s kirázzák a szívem, lelkem s emlékeim
Titkos zugait
S elhordják elköszönt idők féltve őrzött kincseit
Maradj még, maradj még
Így amíg a napfény meg nem érint
Maradj még, maradj még
Így amíg a hajnal el nem szólít
Elvisznek minden fontos szót a régi dalokból
Elvisznek minden csendes ígéretet s a képeket a fel sem épült falakról
Sok mindent eljátszottam, szerelmeket, éveket s most jönnek sorra
S kérik az árát
Hidd el már megfizettem s maradj velem újra minden éjjen át
Maradj még, maradj még
Így amíg a napfény meg nem érint
Maradj még, maradj még
Így amíg a hajnal el nem szólít
Maradj még, maradj még
Így amíg a napfény meg nem érint
Maradj még, maradj még
Így amíg a hajnal el nem szólít
Maradj még, maradj még
Így amíg a napfény meg nem érint
Maradj még, maradj még
Így amíg a hajnal el nem szólít
Addig jó nekem...
Presser Gábor - Sztevanovity Dusán - Presser Gábor
Amíg a barátom ír egy dalt nekem
Amíg a barátom vakon hisz bennem, addig jó nekem
Amíg a barátom rám szól, hogy bolond vagyok
És én elhiszem azt, hogy igazat mond, addig jó nekem
Amíg tudom azt, hogy mi az a kimondott szó
Amíg tudom, hogy mi az a szó, hogy jó
Amíg tudom azt, hogy mellettem szól a szó, addig jó hm hm
Amíg a testvérem ír egy dalt nekem
Amíg neked is szól az énekem, addig jó nekem
Amíg kimondod azt, amit gondolok
Amíg az, amit gondolsz nem titok, addig jó nekem
Amíg kicsivel több vagyok, mint tegnap voltam
Amíg az arcom ugyanaz, mit tegnap hordtam
Amíg a szívem ugyanúgy ingyen dobban, addig jó
Amíg a szerelmek olykor elmúlnak csendben
S a szívem azt mondja: nem baj, addig jó nekem
Amíg a szívem olykor másért dobban
S a szerelmem azt mondja: nem baj, addig jó nekem
Amíg képzelet csapong az agyam mögött
Amíg az agyam az úr a szívem fölött
Amíg a szívemnek hiszek minden előtt, addig jó...
Omega
Csillagok útján
Úgy indultam el, hogy tudtam, hosszú lesz az út,
Nem jelentett jövőt a kettészakadt múlt.
Kötözték kezem-lábam buzgó jóslatok,
Maradjak veszteg, messze úgysem juthatok.
Nem tarthatott vissza engem senki sem,
Az életemen kívül nem volt mit vesztenem.
A szürke felhőket rég elfújta a szél,
A megtett útról már a hírmondó beszél.
Csillagok útján, csillagok útján
Oly távol, messze még a cél.
Csillagok útján, csillagok útján
Meghal, ki továbbmenni fél.
Ott jártam én, hol eddig senki se járt,
A napközelben senki nem ismer határt.
Vakító fénysugártól káprázik szemed,
És minden lépésedért meg kell küzdened.
Sarkamról lerázom a csillagok porát,
Tejfehér ködben indulok tovább.
Napfoltos arcom az égnek fordítom,
Kilenc bolygó súlyát tartom vállamon.
Csillagok útján, csillagok útján
Oly távol, messze még a cél.
Csillagok útján, csillagok útján
Meghal, ki továbbmenni fél.
Cotton Club Singers
Némán átkarol...
Eredeti cím: My Cherie Amour
Némán átkarol, simogat a szelíd szél
Némán átkarol fényein a sötét éj
Némán átkarol a szerelem, ha elér bárhol
(Ez) Ugyanaz a tűz, mint bármikor
Csak te hiszed, hogy egész más.
Mint egy kávé, oly keserű az ébredés
Reméled vár még, az az édes érintés
Némán átkarol, ha figyeled, a szíve válaszol
(Ez) Ugyanaz a láz a régmúltból
Csak te hiszed, hogy egész más.
Rap:
Csendesen szó nélül, Némán átkarol
Mindenen áthatol, az érzelmekre rárabol
Csellel, fondorlattal felvértezve bekerít
E gyönyörű lepel mögül kegyelemmel leterít.
Megpróbálhatsz bármit, nem számít
Ugyanis csabdát állít és elcsábít bárkit
A semmiből bújik elő, és semmit se szól.
Csak rád mosolyog, és némán átkarol.
Kényes játék, ha nem ölel is, vigyáz rád
Vétlen szándék, (de) a szeme már a táncra vár
Némán átkarol, a szerelem, ha elér bárhol
Éppen az a tűz, mint bármikor
Csak te hiszed, hogy egész más.
NO
Hallottalak sírni téged
Hallottalak sírni téged
Egy éjjel, mikor kerestelek,
Végigjártam sok utcát érted,
Nem hallottad a léptem a holdfényben.
Hallottalak sírni téged
Egy éjjel, mikor eső esett,
Fekete kalap takarta arcom,
Nem láttad árnyékom a holdfényben.
Nem voltál más csak álom,
Ez lábam elé lépcsőt emelt,
Vagy néha föld alá zárt,
Lapjaimba mesét kevert.
Hallottalak sírni téged,
Könnyeid esőcseppek,
Izzó szemem keres téged,
Küldj egy érthető szót a holdfényben!
Nem voltál más csak álom,
Ez lábam elé lépcsőt emelt,
Vagy néha föld alá zárt,
Lapjaimba mesét kevert.
Én vagyok Don Quijote...
Hallgass rám, ó, te hívságos árnyékvilág,
Bármi aljas és züllött is légy
Itt egy férfi, ki bátran vív száz hős csatát,
S nem fél kesztyűt dobni feléd.
Én vagyok Don Quijote, La Mancha lovagja,
Ki semmi veszélytől nem fél,
Harcba szólít a végzetem mindig előre
Mert nincs már oly messze a cél,
Bármerről fújjon a szél,
Hív már a győzelmes cél.
Kiben felgyújt a gazság s rút szenvedély
Bűnös érzéki fertőben él.
Ám e szent harcok évei kezdődnek, ím
Az erkölcs a legszentebb cél
Én vagyok Don Quijote, La Mancha lovagja,
Ki semmi veszélytől nem fél,
Harcba szólít a végzetem mindig előre
Mert nincs már oly messze a cél,
Bármerről fújjon a szél,
Hív már a győzelmes cél.
Dulcinea, Dulcinea...
Rólad álmodtam én, igaz, sohase láttalak,
Lelkem tehozzád elért.
Mint egy sóhajt, egy dalt,
Mindig hallottam hangod,
A legeslegdrágább zenét.
Dulcinea, Dulcinea,
Szemed elkápráztatott szép Dulcinea,
Neved szent akár egy angyal nő imája,
Dulcinea, Dulcinea.
De most itt vagy velem,
Ó, csak ne reszkess, ne pirulj,
Hogyha kezem hozzád ér.
Mert csak így érzem én
Forró tested, ez valóság,
Ne csak tűnő álomkép.
Dulcinea, Dulcinea,
Rólad álmodoztam mindig, Dulcinea,
De most rád találtam,
Dulcinea, Dulcinea.
Angyal lány
Hosszú éjszaka volt, mikor ébren vártalak téged,
Milyen boldog is voltam, hogy kattan a zár!
Milyen boldogan zártam az ajtót, s te jöttél hozzám,
Milyen boldog is voltam, hogy érez a szám!
Angyal lány, hol jársz? Angyal lány.
Éppen felkelt a nap és én megláttam csöpp kis szárnyad,
Rögtön éreztem, nem tudok szállni veled,
Vigaszom annyi volt, hogy te szóltál: még újra látlak,
Addig eljárhat hozzá a képzeletem.
Angyal lány, hol jársz? Angyal lány.
Sose felejts el engem, jöjj vissza hozzám!
Sose felejts el engem, jöjj vissza hozzám!
Angyal lány, hol jársz? Angyal lány, hol jársz?
Mikor múlik az éj, peremén mindig arra várok,
Hogy egy dallal, egy szárnnyal majd elrepülünk,
De e dallal és szárnnyal mindig utánad járok,
Ahogy mondtad, még hív mindig képzeletünk.
Angyal lány, hol jársz? Angyal lány.
Ambrus Kyri
Bárhogy fáj!
Nincs senki talán,
Ki hallgatna rám,
S megmondaná, merre jársz!
Már tudják mind jól,
De egyik sem szól,
Hát mit ér a sok barát.
Úgy szenvedek én,
És nincs is remény,
Hogy megtudjam, merre jársz.
Merre jársz? Kire vársz?
Nem tudok nálad nélkül élni,
Jöjj vissza hát, végre már!
Nem fogom tőled számon kérni,
Ki volt, ki más, jött-e más!
Nem sírok, ne félj, és bármit és kérj,
Én megteszem, érzem már.
Bárhogy fáj!
Nincs senki talán,
Ki hallgatna rám,
S megmondaná, merre jársz.
De tudnom kell már, hogy rám még mi vár,
És szívem majd megbocsájt.
Merre jársz? Kire vársz?
Nem tudok nálad nélkül élni, jöjj vissza hát! Végre már!
Nem fogom tőled számon kérni,
Ki volt, ki más, jött-e más!
Nem sírok, ne félj, és bármit és kérsz,
Én megteszem, érzem már.
Nem tudok nálad nélkül élni, jöjj vissza hát! Végre már!
Nem fogom tőled számon kérni,
Ki volt, ki más, jött-e más! Bárhogy fáj!
Bárhogy fáj! Bárhogy fáj! Bárhogy fáj!
TÉGED
Kormorán
Az esti szél,
ha elkísér
pillangó legyél,
mely a fényhez ér!
Mit ő akar
semmiség,
Ne haljon el soha
a szenvedély.
Boldog légy,
de azt is értsd
ami volt, az volt,
s az meddig ért.
Ha nincs tovább,
ha hív a vágy,
nem szégyen az,
csak lépj tovább.
Hívlak rég,
pillangó légy,
amíg a szó mit várunk
a fényhez ér.
Mert elrepül,
a gyors idő
ahogy élünk,
nehezen érthető.
Ha megtalálsz,
ne kérj tovább
az élettől semmit,
semmit se már.
Úgy élj tovább,
Egy új világ,
Köszönt be holnap
Vágyad ajtaján
CSAK TÉGED,
TÉGED,
HÍVLAK
CSAK TÉGED,
TÉGED
HÍVLAK RÉG.
Steffi bohóc
Bergendy
Kiskoromban ha megkérdezték:
- Hé kölyök mi akarsz lenni?
Én azt feleltem, a cirkuszban bohóc,
Mert a cirkuszban a kedvencem volt.
Ő volt a legnagyobb sztár,
Steffi volt a híres nagy bohóc.
Órákig a tükör előtt álltam, s próbáltam sokat,
Hogy csinálja Steffi bohóc a vicces dolgokat.
Mert a Steffi bohóc krumpliorra, a krumpliorra mindig piros volt.
Csetlett botlott a nagy cipőben, majd mélyen meghajolt,
Aztán elővett egy furcsa hangszert, egy ócska trombitát,
Recsegve fújta a kedvenc dalát, egy régi melódiát.
||: Fújta a Steffi bohóc a cirkusz rock and rollt,
Semmi kétség, ez a nagy szám, a közönség tombolt. :||
A cirkusz aztán elutazott, elutazott, Isten tudja hova,
A kedvencem is velük ment, és messze járnak már.
De a melódiát nem felejtem, a cirkusz rock and rollt,
Recsegve szólt a trombitán, nekem mégis kedves volt.
||: Valahol fújja a Steffi bohóc a cirkusz rock and rollt,
A melódiát megjegyeztem, én is dúdolom. :||
A legvégén lesz még egy dal...
(Presser Gábor - Sztevanovity Dusán)
Van az első szerelem; az élet
Engem váratlanul ért, s még tart.
Nem is sejtem, hogyan kell, csak élek,
A végén jó lesz majd!
S élni vágyott néhány dal; ezt hoztam.
Őket fölnevelni mind: ez hajt.
És ez néha meggyötör. Mind jobban.
S a végén jó lesz majd.
Addig nem lesz majd könnyű velem, ez van.
Túl sokszor mondom, hogy nem, ó,
De nem izgat más semmi sem, ez van.
Átjárt minden láz, minden hang, minden csönd.
Volt, mely meg sem született, hát nem baj.
S néhány dallam gyenge volt, elhalt,
S lettek hűtlen gyerekek, mind megcsalt.
S a végén mégis jó lesz majd.
A legvégén lesz még egy dal, ami másról szól.
A legvégén lesz még egy dal, minden bajt elsodor.
A legvégén lesz még egy dal, ami jó, és szép.
A legvégén lesz még egy dal, és ha nem, az se baj, volt elég.
A szerelem jó, a szerelem fáj ...
(Presser Gábor - Sztevanovity Dusán)
Aki szakállal hordja a szemüveget,
Biztos nagy tudósa a léleknek,
S tudja jól, ha az imádott szempár
nem mosolyog,
Jaj, a földre zuhannak a csillagok!
Nincs itt baj, hidd el nekem,
Megyünk át az életen,Néha jó,
aztán megszokjuk már.
Ha egyszer rossz, akiben annyira megbíztál,
Tőr a szívben, máris meghaltál.
S ha az a könnycsepp végül lassan a földre gurul,
Az összes óceán vize túlcsordul
Nincs itt baj, hidd el nekem,
Csak megyünk át az életen,
Néha rossz, aztán megszokjuk már:
A szerelem jó, a szerelem fáj,
A szerelem szép, a szerelem fáj,
A szerelem jó, a szerelem fáj.
LGT
Neked írom a dalt
Hé, te, aki az utcán újságot árulsz
És ötkor kelsz, zötyögsz a villamoson,
Éjjel tanulsz és fáj a szemed,
S a fáradtságtól a könnyed kicsordul,
Adj egy percet nekem az életedből!
Hé, te, aki nappal dolgodat végzed,
Géped vezeted s hajtod magad
S embert gyógyítasz s gyermeket tanítsz
S este fáradtan várod az álmodat,
Te is adj egy percet az életedből!
Vártam rá, hogy elmondjam,
Hogy elénekeljem, hogy tudd, hogy érezd,
Hogy elhidd nekem, hogy neked szól a gitár,
Neked zörög a dob, neked gyúlnak a fények
És csak neked írom a dalt, neked énekelek,
Neked írom a dalt, neked énekelek, óóóó.
Asszony, te, aki életet adtál kezembe,
Hogy neked is írjon egy dalt,
Most ülj le szépen, tedd öledbe kezed,
Hunyd le a szemed és csendben figyelj rám,
Még egy percet kérek az életedből!
Vártam rá, hogy elmondjam,
Hogy elénekeljem, hogy tudd, hogy érezd,
Hogy elhidd nekem, hogy neked szól a gitár,
Neked zörög a dob, neked gyúlnak a fények
És csak neked írom a dalt, neked énekelek,
Neked írom a dalt, neked énekelek, óóóó.
Lány, most te jössz a sorban, kinek tudnia kell,
Hogy rád is vár még egy dal,
Ó de nem ez a dal, egy sokkal szebb,
Ami csak a tiéd, oh most figyelj rám,
Adj egy percet nekem az életedből!
Vártam rá, hogy elmondjam,
Hogy elénekeljem, hogy tudd, hogy érezd,
Hogy elhidd nekem, hogy neked szól a gitár,
Neked zörög a dob, neked gyúlnak a fények
És csak neked írom a dalt, neked énekelek,
Neked írom a dalt, neked énekelek, óóóó.
Éjjel érkezem
(EDDA - Pataky Attila)
Éjjel érkezem, száraz, kiégett aggyal,
De a testem gyönyörű, fáradt lázban ég.
Hozzád bújok tiszta égő, forró testtel;
Kérlek feküdj nyugodtan, csak én mozdulok,
Csak én mozdulok, csak én mozdulok.
Őstől örökölt a tűz, amivel átölellek,
Őstől örökölt a tűz, amivel követellek.
Vágyom, hogy érezd a szerelmemet,
Vágyom, hogy érezd, hogy szeretlek, hogy érezd.
Nekem nem kell más, csak téged akarlak.
Ha volt is más, feledem, csak téged akarlak.
Te nem érzed ezt a kínt, nem voltál féltékeny soha
Nincs benned semmi küszködés, ha egy másik ér előbb oda.
Ahol én voltam a szívedben, a lelkedben.
Látom a nappal, ahogy létezel,
Idegen szemek kívánnak, érintenek.
Éhes világ, és csak mosolyognának rajtam,
Fájdalmam üvölteném, de elrejtem, el kell rejtenem.
Ha akartam valaki lenni, csak érted volt,
Próbáltam mást keresni, csak bosszúból.
Mit akarsz tőlem? Csak nézlek, csak nézlek.
Vagy mondd meg, hogy tűnjek el, tűnjek el végleg!
A kör...
Kör közepén állok,
Körbevesznek jó barátok
Körbevesznek jó barátok és rosszak.
Kör közepén állok,
Így könnyen eltaláltok
Így könnyen eltaláltok, rosszak.
Ha egyszer odébbállok,
A kör közepéről majd hiányzok,
Rám többé nem találtok, rosszak.
Bohóc vagyok, de bátor,
Pofonoktól ég az arcom
Pofonoktól piros az arcom - kaptam.
Nem adom fel, tudjátok
Láthatatlan, lapos sumákok
Istenem, de sokan vagytok rosszak.
Ha egyszer odébbállok,
A kör közepéről majd hiányzok,
Rám többé nem találtok rosszak
Jég dupla whiskyvel...
Estefelé már szűk a szobám,
Mint a sötét, úgy támad rám
Valami erő: csak menni, de bárhová.
Napok óta rossz zene szólt,
Összetörtem a rádiót,
Blues a kedvem, de senki se hangolt rá.
Én akkor sem hívlak,
Ha darabokra hullok szét.
Régóta megvan a gyógyszer,
Ha valami ég:
Jég dupla whiskyvel,
Két dózis egy helyen.
Egy a társaság miatt, igen,
Egy, hogy jó napom legyen,
Egy a rossz időkre kell,
Egy, hogy jól aludjak el.
Már az ágyam is kemény, hideg,
Mint a jég a whiskyben.
A sűrű füsthöz lárma is jár,
A zongoránál egy hajnali sztár,
Bal kezénél összegyűlik a pár.
Egy szőke beáll a pult mögé,
Nevet rám, mintha sejtené:
Hazaviszem, ha túl leszek rajtad már.
Gerendás Péter
Mindig lesz egy dal
Szólj, ha vesztes körben élsz,
Szólj, ha vigaszt nem is kérsz.
Van az úgy, hogy a jó válasz sehol sincs már.
Van úgy, hogy az élet kicsit fáj.
Mindig lesz egy szó,
Mindig lesz egy jel,
Lesz egy dal, amit felér egy vigasszal talán...
Volt, hogy a játék felborult,
S volt, hogy nem csak rajtunk múlt.
Ahol élsz, ez a hely már csak így a tiéd,
Nézd el neki, ha néha egy kicsit se jó, se szép.
Tudod jól: mindig lesz egy dal.
Tudod jól: mindig lesz egy dal.
Egy dal, mi csak szólni akar.
Volt, hogy a győztes te voltál,
S bánt, hogy az érem másnak jár,
Az is volt, hogy a barátok árultak el,
Néhány hang tudom nem lehet csoda, de szól, de kell.
Tudod jól: mindig lesz egy dal.
Tudod jól: mindig lesz egy dal.
Tudod jól: mindig lesz egy dal.
Tudod jól: mindig lesz egy dal,
Ami csak neked szól.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
