Presser Gábor:
Meddig jössz velem?
Csak szólj, s hang a hangra lassan válaszol.
Behunyt szemmel figyelsz, ismersz jól,
Tudod, hogy messzi úton járok már valahol,
És olyan jó, jó.
Ha szól, eláraszt a hömpölygő idő,
S néhány halvány arcot hív elő,
Szelíd emberek voltak, s nincsenek,
És hozzám szólnak, vagy a szél hoz egy sóhajt.
Meddig jössz velem, hogyha hívlak,
Csukott házakon nyitni ablakot,
Hova napsugár rég nem ragyog?
Meddig jössz velem, hogyha hívlak
Hűvös messzi tájba menni mindhiába?
Csak szól, hangról-hangra másképp érkezem,
S valamit talán súgnak még nekem
Az ismeretlen, rég volt emberek,
És tőlünk van az összes hang és szó, a rossz és jó.
Hát meddig jössz velem, hogyha hívlak
Jobban érteni régi képeket,
Újra kezdeni, ami elveszett.
Meddig jössz velem, ha egyszer hívlak?
Míg a szívem hajt, végig jössz-e majd?
Meddig jössz velem, ha hívlak
Őket keresni, akik szerettek,
Örök fák alatt, örök föld felett?
Meddig jössz velem, ha egyszer hívlak
Repülni, mint a képzelet, mint a víztükörben a fellegek?
Meddig jössz, ha hívlak,
Hogyha megérteném, utak nincsenek,
Csak az érzés van, csak a hang vezet?
Meddig jössz, meddig jössz?
Meddig jössz velem, ha egyszer hívlak,
Hogyha látod már, hova indulok,
Hogyha nem tudom, vissza hogy jutok?
Meddig jössz?
MONDJ EL MINDENT
(Bojtorján)
Hogyha nincs senki már, hogyha senki nincs ki vár
Gyere hozzám, mindig tárt karokkal várlak
Lehet rossz éjszakád, jöhet nem várt boldogság
Gyere, mondj el mindent, azt, mit senki másnak
Hogyha bánt már a zaj, hogyha épp a csönd a baj
Gyere hozzám, mindig tárt karokkal várlak
Mikor már pont elég, mikor újrakezdhetnéd
Gyere, mondj el mindent, azt, mit senki másnak
¦: Ne félj hát, várlak, lehet rossz, lehet jó
Hiszem én lelked szavát
Ne félj hát, mondd el, mi elmondható
De ha nincs szó, megért egy jóbarát :¦
De ha nincs szó, megért egy jóbarát
Presser:
Ringass még
Ringass még
ringass még
a tegnap messze van,
a holnap messze még.
Ringass el,
csak ennyi kell,
ez most elég.
Ringass még, ringass még
mondd, hogy mást így
soha nem ringattál még
ha így igaz,
ha mégsem az,
jól van, ne nézd.
Dúdold ősi dalok dallamát,
adj egy pohár édes bort.
Érzem ujjad hűvös balzsamát,
a szívem ég
Ringass el, ringass még
mondd csak szépen,
látod, úgy sem értem
most azt hiszem, amit én akarok
hogy boldog vagyok.
Pengesd meg a fáradt húrokat
- asszonykéznek szólnak még.
Gyógyítsd meg, ha újra elszakad
s ha nem tudod, hát így marad.
Én ringatlak, ringass hát,
dúdold reggelig,
hogy mi az boldogság,
nem segít,
de jólesik,
ringass tovább.
Kovács Kati:
Egy hamvas arcú kis gyerek
Egy hamvas arcú kisgyerek
Nem ismeri az életet
Mi bármit mondunk, hisz nekünk,
A példakép: az életünk
De mit gondol, ha mással lát?
Ha rádöbben, hogy elhagytál?
S ha megkérdezi, mit felelsz?
Hogy minket többé nem szeretsz?
Csak szíve megremeg…
Nem érti meg!
Nem akarom, hogy így legyen!
Nem engedem, sohasem, sohasem, sohasem!
Ha elragad a képzelet,
Én mindenkitől féltelek!
A mindenünk e kis gyerek;
Őt cserbenhagyni nem lehet!
S ha mégis megteszed,
Elvesztheted!
Nem akarom, hogy így legyen!
Nem engedem, sohasem, sohasem, sohasem!
Mert biztos sírni fog,
Ha elhagyod!
S nem leszünk soha boldogok,
Te is tudod; sohasem, sohasem, sohasem!
Ugye nem hagyod el, sohasem, sohasem, sohasem!
Kovács Kati:
Úgy szeretném meghálálni
Úgy szeretném meghálálni,
Két kezemmel megszolgálni,
Azt, hogy felnevelt,
Dédelgetett, erő felett!
Légy ezentúl mindig boldog!
Míg én élek, nincs több gondod!
Én vigyázok rád
Már ezután!
Úgy szeretném meghálálni,
Vagy legalább megpróbálni,
Mind-mind azt a jót,
Mit értem tett az én anyám!
Kovács Kati:
A régi ház körül
Sok jóbarát lassan kidől már a sorból
Öregszenek már a fák az udvaron
Szegény anyám haja lassan őszbe fordul
Telik a nap; fiatalabb nem lesz már ő sem
A régi ház körül öregszik minden
A kert, a fák, a fal, s a bútorok
A régi ház körül nagy élet nincsen
Sokáig zörgetem az ablakot
A régi ház körül nagy élet nincsen
Sokáig zörgetem az ablakot
Szegény anyám szinte feldúlja a konyhát
Elém kerül minden kedves ételem
S míg én eszem, az ő arcán a hála
Mesél nekem; szégyenkezem, rég jártam nála
A régi ház körül élni kezd minden
A kert, a fák, a fal, a bútorok
Egy kis gyerek dereng emlékeimben
Egy kis gyerek, ki már nem én vagyok
Egy kis gyerek dereng emlékeimben
Egy kis gyerek, ki már nem én vagyok
Az állomás megváltozott, mint az élet
A vonatból búcsúcsókot intek még
Szegény anyám most még mosolyogni próbál
Majd elmegy ő, s mint az eső, ömlik a könnye
A régi ház körül öregszik minden
A kert, a fák, a fal, s a bútorok
A régi ház körül nagy élet nincsen
Bezárja jó anyám az ablakot
A régi ház körül öregszik minden
S a gyorsvonat velem továbbrobog
Gábor S. Pál:
Valaki áttáncolt az életemen
Valaki áttáncolt az életemen!
Mi az, mit elmondhatnék róla?
Gyűlölni kéne őt, de mégse teszem!
Emlékezem inkább a jóra!
Csókjával érkezett a nyár;
A földre perdült napsugár.
Sok égfelé törő, nagy álom...
És többé nem találom már!
Valaki áttáncolt az életemen!
Pedig sok mindent tettem érte!
Van láthatatlan könny a két szememen,
És mégis azt mondom: Megérte!
Gábor S. Pál:
Félig sem szerelem
Félig sem szerelem,
Amit játszottál te velem.
De ha elhittem, akkor elhittem!
Mire jó, ha szégyelem?
Nem volt nagy szerepem,
De hogy volt, azt nem feledem!
Mert a boldogság - jobb, ha megtudják -
Nem ilyen!
Gyűlöljem tán a nap fényét,
Mert mást is ér sugár?
Öljem meg tán az emlékét,
Mert mást kisér ma már?
Félig sem szerelem!
Téged nem bántlak sohasem!
Hiszen bármint volt,
Kicsit jó is volt nekem.
Félig sem szerelem!
Téged nem bántlak sohasem!
Hiszen bármint volt,
Kicsit jó is volt nekem.
Gyűlöljem tán a nap fényét,
Mert mást is ér sugár?
Öljem meg tán az emlékét,
Mert mást kisér ma már?
Félig sem szerelem!....
Gábor S. Pál:
Nem lehet boldogságot venni!
Ha pénzed van, annyi mindent megvehetsz:
Autót és egy szép lakást.
De igaz értéket szívedben keress,
Sose nézd a csillogást!
Nem lehet boldogságot venni!
A szegény néha gazdagabb!
Amiről azt hitted, hogy szép lesz,
Csak egy múló pillanat.
Nem lehet boldogságot venni!
A szegény néha gazdagabb!
Amiről azt hitted, hogy szép lesz,
Csak egy múló pillanat.
A végtelen soha nem lehet tiéd!
Hiába is hajszolnád!
Van mindened, de csak voltak álmaid;
Én már sosem várok rád!
Nem lehet boldogságot venni!....
Katona Klári
Legyen ünnep!
1. Nekem úgy tűnik, egyszer a szél megkavart mindent,
Ezért létezünk is olyan rendezetlenül,
Egyszer belöktek minket egy ajtón, s majd kilöknek,
De mi tűrünk mindent olyan rendületlenül
És csak egy pár kíváncsi lépett néha félre,
Amilyen te voltál,s amilyen egyszer voltam én,
De azt is úgy tettük, hogy senki nem vett észre,
Ezért még ma is oly messze vagy tőlem, a szeretet ünnepén.
Maradtak hétköznappá szürkült színes álmok,
Maradtunk valósággá törpült óriások,
Itt állnak körben a gyermekek,
Kiáltanunk ezért nem lehet.
Miért zavarnánk mondd, mi meg ezt a legszentebb ünnepet?
R1. Legyen ünnep az égben, és legyen ünnep a földön,
bár engem rég nem érdekel,
pedig ének a gyertyák, s a könnyem kicsordul:
Miért, miért nem lehetsz most közel?
2. A dolgok úgy szakadnak félbe, mint az élet:
Lehetett nagyszerű, de mégsincs ráadás.
Már azt is eltűröm, hogy csak a lelkem lásson téged,
Nem szabad együtt lennünk, mert azt el nem tűrné más.
Én is beálltam, és beállsz te is a sorba,
Hogy ki melletted áll, annak fogd kezét,
Ha a képek előtted lassan összefolynak,
Nem kell felelned senkinek a véletlen könnyekért,
Hiszen erre vártunk, s ma újra összegyűltünk,
Hogy egy évben egyszer boldogok legyünk,
Itt állnak körben a gyermekek,
Kiáltanunk ezért nem lehet,
Miért zavarnánk mondd, mi meg ezt a legszentebb ünnepet?
R1.
R2. Lehet ünnep az égben, és ünnep a földön,
de Te messze vagy, nem érlek el...
Ahogy égnek a fények, én is elégek...
ha nem lehetsz, miért nem lehetsz most közel?
Olyan szépek voltunk
Olyan szépek voltunk, tiszta szívvel még,
Azt hittem, hogy jó lesz, hogy neked így elég.
Valahogy összeomlott minden,
És már nem tudom, hogy miért,
Egyre hajtogattad sírva, nem számít, hogy véget ért,
Pedig mindig azt hittem, hogy neked ez jó.
A hajad mostanában másképp hordod már,
Nekem ugyanúgy szép vagy, ugyanaz a lány,
Sokszor lopva nézlek, ahogy fáradtan állsz,
Nagyra nyílt szemekkel, talán egy jelre vársz.
Valahogy össze kéne jönnünk, mindent megbeszélhetnénk,
Egyszer szépek voltunk együtt, hátha újrakezdhetnénk,
Talán újrakezdhetnénk, mert nekem ez jó.
I love you
I love you, mikor felhős fenn az ég
I love you, mikor felhőtlen és kék
I love you, mikor csillag fénye ég
Ha hozzád indulok
fura kis dalt dúdolok
Ez a dal csak arról szól
hogy I love you!
I love you, mikor zöldellnek a fák
I love you, mikor lombjuk hullatják
I love you, mikor elszárad az ág
Ha hozzád indulok
fura kis dalt dúdolok
Ez a dal csak arról szól
hogy I love you!
I love you, mikor virágzik a rét
I love you, mikor elveszti színét
I love you, mikor hullik rá a jég
Ha hozzád indulok
fura kis dalt dúdolok
Ez a dal csak arról szól
hogy I love you!
Hobo:
Nem lehet két hazád
Mindenemet eldobnám,
Nevem megváltoztatnám,
Megtagadnám, aki voltam,
Hogy megtaláljam nyugalmam.
Lennék kispolgár boldogan,
Bárhol, ahol béke van,
Lennék köztük én az átlag,
Kinek az Emberi Jogok járnak.
Menj vissza vándor,
Nem lehet két hazád!
Bújtam, amikor mindenki vonult,
Adtam, amikor mindenki koldult,
Röhögtek mindenen, én sírtam,
Ha nem volt kinek, akkor is írtam.
Vesztes lettem, hiába győztem
Senki mellettem, senki mögöttem
Nem fáj a szívem, Rád gondolok
Tudom, a szabadság magányos dolog
Menj vissza vándor,
Nem lehet két hazád!
Menj vissza vándor,
Nem lehet két hazád!
Hidd el...
Szécsi Pál
Mennyi álmot sző a bús emlékezet
hányszor ébren ért a hajnal.
Hányszor gondoltam, hogy Hozzád elmegyek
de maradtam az álmaimmal.
Semmit nem tudsz arról, hogy nálam nincs közöny
hangod most is egyre hallom.
Semmit nem tudsz arról, hogy a forró búcsúkönny
megfagyott az arcomon.
Hidd el, ha nem jött volna egy őrült pillanat,
hidd el, nem kerestünk volna új utat,
hidd el értelmetlen órák múlnak el,
nem jó ez így senkivel.
Hidd el, hogy találkozni újra kell nekünk,
hidd el, hogy egymás nélkül úgyis elveszünk,
hidd el, nem lesz az majd őrült pillanat,
ha visszahozzuk az álmokat !
Vándorol a nap, és aranyköntösét
ráteriti majd a földre,
Szomorú, mert nem találja, kedvesét
látod mégsem hull a könnye.
Ülök egymagam és arra gondolok
Téged, hol talál az alkony ?
Ülök egymagam és szomorú vagyok
mert hiányzol nekem nagyon !
Hidd el, ha nem jött volna egy őrült pillanat,
hidd el, nem kerestünk volna új utat,
hidd el értelmetlen órák múlnak el,
nem jó ez így senkivel.
Hidd el, hogy találkozni újra kell nekünk,
hidd el, hogy egymás nélkül úgyis elveszünk,
hidd el, nem lesz az majd őrült pillanat,
ha visszahozzuk az álmokat !
Veled bármikor (Love Game)
(Joe South - Kovács Kati)
Üzenem, hogy szép a világ,
Nagyon számítok rád,
Üzenem, hogy szép a világ,
Sokat gondolok rád.
Veled bármikor szívesen
Összekötözném az életem
Neked elhiszem, hogy szép a világ,
Nagyon hallgatok rád.
Gyere beszélgessünk hajnalig,
Miért ne tennénk, hogyha jólesik?
Csak addig maradunk, míg alszik az ég,
Vagy azt nem mondod: elég.
Miért ne beszélhetnénk bármiről?
Mesélj valamit a régiről,
Nehogy elsodorjon messze a szél,
Bolond, ki egymaga él!
Én a szerelemben nem hiszek,
De előfordul az, hogy tévedek,
Mert mostanában olyan más a világ,
Sokat gondolok rád.
Gyere, forgasd fel az életem,
Miért ne tennéd, hogyha jó nekem?
Felesleges ide bármilyen szó,
egyedül semmi se jó, de jó, de jó!
Játszunk addig, amíg játszhatunk,
Senkit nem zavar, hogy álmodunk,
Mert:
Nekünk már semmi sem árt, nem árt, nem árt
Kis barátom mondd, mire vársz?
Pont a start gombon állsz,
Íme itt egy új szerelem,
Mondd, kis barátom, most mi legyen?
Nem tudom, kell-e nekem,
Bár ha neked jó, nekem jó!
Legyen ez az útravaló:
Ha neked jó, nekem jó!
Kell valami, ami új, ami más, ami jó,
Ami nagyon jó!
Találkozás egy régi szerelemmel
Kovács Kati - Gábor S. Pál-Szenes Iván
Találkozás egy régi szerelemmel,
Nem tudni mért, de mindig megható.
Idővel mindent másképp lát az ember,
De az, hogy szép volt, nem vitatható.
Hiába nézem ellenséges szemmel
A változást, mi rajta látható.
Az ember áll és megszólalni nem mer,
Van szerelem, mely nem gyógyítható.
Jöjj, néhány órás napsütés,
Még kell, hogy egyszer együtt járjunk!
Még vár a nagy beszélgetés,
Tán kiderül az, mi volt a hiba minálunk.
Jöjj, néhány órás napsütés,
Sok régi témát megtalálunk.
S a búcsú újra oly nehéz,
Mint ahányszor idáig váltunk.
Találkozás egy régi szerelemmel,
Rossz randevú,
De megbocsájtható.
Egy torz mosollyal búcsút int az ember,
Miközben érzi, sírni volna jó.
KELL, HOGY VÁRJ
(Neoton)
Szemedben könnyek, haragszol rám.
Hogy el kell mennem, nem az én hibám.
Kell hogy várj, várj is meg,
Ne félj, újra visszajövök.
De addig írj, gyakran írj,
Így szerezz egy kis örömet nekem.
Kiszáradt torkom és ég a szám,
Utolsó csókom, gondolj majd rám.
Kell hogy várj...
Nevess, hisz így szeretlek,
Vidámnak és kedvesnek
Lássalak, ha nem leszel velem.
Nehéz most messze menni,
De könnyebb elviselni,
Ha rád majd így emlékezem.
Titokban sírhatsz egy kicsit még.
Na jól van most már, ennyi elég.
Kell hogy várj...
Én vagyok Don Quijote...
Serventes:
Hallgass rám, ó, te hívságos árnyékvilág,
Bármi aljas és züllött is légy
Itt egy férfi, ki bátran vív száz hős csatát,
S nem fél kesztyűt dobni feléd.
Én vagyok Don Quijote, La Mancha lovagja,
Ki semmi veszélytől nem fél,
Harcba szólít a végzetem mindig előre
Mert nincs már oly messze a cél,
Bármerről fújjon a szél,
Hív már a győzelmes cél.
Sancho:
Én Sancho vagyok, Sancho, és követem őt.
Ha bármi ér,
Hű barátja és fegyverhordozója,
Míg csak él!
Cervantes:
Kiben felgyújt a gazság s rút szenvedély
Bűnös érzéki fertőben él.
Ám e szent harcok évei kezdődnek, ím
Az erkölcs a legszentebb cél
Én vagyok Don Quijote, La Mancha lovagja,
Ki semmi veszélytől nem fél,
Harcba szólít a végzetem mindig előre
Mert nincs már oly messze a cél,
Bármerről fújjon a szél,
Hív már a győzelmes cél.
Sancho:
Én Sancho vagyok, Sancho, és követem őt.
Ha bármi ér,
Hű barátja és fegyverhordozója,
Míg csak él!
Bármerről fújjon a szél,
Hív már a győzelmes cél.
Toldy Mária
Rövid az élet
Rövid az élet, ez az élet, arasznyi élet,
Futnak az évek, nem tudni melyik, mit ígér.
Melyik lesz könyebb, melyik hoz könnyet,
és jó vagy rossz, ha véget ér.
Rövid az élet, de amíg élek,
gyüjtöm a szépet veled én.
Megbecsült percek, évekké lesznek
emberhez méltó sors az enyém.
És ha mégse, hogyha minket valami érne
ami rossz, ami fáj, ami bánt.
Nem fogunk összetörni, jöhet bármi
le fogjuk győzni, le fogjuk győzni,
és kéz a kézben megyünk tovább.
Rövid az élet, arasznyi élet,
Futnak az évek, nem tudni melyik mit ígér.
melyik lesz könyebb, melyik hoz könnyet
és jó, vagy rossz ha véget ér.
Huszti Péter
Hol van az a nyár....
Hol van az a nyár
Hol a régi szerelem ?
Régen messze jár
Átsuhant a szívemen.
Hol van az a tűz,
Mely a karjaimba űz
Hol van a láz,
Hisz a szívünk csupa gyász ?
Hol van az a nyár
Hol a régi szerelem ?
Régen messze jár,
Bánat ül a szívemen.
Közeleg a tél
Hull a fáról a levél.
Hol van az a nyár
Elsuhant már.
Volt-e más bolond...
Hazafelé, bandukolok
magányos esti sétám véget ért.
Megyek, megyek
Rád gondolok
Emléked hívatlanul visszatér.
Volt-e más bolond
ki így szeretett Téged?
Ilyen önfeledten
és türelmesen?
Volt-e más bolond
ki mindent megtett Érted?
Ugye nem,
soha nem?
Az élet szép
(Koncz Tibor - Kovács Kati)
Fáj a szívem, nagyon fáj,
Mert érzem, hogy múlik a nyár.
Hol van már az első szerelem,
Mely nem múlik el sohasem?
Álmaim árverezem,
Ha lesz, aki osztja velem,
Az élet szép, csak most egy kicsit más,
Az élet örök kihívás.
Ki az, aki kell nekem?
Nem tudom, de keresem,
S ha megtalálom egyszer majd valahol,
Mindhalálig szeretem!
Álmaim szép szigetén
Táncolunk majd te meg én,
Összesúgnak majd az út menti fák,
Fordul a Föld, látod vannak még csodák!
Kell még egy szép ráadás,
Kell nekem még az a tánc!
Az élet szép, majd jön valaki más,
Ki több, mint egy iskolatárs.
Keresztes Ildikó:
Nem a miénk az ég
Aprópénzre váltani fel a boldog szép időt.
Ehhez érteni kell igen, de mégis mielőtt
megfizetnéd a tartozásod, mire soha nem kértelek.
Hidd el nincs mit megbánnod, az álmok csak összetörnek.
Nem a miénk az ég, nem a miénk a végtelen.
Nem a miénk a szép, nem a miénk lett édesem.
A nagy szavak mind porba hullnak.
Nem marad más, csak egy emlék a holnap.
Minden amire vársz, majd így múlik el.
Nincsenek csodák, ennyi az egész, így menetel az élet.
Te a végzet hatalmáról beszélsz, s hadat üzensz az égnek.
De míg a múlt romjain nyílik a hajnal, s ott talál melletted.
Hidd el nincs mit megbánnod, az álmok csak összetörnek.
Nem a miénk az ég, nem a miénk a végtelen.
Nem a miénk a szép, nem a miénk lett édesem.
A nagy szavak mind porba hullnak.
Nem marad más, csak egy emlék a holnap.
Minden amit úgy vársz, csak így múlik el.
Nem a miénk az ég, nem a miénk a végtelen.
Nem a miénk a szép, nem a miénk lett édesem.
A nagy szavak mind a porba hullnak.
Nem marad más, csak egy emlék a holnap.
Minden amit úgy vársz, csak így múlik el.
Minden ami szép, minden ami jó,
így múlik el.
Koncz Zsuzsa:
Légy óvatos
Régóta már keresem azt a csillagot
mit úgy követnék, hogy tudom, hová indulok.
Régóta már várok rád,
hogy elindulj felém, hogy végre rám találj.
Régóta már mindig azzal ébredek
hogy véletlenül talán jó útra tévedek.
Régóta már álmodom
hogy hozzám érkezel egy tiszta hajnalon.
Légy óvatos, kedvesem, sok mindent láttunk.
légy óvatos, kedvesem, sok mindent vártunk .
Inkább ne szólj semmit, úgy ölelj át
meglátod, eltunik az értetlen világ.
Régóta már kutatom értelmemet
hol találnék magamnak búvóhelyet.
Régóta már szeretném
hogy eltüntesselek egy kis dal rejtekén.
Régóta már magasba hívnak vágyaim
bár gyengék még viaszból készült szárnyaim.
Régóta már képzelem
hogy Földhöz közeledsz, hogy otthonod legyen.
Légy óvatos, kedvesem, sok mindent láttunk.
légy óvatos, kedvesem, sok mindent vártunk.
Inkább ne szólj semmit, úgy ölelj át
meglátod, eltunik az értetlen világ.
Republic:
Távolban egy fehér vitorla
Mindenki fél, hogy mi lesz holnap
Mi lesz holnap majd
Velünk, holnap mi lesz.
Fázik a Nap, reszket a Hold is,
Én csak azt tudom, hogy úgy is itt leszek.
Most szembe fúj a szél, de mégis
Mindig előre, csak jöjj velem !
Távolban egy fehér vitorla -
Hozzám vezessen, jöjj Kedvesem.
Ne legyen rossz az, ami elmúlt,
Minden szép legyen, ragyogjon fényesen.
Ne legyen rossz az, ami eljön,
A felkelő Nap házában, ha megpihen.
Egyszer eljön az örökre végtelen,
A felkelő Nap házában megpihen.
Máté Péter
Érzés (Feelings)
Érzés, semmi más, csak érzés,
Könnyek közt a féltés,
Ennyi az egész...
Kétség, semmi több, csak vétség,
Megcsúfol egy érzék,
Ennyi az egész...
Refr.:
Félek, én mindig attól félek,
Hogy elveszítlek téged,
És nem találok rád.
Érzem, oooh érzem,
Oooh érzem,
Nem szeretsz te már.
Mégis, hozzád mégis ragaszkodom,
Az érzéseket megtagadom,
Nem kell senki más!
Nincs rajtad kívül senki sem...
( Szűcs Judith )
Szükségem van reád,
Mint eddig még sosem,
Szükségem van reád,
Hogy mindig jobb legyen,
Túl sok volt, ami sajnos,
Megtörtént velem,
Nincs rajtad kívül
Senki sem, aki értene,
Nincs rajtad kívül senki sem.
Szükségem van reád,
Hogy jókedvem legyen,
Szükségem van reád,
Hát maradj itt velem.
Látod, hogy felborult,
Az egész életem,
Nincs rajtad kívül
Senki sem, aki értene,
Nincs rajtad kívül senki sem.
Sokszor kiáltanék, de nem szabad,
Hisz' az emberek mélyen alszanak,
Úgy kiáltanék, mert nem bírom,
Hogy a magány mindig itt ül az ágyamon,
Kiáltanék, segíts nekem,
S a sötétben fogd a két kezem,
Nincs rajtad kívül
Senki sem, aki értene,
Nincs rajtad kívül senki sem.
Szükségem van reád,
Hogy mindig lássalak,
Szükségem van reád,
Hogy mindig várjalak,
Szükségem van reád,
Hogy éld az életem,
Mert nem született senki sem, aki értene,
Nincs rajtad kívül senki sem.
Sokszor kiáltanék, de nem szabad,
Hisz' az emberek mélyen alszanak,
Úgy kiáltanék, mert nem bírom,
Hogy a magány mindig itt ül az ágyamon,
Kiáltanék, segíts nekem,
S a sötétben fogd a két kezem,
Úgy kiáltanék,
Hogy a félelem végre tünjön el,
Sokszor kiáltanék, de nem szabad,
Hisz' az emberek mélyen alszanak,
Úgy kiáltanék, mert nem bírom,
Hogy a magány mindig itt ül az ágyamon,
Kiáltanék, segíts nekem,
S a sötétben fogd a két kezem,
Nincs rajtad kívül
Senki sem, aki értene,
Nincs rajtad kívül senki sem.
Helló....
( Szűcs Judith )
Négy év után,
Egyszer csak elköszönt egy hétfô délután,
És csak egy szót hagyott itt,
Taxi fékezett és elvitte az éveket,
Helló, helló,
Üvegtáblán lefelé, könnyeim versenyt futnak,
Helló, helló.
Nem hittem el, hogy mehet el így könnyedén.
Helló, ne hívj, ne várj, helló, nem kell, hogy rám találj,
Helló csak egy percig várj,
Helló, helló,
Miért kell gyönyörűszép szavakat hazudni miért kell,
Miért kell gyönyörűszép szerelmet hazudni miért kell?
Pár év után egyszer csak szembe jön a múlt egy délután,
Zavartan rám köszön,
Nem értem, hogy lehet, hogy egyszer ô volt mindenem,
Helló, helló,
Kiadtuk titkainkat, már csak annyit mondhatunk,
Helló, helló, helló.
Nem hittem el...
Jazz+Az:
Legyen végre más!
A szavak végül összecsúsznak mindig,
Egy rádió beszél.
A ház mögött egy nő szerelmet játszik
Két drága ezresért.
A vicceket a rendőr hozza házhoz,
De ő nem nevet sosem.
Hogy megtörtént már minden, ami fontos,
Azért azt nem hiszem.
Nem hiszem, hogy ennyi már elég jó,
Hogy nincs is választás.
Nem hiszem, hogy ezt akartam látni,
Ó, hogy csak lenne végre más!
Legyen végre más!
Ó, csak lenne végre más.
Legyen végre más!
Legyen végre más!
Az újságosnál híreket kínálnak,
Én nem vagyok vevő,
Most és itt megérzem, ahogy rám néz,
Majd elfordul egy nő.
Nem hiszem, hogy ennyi már elég jó,
Hogy nincs is választás.
Nem hiszem, hogy ezt akartam látni,
Ó, hogy csak lenne végre más!
Amit megtarthatnál,
Amit elrejthetnél,
Amit elveszthetnél -
Nincs még.
Amit választhatnál,
Amit elképzelnél,
Amit elterveznél -
Még vár, hát miért ne kéne más?
Legyen végre más!
Csak lenne végre más!
Legyen végre más!
Nem hiszem, hogy ennyi már elég jó,
Hogy nincs is választás.
Nem hiszem, hogy ezt akartam látni,
Ó, hogy csak lenne végre más!
Ó, csak lenne végre más!
Legyen végre más!
Lenne végre más!
Legyen végre más
NE ADD FEL
(Koncz Zsuzsa)
Tudom, te is indultál
Tudom, te is álmodtál
Tudom, te is csalódtál
De a Föld forog tovább
Kijártad az iskolát
És érzed, hogy nincs tovább
Ne várj valami új csodát
De a Föld forog tovább
De a Föld forog tovább és meg nem áll
Ne add fel, ne add fel
Ne add fel a reményt
Soha ne add fel, ne add fel
Ne add fel a reményt
Hisz a holnap mindig egy új nap
S amíg élünk választhatunk
Hogy a holnap érkezik hozzánk el
Vagy nála találkozunk
Lejártad a lábadat
Kerested a jó utat
Tudod a határokat
De a Föld forog tovább
Megélted az éveket
Belátod a tényeket
Kevés, amit kérhetek
De a Föld forog tovább
De a Föld forog tovább és meg nem áll
Ne add fel...
Nekünk találkozni kellett...
Nekünk találkoznunk kellett valahol,
valahol.
Tudtam, úgyis rám találsz valahol,
valahol.
Míg a vén Föld körbejár, míg a szív muzsikál,
Mellettem állsz.
Bár elmentünk egymás mellett, valahol,
valamikor,
De te visszanéztél rám valahol,
valamikor,
Mint a márciusi szél jött felém a remény,
Hogy valaki vár.
Gyöngéd vallomás a legelső csókunk,
Ezeregy éj-varázs
Néma eskü volt az a csók,
hogy nem jön más.
És az évek lassan teltek teveled,
teveled,
Mindent megköszönök én teneked,
teneked,
Mint a folyó meg a part, összetart,
Együtt vár fény és vihar.
Így élünk mi egymás mellet,
Nekünk találkozni kellett valahol,
valahol, valahol.
Valamikor.
ELMEGYEK
(Máté Péter)
Egy kis patak mindig rohant
S közben csak énekelt
Egy sziklafal útjába állt
S a dalnak így vége lett
Én is így lettem néma víztükör
Mikor tőlem elmentél
Nekem többé már a nap sem tündököl
Csak ha újra megjönnél
Elmegyek, elmegyek
Milyen úton indulok, még nem tudom
Elhagyom otthonom
Még a jó barátoktól sem búcsúzom
Elmegyek, elmegyek
Igen, megkereslek én, bármerre jársz
Nem tudom, merre vagy
Mégis úgy érzem, hogy engem egyre vársz
Vasárnap volt, vasárnap volt
Amikor elhagytál
Nekem te nem, csak az a nap,
Vasárnap volt, meghalt már
Hozzám így jött el, a halott vasárnap
Mikor t‹lem elmentél
Nekem többé már a nap sem töndököl
Csak, ha újra megjönnél
Elmegyek...
Omega:
Hajnali óceán
Itt vagyunk egymagunk,
Az éjszakában hosszú még az út.
Gyengülnek lépteink,
Vállainkon túl nehéz a múlt.
Földereng a pusztaságon túl az óceán,
A víz szagát hozza már a szél,
És égi jelt kapunk,
Hogy a zarándoklatunk véget ér.
Nézd a hajnali óceánt,
Hulljon gyűrt ruhánk,
S térdeljünk a fényben!
Nézd! Rongyos szárnyaink,
Csorbult karmaink,
Tűnnek már az éjben.
Nézd! A hajnali óceán
Lemossa porruhánk,
S tisztulunk a szélben.
Nézz a Nappal szembe, nézz!
A fényben az égig érsz,
S megpihensz talán
Az ezüst óceán hajnalán.
Emlékezz, volt idő,
Mikor értettük a farkasok szavát.
Emlékezz, volt idő,
Mikor együtt követtük szörnyek lábnyomát.
És emlékezz egy éjszakára, éjszaka jött megint,
És azt hittük, az ég mindig sötét,
Ezért bánt, hogy itt vagyunk,
Mer |
AJÁNLOM AZ OLDALT
