|
Emlékszel még...
Emlékszel még,
Jut még eszedbe a múltunk?
Szép volt, de szép
minden perc üdvöt kínált!
Emlékszel még?
Egymás szívére borultunk
Emlékszel rám,
emlékszel még?
Bűbájos álom de szép volt,
szép volt, de szép!
Sunset Boulevard
Miért vagyok én itt, azt kérdezed,
Hogy gazdag és híres legyek,
Te koldus élet isten hozzád!
Ám egy éve már hogy itt vagyok,
S, mi az mit felmutathatok,
Egy rongyos albérlet egy rossz ágy!
Sunset Boulevard, zsúfolt boulevard,
Hányan buktak el ezen az úton!
Sunset Boulevard, éhes boulevard,
Várja hogy a kishal arra ússzon!
Álmokból megélni nem lehet,
Nyitva kell tartanod szemed,
És mindig tudd hogy kinek szolgálsz!
Kölcsön vett mosoly egy kis csalás,
Jópofizás vagy ámítás,
Ne szégyelj semmit akkor jól jársz!
Sunset Boulevard, címlap boulevard,
Jó, hogy itt vagy ám ez csak a kezdet!
Sunset Boulevard, gyilkos boulevard
Nyerni kell, ahányszor újrakezded!
Azt mondod végem, elkelt a lelkem,
Pontosan így van, csak erre vártam,
Jött egy ajánlat, én elfogadtam,
Nincs ebben semmi, nem szólhat senki!
Őszintén szólva, tetszik is a nő,
Lehet hogy bolond, de ezért a pénzért,
Még az is tetszik ahogy öregszik,
Érdekel engem!...író vagyok, nem?
Kézen fogtam őt a vég előtt,
És kaptam órát, új cipőt,
Azt hiszem korrekt volt az üzlet!
Félek hamar vége lesz talán,
De nekem jár a vacsorám,
Még mielőtt kivégeznének!
Sunset Boulevard mocskos boulevard
Kő kerül a szív helyére végül!
Sunset Boulevard aljas boulevard
Megmarad az alkony menedékül!
Ez a sunset boulevard!
Apostol együttes:
Ne bántsd a tangót!
Ne bántsd a tangót, a régi tangót,
Bocsásd meg azt, hogy ezt én most is úgy imádom!
Ne bántsd a tangót, az álomtangót,
Könyörgöm, nézd el azt, hogy erről álmodom!
Ő, aki felém sem nézett, míg tangót nem táncolt velem,
Ő, aki szerelmes lett, mikor felkértem szemérmesen,
Ő, aki nem tudom, miért, de elhagyott véglegesen,
Legjobban tangózott énvelem.
Ne bántsd a tangót, a régi tangót,
Bocsásd meg azt, hogy ezt még most is úgy imádom!
Ne bántsd a tangót, az álomtangót,
Könyörgöm, nézd el azt, hogy róla álmodom!
Diszkóba járok veled, ha arra kérsz,
Azért se szólok, ha majd lábamra lépsz,
Rock-koncert, country vagy ska, mindegy nekem,
Csak ott légy énvelem, s higyj nekem!
Ne bántsd a tangót, a régi tangót,
Bocsásd meg azt, hogy ezt még most is úgy imádom!
Ne bántsd a tangót, az álomtangót,
Könyörgöm, nézd el azt, hogy a tangóról álmodom!
Tolnay Klári:
Boldogság....
Ha felkel a nap és az égen ragyog
ne kérdezd, miért, én boldog vagyok
Könnyű a lelkem, a felhőkbe száll
bolondos szívem egy csodára vár
Ne kérdezd tőlem, hisz én sem tudom
miért oly vidám az én kis dalom
Félek, kiderül, ha meggondolom
hogy nincs is rá semmi okom
Mert a boldogság
a boldogság az egész más eset
A boldogság,
ha érzed, hogy a közönség szeret
Ó, a boldogság
a boldogság az igazi nagy siker
Amíg élsz
amíg élsz, a tapsot nem felejted el
Hajnali szellő egy titkot susog
ne kérdezd, miért, én boldog vagyok
Vidáman ébred a nyíló virág
zengi az erdő a hajnal szavát
Ne kérdezd tőlem, hisz én sem tudom
miért oly vidám az én kis dalom
Félek, kiderül, ha meggondolom
hogy nincs is rá semmi okom.
Karády Katalin :
Álltam a hídon
Még Rólad beszél egy összegyűrt levél,
Mit foltossá áztatott a sűrű sírás.
Mért tűnik el minden szép a szerelemben?
Mért jön holnap már az én helyembe más?
Álltam a hídon, és a Te fényképed néztem.
Lágy hullámok kergetőztek a Dunán.
Fél óra se múlt, mióta elváltam Tőled,
Virágodtól illatos még a szobám.
A hídon mellettem elsuhantak a párok,
S a régi fényképen még nevettél felém.
Zavarostul emlékek rátörtek a szívemre
És a mások boldogságát irigyeltem én.
Miközben álltam a hídon, valami fellázadt bennem,
És a képed elengedte a kezem.
Hullott lefelé, és én csak kábultan néztem,
Hogy elviszi a víz, örökre elviszi a víz a vén Dunán.
Elindult egy könny a kép után.
NOX : Ragyogás
Bárhogy volt: szeret aki véd-,
Bárhogy lesz: örök, ami szép!
Bárhol vagy, ideje, hogy láss:
Van még ragyogás!
Bárhogy volt: fogod a kezét-,
Bárhogy lesz: marad a tiéd.
Bárhol van csoda, ahogy más-,
Van még ragyogás!
Mindig és mindenhol van,
Láthatod-, épp hogy fedi a homály...
Létezik dalban, szóban-,
Szép, szerelmes csókokban vár.
Átölel nyárban, télben-,
Százezerképpen szeret a világ!
Lehet szíve bús jégben,
De valamilyen fényt keres éppen az is, aki bánt...
Bárhogy volt...
Mindig és mindenhol van,
Nézz körül jobban-, közel, amit vársz!
Szárnyaló, vad táncokban,
Álmodó, nagy vágyakban társ.
Holdra nézz, Nap fényét lesd,
Ünnepelj, ébredj: te vagy a világ!
Szíved félrever, téveszt,
De valahogyan új erőt éleszt az is, ami fájt...
Fiesta :
Öleld át a világot
Istenem, adj még reményt
Küldj egy angyalt közénk
Ne hagyd, hogy könnyekben ázzunk
Mert régóta várjuk az enyhülést
Mi lesz, ha elfogy a szó
A szívünk lesz eladó
Ne hagyd, hogy benned sem bízzunk
Mert álmodni még mindig jó
Kérlek, adj még erőt
Túlélni ezt az időt
Segíts, hogy könnyebben menjen, hogy azt érezhessem, van még jövőnk
Minden úgy legyen, ahogy régen
Ref.: Ez az a perc, amitől féltünk
Ez az a hely, amiért mindent meg kell tennünk
Csak így élhetünk
Hiszen nincs újabb esélyünk
Ez az a perc, amikor menni kell
Ez az a hely, ahol az álmok valóra válnak
Mi csak itt élhetünk
Hát szeresd jobban, és öleld át a világot
Tárd ki nekem a szíved
Mutasd meg, hogy legyek jó
Amíg a gyermekek félnek
Üres a szó, hogy mindenható
Kérlek, adj még erőt
Legyőzni ezt az időt
Segíts, hogy könnyebben menjen, hogy úgy érezhessem, van még jövőnk
Minden úgy legyen, ahogy régen
Ref.: Ez az a perc, amitől féltünk
Ez az a hely, amiért mindent meg kell tennünk
Csak így élhetünk
Hiszen nincs újabb esélyünk
Ez az a perc, amikor menni kell
Ez az a hely, ahol az álmok valóra válnak
Mi csak itt élhetünk
Hát szeresd jobban és öleld át a világot
Halász Judit :
Én nem születtem varázslónak
Én nem születtem varázslónak csodát tenni nem tudok
És azt hiszem már észrevetted a jó tündér nem én vagyok,
De, ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném vannak még csodák.
Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,
Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot.
Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék áruld el Nekem!
Nincsen varázspálcám mellyel bármit eltünthetek,
És annyi minden van jelen, mit megszüntetni nem lehet.
De, ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném vannak még csodák.
Hát, mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,
Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot.
Hát, mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék áruld el Nekem!
Nincsen hétmérföldes csizmám, nincsen varázs köpenyem
Hogy holnap is még veled leszek sajnos nem ígérhetem.
De, ha eltűnne az arcodról az a sötét szomorúság,
Úgy érezném vannak még csodák.
Hát, mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,
Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot.
Hát, mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem!
Éjszaka hazafelé
A város magányos megint, álarcot húz és rám legyint,
Kinyitja ezer szemét az ég, visszatért a régi békesség,
Suttogva hull a falevél, szárnyat bont, s némán földet ér,
Lebegek felhők felett, és csukott szemmel is hozzád vezet a szél.
Csak te vagy egyedül, aki szeretett eleget,
Küldj jeleket, ha messzi tájakon is jársz,
Nem szabadulsz, csak átalakulsz,
De nem vagy egyedül, csak szabadon, új utakon,
Néha monoton, de mégis oly gyönyörű szép,
Ahogy zakatol, beléd karol.
Fekete, s fehér a ragyogás, ébren tart a halk dalolás,
Megyek az árnyékom elé, egyedül, éjszaka hazafelé,
Félre égett cigarettafüst, száll az égbe és csillagoktól ezüst,
Hajnali fény csillagokat űz, kialszik a féltve őrzött tűz,
Csak te vagy egyedül, aki szeretett eleget,
Küldj jeleket, ha messzi tájakon is jársz,
Nem szabadulsz, csak átalakulsz,
De nem vagy egyedül, csak szabadon, új utakon,
Néha monoton, de mégis oly gyönyörű szép,
Ahogy zakatol, beléd karol.
NOX : Forogj világ!
 
Forogj világ, sodorj a fényre,
vagy nem élek holnap már.
Vad éjszakád megöl, bár csókkal vár.
Ne bánts világ, ne ölelj, ne érezz,
szerelmed jobban fáj.
Ne játssz világ,
eressz, ha boldog táj híííív!
Haj na-na na-na-na
Haj na-na na-na-na
Elvágyom réges-régen máshová
Haj na-na na-na-na
Haj na-na na-na-na
Nem látok fényt, nem várok rá
Haj na-na na-na-na
Haj na-na na-na-na
Eltűnök égen-földön bárhová
Haj na-na na-na-na
Haj na-na na-na-na
Így válhat minden bánat álommá
Forogj világ, sötétben fázom
A remények végén jársz.
Bolond világ tüzelsz, de jéggé válsz.
Ne bánts világ, utad nem járom
Ne kérj, ne hívj, ne láss!
Ne bánd világ
Tiéd lett minden más szíííív.
Haj na-na na-na-na................álommá
Párizsban szép a nyár...
Oly gyakran játssza a szomszéd nagy hanggal a kislemezt,
Áthallik ordítva onnét, a közfal vékony gerezd.
Elűzi reggel az álmom, este sincs egy percnyi csend,
Pár órát nappal kell hálnom, s akkor is fülembe cseng.
Ollé!
Párizsban szép a nyár, ha a Grand Boulevard fényárban áll,
Sétára vár a Szajna-part, a kis Paulette is épp arra tart.
Kezében rózsaszál, az a csöpp szája már csókra áll,
Hiszen oly régen várja a szép Pierre, csókot is érdemel.
Ollé!
Szomszédom meghívott egyszer, hallgassunk együtt zenét,
Feltett egy lemezt, mit kedvel, bár nyomban roppanna szét,
Egy lett az ötlet a tettel, ráültem, kettérepedt,
Erre egy új példányt tett fel, mert ebből többet is vett.
Ollé!
Kis Paulette még mindig sétál? És Pierre még meddig vár?
Érjen már véget a szép nyár, a partot lepje sár!
Csókolják meg végre egymást, béreljen Pierre szobát,
Adjon a pap rájuk áldást, mert én nem bírom tovább.
Ollé!
Koncz Zsuzsa :
A változásra várva
Jó volna érezni, hogy nincs itt semmi baj
és végig járható az út
Jó volna kéz a kézben elindulni már
s nem várni égi háborút
Jó volna érezni, hogy összetartozunk
és végleg leomlott a fal
Jó volna mindenkinek kezet nyújtani
de most még másról szól a dal
Talán majd megérünk még egy valódi változást
Feloldja lelkünkben a szorongató varázst
Egymásra ismernek az ég alatt lakók
Akkor majd én is elhallgathatok
Jó volna tervezni egy új harmóniát
a gyermekeknek szép jövőt
Jó volna hinni azt, hogy minden rendbe jön
s nem félni már a készülőt
Lehet, hogy megérünk még egy valódi változást
Feloldja lelkünkben a szorongató varázst
Egymásra ismernek az ég alatt lakók
Akkor majd én is elhallgathatok
Megérünk még egy valódi változást
Feloldja lelkünkben a szorongató varázst
Egymásra ismernek az ég alatt lakók
Akkor majd én is elhallgathatok
Zorán :
Szállj fel újra
Hallgasd, hogyan mesél
Ahogy a dallama visszatér
Régi zenét tanul a szél
Nézd csak, érzi a Nap
Egy kis ragyogás elmaradt
S ha ideje lesz, vissza is tér
Nem voltunk rossz fiúk,
hát miért késik a simogatás
Miért hív az álom, ha felráz
Szállj fel újra
Szállj fel újra
Oly gyönyörű Föld ez messziről
Szárnyak nélkül
Álmok nélkül
A lebegő égbolt összedől
Próbáld újra a szót
Már egy ideje halkulót
S én veled leszek a jótanuló
Mert néha újra kéne tanulni
Szólni, járni
Épp amikor szállni lenne jó
Nem voltunk jók sem,
de mondd, ki a tökéletes
Játszottuk néha, hogy az élet az édes
Játszd el újra
Szállj fel újra
Oly gyönyörű Föld ez messziről
Próbáld újra
Szálljunk újra
Oly gyönyörű Föld ez messziről
Az idők, a helyek, hadd legyenek messze
Az arcok, a nevek, hadd legyenek messze
A folyók, a hegyek, hadd legyenek messze
A búcsúk, a sebek, hadd legyenek messze
Játszd el újra
Szállj fel újra
Oly gyönyörű Föld ez messziről
Próbáld újra
Szálljunk újra
Oly gyönyörű Föld ez messziről
Szárnyak nélkül
Álmok nélkül
A lebegő égbolt összedől
Játszd el újra
Szállj fel újra
Oly gyönyörű Föld ez messziről
Szállj fel újra
Kovács Kati :
Love Story
Hogy is kezdjem el?
Ami elmondhatatlan,
Hogy is mondjam el?
Amiért érdemes volt megszületni tán,
S meghalni sem nagyon nagy áldozat talán,
Ki érti meg?
Egy fiú és egy lány ,
Az első pillanatban játszanak csupán
De már az első csókban benne él a vágy,
A mindent elemésztő s olthatatlan láng,
A szenvedély...
Már felednék magányos éveket,
Elvenni őt tőlem már nem lehet,
Arca közel, szeme ölel,
S ha végre ránk talál messze egy álom
Nem engedem, hogy köddé váljon
Nincs szó rá elég, mily gyönyörű szép...
Meddig lesz enyém?
Sivár kis életemre meddig tűz a fény
Amiért érdemes volt megszületni tán
S meghalni sem nagyon nagy áldozat talán
A szerelem...
Seress Rezső:
Egy kicsit fájni fog holnap a szíve....
Egy kicsit fájni fog holnap a szíve,
Talán először fog értem sírni,
Egy kicsit halvány lesz holnap a színe,
Hiszen nem lesz nehéz ezt kibírni.
Egy kicsit fájni fog holnap, hogy hiába vár,
Egy kicsit sírni fog azért, mert elszállt a nyár,
Egy kicsit fájni fog holnap a szíve talán,
De meggyógyul holnapután.
Bilicsi Tivadar:
Levél Apukához
Tudom, hogy most haragudnál, hogy ha látnál engem,
késő van és mégsem alszom én.
Ne félj, csak a kis lámpa ég, neked írok csendben,
alszik Anyu, szuszog kisöcsém.
Ritkán jösz most Apu haza, s mindig úgy sietsz el
és valahogy olyan furcsa vagy
Tudom nem árulsz el engem, te mondtad rég egyszer,
mi összetartunk - ugye férfiak?
Apuka! - gyere haza, szépen kérlek,
ígérem jó leszek nagyon!
Nem verem meg többé a kisöcsémet,
fogamat szó nélkül megmosom.
Semmit se hozz nekem, mert más úgy sem kell,
csak te gyere és velünk maradj!
Ugye nem sokat alszom, már s egy reggel,
itt leszel - vár a kisfiad.
Azt mondta az anyu, hogy te csak pár hétre mégy el,
vidéken vagy, most ott dolgozol,
elhittem és azóta is úgy aludtam éjjel -
másnap itt vagy, s vajon mit hozol.
Nem jöttél, csak jött helyetted pénz, cukorka, ajándék
villannyal hajtott kisvasút.
Nincsen aki megjavítsa, ha rossz lesz a játék
és nélküled nem örülök úgy!
Apuka! - gyere haza, szépen kérlek,
ígérem jó leszek nagyon!
Nem verem meg többé a kisöcsémet,
fogamat szó nélkül megmosom.
Semmit se hozz nekem, mert más úgy sem kell,
csak te gyere és velünk maradj!
Ugye nem sokat alszom, már s egy reggel,
itt leszel - vár a kisfiad.
Most már tudom - Anyu téved, vagy csak
rosszat mondott? - bár én másnak soha nem hiszek,
Te mondd meg hát édesapu, tényleg sokkal jobb ott?
sokkal jobbak ott a gyerekek?
Tudd meg azt, hogy anyunál szebb ott sem lehet senki
nálam jobban senki nem szeret.
Késő van már, álmos vagyok, holnap fel kell kellni,
s lehet, hogy számtanból felelek.
Apuka! - gyere haza, szépen kérlek,
ígérem jó leszek nagyon!
Nem verem meg többé a kisöcsémet,
fogamat szó nélkül megmosom.
Semmit se hozz nekem, mert más úgy sem kell,
csak te gyere és velünk maradj!
Ugye nem sokat alszom, már s egy reggel,
itt leszel, ugye, hogy itt leszel
- addig is szeretettel csókól: Kisfiad
Zorán :
A szerelemnek múlnia kell
Hogy értsd, egy pohár víz mit ér
Ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell
Hogy lásd, egy napod mennyit ér
Néha látnod kell
Az élet hogyan fogy el
A lángot akkor őrzöd még
Ha félsz, hogy ellobban, elég
S elveszted fényét, melegét
Jó, mikor hisszük még
Lehet olyan a világ
Amilyet szeretnénk
Hidd el, a hajnal attól szép
hogy minden éjben ott lapul
Az örök sötétség
Egy érzés mindent eltakart
S elhittük, mindörökké tart
S a törvény nálunk dől le majd
De jaj, a szerelemnek múlnia kell
S ha múlik, akkor fájnia kell
Hogy érezd mennyit ér, míg tart, míg él
A szerelemnek múlnia kell
Akkor is, ha égig emel
És szép, hogy mást hiszel, mert mást ígér
Várj, a kezed ne húzd el
Annyi csodát idéz, amikor hozzám érsz
Ha sírsz, a szemed ne takard el
Miért titkolnánk
Hogy egy kicsit nehéz
Egy érzés mindent eltakart
S elhittük, mindörökké tart
S a törvény nálunk dől le majd
De jaj, a szerelemnek múlnia kell
Ha múlik, akkor fájnia kell
Hogy érezd mennyit ér, míg tart, míg él
A szerelemnek múlnia kell
Akkor is, ha égig emel
És végig mást hiszel, mert mást ígér
A szerelemnek múlnia kell
Ha múlik, akkor fájnia kell
Hogy érezd mennyit ér, míg tart, míg él
Míg tart, míg él
A szerelemnek múlnia kell
Ha múlik, akkor fájnia kell,
Hogy érezd mennyit ér, míg tart, míg él
Dés László :
Vigyázz rám!
Elaludni készül a nyár,
Ködök lusta fellege száll,
Hűvösebb az éjszaka már.
Vigyázz rám!
Ugye, holnap útra kelünk,
Zsebre vágjuk majd a kezünk,
Kicsit túl vidámak leszünk?
Vigyázz rám!
Ez az év is úgy tűnik el,
Kérdezem, de mégse felel,
S hogy mi legyen, majd dönteni kell,
Vigyázz rám!
Szemed most is annyira szép,
Szerelemmel nézel-e még?
Nevetésed éppen elég,
Vigyázz rám!
Összekötve ott van a zsák,
Benne mind a nyári ruhák,
Nem emlékszik senki se ránk,
Vigyázz rám!
Ez az év is úgy tűnik el,
Kérdezem, de mégse felel.
Aztán majd, ha dönteni kell,
Vigyázz rám!
Vigyázz rám!
Korál :
Ugye nem hiszed el?
Bárkit kísért ezen a csillagon,
Minden harang érted is szól,
Minden történetnek része vagy,
Legyen bármi, legyen bárhol,
Soha semmi nincs túl távol,
És körbezár, még ha nem is középen állsz.
Sose félj, hogy gyenge vagy egymagad,
Minden összeér az ég alatt.
És a körforgásnak része vagy,
Amit mérgezel, az mérgez,
Amit érzel, az téged érez,
Amit megérintesz, az kapcsol valahová.
Ugye nem hiszed el, hogy keveset érsz?
Nélküled másképpen volna ez az egész,
És ha jön az idő, amikor már nem leszel,
Veled is egy egész világ múlik el.
Soha ne kérdezd, hova tartozol!
Minden harang érted szól,
Minden dalban ott vagy már,
Ami él, az össze van kötve,
Minden élettel mindörökre,
Lehetsz sziget, de akkor is ölel az óceán.
Koncz Zsuzsa:
Minden előttem áll...
Tolcsvay László - Bródy János
Voltam már bűntudatlan
jóformán azt se tudtam
hogy másnap minden éppen úgy fáj.
Voltam már engedelmes
kedves és illedelmes
szent volt előttem minden szabály.
Voltam már csacska gyermek
jószándékkal neveltek
nem tudta senki, hogy rám mi vár.
Most mégis azt hiszem
nem történt semmi sem
most újra úgy érzem, hogy
Minden pillanat azt ígéri
most kezdődik el az életem,
az életem.
Voltam már szenvedélyes
őrült, mindenre képes
nem hittem el, hogy kemény a fal.
Voltam már kellemetlen
hűtlen és engedetlen
azt hittem, hogy elég egy tiszta dal.
Voltam már nemtörődöm
mindegy volt, hová vetődöm
nem érdekelt, hogy mi lesz velem.
Most mégis azt hiszem
nem történt semmi sem
most újra úgy érzem, hogy
Minden pillanat azt ígéri
most kezdődik el az életem
az életem...
Minden csak komédia....
Szegény-szegény apró legény,
Ma este munkába állsz!
Mókázz, nevess, hogy pénzt keress!
Ha kell a fejedre állsz!
Most még tiéd, mező s a rét,
De este már a munka vár,
Kezdődik az életed!
Tanulj meg fiacskám komédiázni,
Tanulj meg kacagni, sírni, ha kell,
Magaddal törődj csak, más senkivel.
Ne higgy a barátnak, hű szeretőnek,
Ne higgy az eskünek, ne higgy soha,
Tanulj meg fiacskám komédiázni,
Mert minden csak komédia.
Nem voltam mindig szegény,
Jó anyám gonddal nevelt,
Ágyam fölött Ő őrködött,
S altatódalt énekelt.
Múlt az idő és jött a "Nő"
S én hittem neki bután,
Tanulj meg fiacskám komédiázni,
Tanulj meg kacagni, sírni, ha kell,
Magaddal törődj csak, más senkivel.
Ne higgy a barátnak, hű szeretőnek,
Ne higgy az eskünek, ne higgy soha,
Tanulj meg fiacskám komédiázni,
Mert minden csak komédia.
Ő volt a fény, életem egén,
Miként egy oltári szent,
De jött egy más komédiás,
S ő most a másikkal ment,
Anyuska volt... anyuska nincs,
Anyuskád cserbenhagyott,
De jó apád vigyáz reád,
Ő lesz őrangyalod.
Tanulj meg fiacskám komédiázni,
Tanulj meg kacagni, sírni, ha kell,
Magaddal törődj csak, más senkivel.
Ne higgy a barátnak, hű szeretőnek,
Ne higgy az eskünek, ne higgy soha,
Tanulj meg fiacskám komédiázni,
Mert minden csak komédia.
Máté Péter :
Egyszer véget ér
Egyszer véget ér a lázas ifjúság,
Egyszer elmúlnak a színes éjszakák,
Egyszer véget ér az álom, egyszer véget ér a nyár,
Ami elmúlt, soha nem jön vissza már.
Egyszer véget ér a lázas ifjúság,
Egyszer nélkülünk megy a vonat tovább,
És az állomáson állunk, ahol integetni kell,
De a búcsúra csak pár ember figyel.
Egyszer véget ér a lázas ifjúság,
Egyszer elmúlnak a színes éjszakák,
Sajnos véget ér az álom, sajnos véget ér a nyár,
De a szívünk addig új csodára vár.
Ezért ne féljünk az újtól, mert az jót hozhat nekünk,
Talán abban van az utolsó remény.
Létünk ingoványra épült, mely a sötét mélybe húz,
De ha akarjuk, még tűzhet ránk a fény!
Egyszer véget érnek múló napjaink,
Egyszer elbúcsúznak túlzó vágyaink,
Tudjuk azt, hogy egyszer végleg, sajnos végleg elmegyünk,
De még addig mindent újra kezdhetünk!
Eisemann Mihály-Szilágyi László:
Kié vagy, mondd?
Kié vagy mondd, kié vagy
mondd, kié a szemed,
Kié a szíved, kié a szád?
Kié vagy mondd, irígylem őt,
ahogy csak lehet,
Mert téged szeret, mert a babád.
Tudom, hogy rossz vagy hozzá
könnye gyakran pereg,
Virágos május éjjen,
mégis boldog lehet veled.
Kié vagy mondd, kié vagy
mondd, kié a szemed,
Kié a szíved, kié a szád?
Ihász Gábor :
Az elmúlt év
Nehéz volt az elmúlt év, szomorú volt a nyár
Anyám csendesen itthagyott és elment apám után
Csendesen elment apám után
Az a kedves szó, az a simogatás még hiányzik nekem
A régi fénykép az asztalon áll és beszélget velem
Hozzám szól és átmelegíti szívem
S közben kérem tőle:
Mama mondj el egy szép mesét
És én hallgatom mintha kisfiú volnék még
Mama ülj itt az ágyamon és a homlokom
simogasd, ugyanúgy, mint rég
Mama monddj el egy szép mesét
és én álmodom, hogy velem vagy, most is élsz
álmodom, hogy velem vagy most is élsz
Egy jóbarátom is elköszönt - csak a hangja él ma már
Oly sok ember szerette Őt, dúdolgatta dalát
Nagyon fáj, hogy Ő is elment már,
Nagyon fáj, hogy szomorú volt az a nyár
S hog y vígasztalj vele
Mama mondj el egy szép mesét
És én hallgatom mintha kisfiú volnék még
Mama ülj itt az ágyamon és a homlokom
simogasd, ugyanúgy, mint rég
Mama monddj el egy szép mesét
és én álmodom, hogy velem vagy, most is élsz
álmodom, hogy velem vagy most is élsz
Kovács Kati:
A régi ház körül
Sok jóbarát lassan kidől már a sorból
Öregszenek már a fák az udvaron
Szegény anyám haja lassan őszbe fordul
Telik a nap; fiatalabb nem lesz már ő sem
A régi ház körül öregszik minden
A kert, a fák, a fal, s a bútorok
A régi ház körül nagy élet nincsen
Sokáig zörgetem az ablakot
A régi ház körül nagy élet nincsen
Sokáig zörgetem az ablakot
Szegény anyám szinte feldúlja a konyhát
Elém kerül minden kedves ételem
S míg én eszem, az ő arcán a hála
Mesél nekem; szégyenkezem, rég jártam nála
A régi ház körül élni kezd minden
A kert, a fák, a fal, a bútorok
Egy kis gyerek dereng emlékeimben
Egy kis gyerek, ki már nem én vagyok
Egy kis gyerek dereng emlékeimben
Egy kis gyerek, ki már nem én vagyok
Az állomás megváltozott, mint az élet
A vonatból búcsúcsókot intek még
Szegény anyám most még mosolyogni próbál
Majd elmegy ő, s mint az eső, ömlik a könnye
A régi ház körül öregszik minden
A kert, a fák, a fal, s a bútorok
A régi ház körül nagy élet nincsen
Bezárja jó anyám az ablakot
A régi ház körül öregszik minden
S a gyorsvonat velem továbbrobog.
Ámon Ágnes :
Anyák napjára
Ébresztem a napot,hogy ma szebben keljen,
Édesanyám felett arany fénye lengjen .
Ébresztem a kertet, minden fának ágát,
bontsa ki érette legszebbik virágát .
Ébresztem a rigót, s a vidám cinegét,
dalolja mindegyik legszebbik énekét .
Ébresztem a szivem, forróbban dobogjon:
Az én Édesanyám mindig mosolyogjon !
KÉT ÁLMODOZÓ
Pődör Péter -: Bradányi Iván
Két álmodozó bolyongott az úton,
Az egyik te, a másik pedig én,
Dallamokat játszottunk a húron,
Az arcunk csupa mosoly, csupa fény.
A lehetetlent legyőzhettük volna,
A világ csak egy intésünkre várt,
De addig néztünk fel a csillagokra,
Míg elfutott a perc, s időnk lejárt.
Az a két álmodozó,
Ma már álmodni nem mer,
Az a két álmodozó
Ma csupán két álmos ember.
A dallamok már elhaltak a húron,
Az őszi kertben nincsen több virág,
A lehetőség erre járt az úton,
S mi hagytuk azt, hogy elmenjen tovább.
Az a két álmodozó…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
