|
Seress Rezső:
Egy kicsit fájni fog holnap a szíve....
Egy kicsit fájni fog holnap a szíve,
Talán először fog értem sírni,
Egy kicsit halvány lesz holnap a színe,
Hiszen nem lesz nehéz ezt kibírni.
Egy kicsit fájni fog holnap, hogy hiába vár,
Egy kicsit sírni fog azért, mert elszállt a nyár,
Egy kicsit fájni fog holnap a szíve talán,
De meggyógyul holnapután.
Akkordok
/Egyszercsak/
Egy különös forró nyári éjen
Lelkünkben megmozdult valami mélyen
Felszabadultak és könnyűek voltunk
Amikor egymásra hangolódtunk
Így indul minden ilyen történet
A miénk mégsem szerelmi regény lett
Csak egy epizód, három szereplő
A zenész, a hangszer, s az énekesnő
Akkordok, melyek már nálam is jártak
Egy végtelen éjszakán Rád találtak
Játszottad őket körbe és körbe
A zene rólunk szól mindörökre
Eljött a hajnal, átéltük ezt is
Tudtam, e kapcsolat volt is, lesz is
De nem itt, és nem így, most nem alkalmas
Nyomd el a vágyad, bármily hatalmas!
Fel sem lobbant még, s máris elégett
Ültem szótlan, hallgattam zenédet
Csak írtad a dalt, és zongorád
Alázatosan körözte dallamát
Akkordok, melyek már nálam is jártak
Egy végtelen éjszakán Rád találtak
Játszottad őket körbe és körbe
A zene rólunk szól mindörökre
Fel sem lobbant még, s máris elégett
Ültem szótlan, hallgattam zenéd
Egy éjszaka, 4 ütem, köszönet érte!
Mégis, csak ennyi volt.
Leírtam.
Vége.
Egy csók és más semmi
Egy csók és más semmi,
a vágyam csak ennyi,
és csendben elmenni tovább.
Egy csók csak egy álom,
de én azt sem bánom,
ha itt ég a számon a szád.
Mert máma nincs dráma,
s nem kell a nagy regény.
Szívünk ma már oly szerény.
Egy csók és más semmi,
a vágyam csak ennyi,
és csendben elmenni tovább.
Kovács Kati:
Hogyha most elhagysz
Apró gondok törnek reánk orvul,
Hogy elvigyenek mindent, mi szép.
Boldog nyarunk lassan őszbe fordul,
De azért várj, ne búcsúzz még!
Hogyha most elhagysz, hogyha elmész,
A boldogság lehet, hogy elvész.
Volt sok szép tervünk, színes álmunk,
Miért kell most mindentől válnunk?
Eltűnt a napfény az égről,
Felhőket kerget a szél,
Téged is elvihet tőlem,
Félek nagyon, félek nagyon
Féltelek én! nagyon nagyon
Válaszúton egyedül kell menned,
Nem segít már semmilyen jel.
Tőlem ne is kérdezd, mit kell tenned,
Döntened most magadnak kell!
Hogyha most elhagysz, hogyha elmész,
A boldogság lehet, hogy elvész.
Volt sok szép tervünk, színes álmunk,
Miért kell most mindentől válnunk?
Eltűnt a napfény az égről,
Felhőket kerget a szél,
Téged is elvihet tőlem,
Félek nagyon, félek nagyon
Féltelek én! nagyon nagyon
Hogyha most elhagysz, hogyha elmész,
A boldogság lehet, hogy elvész.
Volt sok szép tervünk, színes álmunk,
Miért kell most mindentől válnunk?
Hogyha most elhagysz, hogyha elmész,
A boldogság lehet, hogy elvész.
Volt sok szép tervünk, színes álmunk
Szűcs Judit :
Együtt a szerelemért
Nem kell senki más,
nincs már senki más!
Szívem zakatol,
ha itt jársz közel,
mint cél előtt az utazó,
ki fél, hogz mire lel ...
Csak félve hiszem el;
egyszer végéhez ér,
s vissza nem tér soha többé
a sok szótlan, magányos éj ...
Nincs a földön senki más,
kiről érzem - ahogy szól;
egy szebb és jobb világ vár ránk valahol ...
Szállunk szabadon, ahogy a szél,
mindig együtt a szerelemért,
és szívünkből a tűz
soha el nem múlhat!
Szabadon, ahogy a szél,
mindíg együtt a szerelemért ...
Álmunk mindíg vissza jár,
el nem múlhat
soha már!
Érzem magamon
egy szempár jelét,
és azt ne hidd, hogy tagadom,
hogy eljött, utolért ...
Az a szerelem,
mit álmodtam én;
s veled mindent újra kezdek,
tudom, lesz erőm, ne félj!
Csakis te és senki más,
(ki) hogyha rám néz - tudom jól;
egy szebb és jobb világ,
együtt vár ránk valahol...
NOX :
Vágyom a szerelem után
Nem rám vár szerelmek földjén száz király-,
Szívemre szálló félhomály,
Könnyet szitáló égi nyáj
Bolondnak látszó, áradó, utamba tévedt sós folyó-,
Szomjat nem oltó, támadó!
Szeress, hogy éljek!- partra húzna egy szó
Vágyom már a szerelem után!
Nem csókol, nem simogat a szám
Társ nélkül sehol a hazám,
Vágyom a szeretet után!
Társ nélkül hideg a világ,
Néznek, de hol az, aki lát?!
Álmom már gondolt rád
Vágyom már a szerelem után!
Nem csókol, nem simogat a szám
Társ nélkül sehol a hazám,
Tűz kell, hogy legyek igazán!
Társ nélkül hideg a világ,
Néznek, de hol az, aki lát?!
Álmom már gondolt rád
Nem rám vár, szerelmes éjjel másra száll-,
Magányom elzár!
Nem fáj már, szívem nem érzem,
Jégbe zárt-, nem él reményem
Rám talál, hatalmas őrvény, szörnyű báj
Üvöltve forgó néma száj
Szeress, hogy éljek!- súgd, hogy itt vagy már!
Presser Gábor :
A szívemben nincs senki másnak hely
Lehet megtalálsz majd egyszer mert nem jól bújtam el
Kicsit megharagszol majd mert nem tagadtam el
De értelmetlen kérdés a választ tudnod kell
A szívemben, a szívemben nincs senki másnak hely
Lehet rajtakapsz majd egyszer hogy másnak írtam dalt
És a csók után a múzsa még maradni akart
Hogy ott maradt vagy elrepült kérdezned sem kell
A szívemben, a szívemben nincs senki másnak hely
Lehet százszor hallott földhözragadt primitív ez a mese
Lehet elcsépelt a gondolat kicsit giccses a kezdete
De most az egyszer hadd maradjon így
Most az egyszer hadd legyen jó így
Lehet azt is hallod egyszer hogy elcsatangoltam
Ahogy bandukoltam vissza csak rád gondoltam
Csodálkozni nincs mit hisz úgyis tudnod kell
A szívemben, a szívemben nincs senki másnak hely
Vámosi János :
Járom az utam
Járom az utam, macskaköves úton,
A léptem kopog esős éjszakán,
Az ütött-kopott utcák nevét tudom,
Mert én ott születtem, ez a hazám.
Itt kísért anyám iskolába, szegény,
Ott volt a szeme mindig kisfián,
Itt minden emlék múltam hozza felém,
Mert én itt születtem, ez a hazám.
Tudom, a Nap az másutt szebben ragyog,
Sok itt a füst, a korom és a könny,
De itthon mégis Angyalföldön vagyok,
A Váci út és Lehel út között.
Járom az utam, macskaköves úton,
Sok régi barát köszönt énreám,
Itt minden öreg haver nevét tudom,
Mert én itt születtem, ez a hazám.
Ha nem tudok aludni éjjel,
És nem jön az álom felém,
Veszem a kalapom, s a kaput becsukom,
S fütyülve indulok én.
Mert én itt születtem, ez a hazám.
Megállok én egy neonlámpa alatt,
Egy egész élet emlékeivel,
Klassz, ami még az életemből maradt,
Szép csendben, békén már itt töltöm el.
Én örökifjú angyalföldi gyerek,
Járom az utat, füttyre áll a szám,
Bár sok a hibám, itt mindenki szeret,
Mert én itt születtem, ez a hazám
Ha a csend...
/LGT/
Ha a csend beszélni tudna,
Négymilliárd hangon szólna,
Mindarról mi bennük rejtve él.
Vágydal szólna száz szólamra, minden gondolat dobolna,
Millió szó összefolyna, ezer nyelven kavarogna,
S a világnak nem lenne titka.
Ha zene nélkül volna dallam,
Egy soha meg nem szólalt dalban
Megtudnád, hogy mit is akartam.
A csend minden nyelven hallgat, szóra még sosem bírták
Azt hiszem, hogy ezt még te sem tudnád.
De több van mit szemed láthat,
De több mit füled hall,
S valakinek a csend szavak nélkül
S valakinek a csend szavak nélkül is vall.
Ha a csend beszélni tudna,
Hol nevetne, hol meg sírna,
Fekete is fehér volna talán.
Vallomások, látomások, víziók és hazugságok
Érzések és kívánságok megtörhetnek, széttörnének,
Tükörfalán a beszédnek...
Bródy János
Még összetartozunk?
Mint ki messziről sok év után megérkezett,
és egy régi ismerősre rátalál.
Olyan félve jöttem hozzád újra én,
hogy látsz-e még esélyt vagy nincs remény.
Mint ki visszanéz az útra és most csodálkozik,
alig fogja fel, hogy mindez már a múlt.
Úgy nézek rád most annyi év után,
és félek, hogy már nincs szükséged rám.
Ugye, összetartozunk mi még és nem csak képzelem,
hogy szívünkben összefér az indulat s az értelem?
Ugye, összetartozunk mi még és a szabadság dalát
ugye őrizzük mi még, ha kell, tovább?
Mint ki túl sokáig énekel egy dallamot,
és most felfedez egy nagy szimfóniát.
A régi dalt a szívem őrzi még,
de ki mondja meg, hogy mit jelent ma már?
Ugye, összetartozunk mi még és nem csak képzelem,
hogy szívünkben összefér az indulat s az értelem?
Ugye, összetartozunk mi még és a szabadság dalát,
ugye, őrizzük mi még, ha kell, tovább?
Mondd miért szeretsz te mást?
Emlékeim közt van egy tépett levél,
levél, melyet nem is küldtem el.
Féltékenység szülte, a bolond szenvedély,
de olvassuk csak el, mit mond a levél:
Mondd miért szeretsz te mást és én csak téged?
Miért másnak örülsz úgy, ahogy én néked?
Ha mellém sodort egyszer már az élet
én nem engedlek oly könnyen el.
Mondd miért adtál reményt és oly sok álmot,
ha mástól akarod a boldogságot?
Mondd miért fogadtad el szerelmes szívem,
és hogyha elfogadtad, most miért dobtad el?
Az első pillanatban megmondhattad volna,
szólhattál volna: ne kezdjük el.
De te lázba jöttél s lágyan átkarolva,
hozzám hajolva hazudtad el,
hogy nem szeretsz te mást, enyém a szíved,
s lásd, kis búcsúlevél lett az igéret,
de én ezt a kis levelet most összetépem,
ha így akartad, hát nekem se fáj.
Egyedül...
Bery & Váci Eszter
Valami nyári dalban, egy furcsa érzés
kavarog szüntelen
Ülök az utca sarkon, könny mossa arcom
és te nem vagy itt velem
Velünk kezdődhetne minden
Minden érintés és dallam
Csak most úgy ölelj hogy érezd
Csak most úgy beszélj hogy halljam
Úgy kérlek húzz magadhoz szoríts erősen
Nembaj most bőrig ázhatunk az esőben
Egyedül, egyedül
Úgysem megy már tovább
Úgy mint egy lábnyom ottmarad a homokban
Egyedül sírtam érted én titokban
Egyedül, egyedül
Nem bírom már...
Megint egy égi dal, ébreszt régi érzést
és a telefont kémlelem
Valaki újrahívna és annyit szólna
bárcsak itt lennél velem.
Velünk kezdődhetne minden
Minden érintés és dallam
Csak most úgy ölelj hogy érezd
Csak most úgy beszélj hogy halljam
Úgy kérelek, húzz magadhoz.
Úgy mint egy lábnyom ottmarad a homokban
Egyedül sírtam érted én titokban
Egyedül, egyedül
Nem bírom már...
Velünk kezdődhetne minden
Minden érintés és dallam
Csak most úgy ölelj hogy érezd
Csak most úgy beszélj hogy halljam
Úgy kérlek húzz magadhoz ....
Úgyem megy már tovább
Úgy mint egy lábnyom ottmarad a homokban
Egyedül sírtam érted én titokban
Egyedül, egyedül
Nem bírom már...
Egyedül!!!
Szécsi Pál:
Két összeillő ember
Két kis árnyék fények mögött
Szürke senkik nagyok között.
Mellékutcán álmodozók
Boldog csendben hallgatók.
Két kis csendes egyszerű ember
Mégis miénk a nagyvilág!
Kéz a kézben együtt az úton
Egymást nézve megyünk tovább!
Két összeillő ember
Fénylő tágra nyíló szemmel.
Figyeld elakad a hangunk
Istenem, hát mi vagyunk!
Két fénysugár a ködben.
Jöttél akkor és én jöttem
Látod így volt írva sorsunk
Most élünk végre, nem csak álmodunk!
Két kis fűszál dús fák között
Két kis porszem hegyek mögött.
Völgyek mélyén két kisvirág
Mérhetetlen boldogság!
Ezek vagyunk mióta csendben
Enyém lettél és én tiéd.
Mikor másra nem süt a napfény
Nekünk akkor is ragyog az ég!
Két összeillő ember
Fénylő tágra nyíló szemmel.
Figyeld elakad a hangunk
Istenem, hát mi vagyunk!
Amapola...
J. Lacalle - A. Gamse - Bradányi Iván
Amapola,
Még emlékszem a szóra,
Még visszavárlak téged
Minden éjszakán.
Mennyit sírtam
Míg leveleket írtam,
És könyörögtem,
Gondolj néha rám.
Most úgy félek,
Hisz egymagamban élek,
S oly messze tűnt
A régi boldogság.
Amapola,
Nincsen óra,
Melyben ne gondolnék
Mindig rád!
Nyár volt,
Mennyi pipacs nyílt a réten,
Nyár volt,
Vágyak születtek az éjben,
Nyár volt,
Táncolt velünk a világ,
Mi lett az álmainkból?
Miért is mentél tovább?
Demjén Ferenc:
Viszlát tegnapok
Most új útra lépek.
Nem tudom hogy miért, mégis félek.
Cseppet sem a holnaptól sem a múlttól.
Rövid volt ez az egész.
Ti mondtátok, hogy: vissza ne nézz!
Egy bőröndben dobj el mindent, mi belefér!
De hol férek én majd el,
Ha megtagadtam mindent, ami kell?
Mától csak egyet mondhatok:
viszlát tegnapok!
Rég nem ápol az emlék.
S ha álmomban visszamennék,
azt hinném, a múlt egy elvesztett csatatér.
Sok a bánat, a szégyen?
Én régen már nem így érzem.
Azt mondom, a holnap pótol majd ezekért.
És mennyit minden hagynék el
a tegnap élő fényképeivel,
ha mától mást nem mondhatok:
viszlát tegnapok!
Bánathoz boldogság is jár,
mint a télhez a nyár.
Mindegy, hogy mennyországba vágysz,
vagy a pokolra szállsz.
Van fent ki lát, és ha hozzájutok,
egy amit mondhatok:
viszlát tegnapok
Rövid volt ez az egész.
Ti mondtátok, hogy vissza ne nézz!
Egy bőröndben dobj el mindent mi belefér!
És hol férek én majd el,
ha megtagadtam mindent ami kell?
Mától csak egyet mondhatok:
viszlát tegnapok!
Nekem ugyanúgy kell, ami tegnap volt.
Csúf vagy szép, egész másról szólt.
Te érted, hiszen megélted.
Nekem nincs miért félni a holnaptól.
Eljön gyorsan és itt hagy jól a mában, amit kívántam.
Szép nyári nap...
Szép nyári nap
Foltos farmerek az út mentén
Szép nyári nap
Sokan vándorolnak úgy, mint én
Szép nyári nap
Minket nem zavar a forróság
Szép nyári nap
Néhány óra csak a távolság
Szombat délelőtt a csizmám felhúzom
Ha szikrázik a nyári ég
A szürke város porát lassan elhagyom
És indulok, indulok feléd
Szép nyári nap
Foltos farmerem az út mentén
Szép nyári nap
Sokan vándorolnak úgy, mint én
Hétfőn újra kezdem átlagéletem
És azt teszem, mit tenni kell
De hétvégén nem tarthat vissza senki sem
Hát indulok, indulnom kell
Szép nyári nap
Foltos farmerem az út mentén
Szép nyári nap
Sokan vándorolnak úgy, mint én
A pillangók szabadok...
Szentirmai Ákos - Bradányi Iván
Ők virágról virágra szállnak,
A szárnyukon napfény ragyog.
Úgy repülnek neki a nyárnak,
Mint kóbor kis gondolatok.
A pillangók szabadok…
A pillangók szabadok…
Az életük csak néhány percnyi,
Nem hetek és nem hónapok.
De nem állja útjukat semmi,
Se zárt ajtók, se ablakok.
A pillangók szabadok…
A pillangók szabadok
Ők jelentik nekünk a fényt,
A megújult, tiszta reményt,
Míg jókedvünk jelképeként
Szállnak szerteszét!
E földön én bárhová lépek,
Örökös fogoly vagyok.
De szívemben pillangók élnek,
És csapongó, vidám dalok.
A pillangók szabadok…
A pillangók szabadok…
A pillangók szabadok
Egymásba gabalyodva...
(Stumblin' In)
Chinn - Chapman- Bradányi Iván
A szerelem él, oly gyönyörű szép,
Melletted bármilyen hosszú az éjjel,
Sosem elég,
A szerelem tűz, mely lobogva ég,
Érzem, hogy mennyire perzsel a lángja,
De sosem elég!
Mert bárhova mész és bármit teszel,
A vágyam elkísér, egy percre sem enged el.
Ha itt vagy velem, oh, az nekem is jó,
Hisz a szerelem semmi mással nem pótolható.
És te vagy nekem,
Bébi, a nagy szerelem!
A szerelem él…
Fiatal vagy, s oly gyönyörű szép,
Ez így igaz, szép vagyok, neked, a szívem csak a tiéd.
Csak rád gondolok,
Jó, hogy veled vagyok,
Ha mosolyod láthatom, egy perc és boldog vagyok.
És te vagy nekem,
Bébi, a nagy szerelem!
A szerelem él…
Sosem elég, oh, sosem elég,
Melletted bármilyen hosszú az éjjel,
Sosem elég, oh, sosem elég, oh, sosem elég.
Érzem, hogy mennyire perzsel a lángja,
De sosem elég, oh, sosem elég,
Sosem elég, oh, sosem elég....
BUDAPEST
(Cseh Tamás)
Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk
Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?
Itt van a város, vagyunk lakói
Maradunk itt, neve is van: Budapest
Reggelre kelve, ahogyan ez itt szokás
Közértbe megy le tejért János és Tamás
Házakon rések, azon kilépnek
Házak közt járat, azokon járnak, indulnak el
Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk
Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?
Itt van a város, vagyunk lakói
Maradunk itt, neve is van: Budapest
Reggelre kelve, ahogyan ez itt szokás
Közértbe megy le tejért János és Tamás
Tócsák tükrében magukat nézve
Dohányszemcsékkel zakók zsebében, indulnak el
Kérdésem volna, pálinkát mérnek-e már
Felismer tanár úr, vagy tán elfelejtett már
Éva tegnap volt az abortusz bizottság előtt
Téli kabátomra hasztalan keresek vevőt
Házmesterünknek adjunk szép mosolyokat
Nézd, homlokomra egy boríték nem ráragadt
Más vagyok, nem az, akit épp maga most keres
Fáskerti elvtárs, legyen már olyan szíves
A fekete lyuk egy nem létező égitest
Három év múlva nem vagyok hadköteles
Felismer tanár úr, vagy tán elfelejtett már
Kérdésem volna, pálinkát mérnek-e már
Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk
Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?
Itt van a város, vagyunk lakói
Maradunk itten, maradunk itt, maradunk
Későre jár...
Későre jár, kedvesem
A fáradt nap elpihen
Lehunyja már tiszta kék szemét az ég
Szép álmokat küld feléd.
Későre jár, kedvesem
Nincs mára több énekem
Holnap talán megint találkozhatunk
De addig még álmodunk.
Későre jár, kedvesem
Búcsúzni kell, azt hiszem
Most véget ért életedből még egy nap
Remélem, még sok marad!
Anima Sound System:
Vigyél el
Látod drágám az éjszaka egy nagy folyó
Partján titkom a füledbe suttogom
Itt vagyok csak veled, míg a hajnal ránk talál
Vigyél el engem is az álmodba, ha indulnál
Képzeld, felkap egy bűvös fénysugár
Elrepít messze oda, hol semmi nincsen már
Csend van nagy csend, én meg itt várok rád
Vigyél el engem is az álmodba, ha indulnál
Vigyél el, ha indulnál
Vigyél el, ha indulnál
Vigyél el, ha indulnál
Vigyél el, ha indulnál
Minden álom egyszer véget ér
De hidd el, újat hoz majd az esti szél
Fázom, kérlek erősen, ölelj át
Vigyél el engem is az álmodba, ha indulnál
Vigyél el, ha indulnál…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
