El fogjuk felejteni egymást.....
Bakos Géza - Bradányi Iván
Messzire visz a vonatod
Pár hetes boldogság után,
Te búcsúzol, én maradok,
S nem kérem, hogy gondolj néha rám.
El fogjuk felejteni egymást,
Az álom eddig tarthatott,
El fogjuk felejteni egymást,
Ahogy ez történni szokott.
Mért lenne pont mi velünk másképp,
Mi is csak emberek vagyunk,
A búcsú egy darabig fáj még,
De vissza sosem fordulunk.
El fogunk felejteni mindent,
Bármilyen szomorú a tény,
El fogjuk felejteni azt is,
Hogy egyszer volt egy te meg én.
Az idő ellenünk van, látod,
Eltemet minden szép napot,
El fogjuk felejteni egymást,
Ahogy ez történni szokott.
Szécsi Pál
Gedeon bácsi...
Fodrász üzlet, pletyka, hangos női csacsogás
Tartós hullám, tupír, hajfestésre várakozás.
Elvarázsolt meseország az egész
Meseország királya egy őszes úr, kit mindenki becéz.
Gedeon bácsi, a nők bálványa
Őt minden hölgyvendég úgy imádja
Minden asszony keresi a kegyét.
Gedeon bácsi, a női fodrász
Nagy művész ő, a fő hajszobrász
Megszépíti a páciens fejét.
Nem tudom, hogy amit mondok, végül hiszik-e?
Házibort visz néki minden héten Gizike.
Salgovecné túrósbuktát sütöget
Ezzel akar kedveskedni a mesternek ő egy keveset.
Gedeon bácsi, a nők bálványa...
Összevesznek érte naponta a csacsi nők
Kényes dámák nyomban afrikai emberevők.
Tejben-vajban fürdetik az öreget
Meseország királya egy őszes úr, kit mindenki szeret.
Gedeon bácsi, a nők bálványa
De otthon őt is az asszony várja
S ettől szinte elveszti a fejét.
Gedeon bácsi egy sámlin reszket
És csendben átkozza azt a percet
Amikor megismerte a nejét.
Republic :
Hozd el azt a napot...
Ne gondolj arra, hogy valamit nem lehet
Ne gondolj arra, hogy valaki nem szeret
Ne gondolj rá, én azt akarom
A szívemet ezért neked adom.
Hozd el azt a napot, amikor itt maradok
Amikor nem megyek már tovább,
csak a szívem száll fel az égig
Hozd el azt a napot, amikor itt maradok
Amikor nem megyek már tovább,
mert nekem most annyira jó itt
Ne gondolj arra, hogy valamit nem lehet
Ne gondolj arra, hogy valaki nem szeret
Ne gondolj rá, én azt akarom.
A szívemet ezért neked adom
Hozd el azt a napot, amikor itt maradok
Amikor nem megyek már tovább,
csak a szívem száll fel az égig
Hozd el azt a napot, amikor itt maradok
Amikor nem megyek már tovább,
mert nekem most annyira jó itt
Ne gondolj arra, hogy valamit nem szabad
Ragyoghat még felettünk a nap
Ne gondolj rá, én azt akarom
A szívemet ezért neked adom
Ne gondolj arra, hogy valamit nem lehet
Ne gondolj arra, hogy valaki nem szeret
Ne gondolj rá, én azt akarom.
A szívemet ezért neked adom
Szomorú a csillag az égen
Keserű a szó
Amikor a vihar tombol
Az nem az ami jó csak rosszat ne hozz, arra kérlek
Ha jót most nem tudsz adni
Jobb lenne elrohanni,
El, most el, most messze innen
Hozd el azt a napot, amikor itt maradok
Amikor nem megyek már tovább,
csak a szívem száll fel az égig
Hozd el azt a napot, amikor itt maradok
Amikor nem megyek már tovább,
mert nekem most annyira jó itt
Ne gondolj arra, hogy valamit nem lehet
Ne gondolj arra, hogy valaki nem szeret
Ne gondolj rá, én azt akarom.
A szívemet ezért neked adom.
100 Folk Celsius :
Országút
Mint egy álom, olyan ez a hely,
Hatalmas hegyekből gyors folyók indulnak el.
Az élet elrohant, de vár a szülői ház,
A gyermekkorom is visszatér, újra élem a sok csodát.
Országút, vigyél haza,
Hol az otthonom, vigyél oda!
Elcsavarogtam, de vár a múltam,
Országút, vigyél haza!
Minden emlék újra szívemben él,
A folyóparton ülve ahogy hajamat fújja a szél.
Együtt néztük, ahogy este elbújt a nap,
Mi is összebújtunk, ahogy tettük minden nap.
Országút, vigyél haza,
Hol az otthonom, vigyél oda!
Elcsavarogtam, de vár a múltam,
Országút, vigyél haza!
Még most is hallom a hangod minden fáradt éjszakán,
Azt álmodom, hogy emlékszel még rám is talán.
A sorsunk kettévált és én már nem vigyázhatok rád,
Az élet megy tovább, megy tovább.
Országút, vigyél haza,
Hol az otthonom, vigyél oda!
Elcsavarogtam, de vár a múltam,
Országút, vigyél haza!
JÓ ÉJT
Bágya András - szöveg Bradányi Iván
Jó éjt,
Holnap este újra várok rád,
Szerelmem, jó éjt,
Álmodd rólam át az éjszakát.
Mint halvány fénysugár,
A két szemem majd elkísér,
És vigyáz majd reád,
Az egész éjen át.
Még egy perc és válunk,
De így nem eresztlek téged el,
Szemedbe nézek
És a karom közben átölel.
Adj még egy csókot,
Most a holdsugár nem néz reánk,
Azután menj tovább,
Drágám, jó éjszakát!
Már itt a holdas éj,
A séta véget ért,
A sarki óra tízre jár,
És mi elbúcsúzunk már.
Jó éjt…
Álmodj velem
Victor Máté - Bradányi Iván
Szeress belém,
S cserébe én
Megszépítem életed.
Fordulj felém,
S ha bánt a fény,
Hunyd le a két szemed.
Álmodj velem, álmodj velem,
Simulj hozzám szerelmesen.
Mint tarka lepke
Oly puhán repül a perc,
Ha mosolyogsz, ha átölelsz.
Álmodj velem sok éjen át,
Két csók között vigyázok rád,
Átkelünk együtt,
Hét hegyen, hét tengeren,
Álmodj velem, álmodj velem.
Feljöttek már a csillagok,
Üzen az ég most neked.
Már csak egy perc, s veled vagyok,
Hunyd le a két szemed.
Álmodj velem…
Átkelünk együtt
Hét hegyen, hét tengeren,
Szép szeliden
Álmodj velem…
Kérdés önmagamhoz...
Hol az a lány, aki szaladt a szíve után?
Hol az a lány? nem is létezett soha talán...
Hol az a lány? talán a reményei ravatalán...
Hol az a lány? mi ütött sebet az akaratán?
Hol az a lány? egy idegen arc, ami rám néz a szoba falán...
Hol az a lány, kinek napfény volt a mosolyán?
Látod, mennyire igazak az álmok,
Látod, lassan már magad sem találod...
Hol az a lány, aki ment csak a szíve után?
Hol az a lány, kinek napfény volt a mosolyán?
Hol az a lány, aki a tisztaság volt?
Hol az a lány, hol az a lány,
Aki a hazugságot nem ismerte még egyáltalán?
Ő voltam én, én lettem ő,
Kérdőre vonsz elmúlt idő
Kérdően néz egy kép felém,
El sem hiszem mi voltam én...
Hol az a lány, aki szaladt a szíve után?
Hol az a lány? nem is létezett soha talán
Hol az a lány, aki a jót kereste csak igazán?
Hol az a lány, az, aki valamikor tiszta szívvel indult el
A megálmodott boldogság után?
~ Katona Klári ~
Rámtaláltál...
Rámtalálsz majd,
tudtam, rámtalálsz majd
rámtalálsz majd,
hittem, rámtalálsz majd
régen gyakran volt még,
hogy a reggel könnyezett
utcákat lusta eső szomorított;
nem tudtam,
eső nyelven hív a lassú szerelem
de nekem készülnöm kell,
annyit tudtam
mert rámtalálsz majd,
rámtalálsz majd.
Rámtaláltál és megtaláltál nem kérdem, láttad-e
a madár röptét a nap felé, ki fél a sárkánytól,
hogy jön majd értem;
nem kérdem, riasztott-e hétmérföldes messziség
üveghegy csúcsain túl, mint a mesében, én már nem kérdem
rámtaláltál, hol senki még nem hol rámtaláltál, ott senki még nem.
Sajnos az élet gyakran gyorsabb, mint a szerelem
tart-e még perceket számodra készen
sajnos a földet nagyon ritkán lakják angyalok
remélem, egynek én jó vagyok
rámtaláltál,
rám.
Surda dala...
Látom, hosszú útra készülsz.
Búcsúzni jöttél. Menj, ha menned kell!
Bennem kihunytak a fények.
Kinn a szél fúj, sírva énekel.
Szép volt és mégis éget.
Búcsú igy sosem fájt.
Bennem egy érzés halkan súgja,
Hogy mindig várok rád.
Bármeddig élek, mindig remélek, hogy vissza térsz.
Hogy vissza térsz.
Bármeddig élek, mindig remélek, hogy vissza térsz.
Még vissza térsz.
Búsan számolom az órát.
Nehéz az élet mióta elmentél.
Múltunk morzsáival játszom.
Beszélek hozzád, mint ha itt lennél.
Őrzöm, mint kincset őrzöm hajadnak illatát.
Bennem egy érzés halkan súgja,
Hogy mindig várjak rád.
Bármeddig élek, mindig remélek, hogy vissza térsz.
Hogy vissza térsz.
Bármeddig élek, mindig remélek, hogy vissza térsz.
Még vissza térsz.
Fonográf:
Levél a távolból
Távolból írok, kedvesem.
Nagyon távol vagy már, azt hiszem.
Nem mondhatom, hogy könnyű volt a szakítás,
Bár most már jól érzem magam.
Élj boldogan nélkülem.
Legyél sokkal boldogabb, mint velem.
Nem mondhatom, hogy hozzám jobb nem lehetnél,
Bár most már jól érzem magam.
Nem kell nekem, hogy válaszolj.
Nem kell nekem, hogy válaszolj.
Nem kell nekem megírnod azt, hogy szerettél.
Tudod, én így is jól érzem magam.
V-Tech :
Homokba írt szerelem
Tűzforró nyár volt,
száz hullám táncolt,
s ellopta mind
szívünknek hangjait!
S percenként újra,
meg újra átírta dallamát
az a "volt egyszer" érzés,
mi éppen arra járt.
De nézd, csak emlék már
a vágyba fulladt éj,
a tűzbe fulladt vágy!
Több volt, mint játék,
s tegnap bár fájt még,
de holnap már
más csókja vár!
Homokba írtuk azt a szót, és hittük,
mindörökké tart,
de hullámokba fulladt már a régi
tengerpart.
A tegnapoknak lábnyomát a szél
söpörte szét,
ennyi volt, véget ért.
Álmoktól ébren álltunk a fényben,
nem volt már éj, s nem voltak nappalok.
Testedhez bújtam, és súgtam, mint égi angyalod,
ha meghal az érzés, majd én is meghalok.
TNT:
Szivárvány dal
Hallom előre búcsúzol, ég veled hisz mindig jöhet egy másik.
Egy szép nap, lehet, hogy rájössz ez semmit sem ért
Az érzés az, ami változik így megy ez, de félek valóra, válik
Hogy elveszítelek még, s vad viharba borul az ég.
De ha szivárványt látnál az égen
Te is érezd, hogy úgy foglak át
Mint a napfény a felhőket éppen
Pont úgy öleltél, úgy szorítottál
Ha szivárványt látnál az égen
Te is érezd, hogy úgy foglak át
Mint a napfény a felhőket éppen
Pont úgy öleltél, úgy szorítottál
Hidd, el tudom, hogy képtelen dolgokat az élet velünk is játszhat.
Mi vár ránk sohasem tudhatod hát, ne ígérj
A filmünk színesnek tűnik és gondtalan, de mindez lehet csak látszat
Egyszer minden véget ér s vad viharba borul az éj
Három cigaretta...
Szentirmai Ákos - szöveg Bradányi Iván
Két cigaretta égett…
Füstfelhő szállt a szobán…
A ránkszakadt csend oly jó volt,
Mint mindig, szerelem után…
Csak néztem, néztem az arcod,
Mely itt volt, olyan közel,
És hittem, éreztem, tudtam,
Hogy soha nem engedlek el!
Három cigaretta égett…
Füstfelhő szállt a szobán…
Bort ittunk, nápolyit ettünk,
A hangulat jó volt, vidám.
A barátnőm gyakran járt nálunk,
Ha szóltál, fénylett a szeme,
És addig néztétek egymást,
Míg egy este elmentél vele…
Most egy cigaretta ég csak,
Füstfelhő száll a szobán…
A régi fényképed nézem,
S orvul rámtör a magány.
Oh, hol van, hol van az arcod,
Mely itt volt, olyan közel?
A karom, hogyha kinyújtom,
Csak füstöt… csak füstöt ölel
Ülök csendben egy kis padon...
Dobsa Sándor / Bradányi Iván
Hányszor jártunk erre, ketten együtt,
Itt most minden rád emlékeztet.
Mert a világ minden rezdülésében
Csak téged érezlek.
Most egyedül jöttem ide…
Nem, nem is tudom, merre jársz…
Ülök csendben egy kis padon,
Csak a perceket számolom,
Ülök csendben, s az elveszített
Boldogságról álmodom.
Hányszor ültél te itt velem,
Hányszor fogtad a két kezem?
Hányszor suttogtad lázasan,
Hogy élni sem tudsz nélkülem.
Hová lettek a tegnapok?
Nem is sejted, hogy itt vagyok,
Nem is sejted, hogy bármi történt
Csak rád gondolok…
Lassan úsznak a fellegek,
Minek gyötröm a szívemet?
Tudom, senki sem vár itt rám,
Hát legjobb lesz, ha elmegyek...
Mért nem csináljuk ezt gyakrabban?
Szentirmai Ákos / Bradányi Iván
Mért nem csináljuk ezt gyakrabban,
Hiszen olyan jólesik,
Hogy a hangod újra hallhattam,
És hogy együtt vagyunk itt.
Jobban kellett ez, mint gondolnád,
Ez a délután veled,
Hisz kimondhatatlan boldogság
Az, hogy fogom a kezed.
A kávé, a zene, a cigarettafüst
Ma feldob, mert veled vagyok,
Az emlék úgy fénylik, mint csillogó ezüst,
Mely egyedül nekünk ragyog.
Nézd a muskátlit az ablakban,
Ő is neked örül itt,
Mért nem csináljuk ezt gyakrabban,
Hiszen olyan jólesik…
Coda:
Nézd a muskátlit az ablakban,
Ő is neked örül itt,
Mért nem csináljuk ezt gyakrabban,
Vagy legalábbis lassabban,
Hogy tovább tartson egy kicsit…
Hogyha most elhagysz...
Fáy András - szöveg Bradányi Iván
Kovács Kati dala
Apró gondok törnek reánk orvul,
Hogy elvigyenek mindent, mi szép.
Boldog nyarunk lassan őszbe fordul,
De azért várj, ne siess még!
Hogyha most elhagysz,
Hogyha elmész,
A boldogság örökre elvész.
Volt sok szép tervünk, színes álmunk,
Miért kell most mindentől válnunk?
Eltűnt a napfény az égről,
Felhőket kerget a szél,
Téged is elvihet tőlem,
Félek nagyon, félek nagyon,
Féltelek én!
Hogyha most elhagysz, hogyha elmész,
A boldogság örökre elvész.
Volt sok szép tervünk, színes álmunk,
Miért kell most mindentől válnunk?
A válaszúton egyedül kell menned,
Nem segít már semmilyen jel.
Tőlem ne is kérdezd, mit kell tenned,
Döntened most magadnak kell!
Hogyha most elhagysz…
Mindenkit elfelednek egyszer...
Mindenkit elfelednek egyszer,
Örökké semmi se fáj.
A régit visszasírjuk,
De mással is kibírjuk,
Ha egyszer úgy muszáj.
Mindenki helyére már várnak,
Az élet soha meg nem áll.
Úgy megfakult a múltunk,
Csalódni megtanultunk.
Sokszor csúnyán becsapott a nyár.
Sírig tartó szerelem az nincsen,
Még akkor sem, ha százszor elhazudjuk.
Az életünkben azon múlik minden,
Hogy azt az igazit feledni tudjuk.
Mindenkit elfelednek egyszer,
Örökké semmi se fáj.
A régit visszasírjuk,
De mással is kibírjuk,
Ha egyszer úgy muszáj.
A szerelem szép,
De hidd el, nem minden.
Van még rajta kívül annyi más.
Az élet sok örömét csak észre kell venni,
S már nem fáj az elbúcsúzás.
Amor, Amor, Amor...
Amor, Amor, Amor
Te vagy a dal,
Te vagy a csók,
Te vagy a mámor…
Amor, Amor, Amor,
Szemed tüze
Ellopott fény
A napsugárból…
Bár fényképed nem hozzák a képeslapok,
Egy csókodért én mindenre képes vagyok,
Oly régóta várom azt az édes napot,
Hát mondd, mikor leszel az enyém?!
Amor, Amor, Amor,
Te vagy a dal,
Te vagy a nyár,
Te vagy a mámor…
Amor, Amor, Amor,
Ha látlak én,
Szívem dobog
A boldogságtól…
Rózsákat nem ígértem...
Joe South / Bradányi Iván
Már megbocsájtasz,
Rózsákat nem ígértem én neked,
Csak épp annyit mondtam,
Hogy csupa rózsa lett a föld veled.
Talán nem emlékszel jól,
Tán megzavart egy gyönyörű szó,
Már megbocsájtasz,
Rózsákat nem ígértem én neked.
Csak a szerelmemet,
A hű szívemet,
Mely rózsánál szebben,
Rózsánál jobban lángol,
Ez tőled sosincs távol.
Csak azt súghattam még,
Hogy szemed oly szép,
És hogy virág a szád,
Egy rózsa a legszebb nyárból,
Ezt elmondtam százszor.
Hisz tagadni kár,
Itt voltam veled,
Nem tudom már,
Mit mondtam neked,
Tombolt a nyár,
Nem emlékszem minden szóra.
Már megbocsájtasz,
Rózsákat nem ígértem én neked,
Csak épp annyit mondtam,
Hogy csupa rózsa lett a föld veled
Sír a gitár....
(Begin the Beguine)
Cole Porter / Bradányi Iván
Sír a gitár, sír a dal
S a szívemre száll egy emlék a nyárból,
Oh, hol az a nyár és hol az a mámor,
S mondd, hol az a csók, az a lángolás?
Csak bolyongok én, céltalanul,
Míg susog a szél, s a parton a pálmák,
Ők őrzik csupán szerelmünk álmát,
Miközben sír a gitár.
A gyönyörű perc, mit melletted éltem,
Már ködbeborult, messzire jár.
A boldog perc, csókod az esti szélben,
Oh, nem jön el értem
Tán soha már.
Hogy dobbant a szív, hogy perzselt a száj!
De felhőkre futott a nyár
És búcsúznunk kellett.
S most hiába átkozom már
A tékozolt percet,
Nem enyhül a kín, egyre fáj.
Hát csak zokogj gitár, sírj tovább!
Míg az álmaim sápadt lángja végsőt lobban,
Míg a vágy tovaszáll, s a szív
Egy utolsót dobban,
Míg össze nem dől a világ.
Olyan sápadt az égen a csillagsugár,
És a házak felett úgy leng a szürke fátyol,
Örök homályba hullt a föld, miattam gyászol,
S ha már temetni kell a régi csodát,
Sírj csak gitár, sírj tovább!
Sírj csak gitár, sírj tovább!
Sétahajó...
Hajdú Júlia / Bradányi Iván
Sétahajó
Lágyan ring a Dunán,
Száz hullám taraján
Csillan a parti fény.
Zsong a hajó,
Színes, szép ez a nyár,
Szívünk száz dala száll,
S fátylat hint ránk az éj.
A könnyű szélben
Hajad arcomba lebben,
És két kék szemedben
Derűs táncot jár
A csillagsugár.
Sétahajó,
Tréfa, dal, kacagás,
Holdfény, álmodozás,
Színes, szép utazás.
Az életben olyan sok jó van,
Minden nap kedves nagyon,
Mégis ezerszer szebb minden percem,
Veled, ha megoszthatom.
Sétahajó…
Szélmalom...
(The Windmills of your Mind)
Michel Legrand - Bradányi Iván
Nézd!
Mint egy kerék, ami forog,
Szinte soha meg nem áll,
Így az ember tipeg-topog,
Örök útvesztőben jár.
Mint a mámor, ami kerget,
Ami űz és visszatart,
Mint az óra, mit a percek
Szédült karneválja hajt.
Látod, mindig egymást váltva
Jön az árnyék meg a fény,
Míg a világ körbe-körbe
Forog fáradt tengelyén,
Vihartépte szárnyakon,
Mint egy régi szélmalom…
Mint egy barlang, mit az eső
Ezer kristálycseppje vájt,
Mint egy sebhely, mint egy rossz szó,
Ami tegnap még úgy fájt,
Mint egy furcsa, keser-édes,
Félig elfelejtett íz,
Mint egy kavics, ami csobban,
S aztán fodrot vet a víz.
Látod, mindig egymást váltva
Jön az árnyék meg a fény,
Míg a világ körbe-körbe
Forog fáradt tengelyén,
S áttör legszebb álmodon,
Mint egy régi szélmalom…
Szobád mélyén néhány fénykép,
Néhány csendbe süppedt szó,
Épp így őrzi nyári fényét,
Nyári titkait a tó.
Mint egy színpad, mint egy díszlet,
Mint egy régi-régi dal,
Mint egy gyermek, akit visznek,
Hogyha menni nem akar.
Mint egy labda, ami gurult,
Szállt a játszótéren át,
Mint a könnyek, miket sírnak
Kint a lombjuk vesztett fák,
Mint egy lábnyom kint a porban,
Amit elsöpört a szél,
Mint az álmok, miket sorban
Megöl, elhervaszt a tél.
S mint egy kerék, ami forog,
Szinte soha meg nem áll,
Így az ember tipeg-topog,
Örök útvesztőben jár!
Ezen elgondolkodom
És a szívem fáj nagyon,
Mint egy fáradt szélmalom…
Őszinte bohóc...
A csillagokat nem érem el,
Varázsló nem vagyok.
Hiába kéred, kihűlt szívedbe
Lángot nem lophatok.
Hogy elfáradtál félúton,
Az nem az én hibám.
S ha nem álltál ki mellettem,
Most nem kiálthatsz rám.
Hiába vádolsz azzal is,
Hogy nem szerettelek.
A magam módján megpróbáltam
Mindent, amit lehet.
Meg nem valósult álmaidról
Számot nem adhatok.
A nagy produkció helyett
Egy kis dalt dúdolok.
Ha úgy érzed, hogy megcsaltalak,
Keress magadnak valaki mást.
Mmm, de ne rám légy mérges,
Hogyha végül senkit nem találsz.
Ha úgy érzed, hogy megcsaltalak,
Keress magadnak valaki mást.
Nálam őszintébb bohócot
Többet úgyse, úgyse látsz.
Lehet, hogy egykor mást ígértem,
De most már jól tudom:
Az igazságot, mint a földet
Szét nem oszthatom.
Lelked görcsös kis csomóit
Fel nem oldhatom.
A szabadságot, mint jutalmat
Át nem adhatom.
Balázs Fecó:
Hétföi hold
Úgy ment végig az utcán
a hétfő délután,
hogy jókedvű lett a város,
és szép volt minden lány.
Az újságokban írták,
meg is őriztem talán,
hogy az idén bolond év volt,
egy hétfőn volt a nyár.
A helyzet az jó, csak egyszerűen
sosem olyan, amilyen.
Szeretem így, ha nem lehet úgy,
ahogyan én szeretem.
Újra lett volna kedvem
találkozni valakivel,
akit Hétfői Holdnak hívtam
egy másik életben.
a nevét azt sose tudtam,
azt se, hogy hol lakik.
Mindig hétfő este jött el,
és nem maradt, csak hajnalig.
Kérdeztem őt, nem bántja-e még,
hogy ez nem igazán szerelem.
Azt mondta, szeretem így,
ha nem lehet úgy,
ahogyan én szeretem.
A helyzet az jó, csak egyszerűen
sosem olyan, amilyen.
Szeretem így, ha nem lehet úgy,
ahogyan én szeretem.
Azt álmodtam, hogy mind kihalt a földről
Az ember, és a föld csak élt tovább.
Tavasszal kicsíráztak a göröngyök,
És kivirítottak a violák.
A madarak vígabban énekeltek,
És gondtalanul járt a szende őz,
A gólyák télre ismét útra keltek,
És százszor szebben múlt a csendes ősz.
A börtönök küszöbét dudva verte,
Kivirágzottak az utcakövek,
Illat tömjéne szállt áldón az estbe,
S örökre elhervadt - a gyűlölet
Szívemben élsz...
(Titanic - My Heart Will Go On)
Álmaimban látlak,
Úgy hívlak, úgy várlak,
Felkavarsz, a szívemben élsz…
Mért vagy tőlem távol?
A kérdés nem vádol,
Jó nagyon, hogy szívemben élsz…
Jó így, sok álmatlan éjjel,
Csak sírni és gondolni rád.
Jó így, jó hinni, hogy vársz rám,
A bánat is elszáll és eljön a boldogság.
Elsodort az élet,
De látod, nem félek,
Mindig itt vagy, szívemben élsz…
Átölellek téged,
A vágyam úgy éget,
Felkavarsz, a szívemben élsz…
Jó így, sok álmatlan éjjel…
Jó így, hisz bárhova nézek
A két szemem csak téged lát.
Jó így, ha fáj is az élet,
A szívemben érzem,
Hogy te vagy a boldogság!
Tea kettesben...
(Tea For Two)
Vincent Youmans - Irving Caesar / Bradányi Iván
Oltsd el a gyertyát,
Hadd bújjak most hozzád,
Az árnyakon átlát szemünk.
Szívünk csak játszik,
De valónak látszik,
Ma nem számít, bármit teszünk.
Átölel minket az álom,
Szemedben látom,
Mi lesz velünk.
Nem csupán frázis,
De kis szobánk máris
Egy meghitt oázis
Nekünk…
Két személyre töltsd be hát
A forró, illatos teát,
És nézz reám a szálló gőzön át.
Nem jön ma senki, hogy zavarjon minket,
A csészédbe titkon kis varázsport hintek,
Hogy valóra váljon,
Mi eddig nem volt csak álom.
Ránk borul a félhomály,
Most minden perc egy csókra vár,
Egy lépés már csupán a boldogság.
Sírnak kinn az őszi fák,
De mit számít a külvilág,
Jöjj! Két személyre tölts be hát
Teát...
A felejthetetlen Shütcz Ila énekelte Sztankay-val:
Necsi...necsi...
Szentirmai Ákos / Bradányi Iván
Maga olyan régen
Udvarol már nékem,
Megevett vagy ötven vacsorát.
Hogyha nem dönt végre,
Esküszöm az égre,
Még ma este itthagyom magát!
Ezt ne csi- ne csi- ne csinálja énvelem,
Úgyis olyan szomorú az életem,
Nézzen rám, oly esdekelve kérlelem,
Ezt ne csi- ne csi- ne csinálja énvelem!
Hiteget és ámít,
Ugyan mire számít?
Hagyjuk ezt a szende figurát.
Szegény szívem szenved,
Ha nem kap rokonszenvet,
Még ma este itthagyom magát!
Maga olyan régen
Vesztegel a stégen,
Unom ezt a nagy huzavonát.
Hogyha nem dönt végre,
Esküszöm az égre,
Még ma este itthagyom magát!
Ezt ne csi- ne csi- ne csinálja énvelem…
Romantika
(Zorán)
Kedves, elviszlek oda, hol senki sem ismer, de értem a szót
hol esténként ringató tengerről dalolnak altatót.
Az álmok szerények, a hálók erősek,
ott ritka szó a romantika.
A part menti sziklákra szőlő és magányos ház tapad
az örök szél ráncosra gyűri a tengert s az arcokat.
a napfény megéget, a vágyak kiégnek,
és porrá hamvad a romantika
Ott délidőn nem mozdul más, csak a megkötött csónakok
s egy eleven képeslap eltúlzott színeit láthatod.
A fények kemények, az árnyak elégnek,
s csak éjjel éled a romantika.
Majd felhevült part ölén szeretlek forrón, míg tart az éj
s meztelen tengerben hűvösen fürdünk, ha véget ér.
A csókom sós lesz, és hidd el: jó lesz
Mert néha kell a romantika.
Ének az esőben...
(Singin' in the Rain)
Nacio Herbert Brown - Arthur Freed -:szöveg Bradányi Iván
Úgy sír, zokog a szél
És rámtör az eső,
Én csak énekelek,
Szívem álmokat sző.
A zápor, s a szél
Nem bánthat sosem,
Már rég messze jár,
Mire észreveszem.
Az eső rámcsorog,
De én boldog vagyok,
Ha csúf az idő,
Mindig rád gondolok.
És vár a siker,
Egy dal hozza el,
Az eső -
Most velem énekel.
Pedro kocsmája...
(Historia de un amor)
Pedro kocsmájában sápadt lámpa ég,
És az asztaloknál zűlött arcú nép,
A rumot isszák, mint a vizet,
Gazdag úr az, aki fizet,
Így hát minden cseppért kár.
Benn a matrózok közt ül egy idegen,
Mondják, száz hajója jár a tengeren,
Mégsem jár ő fényes bárba,
Csak a Pedro kocsmájába,
És egy barna lányra vár.
Olyan gyönyörű a lány, kire vár,
Csupa báj, hangja lágyan muzsikál:
La-la-la, la-la-la.
Nem kell néki pénz, se gyémánt,
Nem kell néki gazdag úr,
Szíve csakis Fernandóé,
Kitől vére lángra gyúl!
Kitől vére lángra gyúl!
Pedro kocsmájában sápadt lámpa ég,
Ajtó nyílik, matróz Fernandó belép,
Csókot kap a lánytól tizet,
Gazdag úr feláll és fizet,
Nincsen mire várjon már!
Ugye magányos vagy?
(Are You Lonesome Tonight)
Ugye magányos vagy?
Ugye hosszú egy nap,
S te sem érted, hogy mi állt közénk.
Ugye magányos vagy?
Ugye sírtál sokat,
S ami történt, azt megbántad rég…
Ne is kérdezzük többé, hogy ki volt hibás,
Gyere vissza, úgy vár rád egy üres lakás.
Külön nem létezünk,
És csak emlékezünk,
Tudom jól, te is magányos vagy…
Csak tűnődöm, hogy magányos vagy-e ma éjjel,
Tudod, valaki egyszer azt mondta nekem:
Az élet egy színpad,
Mindnyájan szerepet játszunk.
Ebben a színházban én vagyok a szerelmes.
Első felvonás: találkoztunk, megszerettelek.
Te olyan jól játszottad a szerepedet.
Aztán jött a második felvonás.
Kicsit megváltoztál, ma sem értem, miért.
Hazudtál, mikor azt mondtad, hogy szeretsz,
De inkább hallgatnám a hazugságaidat,
Minthogy nélküled éljek.
Most üres a színpad, és ha te nem jössz vissza,
Akár le is ereszthetik a függönyt…
Külön nem létezünk,
És csak emlékezünk,
Tudom jól, te is magányos vagy…
Jégszív
Csábít egy éj, egy sejtelmes látomás,
Csábít egy arc, mit egyszer kell, hogy láss,
És a szem, mit láttam már valahol,
És kék, és olyan szép.
És egy száj, mi most más szívéhez szól:
Tiéd volt az arc, tudom most már jól,
És azóta,
Jégből vagyok,
talán fel sem olvadok,
Hát nyújtsd két kezed,
olvaszd fel jégszívemet!
Ha valami fáj, nem érzem régen már,
És az a láz csak álmomban éget tán,
És az arc, tudd meg, hogy tiéd,
Hívj! Nekem ennyi elég.
És a száj, ha hozzám szól majd még,
Meg kell értsed hát, ennyi épp elég,
Te biztosan látod,
Jégből vagyok,
talán fel sem olvadok,
Hát nyújtsd két kezed,
olvaszd fel jégszívemet!
Tudd meg hát, sosem éreztem még,
Hogy szívem, szívem tiszta jég.
Hideg a nyár, vagy forró lehet a tél,
Nem segíthet más, csak ha értem ég,
Te biztosan látod,
Jégből vagyok,
talán fel sem olvadok,
Hát nyújtsd két kezed,
olvaszd fel jégszívemet!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
