Crystal
Vigyázz rám
Egy zöld kis rét hány titkot rejt,
Míg gyermek szívünk nem felejt.
Nem tudtuk még,
Csak tettük a jót,
S kerültünk minden tiltó szót.
A lány már régen nem arra jár,
A fiú régen érti már,
Azt hitte, minden titkuk szent,
De ez már semmit nem jelent.
Azt mondtad, jól vigyázol rám,
Elhittem, mégis itthagytál!
Már régen nem vigyázol rám.
Azt mondtad, bújj közel hozzám,
Nem érthet semmi itthon már.
Túl régen nem vigyázol rám.
A fiú indult, útra kelt,
Egy igaz szív sosem felejt.
Nincs már sok emlék,
Csak pár levél,
Ő sem hisz már, de még remél.
Elmúlt sok év, s nem írt a lány,
Nem válaszolt a régi szám.
Virágot ő már máshol hajt
S nem hallja már a régi dalt.
Azt mondtad, jól vigyázol rám,
Elhittem, mégis itthagytál!
Már régen nem vigyázol rám.
Azt mondtad, bújj közel hozzám,
Nem érthet semmi itthon már.
Túl régen nem vigyázol rám.
Tűzpiros virág...
Tűzpiros virág volt
minden csókod
kedvesem.
Emlékszel még talán,
akkor kint a Szigeten.
Zúgó fák alatt, most
magam járok
csendesen,
Lépteid nyomát
mindhiába keresem.
Egy régen elfelejtett dal,
a romok közt
bús árván dalol.
Tűnő álmokból,
csendben fátylat sző
a néma Hold.
Régi szerelem, még
néha-néha visszajár,
ha kint a Szigeten,
halkan búcsúzik a nyár.
Ott leszek
Bergendy
Ha jó vagy hozzám, adok egy gyűrűt,
A gyűrű majd összeköt mindig veled.
Ha szükség van rám, fordítsd meg kétszer,
S azonnal érzem, ha baj fenyeget.
R. ||: Ott leszek veled, ott leszek én is, :||
Ott leszek veled, ott leszek én is.
Ott leszek, ha te úgy akarod.
Egy rossz nap után, egy magányos éjjel,
Félsz, ha a szél fújja ablakodat.
Fordítsd meg hát a gyűrűdet kétszer,
Ott leszek, s őrzöm az álmaidat.
R.
Ha jó vagy hozzám, hát jó leszek én is,
De jóban is, rosszban is számítok rád.
Bármerre jársz, veled ott leszek én is,
Mert barátom vagy egy életen át.
R., R., R.
TALÁN, TALÁN
Kormorán
Valami jó volt, valami fájt ,
ami elmúlt , sohase bánd.
Aki elment, vissza ne várd,
a lélek hídján, hozzád talál.
Lehetett volna valami más,
meleg szívben, kicsi varázs.
Sötét éjben ha álmodra vársz,
nem nyit be hozzád igazi társ.
Nincs olyan ember, akit a szó,
ugyanúgy érint s ugyanúgy jó,
Csak az a dolgod, keresd meg őt:
aki a múltad, aki jövőd.
Talán, talán, ha ez a dal szól,
talán, talán, csak te tudod jól,
Talán, talán, akire vársz,
talán, talán majd hazatalál.
Te ott állsz az út végén
Máté Péter
Hosszú-hosszú évek
emléke összefűz veled,
mennyi-mennyi mindent
köszönni tartozom neked.
Refr.:
Tévúton járok,
sajnos néha-néha én,
de bárhová megyek,
te ott állsz az út végén.
Mindent megbocsájtasz
és mindig jót akarsz nekem,
hogyha néha bántlak,
akkor is jó vagy velem.
Refr.
És boldog vagyok, hogy veled élhetek,
és örülök nagyon neked.
Minden elmúlik: a bánat, az öröm,
s hogy te mégis maradsz, köszönöm.
Hosszú-hosszú évek
emléke összefűz veled,
mennyi-mennyi mindent
köszönni tartozom neked.
Refr.
Nagyszerű vagy,
csak te vagy ilyen,
köszönöm neked azt,
azt hogy ilyen vagy velem.
Refr.
Csak azért
Most arcod felé nyújtom kezem,
és elmondanám, hogy más nem kell nekem.
már csak azért élek, mert élsz,
én már csak azért.
Egy álomvilág, ez vagy nekem,
és távoli múlttá vált az életem.
Már csak azért élek, mert élsz,
én már csak azért.
Hív vágy és remény, ha nem vagy velem,
és elszorul néha a lélegzetem.
Már csak azért élek, mert élsz,
én már csak azért.
Szóljon most hozzád egy dal,
az enyém, a tiéd, a miénk.
Mert kevés a szó és hát így mondom el.
Álmaim hozzád közel,
ami vagy... közelebb, közelebb.
És itt vagy velem, vagy álmodom,
talán megint álmodom,
tudom megint.
Szólj egyetlen szót, én nyújtom kezem,
mert amit Te adhatsz, az minden nekem.
Már csak azért élek, mert élsz,
én már csak azért.
Szóljon most hozzád egy dal,
az enyém, a tiéd, a miénk.
Mert kevés a szó és hát így mondom el.
Álmaim hozzád közel,
ami vagy... közelebb, közelebb.
És itt vagy velem, úgy álmodom,
talán megint álmodom,
tudom megint.
Szólj egyetlen szót, én nyújtom kezem
mert amit Te adhatsz, az minden nekem.
Már csak azért élek, mert élsz,
én már csak azért.
Szerelmes dal
Karácsony János - Sztevanovity Dusán
Mikor engem nézel
Tudom, engem látsz
Mikor szólok hozzád
Érzem, engem hallasz
Ahogy érzem, mondom
Nem kell keresnem a szót
Ugye, milyen egyszerű ez
Ugye jó, hogy egyszerűen így van.
Hogyha haragszom rád
Neked mondom el
Hogyha haragszol rám
Nem kell elhallgatnod
És egy rossz nap végén
Nem kell hazudnod, hogy jó volt
Ugye milyen egyszerű ez
Ugye jó, hogy egyszerűen így van.
Amikor jöttöd várom
Ha esik, most is fázom
S nem nő az utca kövén virág
Nem írnak verset rólunk
Nem állnak fel, ha szólunk
S az órák rendben járnak tovább.
De ha arcod sápadt
Bánt, hogy fáradt vagy
Hogyha sokat késel
Félek, baj nem ért-e
Tudom. szeretsz engem
S vagyunk, ahogy lenni jó
Ugye, milyen egyszerű ez
Ugye jó, hogy egyszerűen így van.
Maradj még...
Sztevanovity Zorán - Sztevanovity Dusán
Amikor elmész mindig megjelennek a régi arcok
Mint vámszedők, mint szeretők, mint végrehajtók
És mint egy fiókot úgy kiforgatják s kirázzák a szívem,
lelkem s emlékeim titkos zugait
S elhordják elköszönt idők féltve őrzött kincseit
Maradj még, maradj még
Így amíg a napfény meg nem érint
Maradj még, maradj még
Így amíg a hajnal el nem szólít
Elvisznek minden fontos szót a régi dalokból
Elvisznek minden csendes ígéretet s a képeket
a fel sem épült falakról
Sok mindent eljátszottam, szerelmeket, éveket
s most jönnek sorra s kérik az árát
Hidd el már megfizettem s maradj velem
újra minden éjjen át
Maradj még, maradj még
Így amíg a napfény meg nem érint
Maradj még, maradj még
Így amíg a hajnal el nem szólít
Maradj még, maradj még
Így amíg a napfény meg nem érint
De nincs béke
(Sed non est pax)
Presser Gábor - Sztevanovity Dusán
Így kéz a kézben
Felvirradnak új bánatok
Mert messzebb nézek kéz a kézben
S több veszhet el, mint én vagyok
Így kéz a kézben
Önmagammal már tartozom
Hisz azt fogadtam kéz a kézben
Tiéd lesz majd holnapom
Sed non est pax
Sed non est pax
Így kéz a kézben
A jövő értelmét hisszük el
Nem pusztulhat más kezében
Akit e kéz felnevelt
Sed non est pax
Sed non est pax
Így kéz a kézben
Mi eddig szerelem volt, törvény már
Újak jönnek kéz a kézben
Ha kezünkre kéz már nem talál
Sed non est pax
Sed non est pax
Somló Tamás
Gondolsz-e rám?
Néha rámtalál a félelem,
velem vagy még, vagy csak képzelem.
Hisz tudom jól, hogy a szerelem elszáll,
csak a megszokás él tovább.
Csendben nézlek ahogy elalszol,
Tested kérdés nélkül válaszol.
Hisz tudod jól, hogy őrzöm az álmod,
bármi jön majd a hajnal után.
Gondolsz-e rám,
amikor nem melletem alszol el.
Gondolsz-e rám,
amikor magányom nem érdekel.
Gondolsz-e rám,
amikor messze jársz már,
s valaki másra vársz talán.
Akkor is gondolsz-e majd rám?
Lassan vánszorog ma minden perc,
érzem belülről már mást ölelsz.
De tudom jól, ha a szerelem elszáll,
csak az emlékek élnek tovább.
Gondolsz-e rám,
amikor nem melletem alszol el.
Gondolsz-e rám,
amikor magányom nem érdekel.
Gondolsz-e rám,
amikor messze jársz már,
s valaki másra vársz talán.
Akkor is gondolsz-e majd rám?
Gondolsz-e rám,
amikor nem melletem alszol el.
Gondolsz-e rám,
amikor magányom nem érdekel.
Gondolsz-e rám,
amikor messze jársz már,
s valaki másra vársz talán.
Akkor is gondolsz-e majd rám?
Gondolsz-e rám
amikor nem mellettem alszol el.
Első Emelet
Bújtass el!
Hallgatom a záport, ahogy dobol az ablakon,
Elmossa az emlékeimet.
Fekszünk az ágyon, karod a vállamon,
Bőrömön forró lehelet.
Meztelen az árnyék, meztelen a szív,
Elhiszek minden ölelést.
Így legyen örökre, így,
S a múltra jöjjön feledés!
Bújtass el, ringass el az öledben,
Érints meg engem, hogy érezzem, hogy létezel!
Őrizz meg engem, mindhalálig vigyázz rám,
Hogy ne legyen több szerelmetlen éjszakám!
Fájni fog a hajnal, ami tőlem elrabol,
Várni fogom újra az éjszakát.
Homlokomról simogasd el a bánatot,
Csak fény maradjon kezed után!
Túl vagyok minden tévedésemen,
Veled ért el engem a szerelem.
Te vagy a kezdet, és te vagy a vég,
Te vagy a végső menedék.
Bújtass el, ringass el az öledben,
Érints meg engem, hogy érezzem, hogy létezel!
Őrizz meg engem, mindhalálig vigyázz rám,
Hogy ne legyen több szerelmetlen éjszakám!
Bújtass el, ringass el az öledben,
Érints meg engem, hogy érezzem, hogy létezel!
Őrizz meg engem, mindhalálig vigyázz rám,
Hogy ne legyen több szerelmetlen éjszakám!
Túl kevés a szó
Császár Előd
Mint, aki rossz mesében jár,
S igazi társat nem talál,
Valahogy én is így voltam,
S féltem, hogy nincs olyan,
Akit a szívem régen vár.
Ó, ami most jó, attól jó,
Hogy tudom régen,
A rossz milyen, s hogy mit jelent
Hisz nem volt már csak jég és hó.
Te vagy az én megváltóm,
Gyönyörű új hang a zongorán,
A csend után.
Nem álom ez, nézz rám!
Túl kevés a szó,
Mert ez el nem mondható.
Úgyis minden rólad szól.
Túl kevés a szó,
Hogyan mondjam el, hogy jó?
Amit a szív ver, az állandó.
Valaki volt, de eltűnt rég,
Ezeregy álom hullott szét.
Gyere és írj egy új mesét!
Nem kérek túl sokat,
Csak amit te is vársz már rég.
Ó, ami most jó, tőled jó.
Rohan az élet, gyors folyó,
És változó.
De nem kell félned, véd egy szó.
Te vagy az én megváltóm,
Gyönyörű fény vagy eső után,
A vihar után -
Egy szerelem-szivárvány.
Szemeddel látsz
Ha majd rám találsz valahol és mellettem állsz,
Akkor nem érzed, hogy fáj a szív.
Mert szemeddel már látod, mi a szívedben élt,
S már nem kell, hogy visszanézz.
Ha majd elérlek valahol és mellettem állsz,
Akkor nem érzed, hogy fáj a szívem.
Tudom néha meg-megállsz, hogy visszanézz,
De én nem engedlek többé el.
Szemeddel látsz, szíveddel érzel,
Ha bármi fáj, csak nekem mondd el!
Szemeddel látsz, szíveddel érzel,
Valami fáj, csak nekem mondd el,
Csak nekem mondd el!
Ha majd elérlek valahol s csak engem vársz,
Akkor elhinnéd talán, amit érzek,
Mert szemeddel már látod, mi a szívemben él,
És nem kell, hogy visszanézz.
Hogyha rámtalálsz valahol és mellettem állsz,
Akkor nem érzed, hogy fáj a szív.
Mert a szemedde már látod, mi a szívedben él,
S érzed, hogy érted vagyok én.
Kisfiam
Itt vagy velem, mint egy új remény,
Az éjszakát felváltja a fény.
Csak egy perce élsz, nézlek boldogan,
Úgy vártam rád, édes kisfiam.
A régi vágy újra szárnyra kél,
Míg dalt susog kinn az esti szél.
Minden bánatom eltűnt nyomtalan.
Mosolyogj rám, édes kisfiam!
Egy rózsakert hinti árnyait,
Nincs fontosabb, mint az álmaid.
Még egy szót se tudsz, mégis annyian
Hisznek neked, édes kisfiam.
Tudom, mindenütt így van ez a nagyvilágon,
Ha egy kisgyerek megszületik.
Mert a kisgyerek egyszer felnő,
S talán sikerül, hogy a könnyeket nevetéssé,
A gyűlöletet szeretetté,
És az ellenségeket barátokká változtassa.
Ezt érzem én, ahogy nézek rád:
Más lesz a Föld, más lesz a világ.
Sírnod sose kell, élsz majd gondtalan,
Boldog leszel, édes kisfiam.
Hazafelé
Nézd, lassan itt az éjszaka,
Vad álmok tágas otthona,
Hazafelé napod elfogy csendesen.
De tiéd ez a pillanat,
Míg szürke buszod elhalad
Az elsuhanó ablakok előtt.
És látsz százezer nagymamát,
Hogy gombolyítja fonalát,
Fakó képek között tipeg kedvesen,
Majd elrepíti az álom,
S a régi, árnyas sétányon
A némafilmen nevet aprót sikkesen.
Nézd, lassan itt az éjszaka,
És végre eljutok haza
Magamban a város ezer képével.
Elfogynak mind a színek,
S dobognak mind a szívek,
S betakar az éj tengere kékjével.
Siess hát, nyiss gyorsan kaput,
Nyisd ki az álom kapuját!
Engedj be, időnk rohan, eltelik!
Zárd be az ajtót mögöttem,
Ha örülsz majd, hogy megjöttem;
Dobd el a kulcsot, s ne keresd reggelig!
Ne keresd reggelig!
Te ott vagy
Te ott vagy, hol kél a nap,
Én ott hol a fények alszanak...
Te ott vagy, hol a források erednek,
Én ott, hol névteleneket temetnek.
Te ott vagy, hol a virágerdők nőnek,
Én ott, hová korhadt fák dőlnek,
Te ott vagy, hol mások mérik a szerelmet:
Én ott, hol csak szerelmet keresnek,
Te ott vagy, hol élnek az angyalok-
Én ott, hol csak néhány ördög oldalog.
Te ott vagy, hol a szenvedést szenvedéllyel gyógyítják:
Én ott, hol a vágyakat miszlikre irtják…
Te ott vagy, hol a halhatatlanok.
Én ott, hol a farkasok…
Te ott vagy, hol nem fáznak soha,
Én ott, hol a temető éhezők otthona!
Te ott vagy, hol a szentek mennybementek.
Én ott, hol csak poéták mehetnek…
Te ott vagy, hol nélkülem lehetsz-
Én itt s azt hiszem jobb,
Ha meg sem mozdulok…
Ringasd el magad!
Ha nem bírod már elviselni azt, amiben vagy,
Lépj ki, mint egy rossz cipőből, ringasd el magad!
Ha azt sem akarod tudni már, hogy ki voltál tegnap,
Ne törődj a tegnapokkal, ringasd el magad!
Ringasd el magad, ringasd el magad,
Ha senki nincs ki elringasson,
Ringasd el magad!
Ha azt hiszed most, hogy a semmi sokkal boldogabb,
Merülj el a sűrűjében, ringasd el magad!
Ha a gondok elharapják már a torkodat,
Pihentesd a sebeket, ringasd el magad!
A fák is siratják...
Tovább él a nap, amikor megláttam,
Tovább él a perc, amit úgy kívántam.
Ha tovább élek én, tovább él ő bennem,
Mit tehetnék mást, ha egyszer őt szerettem?
A fák is siratják az elveszett lombokat,
Mit tehetsz te mást, ha neked is ez maradt?
A fák is azt hiszik, hogy nem igaz most a tél,
Mit tehetsz te mást, ha egyszer is szerettél?
Vinnélek, vinnélek...
Hogyan mondjam el neked,
Amit nem lehet,
Mert szó az nincs,
Csak képzelet.
Vinnélek, vinnélek,
Csak tudnám, merre vinnélek,
Elmennék, elmennék,
Csak tudnám, merre mehetnék!
Volt egy föld, messze ég,
Elnyelte már a messzeség,
Ismerős volt nagyon,
De lehet, hogy csak gondolom.
Vinnélek, jól tudod,
De nem tudod, nem is vállalod,
Indulnék, indulnék,
Ha egy utat, csak egyet tudhatnék.
Hogyan mondjam el neked,
Amit nem lehet,
Hogy nélküled
Élni nem lehet?
Eladó, kiadó most a szívem...
Eladó, kiadó most a szívem,
Kiadom, hogyha kell teneked.
Eladó, kiadó most a szívem,
És hozzá kaphatsz egy életet.
Eladó, kiadó most a szívem,
Nem lakik benne már senki sem.
Tessék vidd, olcsón átadom neked,
Most egy jó szóért megveheted.
Rég a csend lakik csak benne,
Ugy kell már egy új lakó.
Mert a régi elhitte, hogy ennél
Jobb is kapható.
Azt üzente, hogy visszajönne,
Hogyha ez még lakható,
De neki ez már többé soha
Nem lesz kiadó.
Eladó, kiadó most a szívem,
Nem lakik benne rég senki sem.
Tessék vidd, átadom olcsón neked,
Most egy jó szóért megveheted.
Tessék vidd, olcsón adom neked,
Most egy jó szóért megveheted.
Vándorének...
Szép nyári nap,
foltos farmerek az út mentén,
Szép nyári nap,
sokan vándorolnak úgy, mint én.
Szép nyári nap,
minket nem zavar a forróság,
Szép nyári nap,
néhány óra csak a távolság.
Szombat délelőtt a csizmám felhúzom,
Ha szikrázik a nyári ég.
A szürke város porát lassan elhagyom,
És indulok, indulok feléd.
Hétfőn újra kezdem átlag életem,
És azt teszem, mit tenni kell,
De hétvégén nem tarthat vissza senki sem,
Hát indulok, indulnom kell.
Országút...
Mint egy álom, olyan ez a hely,
Hatalmas hegyekből gyors folyók indulnak el.
Az élet elrohant, de vár a szülői ház,
A gyermekkorom is visszatér, újra élem a sok csodát.
Országút, vigyél haza,
Hol az otthonom, vigyél oda!
Elcsavarogtam, de vár a múltam,
Országút, vigyél haza!
Minden emlék újra szívemben él,
Folyóparton ülve ahogy hajamat fújja a szél.
Együtt néztük, ahogy este elbújt a nap,
Mi is összebújtunk, ahogy tettük minden nap.
Még most is hallom a hangod minden fáradt éjszakán,
Azt álmodom, hogy emlékszel még rám is talán.
A sorsunk kettévált és én már nem vigyázhatok rád,
Az élet megy tovább, megy tovább.
Melletted...
Melletted,
nincsenek hétköznapok
egyhangú pillanatok,
és nincsenek bánatok.
Melletted,
árnyékot nem ismerek,
szerelmes tekinteted
a felhőn is átragyod.
Futó percnek tűnik minden óra,
mely a csókjaiddal múlik el.
Legszebb álmodásom vált valóra
mikor siettél felém az első szóra !
Melletted,
nincsenek hétköznapok,
amit a szíved adott
az maga a boldogság!
Igérd meg nékem azt,
hogy mindig így szeretsz
tovább!
LGT
Elfelejtett szó
Értünk egymás nyelvén, minden szó beszél,
Mégis másképp érted, mint ahogyan én.
Más a szó, ha mondod, más ha hallgatod,
Nem tudná a bal kéz, mit akar a jobb.
Én tudom a dallamot, te tudod a szót
Én mondom az igazat, és te mondod a jót
Az én igazam nem biztos, hogy neked nagyon jó,
De mind a ketten várjuk azt az elfogyott, elhagyott,
Elrabolt, ellopott egy-két elfelejtett szót.
Minden ember jó, kit megtalál egy szó,
Minden szó is jó, ha embernek való.
Minden ember más, de éppen ez a jó.
Hát meddig várjak még,
Hogy felhangzik egy elfelejtett szó?
Érzem, amit érzel, látom, amit látsz,
Mégis másképp mondom, mit amit te vársz,
Gondolhatok bármit, előbb mondod ki,
Megbotlok egy kőben, s te fogsz elesni.
Én hordom a bal cipőt, rajtad van a jobb,
Összeköt a cipőfűző, nem egy nagy dolog.
Ami nekem jó, az talán neked nem való,
De mind a ketten várjuk azt az elfogyott, elhagyott,
Elrabolt, ellopott egy-két elfelejtett szót.
Minden ember jó, kit megtalál egy szó,
Minden szó is jó, ha embernek való.
Minden ember más, de éppen ez a jó.
Hát meddig várjak még,
Hogy felhangzik egy elfelejtett szó?
Szóból vannak hidak két ember között,
Csend lobbantja őket a fejetek fölött,
Mindenki mást érez minden szó mögött,
Ami nekem kéne, azt te nem tűröd.
Én mondom az igazat, s te mondod a jót,
Én tudom a dallamot és te tudod a szót,
Ami nekem jó, az talán neked nem való,
De mind a ketten várjuk azt az elfogyott, elhagyott,
Elrabolt, ellopott egy-két elfelejtett szót.
Minden ember jó, kit megtalál egy szó,
Minden szó is jó, ha embernek való.
Minden ember más, de éppen ez a jó.
Hát meddig várjak még,
Hogy felhangzik egy elfelejtett szó?
Volt egy szerelem..
Volt egy szerelem, ennek éltünk ketten.
Volt egy szerelem, ez volt minden percem,
ez volt a világ.
A Hold, s a tenger, puha árnyak a fák,
mindez hol van már? Megölte a tél,
meghalt a világ.
Már tudom, hogy más a szerelem,
nem örök nyár, nem végtelen ölelés,
hisz vége már.
Régvolt szerelem, már csak bennem él.
Elmúlt szerelem, árnyék és a fény,
régen messze jár.
Már más itt a táj, idegen szó,
idegen kéz, mely ölel át, s az esti szél
rád nem talál.
Régvolt szerelem, soha nem jön vissza már,
ráborult az éj, halvány lett a fény,
és rámszállt a magány.
Vagy mindent, vagy semmit...
Vagy mindent, vagy semmit, csak így akarom,
legyen a döntő szó tiéd, s én elfogadom.
Már a félmegoldás nem elég,
a megunt kedves szerepét
én nem játszom el,
még tőled se kell nekem.
Vagy mindent, vagy semmit, így akarom én,
legyen a szíved másoké, vagy csak az enyém,
nekem nem kell nyári szerelem,
vagy mindig jöjj, vagy sohasem,
de ne rontsd el ily könnyen az életem.
A szél viszi a felleget,
de az ellenszél tán visszahozza még,
de én, ha egyszer elmegyek,
többé gondolatban sem jutok feléd.
Vagy mindent, vagy semmit, csak terajtad áll.
Légy aki nékem mondja el, ha valami fáj.
Legyen mindig egy a mi utunk,
s ha válságunkból kijutunk
csak velem örülj, ha ragyog a napsugár.
A szél viszi a felleget,
de az ellenszél tán visszahozza még,
de én, ha egyszer elmegyek,
többé gondolatban sem jutok feléd.
Vagy mindent, vagy semmit, csak terajtad áll.
Légy aki nékem mondja el, ha valami fáj.
Legyen mindig egy a mi utunk,
s ha válságunkból kijutunk
csak velem örülj, ha ragyog a nyár,
ha későre jár, csak mellettem állj,
vagy menj tovább,
és ne lássalak soha már.
Éjszakák és nappalok...
Sokszor arra gondolok,
éjszakák és nappalok
Miért váltják fel mindig egymást?
Miért nem lehet mindig fény?
- önmagamtól kérdem én.
Miért nem láthatjuk
már többé egymást?
Olyan rossz így nélküled,
elviselni nem lehet,
Gyere vissza hozzám, várok rád!
Sötétségben élek én,
sehol nincs egy kis remény,
Úgy vágyom már a Nap sugarát.
Olyan egyedül vagyok,
éjszakák és nappalok
Hozzátok őt vissza hozzám.
Xantus Barbara
Mire felkel a nap
Sokáig vártam rád
- Olyan hosszan vártál rám.
Átaludtam nélküled oly sok éjszakát,
Nem mondtad meg, hogy eljössz.
- Nem tudtam még, hogy itt leszek,
Mire felkel a nap.
Ha az éjjel jéghideg,
Ha a bőröd fáj a párnán,
S hogy fény lehet, már nem hiszed,
S úgy látod, hogy elmegyek,
Akkor álmodom azt, hogy eljössz,
Álmodd, hogy itt leszek,
Mire felkel a nap.
Eladom a perceket,
A hónapot, minden évet,
Eladom mindenem, egy éjszakáért eladom.
Eladom egy csillagért, amit velem együtt nézel,
Eladom az ébredésért,
Veled minden hajnalon.
Sokáig vártam rád
- Olyan hosszan vártál rám.
S a fázós, hideg hajnalon mire gondolsz, nem tudom.
Elképzelem, hogy eljössz,
Hogy a kezed hozzám ér,
Mire felkel a nap.
Ha felébredsz nélkülem,
Ha szédült lámpát nézed,
Ahogy itt vagyok, mást nem tudok,
Most hozzád bújhatok,
Nem akarom, hogy eltűnj,
Megint eltűnj a semmiben,
Mire felkel a nap.
Szökj el!
Mindig hű akartam lenni - sosem voltam,
Bárhogy féltem is a búcsúzásoktól.
Egyszer fölösleges voltam,
Máskor nyugtalan bolond,
S örök kérdőjel volt, hogy csináljam jól.
Forrón türelmetlen éveinket éljük,
Sehová, senkihez nem köt megszokás.
A tegnap ronggyá tépett újság
A holnap szöveg nélküli dal,
Ugyan minek kéne magyarázkodás?
Menj el! Szökj el! Ha itt már nincs hely!
Menj el! Szökj el! Új bort nyiss fel!
Ugyan mit számít, hogy mit mondanak rólad
Két fal között, keskeny hídon áll a vár
De neked mi dolgod ezzel, magad vagy vágtató folyón,
S valahol téged is vár az óceán.
Forrón türelmetlen éveinket éljük,
Sehova, senkihez nem köt megszokás,
És ha megsebeznek, becsapnak,
Vagy nem figyelnek rád,
Ugyan minek kéne magyarázkodás?
Bárkit kísért ezen a csillagon,
Minden harang érted is szól,
Minden történetnek része vagy,
Legyen bármi, legyen bárhol,
Soha semmi nincs túl távol,
És körbezár, még ha nem is középen állsz.
Sose félj, hogy gyenge vagy egymagad,
Minden összeér az ég alatt,
És a körforgásnak része vagy,
Amit mérgezel, az mérgez,
Amit érzel, az téged érez,
Amit megérintesz, az kapcsol valahová!
Ugye nem hiszed el, hogy keveset érsz?
Nélküled másképpen volna ez az egész,
És ha jön az idő, amikor már nem leszel,
Veled is egy egész világ múlik el.
Soha ne kérdezd, hova tartozol,
Minden harang érted szól,
Minden dalban ott vagy már,
Mi él, az össze van kötve,
Minden élettel mindörökre,
Lehetsz sziget, de akkor is ölel az óceán!
Riói karnevál
Ó, mily csodás a karnevál, mindenki őrült szambát jár,
Ó mily csodás a karnevál, mindenki őrült szambát jár.
Ó, riói karnevál, őrült kavalkád,
Mindenki táncol, az utcán áll a bál,
Ó, riói karnevál, igazi boldogság,
Táncolják a pezsdítő szambát.
Mivel a képzelet szabad, és gyakran szárnyat ad,
Így én is ott vagyok, és veled táncolok.
A karnevál királynő és karnevál király, ez nem lehet vitás,
Csak mi ketten, hogy is lehetne más?
Ó, riói karnevál, őrült kavalkád,
Mindenki táncol, az utcán áll a bál,
Ó, riói karnevál, igazi boldogság,
Táncolják a pezsdítő szambát.
Ó, riói karnevál és igazi brazil tánc,
Megbűvöl, ha egyszer arra jársz,
Örökké tart a nyár, és mindenki arra vár,
Hogy kezdődjék az újabb karnevál.
LGT
Az vagy nekem
Előbb lépnek el a hegyek,
Előbb szólnak rád a kövek,
Előbb megy vissza a folyó,
Mint téged elér egy szó.
Előbb téved el egy madár,
Mint még egyszer, aki végre rád talált.
Az vagy nekem mint földnek az ég,
Az vagy nekem, mint égnek a kék,
Az vagy nekem, mint télnek a hó,
Az vagy nekem, mint csendnek a szó.
Előbb fagynak meg a szavak,
Előbb csalhatod meg magad,
Előbb felejted el nevem,
Mint elengedném két kezed,
Előbb ne lássam az eget,
Mint, hogy elfordítod tőlem léptedet.
Az vagy nekem, mint földnek az ég,
Az vagy nekem, mint földnek az ég, mint égnek a kék,
Az vagy nekem, mint égnek a kék, mint télnek a hó,
Az vagy nekem, mint télnek a hó, mint csendnek a szó,
Az vagy nekem, mint csendnek a szó
Az vagy nekem, mint földnek az ég,
Az vagy nekem, mint égnek a kék,
Az vagy nekem, mint télnek a hó, mint csendnek a szó,
Az vagy nekem, mint csendnek a szó, mint földnek az ég.
LGT
Szelíd erőszak
Szava édes méz,
szeme kéken néz,
hangja szépen simogató kéz.
Ahogy nézni tud,
ahogy lépni tud,
iskolában kéne tanítani rég.
Sok szelíd szóval,
mindig csak jóval kér,
de nálam ezzel
mindig mindent elér.
Semmitől nem fél,
szabad, mint a szél,
és ha hallgat, mosolya beszél.
Végig zöld az út,
s egyre messzebb jut,
s neki egyáltalán nem mindegy, hogyan él.
Sok szelíd szóval,
mindig csak jóval kér,
de nálam ezzel
mindig mindent elér.
A szelíd erőszak fegyvere oly nagy,
ha ma erős vagy, legyőzhet holnap.
Zöld erdőben
Halász Judit
Zöld erdőben, zöld mezőben sétál egy madár,
Kék a lába, zöld a szárnya, jaj be gyöngyön jár.
Híva engem útitársnak, el is megyek én,
Nincs Erdélyben olyan leány, ki megtartson már.
Jaj, ha elmész, megyek én is.
Hogy ne szánnám galambomat hívségéért is,
Mikor immár halálfia rám nevet mégis.
A cirkusz megy tovább
Korál
Mindig elhittél, vagy elképzeltél,
Egy földet, ahol otthon lennél,
Egy másik partot, egy híd túl oldalán,
S hogy egyszer majd felrepülhetsz,
Esküdtél, hogy úgyis úgy lesz,
Mindig közelebb a tiszta éghez,
Mindig szabadon már,
Ahogy hittél benne egyre jobban,
Én is veled álmodoztam,
Hűvös napokon, néhány hűvös éjjelen,
Csak a szél tudja, hogy most hol vagy,
Úgy vagy, ahogyan elgondoltam,
Lett-e valami jobb, vagy rosszabb,
Mióta elmentél?
De bárhogy is élsz, tudom jól, azt mondanád,
Nincs semmi baj, a cirkusz megy tovább.
Néha a világ, mint a hinta fordul át,
De amíg van bohóc, a cirkusz megy tovább.
Talán végül megtaláltad, a földet ahol az ostobáknak,
Az irigyeknek nincs bocsánat, s érted ki mit beszél,
Vagy felhőt űzöl, csak messze innen
A túlsó parton is elveszetten,
És fantomokkal harcolsz úgy mint rég,
Csak a szél tudja, hogy most hol vagy,
Úgy van-e ahogyan elgondoltam,
Lett-e valami jobb vagy rosszabb,
Mióta elmentél?
A Hold dala
Ámokfutók
Aludt a park, aludt a város,
Szomorú voltam, és nagyon magányos,
Csak a csillagok sétáltak velem,
És a szívemben az a régi szerelem.
Aztán némán átkarolt a Hold,
Neked eddig csak ő udvarolt,
Ketten voltunk, te meg én,
Mint az éjszaka és a fény.
Ott álltam, és attól féltem,
A kiadó helyet szívedben lekéstem,
Valahol messze-messze
Egy dalt dúdolt a csillagos este.
R. Luná-luná...
Néha még most sem hiszem el,
Luná-luná...
Ami velem megtörtént,
Hisz a Hold némán átkarolt.
Emlékszem: csillagos este volt,
Mikor a szerelem szembe jött,
És a szívembe költözött.
Tudod, sosem hittem el,
Valaha másé is leszel.
Érzem, örökké imádsz,
És csak rám vársz.
Éreztem: nem tévedtem,
Hisz a sors akarta így, nem a véletlen
Elmúlt sok tavasz, elmúlt sok tél,
De örökre a szívembe költöztél.
Itt maradtál, hogy vígasztaljál,
Vérző sebeimre vigaszt adjál,
Már emlékszem: attól féltél,
Hogy véletlen hozzám ne érjél.
A karjaimban tartalak,
Így nyugszik le, és kel fel a Nap,
S azóta is valahol messze-messze
Egy dalt dúdol a csillagos este.
R. Luná-luná...
Néha még most sem hiszem el,
Luná-luná...
Ami velem megtörtént,
Hisz a Hold némán átkarolt.
Emlékszem: csillagos este volt,
Mikor a szerelem szembe jött,
És a szívembe költözött.
Tudod, sosem hittem el,
Valaha másé is leszel.
Érzem, örökké imádsz,
És csak rám vársz.
Tiltott gyümölcs
Jönni, menni, látni, hagyni, tűrni kéne,
vagy átbeszélni sok-sok éjszakát,
hogy ne úgy lássuk a dolgokat és egymást végre,
mint pohár vízben megtört ceruzát.
Annyi kérdés, annyi érzés izgatott már,
vágyak szültek újabb vágyakat.
Mi lenne, ha minden lámpa egyszerre zöldre állna:
összefutna az összes vonat.
Annyit kértek már, hogy változz meg,
annyit könyörögtek: javulj meg.
Tiltott gyümölcs - édes, még ha zöld is, zöld is, zöld is.
Tiltott gyümölcs - édes, még ha zöld is, zöld is.
Amíg gyerek voltál, mindent kipróbáltál,
most már kérik, fékezd meg magad.
Sárga villamosok között motoroztál,
s a fejeden nem volt bukósisak.
Utaztál már az ütközőn, s nem kapaszkodtál,
félvállról vettél tanácsokat.
Ezerszer az égő tűzbe nyúltál,
és megégetted jól a mancsodat.
Annyit kértek már, hogy változz meg,
annyit könyörögtek: javulj meg.
Tiltott gyümölcs - édes, még ha zöld is.
Tiltott gyümölcs - édes, még ha zöld is, zöld is, zöld is, zöld...
Tiltott gyümölcs - édes, még ha zöld is, zöld is.
Tiltott gyümölcs - édes, még ha zöld is, zöld is, zöld is, zöld...
Már az első pár lépéstől kezdve mondták,
hogyan tedd a saját lábadat.
És valóban: lépni, menni megtanultál,
s elmagyarázták a titkokat.
Sorompó, meg fék és piros lámpafüzér
arra is jó, hogy megvédd magad.
Érezd meg, hogy mikor engedd szabadon vágyad,
és mikor csillapítsd a másikat.
Annyit kértek már, hogy változz meg,
annyit könyörögtek: javulj meg.
Tiltott gyümölcs - édes, még ha zöld is,
LGT
Valamit mindig valamiért
Mosolyt egy jó szóért,
választ egy levélért,
szíved az enyémért
- valamit mindig valamiért.
Rohanást időért,
sóhajtást erőért,
látomást reményért
- valamit mindig valamiért.
Tudod jól, tudod jól,
ez a dal csak neked szól.
Tudod jól, tudod jól,
a dal csak neked szól.
Ó, valamit valamiért.
Ó, valamit valamiért.
Ó, valamit valamiért.
Ó, valamit valamiért.
Tegnapot holnapért,
éjszakát nappalért,
ébredést álmokért
- valamit mindig valamiért.
Hallgatást magányért,
barátot barátért,
életet halálért
- valamit mindig valamiért.
Tudod jól, tudod jól,
ez a dal most neked szól.
Tudod jól, tudod jól,
a dal csak neked szól.
Ó, valamit valamiért.
Ó, valamit valamiért.
Ó, valamit valamiért.
Ó, valamit valamiért.
Tudod jól, tudod jól,
ez a dal most neked szól.
Tudod jól, tudod jól,
a dal csak neked szól.
Ó, valamit valamiért.
Ó, valamit valamiért.
Ó, valamit valamiért.
Ó, valamit valamiért
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
