Éjfél
a "Macskák" musicalből
Csak egy hang sír a szélben, és a hold gyűrött arcán
ül egy fáradt mosoly.
itt a járdán, egy sárgult levél, haldoklik még,
és a szél, fölöttünk zúg.
Emlék...ne hagyj magamra, várj még!
Ezt a félelmes holdfényt, végre el kell, hogy űzd!
Régi órák, te boldog múlt, te régvolt remény,
édes emlék- kell, hogy élj!
Minden gázláng, intő jel és titkot rejt, minden árnyék.
Az égbolt sötét, de a felhők ködén, a fény most végre áttör:
Felgyúl...s porrá ég minden kétség,
ezt a megváltó érzést, óh de rég vártam én!
És az új nap, ha véget ér egy pillanatként,
új reményként - visszatér!
Füsttől, ködtől szürke ég, s te hűvös, színtelen hajnal:
egy gázláng, nézd, utószor sóhajt felénk, s az álomkép mind széthull.
Várj még...ne légy te is csak emlék!
Ha csak magamban élnék, érzem, elvesznék én...
Kell, hogy itt légy, hogy megérints, hogy boldoggá tégy!
Kell, hogy érezd, kell, hogy élj!
Csak a szépre emlékezem....
Csak a szépre emlékezem,
az első boldog nyárra
két csillag a két szemeden
fénylett az éjszakába.
A vén szigetre eljött a nyár
de mindket együtt már nem talált
a sűrű lombú fák alatt ugy lesem lépteid én.
Rád gondolok amikor az orgona virágzik
nyár elején,
amikor a lombok között.
száz napsugár játszik
rád gondolok én.
Szerettél-e nem kérdezem, azt elárulta csókod
amelynek lángja most is bennem ég.
A képed féltve őrzöm én
a szívem rejtekében,
Csak a szépre emlékezem
amig élek én.
Orgonák
Orgonák, illatos orgonák,
Szerelmes májusi éjszakák.
Álmodom, mindig csak álmodom,
Hogy itt pihensz a vállamon.
Nyíljatok, nyíljatok orgonák!
Illatotok betölti a szobát.
Kettesben eltöltött éjszakák,
Köszönöm nektek, orgonák!
Szép szemed, mosolygó szép szemed,
Májusban, amikor rám nevet,
Azt várom, mindig csak azt várom,
Hogy itt pihenj, a vállamon.
Két kezed, simogató kezed
Megfogom, együtt vagyok veled.
Nyílnak már a májusi orgonák,
Azt súgják, itt a boldogság!
Kicsiny falum...
Kicsiny falum, ott születtem én,
Nincs ott presszó, nincs ott lámpafény.
Házunk előtt vén eperfa áll,
Engem anyám mindig hazavár.
Megírom majd, jó anyám, neked,
Ne várj haza, többé nem megyek.
Amikor a kisfalumban nyugovóra térnek,
Anyám, mondj el értem egy imát!
Rendes ember én már nem leszek,
Minden éjjel zülleni megyek,
Várnak rám a léha cimborák,
A festett nők, a pezsgős vacsorák.
Hogy mi lesz a vége, jól tudom,
Meghalok egy züllött hajnalon,
Amikor a kisfalumban nyugovóra térnek,
Anyám, mondj el értem egy imát!
Bocsánat, hogyha kérdem...
Bocsánat, hogyha
kérdem, hogy ő miért
és én miért nem?
Nem tudom miért teszem,
mégis kérdezem,
milyen lehet az életed,
hogy bírod nélkülem?
Bocsánat,
hogyha fáj még,
de boldogan
utánadjárnék...
Majd egyszer jössz
Te még, és újrakezdenéd,
a kettőnk széjjeltépett
nagy történetét.
Én Téged újra várnálak,
a két karomba zárnálak,
a te csókjaidból nekem
soha nem elég.
Bocsánat, hogyha
kérdem....
Eleven Hold:
Hóból takaró
Hópelyhekké válik lassan minden felhő. . .
Mélyen bent ez a szív,
most már gyengédebben jár.
Egy ablakból szép dal szól és
csillagszóró sírja lángját. . .
Így sír bennem gyermek képpen
az elbújt boldogság, ünnep!
Mondd, miért félsz?
tőlem. . . mondd, hová mész?!
Így hajlék nélkül az égi fényből
juthat-e csöppnyi rész nekem?
Hóból takaró, bánatból sál. . .
Fagyos könny hull az égből,
az ünnep ezzel jár - így egyedül.
Néha ráeszmélek,
hogy kívül nincs karácsony,
mert a lelkünk az ami örvend
és a lelkünk az ami fáj.
S ha egy ablakból szép dal szól és
csillagszóró sírja lángját. . .
Tőlem függ csak, hogy meddig rejtőzik még
az a "szebb világ"!
Hisz' az ünnep csak úgy szép,
ha képes vagyok szeretni még.
Mert nincs karácsony, ha magam bezárom
és nem teszem ki eléd!
Szólj, hát ölelés, de hagyj békén, sár!
Fagyos könny, hullj az égből,
de ajándékkal várj!
Rejts most fa alá
majd bonts ki, végzetem!
Tőlem nincs más ajándék,
hát vidd az életem!
Hát, vidd az életem.
Somló Tamás :
Gondolsz-e rám?
Néha rám talál a félelem,
velem vagy még, vagy csak képzelem.
Hisz tudom jól, hogy a szerelem elszáll,
csak a megszokás él tovább.
Csendben nézlek ahogy elalszol,
Tested kérdés nélkül válaszol.
Hisz tudod jól, hogy őrzöm az álmod,
bármi jön majd a hajnal után.
Gondolsz-e rám,
amikor nem mellettem alszol el.
Gondolsz-e rám,
amikor magányom nem érdekel.
Gondolsz-e rám,
amikor messze jársz már,
s valaki másra vársz talán.
Akkor is gondolsz-e majd rám?
Lassan vánszorog ma minden perc,
érzem belülről már mást ölelsz.
De tudom jól, ha a szerelem elszáll,
csak az emlékek élnek tovább.
Gondolsz-e rám,
amikor nem mellettem alszol el.
Gondolsz-e rám,
amikor magányom nem érdekel.
Gondolsz-e rám,
amikor messze jársz már,
s valaki másra vársz talán.
Akkor is gondolsz-e majd rám?
Gondolsz-e rám?
I love you....
Koncz Zsuzsa
I love you, mikor felhős fenn az ég
I love you, mikor felhőtlen és kék
I love you, mikor csillag fénye ég
Ha hozzád indulok
fura kis dalt dúdolok
Ez a dal csak arról szól
hogy I love you
I love you, mikor zöldellnek a fák
I love you, mikor lombjuk hullatják
I love you, mikor elszárad az ág
Ha hozzád indulok
fura kis dalt dúdolok
Ez a dal csak arról szól
hogy I love you
I love you, mikor virágzik a rét
I love you, mikor elveszti színét
I love you, mikor hullik rá a jég
Ha hozzád indulok
fura kis dalt dúdolok
Ez a dal csak arról szól
hogy I love you
Dupla KáVé
Se veled, se nélküled...
Se veled, se nélküled élni nem tudok,
Se veled, se nélküled élni nem tudok.
Micsoda éjjel, és micsoda érzés,
Azt hittem, nem más, csak futó kaland.
Várom, hogy csengess, várom, hogy felhívsz,
De szeretném hinni, hogy velem maradsz.
Nevetve élek, de akarom őt, keresem őt, szeretem őt!
És mint egy kártyajátékos, mindent egy lapra tettem fel én.
Se veled, se nélküled élni nem tudok,
De nehéz eldöntenem, csiki-csuki állapot!
Se veled, se nélküled élni nem tudok,
Szabadulni tőled én többé nem fogok.
Se vele, se nélküle élni nem tudok,
Se vele, se nélküle élni nem tudok.
Ha mellém bújsz végre, és együtt van minden,
Úgy érzem, jobb már nem is lehet.
De eljön a reggel, s vele egy új nap,
Talán már más kell. Így nem mehet!
Nevetve élek, de akarom őt, keresem őt, szeretem őt!
És mint egy kártyajátékos, mindent egy lapra tettem fel én.
Se veled, se nélküled élni nem tudok,
De nehéz eldöntenem, csiki-csuki állapot!
Se veled, se nélküled élni nem tudok,
Szabadulni tőled én többé nem fogok.
Se vele, se nélküle élni nem tudok,
Se vele, se nélküle élni nem tudok.
...Miért múlik el minden?
Miért múlik el minden, ami szép? Ki tudja, hogy vissza jön-e még?
A két szememből lepereg a könny, bánom is én, jöjjön, ami jön!
A két szememből lepereg a könny, bánom is én, jöjjön, ami jön!
Hazudik a pompa meg a pénz, nem bíztat már engem a remény,
Meghallgatom, mit susog a szél, a te szíved már nem az enyém.
Meghallgatom, mit susog a szél, a te szíved már nem az enyém.
Ez a kislány nem hozzám való, nem segít már a muzsikaszó!
Ha a szíved nem lehet enyém, nem bánom, ha meg is halok én.
Ha a szíved nem lehet enyém, nem bánom, ha meg is halok én.
Ha citromot kapsz az élettől...
Te úgy érzed, hogy nem vétkeztél, mégis haragszik rád,
Nem követtél el végzetes hibát.
Százszor nagyobb bűnöket is megbocsátottak már,
Mégis elfordult ennyi év után.
Ha citromot kapsz az élettől,
Csinálj egy limonádét!
Savanyú a bánat, a legnagyobb hibája,
Hogy éppen a tiéd!
Ha citromot kapsz az élettől,
Csinálj egy limonádét!
Ha citromot kapsz az élettől,
Csinálj egy limonádét!
Ne hidd azt, ha ő nem szeret, kevesebbet érsz!
Szíved mélyén őrizd meg a reményt!
Majd rájön egyszer, az élete nélküled mit sem ér,
Hát ne félj, a holnaptól ne félj!
Ha citromot kapsz az élettől,
Csinálj egy limonádét!
Savanyú a bánat, a legnagyobb hibája,
Hogy éppen a tiéd!
Ha citromot kapsz az élettől,
Csinálj egy limonádét!
Ha citromot kapsz az élettől,
Csinálj egy limonádét!
Kicsit belehalok minden nap...
Hihetetlenül hiányzol,
Ôrülten rossz tôled távol.
Néha becsukom a szemem,
Itt vagy velem, örülsz nekem.
Kicsit belehalok minden nap,
Hogy nem hallhatom a hangodat.
Kicsit belehalok minden nap,
Ha nem ölelsz és nem simogatsz.
Egyre messzebb kerülsz tôlem,
Elhalványul az emléked.
Már csak sejtem, milyen voltál,
Hogy szerettél, hogy csókoltál.
Még fáj minden csók
/Illés együttes/
Újra várok rád, mint ahogy nem régen volt,
Ismét várok rád, úgy érzem boldog vagyok,
Csak még fáj, fáj, fáj, fáj,
Csak még fáj, fáj, fáj, fáj,
Csak még fáj, fáj, fáj, fáj minden csók!
Jó, hogy most itt vagy nálam, látod, hogy tiéd vagyok,
Jó, hogy most itt vagy nálam, feledni mégsem tudok,
Hisz még fáj, fáj, fáj, fáj,
Hisz még fáj, fáj, fáj, fáj,
Hisz még fáj, fáj, fáj, fáj minden csók!
Minden csók!
Oly váratlan volt, ami történt,
Tán nem is volt igaz, csak egy álomkép?
Úgy felejteném, ami fáj még,
Ígérd meg, nem hagysz el soha többé.
Légy kedves, úgy szeretném, nézd el, hogy nem mosolygok!
Légy kedves, úgy szeretném, nézd el, hogy szótlan vagyok!
Mert még fáj, fáj, fáj, fáj,
Mert még fáj, fáj, fáj, fáj,
Mert még fáj, fáj, fáj, fáj minden csók!
Minden csók!
Delhussa Gjon :
Rómeó és Júlia
Mint holdsugár az éjen át, lesben a szívem,
Úgy nézek rád erkélyed ablakán.
Száz csillag fénye ragyog reád,
Csak álmodj, csak álmodj tovább!
Zord atyád reggel ha hív,
El ne áruld titkaink templomok árnyain.
De este ha jő a mulatság,
Víg zene csengő hangján,
Tambura dobban a dalban,
Ott leszek álarcban.
Hajlik a palló, lobban a láng,
Tarka ruhában táncol a lány,
Egyre és egyre csak gyorsul a kör,
Járják a vének, és járja az őr,
S ha feljön az égen a hajnali fény,
Jöjj, feküdj hát mellém!
Mint jég és vágy, forró a szád,
Csak álmodj, álmodj tovább!
Mint holdsugár az éjen át, lesben a szívem,
Úgy nézek rád szép, selymes ágyban.
Száz csillag fénye ragyog reád,
Csak álmodj, csak álmodj! Jó éjszakát!
Koncz Zsuzsa:
I love you
 
I love you, mikor felhős fenn az ég,
I love you, mikor felhőtlen és kék,
I love you, mikor csillag fénye ég.
Ha hozzád indulok,
fura kis dalt dúdolok,
Ez a dal csak arról szól, hogy I love you.
I love you, mikor zöldellnek a fák,
I love you, mikor lombjuk hullajtják,
I love you, mikor elszárad az ág.
Ha hozzád indulok,
fura kis dalt dúdolok,
Ez a dal csak arról szól, hogy I love you.
I love you, mikor virágzik a rét,
I love you, mikor elveszti színét,
I love you, mikor hullik rá a dér.
Ha hozzád indulok,
fura kis dalt dúdolok,
Ez a dal csak arról szól, hogy I love you.
Aradszky László
Olaj a tűzre
Neked nem elég az, hogy csak fáj a szívem
Neked nem elég az, hogy az ész megáll,
Már lobog a láng és a tűz, úgy érzem
Csak jöjj, csak jöjj ne várj…
Csak olaj a tűzre a két szemed,
Csak olaj a tűzre a szád,
A lángoktól úgy féltelek-elégetlek már
Csak olaj a tűzre a két szemed,
Olaj a tűzre a szád,
S ha álmomból felébredek-elégetlek már
Nem elég az, hogy csak fáj a szívem
S nem elég az, hogy rossz így nélküled
Hogy megöli majd az a tűz-úgy féltem..
Csak jöjj, csak jöjj és légy velem.
Aradszky László
Az a sárga liliom
Az a sárga liliom,
Amit akkor adtam néked,
Mikor elhagytalak téged,
Vajon, hol lehet ma már.
Az a sárga liliom,
Hogyha szólni tudna hozzád.
Akkor végre azt is tudnád,
Ami nekem nagyon fáj.
Hogy én már rég tudom,
Azt, hogy Te voltál minden.
Úgy futnék hozzád,
Hogy megbocsáss.
Minden pillanat oly nehéz,
Ha nem vagy itt közelben,
Nem lehet, nem szabad, hogy
Engem többé sose láss.
Az a sárga liliom,
Sajnos nem tud szólni hozzád,
Talán mások majd el mondják.
Azt, hogy gyere vissza már…
Meg kell értened. Túl büszke voltam.
Tedd meg az első lépést .
Ne gondolj semmi rosszat rólam…
Hogy én már rég tudom,
Azt, hogy Te voltál minden.
Úgy futnék hozzád, Hogy megbocsáss.
Minden pillanat oly nehéz,
Ha nem vagy itt közelben,
Nem lehet, nem szabad, hogy
Engem többé sose láss.
Az a sárga liliom,
Sajnos nem tud szólni hozzád,
Talán mások majd el mondják.
Azt, hogy gyere vissza már…
Aradszky László
A régi kunyhó
A domboldalon áll egy régi kunyhó,
Én még sokszor arról álmodom.
Senki nem jár mostanában arra,
Pókháló van már az ablakon.
A régi csókok íze most is ott él,
Hol százezerszer átölelt karom.
Elfeledted, régen messze mentél,
Pókháló van már az ablakon.
Álmaimban sok-sok éjjel újból ott vagyunk,
Köröttünk hallgat a csend, mi is hallgatunk.
Édes álmodás, de jô a pirkadás,
S eltűnik az éji látomás.
S a kunyhó ott áll egymagára hagyva,
Hol százezerszer átölelt karom.
Senki nem jár mostanában
Aradszky László
Fekete vonat
Amikor elhagyott, azt hittem meghalok, jaj úgy fájt.
Kerestem szüntelen, vajon hol lelhetem ôt,
Kicsike állomás, ô az egy villanás jegyet vált,
Vissza sem nézett, eltűnt a szemem elôl.
Haj-jaj, fekete vonat! Elvitted a páromat.
Ennyit ér a szerelem:
Porig ég, s csak a füstje marad.
Tudtam, hogy vége lesz, néha az ember ezt megérzi.
Biztatom csak magam, nagy dolog, majd találsz mást,
Annyi a baj úgyis, minek még ezzel is tetézni?
Könnyű azt mondani, hogy ne lássuk egymást.
Üres az állomás, vonatát senki más nem várja.
Szép volt együtt a nyár, gondolatom csak ott jár.
Mióta nem szeret, ám a szerelmemet elvárja,
Semmit sem érdemel s ő sem érdekel már.
Hervadt falevél...
Szemébe mondtam, hogy
nem szeretem
s vártam, hogy erre majd
mit mond nekem.
Gyötörtem, kínoztam
szüntelenül,
féltékeny voltam oly
kegyetlenül.
Azt mondtam néki, hogy
más férfi vár,
ha estére randevunk volt.
Szerettem volna, ha
könnyeket ejt,
de ő csak kacagva felém hajolt.
S azt mondta: szeretsz te engem,
a szíved enyém, érzem én.
Én ellöktem magamtól durván,
s ö sebzetten nézett reám.
Hervadt falevél hullt
a fáról,
elvitte őt az öszi szél,
mégis minden este
visszavárom,
mert szívem csak
ő érte ég...
Köszönöm, hogy imádott...
Egy valcer szebb mint száz beszéd,
átfonja mind a nők szívét,
egy jó keringő mely odahúz feléd.
Bús zene, mámor és varázs,
víg zene, csók és vallomás:
és nem kell hozzá más,
semmi, semmi más...
Már Schubert mester is így zenélt,
és a szívnek így mesélt
Bécsben az öreg Strauss,
a keringőkirály.
Valcer szól, hogyha szeretünk,
valcerrel szeret a szívünk:
s ha válni muszáj, már valcer muzsikál!
Köszönöm, hogy imádott,
hogy reám úgy vigyázott,
de ne küldjön virágot nekem.
Köszönöm, hogy becézett,
csak egy kissé elkésett
mert titokban másé lett szívem.
De miért is áltatnám többé magát..
váljunk el szép csendben,
mint két jó barát.
Köszönöm, hogy imádott,
hogy reám úgy vigyázott
de ne küldjön virágot nekem !
Egy kis, édes félhomályban...
Várj, egy szót se szóljunk még, ég a vágy, az éjjel szép,
s minden álmot széjjeltép most a beszéd.
Félhomály van ez jó, messze szól egy halk tangó,
oly szép most ez így.
Szív beszél a szívhez, s hidd el kár itt minden szó...
Nézd, hogy ég a csillag fenn, vágyak égnek szívünkben,
csak ne mondjad azt, hogy "nem " kicsiszívem.
Így simulni jó hozzád, majd eléget forró szád,
ülni szembenézve, csöndben kéz a kézbe
ez talán a boldogság !
Egy kis édes félhomályban,
mennyi, mennyi, mennyi, mennyi
mennyi báj van,
mennyi vágy van, mennyi álmunk,
mennyi csókunk ég.
Egy kis édes félhomályban,
mennyi, mennyi, mennyi mennyi vallomás van,
hidd el édes, én imádlak rég !
Nézd, az ég az sosem súgott ennyi álmot még,
és a szívem olyan boldog, mintha álmodnék.
Egy kis, édes féhomályban......
Különös éjszaka volt ....
Különös éjszaka volt ,
csak miénk volt a Sziget,
a sétányon senki se járt...
Valahol lágy zene szólt,
mi csak néztük a vizet,
és mindkettőn
egy szóra várt.
Aztán, se szó, se beszéd :
jöttél mind közelébb,
míg az ajkad a számhoz ért.
Azóta úgy érzem én,
mostmár bármi is ér,
nekem érdemes volt
élni ezért !
Micsoda éjszaka volt,
fények úsztak a Dunán
mint játékos papírhajók...
Nem látta más, csak a Hold
és egy pár csillag talán
hogy így történt az első csók !
Hozhat elém az élet,
ezer pompás új csodát,
nem felejtem amíg csak élek
azt a lázas éjszakát !
Micsoda éjszaka volt...
nem felejtem amíg csak élek
Bon-Bon :
Váratlan vendég
Talált tárgy, ez vagyok én!
Itt fekszem csendben a polc legtetején,
nem jönnek értem, pedig már nagyon-nagyon szeretném.
Lassan belep a por,
megmondom őszintén, hogy nem esik jól
és nem is értem, hogy miért nincs olyan, aki hiányol?
Nem tudom beérni ennyivel,
Valaki fedezzen végre fel!
Váratlan vendég
vagyok a Földön ez jól látható!
Bármerre mennék,
sodor a víz, mégis áll a hajó.
Váratlan vendég
senki se hívott, de épp ez a jó!
Ha újból születnék,
kezdeném újra, mert ilyen egy átutazó!
Bohóc is lehetnék,
de ehhez másban több a tehetség,
nekem még számít, röhög vagy kiröhög a közönség!
Lehetnék világsztár,
akiért minden ember sorban áll,
igazi művész, legalább olyan, aki úgy csinál!
Nem tudom beérni ennyivel,
Valaki fedezzen végre fel!
Váratlan vendég
vagyok a Földön ez jól látható!
Bármerre mennék,
sodor a víz, mégis áll a hajó.
Váratlan vendég
senki se hívott, de épp ez a jó!
Ha újból születnék,
kezdeném újra, mert ilyen egy átutazó!
Fiesta:
Aki elmegy ugye hazatér?
Rád találnom nem volt nehéz,
De hogy velem maradj
Én voltam túl kevés
És már nem az bánt, hogy nem vagy itt
Hanem az, hogy hiányzol
És nem az fáj, hogy szeretlek
Csak hogy minden hiába volt
Tudod nem az a gond
Hogy hazudsz nekem
De mért van úgy, mindig elhiszem
És nem az a baj hogy játszadozol
Hanem az hogy velem teszed
És hogy én így is szeretlek
Pedig te mindig ilyen leszel
Mondd, aki elmegy ugye hazatér?
Egyszer ugye hazaér
És minden újra úgy lesz, mint a legelején?!
Tudod nem az a gond, amit velem teszel
De csak nekem fáj
Mindig elfelejtem
Nem a fájdalom, ami kínoz
Inkább a hátra hagyott nyomok
És ma nem az bánt, hogy nem változol
Hanem az hogy én sem tudok
Mondd, aki elmegy ugye hazatér?
Egyszer ugye hazaér
És minden újra úgy lesz, mint a legelején?!
Nem a fájdalom kínoz
Inkább a hátra hagyott nyomok
És ma nem az bánt, hogy nem változol
Hanem az hogy én sem tudok.
Mondd, aki elmegy ugye hazatér?
Egyszer ugye hazaér
És minden újra úgy lesz, mint a legelején?!
Szécsi Pál :
Két összeillő ember
Két kis árnyék fények mögött
Szürke senkik nagyok között.
Mellékutcán álmodozók
Boldog csendben hallgatók.
Két kis csendes egyszerű ember
Mégis miénk a nagyvilág!
Kéz a kézben együtt az úton
Egymást nézve megyünk tovább!
Két összeillő ember
Fénylő tágra nyíló szemmel.
Figyeld elakad a hangunk
Istenem, hát mi vagyunk!
Két fénysugár a ködben.
Jöttél akkor és én jöttem
Látod így volt írva sorsunk
Most élünk végre, nem csak álmodunk!
Két kis fűszál dús fák között
Két kis porszem hegyek mögött.
Völgyek mélyén két kisvirág
Mérhetetlen boldogság!
Ezek vagyunk mióta csendben
Enyém lettél és én tiéd.
Mikor másra nem süt a napfény
Nekünk akkor is ragyog az ég!
Két összeillő ember
Fénylő tágra nyíló szemmel.
Figyeld elakad a hangunk
Istenem, hát mi vagyunk!
Két fénysugár a ködben.
Jöttél akkor és én jöttem
Végre megláttalak téged
Hát feledjük az elhullt könnyeket!
Két összeillő ember
Fénylő tágra nyíló szemmel.
Figyeld elakad a hangunk
Istenem, hát mi vagyunk!
Két fénysugár a ködben.
Jöttél akkor és én jöttem
Végre megláttalak téged
És köszönöm az egész életet!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
