Eredetileg Hollós Ilona énekelte....
....de Máté Péter feldolgozásában vált újra ismertté.
Vagy mindent, vagy semmit...
Vagy mindent, vagy semmit, csak így akarom,
legyen a döntő szó tiéd, s én elfogadom.
Már a félmegoldás nem elég,
a megunt kedves szerepét
én nem játszom el,
még tőled se kell nekem.
Vagy mindent, vagy semmit, így akarom én,
legyen a szíved másoké, vagy csak az enyém,
nekem nem kell nyári szerelem,
vagy mindig jöjj, vagy sohasem,
de ne rontsd el ily könnyen az életem.
A szél viszi a felleget,
de az ellenszél tán visszahozza még,
de én, ha egyszer elmegyek,
többé gondolatban sem jutok feléd.
Vagy mindent, vagy semmit, csak terajtad áll.
Légy aki nékem mondja el, ha valami fáj.
Legyen mindig egy a mi utunk,
s ha válságunkból kijutunk
csak velem örülj, ha ragyog a napsugár.
A szél viszi a felleget,
de az ellenszél tán visszahozza még,
de én, ha egyszer elmegyek,
többé gondolatban sem jutok feléd.
Vagy mindent, vagy semmit, csak terajtad áll.
Légy aki nékem mondja el, ha valami fáj.
Legyen mindig egy a mi utunk,
s ha válságunkból kijutunk
csak velem örülj, ha ragyog a nyár,
ha későre jár, csak mellettem állj,
vagy menj tovább,
és ne lássalak soha már.
Gergely Róbert :
Azok a fehér éjszakák
Vacog a város, rátört a tél,
Hideget áraszt, átfúj a szél,
Nézem az eget, az első hó helyett,
Emlékeimből hullott képeket,
Csak káprázat, tudom,
Hogy viszontláthatom,
A kaputokban álló hóembert...
Azok a fehér éjszakák,
Jégvirággal vártam rád,
Össze-vissza kóboroltunk,
Tönkrefagytunk, órákon át,
Azok a fehér éjszakák,
Végigcsókolt éjszakák,
Kívül minden dermesztő volt,
De belül fűtött a vágy!
Elsodort tőlem, az olvadás,
Azt hitted, fontos a megújulás,
De nyisd ki ablakod, ha visszaálmodod,
A nagykabátba bújó szerelemet,
Csak káprázat, tudod, hogy megpillnathatod,
A kaputokat örző hóembert...
Azok a fehér éjszakák,
Jégvirággal vártam rád,
Össze-vissza kóboroltunk,
Tönkrefagytunk, órákon át,
Azok a fehér éjszakák,
Végigcsókolt éjszakák,
Kívül minden dermesztő volt,
De belül fűtött a vágy!
Bobby Solo
Egy könnycsepp az arcodon...
(Una lacrima sul viso)
Arcodon egy fénylő könnycsepp
elárulta égő titkod,
Bárhogy is titkolod, úgy sem tudod,
még tán megbánhatod.
Egy kis árulkodó könnycsepp,
s ebből értettem meg mindent,
Én most már őszintén bevallhatom,
hogy szeretlek nagyon!
Sok-sok édes álom,
lázas éj után kimondhatom,
többé nem titok:
Nélküled inkább meghalok,
mert az életem így mit sem ér!
Tegnap legördült egy könnycsepp,
az utolsó fájó könnycsepp,
Holnap mosoly ragyog két szemeden,
s boldog leszel velem.
Mississippi
( Show Boat )
Fáj a szív, ha ég a tűz,
Mely őshazánkba visszavisz,
Hol a néger boldog volt,
Nem koldult, nem robotolt.
Zsong a folyó, a bendzsó remeg,
Oly búsan dalolnak a négerek,
És messze viszi a Mississippi daluk.
Csobban a víz, a holdfény ragyog,
Úgy fáj a szívem, hogy néger vagyok.
És messze viszi a Mississippi
A néger bús dalát
Nekünk találkozni kellett....
Nekünk találkoznunk kellett
valahol, valahol.
Tudtam, úgyis rám találsz
valahol, valahol.
Míg a vén Föld körbejár,
míg a szív muzsikál,
Mellettem állsz.
Bár elmentünk egymás mellett,
valahol, valamikor,
De te visszanéztél rám
valahol, valamikor,
Mint a márciusi szél
jött felém a remény,
Hogy valaki vár.
Gyöngéd vallomásunk
a legelső csókunk,
Ezeregy éj-varázs
Néma eskü volt az a csók,
hogy nem jön más.
És az évek lassan teltek
teveled, teveled,
Mindent megköszönök én
teneked, teneked,
Mint a folyó meg a part,
összetart,
Együtt vár fény és vihar.
Így élünk mi egymás mellet,
Nekünk találkozni kellett valahol,
valahol, valahol.
Valamikor.
Találkozás egy régi szerelemmel
(Kovács Kati - Gábor S. Pál-Szenes Iván)
Találkozás egy régi szerelemmel,
Nem tudni mért, de mindig megható
Idővel mindent másképp lát az ember,
De az, hogy szép volt, nem vitatható.
Hiába nézem ellenséges szemmel
A változást, mi rajta látható.
Az ember áll és megszólalni nem mer,
Van szerelem, mely nem gyógyítható.
Jöjj, néhány órás napsütés,
Még kell, hogy egyszer együtt járjunk!
Még vár a nagy beszélgetés,
Tán kiderül az, mi volt a hiba minálunk.
Jöjj, néhány órás napsütés,
Sok régi témát megtalálunk.
S a búcsú újra oly nehéz,
Mint ahányszor idáig váltunk.
Találkozás egy régi szerelemmel,
Rossz randevú,
De megbocsájtható.
Egy torz mosollyal búcsút int az ember,
Miközben érzi, sírni volna jó.
Fiesta :
Nem mondtam el
Zárd be az ajtót és nyisd ki a szíved
Hogyha éjjel nálad leszek
Olsd el a lámpát úgy várj rám kérlek
S én minden percben közelebb leszek
Hosszú úton jöttél értem
De ma végre itthon leszel
Nyitva a szívem, mindenre készen
Rohanj hozzám, hogy érezhesd
Ref.:
Sohasem mondtam még el szebben neked
De egy könnycseppben benne volt minden
Sohasem mondtam még el, de te érezted
Hiszen tudnod kell kié a szívem
Zárd be az ajtód és tárd ki a szíved
Ma éjjel végre nálad leszek
Oltsd el a lámpát úgy várj rám kedves
S én minden percben közelebb leszek
Olyan régen vártam már erre
És ma végre itthon leszel
Nyitva a szívem, mindenre készen
Siess hozzám kedvesem.
Kormorán együttes
LEGYEN SZERETET
Kell egy tiszta vízű tó s egy óriási rét,
ahol a gondolat nincs gúzsba kötve,
hol sárkányt fúj a szél.
Kell egy sűrű lombú erdő,
sok énekes madár,
ott rejtőzhetsz a bánatoddal,
hogy új erőt találj.
Kell egy égig érő hegycsúcs
s kell mély szakadék,
ott értelmet kap minden perced,
mely porrá hullna szét.
Kell egy mindent rontó nagy vihar,
egy őszinte világ,
ahol a csodákat, mit elképzeltél
együtt éljük át.
Kell egy hely, az otthonod,
egy asztal és egy szék
s az érzés, mi halva volt:
a Napban olvad szét.
Kell egy ember is, egy óriás
s az együtt mondott szó:
hogy a szeretet az egyetlen
mi neked is nekem is jó.
Az égből az angyalok
úgy néznek majd reád
megszületett ím prófétájuk
az új Ember-király.
Ha kérdésedre nincsen válasz,
nincsen felelet,
Egyszerű, csak arra gondolj:
Legyen szeretet.
Ágnes Vanilla :
Csak egy éjszaka volt
Tűz, ami ég, a vágy, te is változol.
Keresed még, de nem találod a fényt
Amit itt hagyok, már csak én vagyok.
Senki nincs, de én itt maradok veled,
Ha elhiszed... Én ismerem már az életed.
Várj, ne menj, ne még.
Minden, ami történ véget ért.
Úgy sohase fájjon az, ami volt
Tovatűnt, csak egy éjszaka volt, csak egy éjszaka...
Várj, ne menj, ne még.
Tudom, hogy ezt úgysem értenéd,
Ez az, ami fáj még.
Hova mész, hová tűntek a régi mesék?
Egy éjszaka volt, csak egy éjszaka volt
Egy éjszaka volt, csak egy éjszaka.
Várj, ne menj, ne még.
Minden, ami történ véget ért.
Úgy sohase fájjon az, ami volt
Tovatűnt, csak egy éjszaka volt, csak egy éjszaka...
Várj, ne menj, ne még.
Tudom, hogy ezt úgysem értenéd.
Ez az, ami fáj még.
Hova mész, hová tűntek a régi mesék?
Rohan az idő
Koncz Zsuzsa
Rohan az idő, elmúlik a nyár, közeleg az ősz,
Elmúlnak a szép napok hamar,
Jönnek a bús, álmodozó, hűvös éjszakák.
Rohan az idő, elmúlik az ősz, évek múlnak el,
Megállítanám, de nem lehet,
Mert az idő könyörtelen vonatán fut minden tovább.
Jöjj el hát, ne várjak rád!
Amíg lehet, veled leszek,
És úgy szeretlek én, mint senki se még.
Jöjj el hát, mert ha válni kell,
Vissza nem jő ez az idő,
És nem pótolhatod te soha se már.
Rohan az idő, elmúlik az ősz, évek múlnak el,
Megállítanám, de nem lehet,
Mert az idő könyörtelen vonatán fut minden tovább.
Jöjj kedvesem
Fonográf
Jöjj kedvesem, gyere mondd el, mit érzel,
Titkolni kár, hisz látom én.
Jöjj kedvesem, gyere, mondd el, mit érzel,
Az élet nem lányregény.
R: Ne legyél bánatos, én komolyan gondolom,
Hogy hozzám tartozol és én hozzád tartozom.
Meglátod, rendbe jönnek majd a dolgaink,
Lesznek még szép napjaink.
Jöjj kedvesem, hisz szép szemed könnyes,
Úgy érzed, mást akartál.
Jöjj kedvesem, hiszen szép szemed könnyes,
Úgy érzed, most csalódtál.
R: Ne legyél bánatos, én komolyan gondolom,
Hogy hozzám tartozol és én hozzád tartozom.
Meglátod, rendbe jönnek majd a dolgaink,
Lesznek még szép napjaink.
Jöjj kedvesem, gyere, bújj ide mellém,
Szeress most úgy, ahogy rég.
Jöjj kedvesem, gyere, bújj ide mellém,
Ölelj meg úgy, ahogy rég.
R: Ne legyél bánatos, én komolyan gondolom,
Hogy hozzám tartozol és én hozzád tartozom.
Meglátod, rendbe jönnek majd a dolgaink,
Lesznek még szép napjaink.
Visszajöttem
Képes voltam visszajönni,
Azok után, hogy átvágtál,
Még képes voltam megszólalni,
Pedig csak vigyorogtál.
Hol van hát a méltóságom?
Hol a fenében, hogy nem találom?
Csak állok itt, és beszélek,
Mintha érdekelnélek.
De majd sírsz, ha elmegyek,
Ha egyszer végre képes leszek.
Semmiképp sem engedek,
Könyörgésre sem.
Az ajtót bevágom magam után,
Te csak állsz és nézel bután,
Kicsit megigazítom a ruhám,
És peckesen elmegyek.
- Na, most kopogjak, vagy csöngessek?
De most itt állok és csak pirulok,
Te jó ég, milyen hülye dolog,
Képes voltam és visszajöttem,
Pedig nem kellek senkinek sem.
Ugye még cukorral iszod a kávét?
Még inog kicsit a lámpa?
Ugye mehet még tovább a játék?
Még befekszünk együtt az ágyba?
Képes voltam és visszajöttem,
Visszajöttem, hogy szeress engem.
Látod, az arcod mosolyog,
Látod, nem olyan nagy dolog.
Képes voltam és visszajöttem,
Visszajöttem, hogy szeress engem...
V-TECH
Senki másnak nem mondtam még...
Fent az égen most is százezer kis csillagfény
Végtelennek tűnő éjszakában ránk vigyáznak.
Őrzik minden álmunk rég, és a hajnal tőled szép
Mindig láthatom, hogy mellettem ébredsz.
Senki másnak nem mondtam még
Egy, kis titok van szívemben rég
Csak te vagy ki megtudhatja
Legbelül mit érzek én
Senki másnak nem mondtam még
Szívem kulcsa nálad van rég
Így hát mindenem tiéd.
Annyi mindent hidd el nem tudhatsz rólam még
És, néhány apró titkot megőrzök tán
mindörökké.
Mégis nálad jobban már, nem ismerhet senki más
Egy pillantásból szavak nélkül is értesz.
V-TECH
Merre jár a boldogság
Mellettünk szótlan alszik el, a vágy
Szemedben látnom kell, hogy nincs tovább
Lehajtott fejjel kérdezem, hogy holnap lesz kit féltenem?
Csendben állok és csak fúj a szél
Kérlek mondd azt hogy még van remény
Most is némán hallgatom, mert a válasz fáj nagyon.
Utolsót lüktet még a szenvedély
Egy újabb holnapot már nem remél
Indulnom kell azt hiszem, már nem marasztal senki
sem.
Tudnám hogy merre jár a boldogság
Távolabb mint gondolnám,
Túl nehéz, de elhiszem, hogy tényleg ennyi járt
Most már messze jár a boldogság
S mert túl nagy úr a távolság
Én nem hiszem hogy visszanéz majd rám.
Minden vágy, elmúlt és elsirattuk már
A boldogság más úton jár
Mégis egyetlen szó, visszaadna minden jót
minden mást, ha akarnád.
Király Linda:
Szerelem utolsó vérig
Gyere már, úgy ráz a hideg.
De ahogy hozzám érsz, úgy sistereg.
S ahogy a fogaidat érzem a vállamon,
Valami érkezik láthatatlan szárnyakon.
Emlékek nincsenek, csak fényképek a szívben.
Libegnek valahol, mint zörejek az éjben.
Szerelem utolsó vérig,
Szeretlek az utolsó percig.
Én azt hiszem, én úgy tudom,
Én még megtalálhatom.
Szerelem utolsó vérig,
Akarom az utolsó cseppig.
Én azt hiszem, én úgy tudom,
Én még megtalálhatom.
Nekem nem kell a fű, nekem nem kell a tű.
Ha rám hajolsz, nekem csak az a gyönyörű.
És veled repülök, Te is kapaszkodj belém.
Legyőzöl és fölemelsz, s akkor minden az enyém.
S már nem hallok semmit csak a lélegzeted,
Minket összeláncolt a képzelet.
Valami ezerrel végigfut a hátamon,
És csak ezt akarom, nagyon-nagyon.
Nagyon-nagyon.
Szerelem az utolsó vérig,
Szeretlek az utolsó percig.
Én azt hiszem, én úgy tudom,
Én még megtalálhatom.
Szerelem az utolsó vérig,
Szeretlek az utolsó percig.
Én azt hiszem, én úgy tudom,
Én még megtalálhatom.
Szerelem az utolsó vérig,
Akarom az utolsó cseppig.
Én azt hiszem, én úgy tudom,
Én még megtalálhatom.
Szerelem utolsó vérig,
Szeretlek az utolsó percig.
Én azt hiszem, én úgy tudom,
Én még megtalálhatom.
Szerelem az utolsó vérig,
Akarom az utolsó cseppig.
Én azt hiszem, én úgy tudom,
Én még megtalálhatom.
Szekeres Adrienn:
Túl késő
Mindig ugyanaz másként
ó, ezt én is ismerem már.
Ami szép az elmúlik majd
hidd el, bárhogy is fáj.
Sajnos velünk is így volt
ma már jól tudom, így jó.
Bár néha várnék rád még,
már nem nekem való.
Túl késő sírni, elmúlt már
túl késő, semmiért sem kár.
Túl késő, érzem én
hogy semmit sem ér...
Túl késő, elszakadt ez a szál,
túl késő, nem is érdekel már.
Túl késő, ennyi volt
ami csak rólunk szólt...
Tudom ez így lesz jó!
A "mindig ugyanaz másként"
ma már egy kicsit más.
Minden, amire vágytam megvan,
bár nincs több folytatás.
Amióta ez történt
minden jó, és megint szép.
Nem is gondolok többé rád
újra összeállt a kép.
Túl késő sírni, elmúlt már
túl késő, semmiért sem kár.
Túl késő, érzem én
hogy semmit sem ér...
Túl késő, elszakadt ez a szál,
túl késő, nem is érdekel már.
Túl késő, ennyi volt
ami csak rólunk szólt...
Tudom ez így lesz jó!
Olyan szépek voltunk....
Olyan szépek voltunk, tiszta szívvel még,
Azt hittem, hogy jó lesz, hogy neked így elég.
Valahogy összeomlott minden,
És már nem tudom, hogy miért,
Egyre hajtogattad sírva, nem számít, hogy véget ért,
Pedig mindig azt hittem, hogy neked ez jó.
A hajad mostanában másképp hordod már,
Nekem ugyanúgy szép vagy, ugyanaz a lány,
Sokszor lopva nézlek, ahogy fáradtan állsz,
Nagyra nyílt szemekkel, talán egy jelre vársz.
Valahogy össze kéne jönnünk, mindent megbeszélhetnénk,
Egyszer szépek voltunk együtt, hátha újrakezdhetnénk,
Talán újrakezdhetnénk, mert nekem ez jó.
Vigyázz rám...!
Elaludni készül a nyár,
Ködök lusta fellege száll,
Hűvösebb az éjszaka már.
Vigyázz rám!
Ugye, holnap útra kelünk,
Zsebre vágjuk majd a kezünk,
Kicsit túl vidámak leszünk?
Vigyázz rám!
Ez az év is úgy tűnik el,
Kérdezem, de mégse felel,
S hogy mi legyen, majd dönteni kell,
Vigyázz rám!
Szemed most is annyira szép,
Szerelemmel nézel-e még?
Nevetésed éppen elég,
Vigyázz rám!
Összekötve ott van a zsák,
Benne mind a nyári ruhák,
Nem emlékszik senki se ránk,
Vigyázz rám!
Ez az év is úgy tűnik el,
Kérdezem, de mégse felel.
Aztán majd, ha dönteni kell,
Vigyázz rám!
Vigyázz rám!
UNITED:
A NAP FELÉ
Holnaptól már nem lesz több vihar
Mi elmúlt, az már többé nem zavar
Hiszen rég tudtuk már, hogy úgysem lesz nyár,
Mit együtt tölünk végig boldogan, és mégis
A Főld tóloldalán - ha arra vágynál,
Szíved megtalál, csak nézz az ég felé
Ott a fény, mely minket lát,
Tudod, hogy egy nap süt ránk.
A napfény átölel - és felhevít,
Fordulj hát a Nap felé, és szíved engem lát.
Hunnyd le két szemed - így nem vakít
Fordulj hát a Nap felé, és szíved engem lát
A szívnek nincs határ.
Ha a felhő néhány percig eltakar,
Egy könnyű szellő mindig jót akar.
Egy apró fénysugár, bármerre jársz,
Bízhatsz benne, mindig megtalál, csak hidd el
A Főld túloldalán - ha arra vágynál,
Szíved megtalál, csak nézz az ég felé
Ott a fény, mely minket lát,
Tudod, hogy egy nap süt ránk.
Fordulj a Nap felé, érezd melegét,
És lásd meg a fényt!
Első Emelet
Nézelődünk....
Akárhogy nézem, az a nagy helyzet,
Az emberek mindig másra figyelnek,
De magukban persze nem látják a hibát.
Akad olyan, aki valamit elnéz,
És akad olyan, ki a másikra felnéz,
És akad olyan, aki benéz oda, ahová.
Én téged nézlek, de nem figyelsz,
Mert engem nézel, és rám ügyelsz.
Mi őket nézzük, de mit sem ér,
Hisz minket is néznek valamiért.
Akad olyan, akit sokan lenéznek,
Akad olyan, akin mindig átnéznek,
És akadnak mások, akiket bolondnak néz a világ.
Akad olyan, sajnos nem is kevés,
Ki semmit sem lát, hiába néz,
Mert sohasem érti meg a dolgok lényegét.
Lord :
Álarc
Arcod tenyeredbe miért temeted?
Mondd kérlek el azt, ami fáj neked!
Nem ígérek arról semmit, hogy megértelek,
de ha beszélsz, mégis sokkal könnyebb.
Csönded nem beszélhet, ha szólni kell,
bár biztos akad, akit érdekel,
nem a jóból árt a sok meg, ezt elhinni kár,
fájhat a fej, pedig nem szólt a száj.
Miért félsz, mondd csak, miért félsz?
Mindenki álarcot hord,
megtanultad, megtanítottak,
hogy Te is álarcot hordj!
Kétség, csupa kétség minden gondolatod,
nem mersz hinni, félsz szeretni,
vádak súlya nyom.
Félelemtől menekülhetsz, de sokáig nem bírhatod.
Miért félsz önmagadtól, miért menekülsz?
Ezrek között nem lehet élni egyedül.
Lenn a porban nem kereshetsz képzelt álmokat,
de ha beszélsz, hangodnak súlya marad!
Miért félsz önmagadtól, miért menekülsz?
Ezrek között nem lehet élni egyedül.
Lenn a porban nem kereshetsz képzelt álmokat,
de ha beszélsz, hangodnak súlya marad!
Kétség, csupa kétség minden gondolatod,
nem mersz hinni, félsz szeretni,
vádak súlya nyom.
Félelemtől menekülhetsz, de sokáig nem bírhatod.
Millió rózsaszál...........
A festő megkivánt egy nőt, egy ünnepelt énekesnőt,
Ki mindég a szivről dalolt, a rózsa a kedvence volt.
A festő mindent eladott, a házat mibe eddig lakott,
Rózsakat vett vagyonán, megkapta mindet a lány.
Millió, millió, millió rózsaszál, vérvörös takaró tavaszi ut porán
Millió, millió, millió rózsaszál, gyönyörübb uzenet sohase volt talán....
A szép álom igy teljesült, de oly gyorsan messze repült
Másnap a lány elbúcsuzott, mert a színpad az élete volt.
A festő most érezte meg, igy senkit még nem szeretetett
Nélkule csúf a vilag, elhervad minden virág.
Elmúlt egy szép szerelem, új tavasz jött szeliden
Nem tudja senki talán, hol van a lány, merre jár.
A festő új házba lakik, minden nap vár valakit
Almába régi varázs, rózsakat fest, semmi mást.
Millió, millió, millió rózsaszál, vérvörös takaró tavaszi
út porán
Millió, millió, millió rózsaszál, gyönyörűbb üzenet sohase lesz talán.
Gyere, ülj kedves mellém....
Gyere, ülj kedves mellém,
Mielőtt még elmennél,
Hogy még egyszer
a szemembe nézz.
Ezek nem könnyű percek,
Érzem, a szíved reszket
De a válás az mindég nehéz
No, csak ne sírj,
ez nem méltó búcsúzás,
Légy okosabb, mi nem sírunk,
ezt nem szabad!
Mosolyogj, mintha nem fájna
Mosolyogj még egyszer úgy,
mint amikor ott megláttalak.
Látod, így, és most menj el,
Ilyen mosolygós szemmel
Mindig így fogok gondolni rád.
Hagyd a könnyeket másnak,
Rád még szép percek várnak.
Hát csak menj kedves,
jó éjszakát.
Hát idejutott a mi
nagy szerelmünk,
ennyi szép év után.
A sors ebbe is beleszólt,
És nekünk válni kell,
bárhogy fáj…..
Kisfiam
Itt vagy velem, mint egy új remény,
Az éjszakát felváltja a fény.
Csak egy perce élsz, nézlek boldogan,
Úgy vártam rád, édes kisfiam.
A régi vágy újra szárnyra kél,
Míg dalt susog kinn az esti szél.
Minden bánatom eltűnt nyomtalan.
Mosolyogj rám, édes kisfiam!
Egy rózsakert hinti árnyait,
Nincs fontosabb, mint az álmaid.
Még egy szót se tudsz, mégis annyian
Hisznek neked, édes kisfiam.
Tudom, mindenütt így van ez a nagyvilágon,
Ha egy kisgyerek megszületik.
Mert a kisgyerek egyszer felnő,
S talán sikerül, hogy a könnyeket nevetéssé,
A gyűlöletet szeretetté,
És az ellenségeket barátokká változtassa.
Ezt érzem én, ahogy nézek rád:
Más lesz a Föld, más lesz a világ.
Sírnod sose kell, élsz majd gondtalan,
Boldog leszel, édes kisfiam.
100 Folk Celsius
Országút...
Mint egy álom, olyan ez a hely,
Hatalmas hegyekből gyors folyók indulnak el.
Az élet elrohant, de vár a szülői ház,
A gyermekkorom is visszatér, újra élem a sok csodát.
Országút, vigyél haza,
Hol az otthonom, vigyél oda!
Elcsavarogtam, de vár a múltam,
Országút, vigyél haza!
Minden emlék újra szívemben él,
A folyóparton ülve ahogy hajamat fújja a szél.
Együtt néztük, ahogy este elbújt a nap,
Mi is összebújtunk, ahogy tettük minden nap.
Országút, vigyél haza,
Hol az otthonom, vigyél oda!
Elcsavarogtam, de vár a múltam,
Országút, vigyél haza!
Még most is hallom a hangod minden fáradt éjszakán,
Azt álmodom, hogy emlékszel még rám is talán.
A sorsunk kettévált és én már nem vigyázhatok rád,
Az élet megy tovább, megy tovább.
Országút, vigyél haza,
Hol az otthonom, vigyél oda!
Elcsavarogtam, de vár a múltam,
Országút, vigyél haza!
Katona Klári:
Álomsziget
Magányos reggeleken
mikor minden oly érvénytelen
kérdem, miért keresem mégis
nyelvemen ébred a szó
megébred tőle a gondolatom
s kérdem, miért keresem én is
s ahol a tér túl tág a szemnek
valami lassan mozdul bennem,
mint mikor kezemhez egy másik ér
nem látom még és nem is érzem
csak várom mindennek a kezdetét
hányan férnek el, hányan férnek el
álmod szigetén
merre visz az út, hogy találok rá
te merre indulnál?
ahogy most két kezedben érzem
egy álmot tartasz éppen,
s talán nem hiányzik semmi más
csak az a láthatatlan lépés
mivel a semmi tengerén jössz át
mikor a lélegzet puha szárnyán
moccan a veszteglő idő
mikor a félelem suhogása
szívedben újra ad pihenőt,
mikor a rosszkedvvel teli álmod
emlékek sarkában kuporog,
akkor már ne félj!
most tudd, mit sejtettél
nincs már túl korán
nincs több jel, ne várd
nincs már túl korán
most menj, és meg ne állj!
hányan férnek el, hányan férnek el
álmod szigetén
lesz-e ott helyem, elfogadsz-e majd
lesz-e ott helyem?
maradt még hátrahagyott kérdés
hányféle múlhatatlan érzés
mit velem magadhoz szorítanál
csak el ne téveszd most a lépést
most nem segíthet senki más
hányan férnek el, hányan férnek el
álmod szigetén...
Ákos:
Keresd meg a lányt
Emlékszel még, ugye
A kamaszéveinkre
Ahogy együtt volt az a néhány
Jóbarát
De nosztalgikus a nóta
Mert szétszéledt azóta
Az a szépreményű, jó kis
Társaság
És emlékszel, ugye, a lányra
Aki oly sokáig várta
Hogy beleszeressen végre
Valaki
S hogy a valaki te lettél
Arról nem is igen tehettél
De azért nem kellett neked kétszer
Mondani
Elmentek a régi barátok
És nem jönnek soha vissza már
Te keresd meg a lányt
Tudom, hogy megtalálod
Kicsit haragszik ugyan rád
De azért
Visszavár
Értsd meg, kérlek
Szeret valóban téged
Pedig furcsa vagy néha
Igazán
Színjátékot ne tervezz
Nem kell semmilyen jelmez
Csak menj már, mert vár rád
Az a lány
Elmentek a régi barátok
És nem jönnek soha vissza már
Te keresd meg a lányt
Tudom, hogy megtalálod
Kicsit haragszik ugyan rád
De azért
Visszavár
Emlékszel még, ugye
A kamaszéveinkre
Ahogy együtt volt az a néhány
Jóbarát
Ákos:
Dúdolni halkan
Jéghideg ágyban ébredek, tudod
Fény mossa az éjszaka ráncait
Tudom és érzem, hogy merre jársz
Hiába hiszed, hogy nem vagy itt
Most sokáig nem látlak, tudod
Pedig nem vehetem le rólad a szemem
Lepedôm markolja sóhajod
Csak te mondod így ki a nevem
Az illatodban ülve várok egész nap
Hogy szádban hozd el éltetô vizemet
Itt vagy velem, ahogy írom ezt a sort
Ahogy szemedhez ér: én ott vagyok veled
Többet nem tudok
Csak neked dúdolni halkan
Néznek a csillagok
Bennem most is béke van
Álom-szakadék mélye vár
Onnan is visszahív egy szó
Dalt szül a súlyos félhomály
Érzem, hogy sírni volna most jó
Reszket a föld, ha hozzám ér
Egy-egy békés gondolat
Amit nekem küldesz el
Amiben magad is benne vagy
Többet nem tudok
Csak neked dúdolni halkan
Néznek a csillagok
Bennem most is béke van
Pierrot:
Szerelemittas nyár
Tudod, nem hittem, hogy így lesz,
hogy a rég lezárt nagy ládám kulcsát
még egy ismeretlen kincsvadásznak
nyújtom.
Ugyan mit számít a régmúlt,
ami drága és oly féltve őrzött
jön egy új vihar s mi újrakezdjük
folyton.
De most is
félek,
hogy megismersz,
majd rájössz,
hogy csak elviselsz.
Igenis félek
hogy véget ér
ez az ábrándos,
szerelemittas
nyár.
Mert majd emlékszünk a napra,
meg a bátortalan első csókra
de az izgalom, az az édes fájdalom
múlik.
S tudod, megfogadnék bármit,
hogyha tudnám, mindez örökké tart,
és a sok kincs nem csak az én vén ládámba
gyűlik.
Hát ezért
félek,
hogy megismersz,
majd rájössz,
hogy csak elviselsz.
Igenis félek
hogy véget ér
ez az ábrándos,
szerelemittas
nyár.
Michael Legrand/Payer Öcsi:
Szélmalom
Nézd…, mint egy kerék, ami forog, szinte soha meg nem áll,
Így az ember tipeg-topog, örök útvesztőben jár.
Mint a mámor, ami kerget, ami űz és visszatart,
mint az óra, mit a percek szédült karneválja hajt.
Látod mindig egymást váltva jön az árnyék meg a fény,
míg a világ körbe-körbe forog fáradt tengelyén, vihar tépte szárnyakon, mint
egy régi szélmalom.
Mint egy barlang, mit az eső ezer kristálycseppje vájt,
mint egy sebhely, mint egy rossz szó, ami tegnap még úgy fájt.
Mint egy furcsa, keserédes, félig elfelejtett íz,
mint egy kavics, ami csobban, aztán fodrot vet a víz,
Látod mindig egymást váltva jön az árnyék meg a fény
míg a világ körbe-körbe forog fáradt tengelyén,
Áttör legszebb álmodon, mint egy régi szélmalom.
Szobád mélyén néhány fénykép, néhány csendbe süppedt szó,
éppúgy őrzi nyári fényét, nyári titkait a tó.
Mint egy színpad, mint egy díszlet, mint egy régi-régi dal,
mint egy gyermek akit visznek, hogyha menni nem akar,
mint egy labda, ami repült, szállt a játszótéren át,
mint a könnyek, miket sírnak kint a lombjuk vesztett fák,
mint az álmok, miket sorban megöl, elhervaszt a tél,
mint egy lábnyom, kint a porban amit elsöpör a szél.
Mint egy kerék, ami forog, szinte soha meg nem áll,
így az ember tipeg-topog, örök útvesztőben jár.
Ezen elgondolkodom… és a szívem fáj nagyon, mint egy
fáradt szélmalom.
MINT A FILMEKEN
( Katona Klári )
Gyere nézd, csupa ismert kép, mint az igazi.
Én jól tudom a magam szerepét.
Ezer éve ismerjük az új dramaturgiát.
Ilyen meghatón a nagyok se játszák!
Az a fő, amit más is lát, túl a kereten
A múltat siratják néhai csodák.
Mosolyoghatsz egyformán vagy sirhatsz díjakért -
Soha el ne hagyd a díszletek szélét!
Mint a filmeken, nézd ahogyan élsz, ügyes jelenet.
Mint a filmeken, műsor az egész, s ez a szereped.
A széphistóriát hányan írták át...
Mondd, miért is bántották,
Így nem igaz, nem igaz, nem igaz, nem igaz már!
Gyere nézd, csupa ismert kép, egy sem igazi,
És nem tudom a magam szerepét.
Diadalmas fellegvárak lógnak a semmiben,
Csak egy kis vihar s lezuhan minden!
Mint a filmeken, látni akarom mind a neveket,
Mint a filmeken, tudni akarom, miről ki tehet!
A széphistóriát hányan írták át,
És miért is bántottát,
Így nem igaz már, nem igaz már, nem igaz már!
Mint a filmeken!
Mint a filmeken!
Mint a filmeken!
Edda:
A kör
Kör közepén állok,
Körbevesznek jó barátok
Körbevesznek jó barátok és rosszak.
Kör közepén állok,
Így könnyen eltaláltok
Így könnyen eltaláltok, rosszak.
Ref.:
Ha egyszer odébbállok,
A kör közepéről majd hiányzok,
Rám többé nem találtok, rosszak.
Bohóc vagyok, de bátor,
Pofonoktól ég az arcom
Pofonoktól piros az arcom, kaptam.
Nem adom fel, tudjátok
Láthatatlan, lapos sumákok
Istenem, de sokan vagytok, rosszak!
Hitványak az álmok,
Ha mindent eltakartok,
Fekete függöny mögé zavartok, rosszak.
Könyöröghetek bárhogy,
Éles késsel rám vadásztok,
Ha megtaláltok, kicsináltok, rosszak.
EDDA
Egek felé kiáltottam
Soha nem láttam még, hol kel föl a nap,
Soha nem aludtam át éjszakáimat,
Hínárszálak húznak le a mélybe,
Önmagam állítottam félre.
Zárt ajtókat nyitottam ki másnak,
Nem hívtak barátnak és nem hívtak társnak,
A lenyugvó nap mindig máshol ért,
Ezer színével borult rám az éj.
Rám zuhant minden,
Minden mi nem kellett másnak.
Rossz íze lett
A sötét, a sötét éjszakáknak
Életemben sok mindent megpróbáltam,
Külvárosok előttem-utánam.
Az egek felé kiáltottam,
Rosszat soha nem akartam.
Soha nem láttam még, hol kel föl a nap,
Soha nem aludtam át éjszakáimat,
Hínárszálak húznak le a mélybe,
Önmagam állítottam félre.
Zárt ajtókat nyitottam ki másnak,
Nem hívtak barátnak és nem hívtak társnak,
A lenyugvó nap mindig máshol ért,
Ezer színével borult rám az éj.
Rám zuhant minden,
Minden mi nem kellett másnak.
Rossz íze lett
A sötét, a sötét éjszakáknak.
Életemben sok mindent megpróbáltam,
Külvárosok előttem-utánam.
Az egek felé kiáltottam,
Rosszat soha nem akartam.
Életemben sok mindent megpróbáltam,
Külvárosok előttem-utánam.
Az egek felé kiáltottam,
Rosszat soha nem akartam.
TNT :
Híd a folyót
Mikor a csend az égig ér, csak a hold van a tó felett.
Puha bársonyt hoz az éj, hogy kényeztesselek.
Mikor a tegnap a mára rátalál, és én megfogom két kezed.
Érzem, hogy olyan nem lehet, hogy elveszítselek.
Amíg a híd a folyót, átöleli szelíden.
Kis puha vállad épp addig ölelem.
És ha te elkísérsz tied, vagyok bármit, kérsz.
Amíg a híd a folyót, átöleli szelíden.
Kis puha vállad épp addig ölelem.
És a végtelen utakon, csak veled utazom.
Látod, eljöttél, hogy rám találj, túl a csendszagú éjeken.
Túl minden arcon, túl a harcon arcodat kémlelem.
Hogy hol van a csillag az égbolton, amit nem hoztam még el.
És ébred a vágy, ahogy rebben a szád, várom, hogy mit felel.
Amíg a híd a folyót, átöleli szelíden.
Kis puha vállad épp addig ölelem.
És ha te elkísérsz tied, vagyok bármit, kérsz.
Amíg a híd a folyót, átöleli szelíden.
Kis puha vállad épp addig ölelem.
És a végtelen utakon, csak veled utazom.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
