Miért búcsúznál
Time To Say Goodbye
Nem adhattam semmi mást, mint árva lelkem csöndes vallomását.
Nem értettem, miért választod a téli város dermedt hallgatását.
Kár, hogy a fény úgy elszállt, elszállt.
A múlt nincs feledve, vársz rá, csak jönne végre,
de már oly messze, múló szép regény tél ünnepén, nagyon fáj még,
de vége....
Time To Say Goodbye - a szív különös táj.
Álmodtunk a helyről, hol még kívülünk senki se járt és már búcsúznál…
Ha szeret az ember, mindenre kész.
Én tudom, hogy hiába mész. Itt maradsz örökké…
Nem adhattam semmi mást, csak büszke lelkem kóbor lázadását.
Arcomon a hó már rég úgy ég, úgy ég lángra gyúlt az emléked úgy ég,
messzi fénye világít úgy ég, mint rég úgy ég,
mint rég.
Time To Say Goodbye - a szív különös táj.
Álmodtunk a helyről, hol még kívülünk senki se járt és már búcsúznál.
Ha szeret az ember, mindenre kész.
Én tudom, hogy hiába mész.
Itt maradsz örökké hát mért búcsúznál...
Mégis fáj.....
Delhussa Gjon : Rómeó és Júlia
Mint holdsugár az éjen át, lesben a szívem,
Úgy nézek rád erkélyed ablakán.
Száz csillag fénye ragyog reád,
Csak álmodj, csak álmodj tovább!
Zord atyád reggel ha hív,
El ne áruld titkaink templomok árnyain.
De este ha jő a mulatság,
Víg zene csengő hangján,
Tambura dobban a dalban,
Ott leszek álarcban.
Hajlik a palló, lobban a láng,
Tarka ruhában táncol a lány,
Egyre és egyre csak gyorsul a kör,
Járják a vének, és járja az őr,
S ha feljön az égen a hajnali fény,
Jöjj, feküdj hát mellém!
Mint jég és vágy, forró a szád,
Csak álmodj, álmodj tovább!
Mint holdsugár az éjen át, lesben a szívem,
Úgy nézek rád szép, selymes ágyban.
Száz csillag fénye ragyog reád,
Csak álmodj, csak álmodj! Jó éjszakát!
Romantic :
Szeretem őt
Szeretem őt, de szeretni fáj, mert eljön a hajnal és menni muszáj,
Akarom őt de mire elég ha valaki másnak szánta az ég.
A szívem úgy ég.
Mint egy villámlás az éjjen át, egy barna szempár rám talált,
Érintése rögtön mást ígért, ahogy az ajkaimhoz ért.
Úgy öleltem át, mint lombok a fát, pedig ő csak csókra várt,
A szemem előtt már szerelmet szőtt a világ.
Szeretem őt de szeretni fáj, mert eljön a hajnal és menni muszáj,
Akarom őt de mire elég ha valaki másnak szánta az ég.
A szívem úgy ég.
Tudtam éreztem hogy nincs esély ez csak egy téves láng egy kóbor fény
Reggel véget ér a látomás s utánunk nem marad majd más
Csak felperzselt föld s egy romokba dőlt homokvár a vágy előtt
S egy gyönyörű kép mi soha sem volt el se jött.
Szeretem őt de szeretni fáj mert eljön a hajnal és menni muszáj,
Akarom őt de mire elég ha valaki másnak szánta az ég.
A szívem úgy ég.
Csak néhány óra volt a végtelen mégis benne volt az életem
De összetörte végül álmomat mivel csak egy látomás maradt
Elvitte a szél s a hajnali fény mit az ég rám hagyott
A sohasem volt titkot, amit arca mögé rejt a Hold.
Szeretem őt de szeretni fáj mert eljön a hajnal és menni muszáj,
Akarom őt, de mire elég ha valaki másnak szánta az ég.
A szívem úgy ég
Republic :
Adj erőt és adj időt nekem
Lehet, hogy most kezdôdik minden
Lehet, hogy most kezdôdik el
Lassan ébred már a hajnal
A napsugárral érkezem.
Ne mondj semmit, úgyis értem
A szemed elárulta már
Ne mondd el, hogy miért jöttél
Tudom, hogy mást akartál.
Lehet, hogy most kezdôdik...
Ne kérdezd tôlem, hogy ki az aki lát
Titkaid nincsenek, ne vidd tovább
Ne kérdezd tôlem, hogy hol rontod el
Ahova indultál, oda érkezel
Adj erôt és adj idôt nekem
Ha senki nem jön, te maradj itt velem
Segíts rajtam, hogy ne tévedjek el
Emelj fel, magadhoz emelj fel.
Ne kérdezd tôlem, hogy ki az aki lát
Titkaid nincsenek, ne vidd tovább
Ne kérdezd tôlem, hogy hol rontod el
Ahova indultál, oda érkezel.
Adj erôt és adj idôt nekem
Ha senki nem jön, te maradj itt velem
Segíts rajtam, hogy ne tévedjek el
Emelj fel, magadhoz emelj fel.
Nyári zápor
Az úton áll a víz, a kertben nincs virág,
Alig van néhány nap a nyárból,
Bizony már hosszabbak a hűvös éjszakák,
Sápadtan bámult ránk a Hold.
Tudom, hogy mindkettőnket bánt a gondolat,
Szerelmünk múló nyári zápor,
Lehet, hogy holnap tőlem elszakítanak,
De mégis hozzám tartozol.
Még egyre tart a nyári zápor,
És rám borul mint szürke fátyol,
Még átölel egy percnyi mámor,
Félek, hogy hangulatom ilyen marad mától.
Haragra semmi gond, az élet megy tovább,
Alig van néhány nap a nyárból,
Az eső majd eláll és lesz jövőre nyár,
A kertben újból lesz virág.
Még egyre tart a nyári zápor,
És rám borul mint szürke fátyol,
Még átölel egy percnyi mámor,
Félek, hogy hangulatom ilyen marad mától.
Presser Gábor - Sztevanovity Dusán, Presser Gábor
Kiáltás
Szürke folttá simul össze álmosan ablak és fal
Dohányfüstje rezzenetlen húrra száll, kicseng a dal
Képek, hangok hullanak szét bennem
És összeáll egy kiáltás a csendben
Ó ments meg engem
Üresen omlik rám az ég
Ó ments meg engem
Vágyamban senki nem kísér
Elsüllyedne minden, ha veled nem találkoznék
És a végtelenbe nyúlna az ostoba, meddő sötétség
Ó ments meg engem
Ahogyan megmenthetlek én
Tudom, hogy valahol létezel
Ó ments meg engem
Könnyeid letörölhetném én
Tudom, hogy valahol, valahol, valahol, lenned kell
Mozdul a kezem, a hamu lustán a földre hull
Hidegen lebben a füstje, keserű átkozottul
Ó ments meg engem
Elfojtott kérdésektől
Csak a saját lélegzésem hallgatom
Ó ments meg engem
Magányos ünnepektől
A szerelmet senkinek nem adhatom
Néma filmként arcok sora villan fel, a barátaim
Lányok néznek szépen sminkelt közönnyel, a kedveseim
Minden hűvös villanás szemükben
Egy kiáltássá sűrűsödik bennem
Ó ments meg engem
Ellep a csend, ha nem felelsz
Tudom, hogy valahol jössz felém
Ó ments meg engem
Mélyebbre húz le minden perc
Megfognám a kezed, ha elérném
Ó ments meg engem
Érezned kell a kiáltást
Tudom, hogy valahol létezel
Ó ments meg engem
Hallanod kell a kiáltást
Tudom, hogy valahol lenned kell
Megrezzen a padló, ahogy egy autó elrobog
Kicsit szélesebbre tárom a párás ablakot
Megcsörren egy csengő, egyre sűrűbb lesz a zaj
Rágyújtok és közben valahol megszólal egy dal
Hooligans:
Játszom
Mondd el mit látsz, mondd el ki vagyok!
Csak a szemembe nézz, s mindent látnod kell!
Mi az amire vágysz?
Csak ennyit adhatok, magamból én!
Te döntsd el mennyit ér!
Voltam már lent és hagytak egyedül,
Üres falak között, távol mindentől!
Keserű a magány, de tudtam sikerül ide elérni, fel!
Csak mindig hinni kell!
Szállj végre szabadon, ahogy fent a sok madár!
Így élni jutalom, te is hallgass rám!
Minden percben elvarázsolsz teljesen!
Minden titkos érintésed kell nekem!
De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz, nem hagyom!
Játszom, mint egy bohóc a színpadon!
Színház a sors, játszd a szereped!
Ez a darab talán, végre mást hoz majd!
Mi az amire vágysz? Tiéd a főszerep!
Becsüld meg, még ne dobd el semmiért!
Szállj végre szabadon, ahogy fent a sok madár!
Így élni jutalom, te is hallgass rám!
Minden percben elvarázsolsz teljesen!
Minden titkos érintésed kell nekem!
De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz, nem hagyom!
Játszom, mint egy bohóc a színpadon!
Mi marad így majd a végén?
Hova jutok még nem tudom!
De tudom, azért sokan várnak még rám,
Ma is mindenhol, mindenhol!
Minden percben elvarázsolsz teljesen!
Minden titkos érintésed kell nekem!
De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz, nem hagyom!
Játszom, mint egy bohóc a színpadon!
Presser Gábor - Adamis Anna
Kék asszony
Elmegyek, elmegyek, messze megyek
Egy kék asszony elvitte a szívemet
Nem maradt utána más, csak egy dal
Nem maradt utána, ó, más, csak egy dal
Szomorú kék volt az égő szeme
Szomorú kék volt, és beszélt vele
Tudta, hogy nem látom többé sosem
Tudta, hogy nem látom, ó, többé sosem
Szomorú kék volt az esőtlen ég
elfordította már gyorsan fejét
elfedte arcát, és elment hamar
nem maradt utána, ó, más, csak egy dal
Ha jönne egy asszony, ki engem keres
mondjátok meg, hogy a szívem üres
magányból születhet tán még egy dal
magányból születhet, ó, tán még egy dal
Szomorú kék volt az égő szeme
szomorú kék volt, és beszélt vele
tudta, hogy nem látom többé sosem
tudta, hogy nem látom, ó, többé sosem
Elmegyek, elmegyek, messze megyek
egy kék asszony elvitte a szívemet
nem maradt utána más, csak egy dal
nem maradt utána, ó, más, csak egy dal
R-port :
Nem jár ráadás
A levelek fogynak a fákon
a nyarat váltja az ősz,
Mint a szél egy gyenge ágat
símogattál, hogy összetörj.
Mint az évszakok egymást
legyőztél engem, de lásd,
Most a győztes volt a hibás
ez az igazság.
Neked a mindent adtam és
majdnem a semmiért.
Te csak láng voltál, de én voltam
ki a tüzedtől elég.
Tudod a szerelem vékony jég
minket elbírt még
Mégis hárman álltunk rá,
így hasadt szét.
Nem jár már ráadás nekem, nincs is
semmi baj csak egy apró folt a
lelkemen.
Hűvös szél lettél a testemen, mára
vérré vált a csend
Semmi nem mond rád igent.
Te vagy mától a múlt
rád a jövő fátyla borult,
Sosem tagadlak meg, de tudd a
vihar mára már elcsitult.
A mi évszakunk elszállt,
újabb már nem vár.
Édes álom volt az a nyár, ami
egyszer járt.
Nem jár már ráadás nekem, nincs is
semmi baj csak egy apró folt a
lelkemen.
Hűvös szél lettél a testemen, mára
vérré vált a csend
Semmi nem mond rád igent.
Neked a mindent adtam és
majdnem a semmiért.
Te csak láng voltál, de én voltam
ki a tüzedtől elég.
Tudod a szerelem vékony jég
minket elbírt még
Mégis hárman álltunk rá,
így hasadt szét.
Nem jár már ráadás nekem, nincs is
semmi baj csak egy apró folt a
lelkemen.
Hűvös szél lettél a testemen, mára
vérré vált a csend
Semmi nem mond rád igent.
Játssz még!
Presser Gábor - Sztevanovity Dusán
Aki nekem is játszod az élet dallamát
Kinek süketen fordít hátat a fél világ
Amíg zenére mozdul itt minden
A hangom, a léptem, a Föld
S amíg szerelmet táncolunk rá
Bármit látsz s bárhogy fáj
A hangszered össze ne törd
Akkor is játssz még
Ha senki nem felel, játssz még
Ha senki se kéri, játssz még
Ha senki sem érti, játssz még
Ha senki sem érti, hogy minek is játszol még
Lehet szerelemisten vagy égre festett kép
Lehetsz maga a törvény vagy ember módra szép
Nekünk zene vagy igaz, de megfoghatatlan
Ki a világba életet tölt
És ha kevesen hallgatunk rá
Bárhogy bánt, bárhogy fáj
A hangszered össze ne törd
Akkor is játssz még
Ha senki nem felel, játssz még
Ha senki se kéri, játssz még
Ha senki, senki, senki sem érzi, játssz még
Ha botlik az ember, mert botlik az ész
A botfülűekkel csak ennyire mész
Te csak játssz, te csak játssz, te csak játssz
Ha látva se hallom, mert így akarom
S a hangodat hangosan megtagadom
Te csak játssz, te csak játssz, te csak játssz
Játssz még
Játssz még
Ha senki nem felel, játssz még
Ha senki se kéri, játssz még
Ha senki sem érti, hogy minek is játszol még
Hogyha meghal a hang, ha nem játszol tovább
Ha a süketek birtoka lesz a fél világ
Ez az élet a Földről felszárad
És a Nap is gyászruhát ölt
Aki remélni tanítasz még
Bármit látsz, bárhogy fáj
A hangszered össze ne törd
Akkor is játssz még
Játssz még
Ha senki se kéri, játssz még
Ha senki nem felel, játssz még
Játssz még
Ha senki se kéri, játssz még
Ha senki sem érti, játssz, játssz még
Ha senki se érzi, játssz még
Megasztár :
Csillagdal
- Volt úgy, hogy azt gondoltam, nincs miért és nincs esély, kihunyt a szenvedély és elaludt a nagy tűz
- Nem, hittem volna, van olyan, hogy újra és még tovább, ami egyre feljebb űz
- Felpattant egy kósza szikra, s meggyújtott hirtelen, éreztem menthetetlen lángra kap a lelkem
- Felizzott minden s ragyogtam újból, mint azelőtt, olyan tisztán és fényesen
- Azóta csillagként a végtelent járom, ha akarod láthatsz, szívedbe zárhatsz
- Milliárdnyi fényes pont közt hidd el, hogy van neked is egy, mely valahogy mégis szebb
Refr.: Így hát bárhol jársz, nézz az égre fel, ezer csillagot rejt az éj, gyerünk
válassz hát, ha felragyog a csillagporos ég
- Kell az, hogy álmodj velem, kell az, hogy gondolj rám, érezd, hogy ott leszek, ha újra jön az éjjel
- Tápláld hát bennem a lángot minden nap ugyanúgy, s többé nem veszíthetsz el
- Mióta csillagként a végtelent járom, ha akarod láthatsz, szívedbe zárhatsz
- Milliárdnyi fényes pont közt hidd el, hogy van neked is egy, mely valahogy mégis szebb
- S, ha fekete felhőfátyol száll... Soha se félj, örökre el nem választ... El nem takarhatsz már
Megasztár :
Búcsú dal
Elmúlt, hát elmúlt,
Viszlát jóbarát!
Jó volt, egy show volt,
Ami mindig megy tovább,
S ha fáj majd, kicsit néha,
Hogy a szereped véget ért,
Ott jársz ne feledd,
Az úton a cél felé,
Ott jársz ne feledd,
Jó úton a cél felé...
Szívünkben őrzünk
Egész életünkön át,
Sose bánd azt, hogy kitártad
Nekünk lelked csarnokát,
S ha fáj majd, kicsit néha,
Hogy a szereped véget ért,
Ott jársz ne feledd,
Az úton a cél felé,
Ott jársz ne feledd,
Jó úton a cél felé,
S még valamit ne feledj:
Mindig várjuk, hogy visszaérj,
Hogy visszaérj!
Csongrádi Kata :
Millió millió rózsaszál
A festő megkívánt egy nőt, egy ünnepelt énekesnőt,
Ki mindíg a szivről dalolt, a rózsa a kedvence volt.
A festő mindent eladott, a házat hol eddig lakott,
Rózsákat vett vagyonán, megkapta mindet a lány.
Millió, millió, millió rózsaszál, vérvörös takaró tavaszi út porán
Millió, millió, millió rózsaszál, gyönyörűbb üzenet sohasem volt talán...
A szép álom így teljesült, de oly gyorsan messze repült
Másnap a lány elbúcsuzott, mert a színpad az élete volt.
A festő most érezte meg, így senkit még nem szeretett
Nélküle csúf a világ, elhervad minden virág.
Elmúlt egy szép szerelem, új tavasz jött szeliden
Nem tudja senki talán, hol van a lány, merre jár.
A festő új házban lakik, minden nap vár valakit
Álmában régi varázs, rózsákat fest, semmi mást.
Millió, millió, millió rózsaszál, vérvörös takaró tavaszi út porán
Millió, millió, millió rózsaszál, gyönyörűbb üzenet sohasem volt talán.
Cserháti Zsuzsa :
Merci, merci, merci
Merci, merci, merci
Olyan szép volt Cherie...
Cherie, Cherie...
Minden jó volt Veled
Veled, Veled...
Merci Cherie
Nekem épp úgy fáj, hogy vége lett...
A dieux, a dieux, a dieux
Ma még fáj a szívünk
Nehéz nekünk
Álmunk félbeszakadt
szakadt...
Merci Cherie
Mégse sírj, mi csak válunk
De nincs harag
Visza az út, ahogy mész
Ami vár, csak azt nézd
ami volt felejtsd el, sose fájjon
Ne fájjon szíved
Ne bántson szívem
Sohasem, sohasem...
Merci, merci, merci
minden percért Cherie,
Cherie, Cherie
Olyan jó volt Veled...
Veled, Merci Cherie
Veled
Veled
Merci Cherie Neked!
Neked
Merci Cherie, Merci...
Párizsban szép a nyár
Oly gyakran játssza a szomszéd nagy hanggal a kislemezt,
Áthallik ordítva onnét, a közfal vékony gerezd.
Elűzi reggel az álmom, este sincs egy percnyi csend,
Pár órát nappal kell hálnom, s akkor is fülembe cseng Ollé!
Párizsban szép a nyár, ha a Grand Boulevard fényárban áll,
Sétára vár a Szajna-part, a kis Paulette is épp arra tart.
Kezében rózsaszál, az a csöpp szája már csókra áll,
Hiszen oly régen várja a szép Pierre, csókot is érdemel, ollé!
Szomszédom meghívott egyszer, hallgassunk együtt zenét,
Feltett egy lemezt, mit kedvel, bár nyomban roppanna szét,
Egy lett az ötlet a tettel, ráültem, kettérepedt,
Erre egy új példányt tett fel, mert ebből többet is vett. Ollé!
Kis Paulette még mindig sétál? És Pierre még meddig vár?
Érjen már véget a szép nyár, a partot lepje sár!
Csókolják meg végre egymást, béreljen Pierre szobát,
Adjon a pap rájuk áldást, mert én nem bírom tovább. Ollé!
Bojtorján:
Teremts otthont nekem...
Teremts otthont nekem
Ha szeretsz, ne ígérj semmit sem
Teremts otthont nekem
A szívedben
Valaki elhagy engem s mégsem szabadul
Benne van néhány dalban kimondatlanul
Bármit jelent, ez csak emlék
De valahová, esküszöm, már hazamennék
Teremts otthont nekem...
Ölel egy lány, de látom nincs itt igazán
Szeretném őt is jobban, de hiába próbálnám
Reggel már csak érzem, hogy itt volt nem rég
De valahová, esküszöm, már hazamennék
Teremts otthont nekem!
Nem tudom, hogy mennyit ér, hogy írom a dalaim
Párszor már megzavartak a saját álmaim
Túl sok helyen voltam vendég
De valahová, esküszöm, már hazamennék
Teremts otthont nekem!
Teremts otthont nekem
A szívedben!
Bojtorján:
Összetartozunk...
Egyszer megszülettünk, ezért majd egyszer meghalunk
Adj hálát érte, hogy még együtt vagyunk
Mert volt már pár utunk és sok mindent tudunk
De legfőképpen azt, hogy összetartozunk
Csak ahhoz kell most erő, hogy jó kedvünk legyen
Ígérem neked, ígérd meg nekem
Hogy bármi lesz velünk, bármennyit tévedünk
Mindig megbocsáthatunk, mert egymásért vagyunk
Egyszer megszülettünk, ezért majd egyszer meghalunk
Adj hálát érte, hogy most még itt vagyunk
Mert volt már pár utunk és sok mindent tudunk
De legfőképpen azt, hogy összetartozunk
Te is tudod jól, hogy gyengék, törékenyek vagyunk
A szándékunk lehet jó és mégis hibázhatunk
Mert könnyű bántanunk egymást, vagy önmagunk
De nem hazudhatunk, mert egymásért vagyunk
És ha jönnek rossz idők, elbúcsúzhatunk
De ne hidd, hogy ettől már meg is változunk
Mert volt már pár utunk és sok mindent tudunk
És a legfőképpen azt, hogy összetartozunk
Vinnélek, vinnélek
Hogyan mondjam el neked, amit nem lehet,
mert szó az nincs, csak képzelet...
Vinnélek, vinnélek,
csak tudnám, merre vinnélek,
elmennék, elmennék,
csak tudnám, merre mehetnék,
hogyan mondjam el neked, amit nem lehet,
mert szó az nincs, csak képzelet...
Volt egy föld, messze ég,
elnyelte már a messzeség,
ismerős volt nagyon,
de lehet, hogy csak gondolom,
hogyan mondjam el neked, amit nem lehet,
mert szó az nincs, csak képzelet...
Vinnélek, jól tudod,
de nem tudod, nem is vállalod,
indulnék, indulnék,
ha egy utat, csak egyet tudhatnék,
hogyan mondjam el neked, amit nem lehet,
mert szó az nincs, csak képzelet...
Hogyan mondjam el neked, amit nem lehet,
hogy "Nélküle" élni nem lehet.
Legyen ünnep!
Nekem úgy tűnik, egyszer a szél megkavart mindent,
Ezért létezünk is olyan rendezetlenül,
Egyszer belöktek minket egy ajtón, s majd kilöknek,
De mi tűrünk mindent olyan rendületlenül
És csak egy pár kíváncsi lépett néha félre,
Amilyen te voltál,s amilyen egyszer voltam én,
De azt is úgy tettük, hogy senki nem vett észre,
Ezért még ma is oly messze vagy tőlem, a szeretet ünnepén.
Maradtak hétköznappá szürkült színes álmok,
Maradtunk valósággá törpült óriások,
Itt állnak körben a gyermekek,
Kiáltanunk ezért nem lehet.
Miért zavarnánk mondd, mi meg ezt a legszentebb ünnepet?
Legyen ünnep az égben, és legyen ünnep a földön,
bár engem rég nem érdekel,
pedig ének a gyertyák, s a könnyem kicsordul:
Miért, miért nem lehetsz most közel?
A dolgok úgy szakadnak félbe, mint az élet:
Lehetett nagyszerű, de mégsincs ráadás.
Már azt is eltűröm, hogy csak a lelkem lásson téged,
Nem szabad együtt lennünk, mert azt el nem tűrné más.
Én is beálltam, és beállsz te is a sorba,
Hogy ki melletted áll, annak fogd kezét,
Ha a képek előtted lassan összefolynak,
Nem kell felelned senkinek a véletlen könnyekért,
Hiszen erre vártunk, s ma újra összegyűltünk,
Hogy egy évben egyszer boldogok legyünk,
Itt állnak körben a gyermekek,
Kiáltanunk ezért nem lehet,
Miért zavarnánk mondd, mi meg
ezt a legszentebb ünnepet?
Lehet ünnep az égben, és ünnep a földön,
de Te messze vagy, nem érlek el...
Ahogy égnek a fények, én is elégek...
ha nem lehetsz, miért nem lehetsz most közel?
Meseautóban...
Ma ragyog a világ, ma kacag aki lát,
ma minden az enyém , ami szép itt -e földön.
Ma mosolyog az ég, ma minden olyan szép,
A sorsnak e mesét köszönöm, köszönöm !
Csak álom ez talán, s a boldogság után
már holnap mostohán mered rám a valóság.
Nem ébredek fel még, könyörgöm ó nagy ég
hadd, álmodjam tovább ezt a szép nagy csodát !
Meseautóban, színezüst erdők során
repülünk a szívünk tavaszán.
Arany országút csillogó gyémántporán
repülünk a mesék kocsiján.
Fenn az égben az angyalok vigyáznak ránk,
és a sors fogja tán a volánt.
csupa boldogság vár, ezután rád és rám
A mesék meseszép kocsiján.
Köszönöm, hogy imádott...
Köszönöm, hogy imádott
hogy reám, úgy vigyázott
de ne küldjön vrágot nekem!
Köszönöm, hogy becézett,
de egy kissé elkésett, mert titokban
másé lett szívem.
De miért is áltatnám tőbbé magát?
Válljunk el szép csendben,
mindkét jó barát!
Köszönöm, hogy imádott
hogy reám úgy vigyázott,
de ne küldjön virágot nekem!
Ha néha visszaűznek Téged...
Nézem a szádat, és nem érzek vágyat,
hogy csókokkal perzseljem én...
Itt vagy, és látlak, és mégsem kívánlak,
nem lehetsz már az enyém.
Nemrég még azt hittem meghalok érted,
most, itt vagy, és furcsa, hogy semmit sem érzek.
Nézem a szádat, és nem érzek vágyat
hogy csókokkal perzseljem én....
Ha néha visszaűznek Téged,
hozzám a régi szép emlékek,
csak jöjj el, és sírd ki magad.
Ha rossz lesz hozzád majd a másik,
s a két szemed a könnyben ázik,
én csendben megvígasztallak.
És vigyázok arra, hogy ne vedd majd észre
hogy köztünk már mindennek,
mindennek vége..
Csak nézlek, csak nézlek és semmit sem érzek
én nem tudom mi van velem.
Hol van a régi, a földi s az égi halálos nagy szerelem ?
Hiába sírod most vissza a múltat,
a csodás emlékek rég megfakultak.
Nézlek, csak nézlek és semmit sem érzek
nem tudom mi van velem .
Ha néha visszaüznek Téged,
hozzám a régi szép emlékek,
csak jöjj el, és sírd ki magad....
Az én időm
(Kovács Kati )
Az én időm egyszer lejár, jól tudom,
Ha majd lejár tőletek elbúcsúzom,
De itt hagyom dalomat emlékül,
Hogy néha rám is gondoljatok.
Biztos lesz más, ki majd helyemre siet,
Biztos lesz más, ki nálam többet tehet,
Kívánjuk hát neki a legjobbat,
De néha rám is gondoljatok.
Mondjátok el majd neki,
hogyha megkérdezi,
Hogy elődje miféle volt.
Mondjátok el majd neki azt,
hogy volt valaki,
aki hitte, amit dalolt.
Mujahid Zoltán :
Minek ide szó
Éjszakákon át csak ébren ülsz.
Téli kandallóban ég a tűz.
És a múlt képe szívemben mindörökké vár.
Mint a végzet a filmekben,
És el nem futhatsz már.
Minek ide szó,még mindig fáj
Emléked mit itt hagytál.
Nem hiszem,hogy nem gondolnál rám.
Mondd minek ide szó,
Bárcsak érthetném.
Ezer titkot fúj felém a szél.
Mintha itt lennél,és éjszakánként átölelhetnél.
Ismerős a dal a zongorán.
De végleg elnémul majd ezután.
És egy emlék a szívemben
mindörökké vár.
Mint a végzet a filmekben
És el nem futhatsz már.
Minek ide szó.......
Mondd mennyit ér?
Mennyit ér, hogyha fáj?
Nincs miért.
Mondd minek ide szó?
Fúj felém a szél...
Mintha itt lennél és éjszakánként
átölelhetnél.
Bárcsak érthetném
Ezer titkot fúj felém a szél
Mintha itt lennél és éjszakánként átölelhetnél.
Mintha itt lennél és éjszakánként átölelhetnél.
Ezer titkot fúj felém a szél.
S úgy hiszem,
S így marad,
Így lesz majd
Mindig ezután.
Nézz az ég felé ...
Charlie
Csomagom is nehéz, a szívemen is súly
Egy szürke taxi vár az üvegajtón túl
A főbejárat előtt egy másik utazó
Nézi mar a táblát, szoba van kiadó
Kifizettem a számlát, többet adtam, mint ami jár
De felhívni Téged nem volt időm, csak üzenetet hagyni már
Nézz, nézz az ég felé
Lehet, hogy még latod éppen, ahogyan a gépem egy felhőn száll
Nézz, nézz az ég felé
Sosem voltam egyedül én sem, egy távoli vidéken várnak rám.
Hazaérek ma éjszaka már
Ott a helyem, ahol tépett már a szél
Felnevelt az utca, s miénk volt a tér
Őriztek a falak, és hosszú volt a tél
A kelő Napra vártam, éltem őszintén
Kifizettem a számlát, mindenkinek, amennyi jár
Még fordulhat úgy, hogy visszajövök érted, de nem akarok hazudni már
Nézz, nézz az ég felé
Lehet, hogy még látod éppen, ahogyan a gépem egy felhőn száll
Nézz, nézz az ég felé
Sosem voltam egyedül én sem, egy távoli vidéken várnak rám.
Hazaérek ma éjszaka már
Homonyik Sándor:
Álmodj királylány
Annyi mindent elvesztettél már,
Míg Rád virradt a nap, mikor győzni tudtál.
Úgy indultál őszintén, tisztán,
De hosszú volt az Út, s talán túl sok a sár.
Csillag voltál azt mondják, s nem vigyáztunk rád,
Egy lélegzetnyi boldogság, ennyi volt tán.
Ez volt az Élet!
Játszottál és játszottak Veled,
Sok gyöngyként pergő szó,
Hamis bók...Hová lett?
Lásd, önmagad is elveszítetted,
Még azt is feledted, hogy szerettél, s szerettek...
Ránk nézel egy fényképről,
A szemed titkot rejt,
egy titkot,
Melyet tobbé már nem sejthet meg,
Nem fejt meg senki!
Álmodj, királylány, ahogy a mesében oly békén,
Álmodj, királylány, az is álom volt, hogy éltél!
Nekünk is álom vagy ma már...álmodj hát...álmodj hát...
Groovehouse
Hajnal
Ártatlan szemmel néz most rám a hajnal.
Madarak ébrednek a reggeli zajjal.
Megszűnt a csend a város felett.
Eltűnt egy gyönyörű álom.
Álomkép.
Monoton gépek hangja remeg ezen a csoda világon.
Ébredj fel! Nem csak neked fáj, magad maradtál,
hideg hajnalon annyit mondhatnál mit kezdj magaddal
szíved értem fáj még.
Értem fáj! Nem csak neked fáj, magad maradtál,
hideg hajnalon annyit mondhatnál
mit kezdj magaddal
szíved értem fáj még.
Nélküled ébredtem fel reggel.
Hideg éj után a nap is fel kel.
Engem ma reggel az ágy is ölel.
Eltűnt egy gyönyörű álom.
Álomkép.
Titokban engem a hajnal figyel.
Tudom, hogy neked hiányzom.
Nem csak neked fáj, magad maradtál,
hideg hajnalon annyit mondhatnál mit kezdj magaddal
szíved értem fáj még.
Értem fáj! Nem csak neked fáj, magad maradtál,
hideg hajnalon annyit mondhatnál mit kezdj magaddal
szíved értem fáj még.
Jöjj kedvesem
(Tolcsvay László, Bródy János)
Jöjj kedvesem, gyere mondd el mit érzel
Titkolni kár, hisz látom én.
Jöjj kedvesem, gyere mondd el mit érzel
Az élet nem lányregény
Jöjj kedvesem, hiszen szép szemed könnyes
Úgy érzed, mást akartál.
Jöjj kedvesem, hiszen szép szemed könnyes
Úgy érzed, most csalódtál
Ne legyél bánatos, én komolyan gondolom,
Hogy hozzám tartozol és én hozzád tartozom.
Meglátod rendbe jönnek majd a dolgaink,
Lesznek még szép napjaink.
Meglátod rendbe jönnek majd a dolgaink,
Lesznek még szép napjaink.
Jöjj kedvesem, gyere bújj ide mellém
Ölelj most úgy, ahogy rég.
Jöjj kedvesem, gyere bújj ide mellém,
Szeress most úgy, ahogy rég.
Ne legyél bánatos, én komolyan gondolom,
Hogy hozzám tartozol és én hozzád tartozom.
Meglátod rendbe jönnek majd a dolgaink,
Lesznek még szép napjaink.
Meglátod rendbe jönnek majd a dolgaink,
Lesznek még szép napjaink.
Ne legyél bánatos..........
Szécsi Pál :
Mondd mit ér az élet!
Mi lehet? Mitől fázom, hisz lángol a napfény és perzsel az éj.
mondd mi lehet, hogy az utcán nem játszanak vígan kis gyerekek,
még nem tudom én, hogy miért látok ma mindent szürkén, miért sivár az ég. talán csak
álomkép....
Mondd miért szép a tenger, mondd miért élünk egyszer,
mondd mit ér az élet, ha nem vagy velem,
Ha tudnád, hogy félek, ha nem látlak téged,
ha elhagynál végleg; én nem élném túl,
Mondd miért nem vagy nálam,
mondd miért kell, hogy várjam
mondd mit ér így minden, ha nem vagy velem!
Tudom én, mitől fázom, ha lángol a napfény és perzsel az éj,
már tudom én miért nem látom, hogy köröttem vidám és boldog a tér,
jól tudom én nagyon távol vagy tőlem és félek elfelejtenél,
pedig érzem, hogy szeretsz te még.
Mondd miért szép a tenger, mondd miért él az ember,
mondd mit ér az élet, ha nem vagy velem,
ha tudnád, hogy félek, ha nem látlak téged,
ha elhagynál végleg én nem élném túl,
Mondd miért nem vagy nálam
mondd miért kell, hogy várjam,
mondd mit ér így minden, ha nem vagy velem!
.....(dal)......
.ha tudnád, hogy félek, ha nem látlak téged,
ha elhagynál végleg én nem élném túl,
Mondd miért nem vagy nálam,
mondd miért kell, hogy várjam,
mondd mit ér így minden, ha nem vagy velem!
C'est la vie
Összejöttünk. Nagy eset.
Összehozta ezt a véletlen.
Nahát, szép kis baleset,
Hogy éppen én, na és, hogy éppen te...
Váratlanul a sors így fordult.
De jó, hogy ez nem rajtunk múlt!
Összejöttünk, te meg én.
Ki mondta azt, hogy ilyen nem volt még?!
Nem nagy ügy, csak te meg én.
Mi lenne, hogyha mondjuk elhinnénk:
Túlélhető az elmúlt idő?
Ne félj, soha nincs túl késő!
Ha átölelsz egy kicsikét,
Azt eltehetjük emléknek.
Így, mondd hogy igen!
Az élet ilyen is tud lenni még!
De hogyha egy nap mégis véget ér,
Mondd így: c'est la vie!
Összejottünk -van ilyen-,
Hogy összejöjjön, ahogy egyszer sem.
Bolondos kis szerelem
Össze-vissza ver a szívemben.
Hajnal körül a rakpart fölül
A Hold a lábunkhoz ül.
Ha átölelsz egy kicsikét,
Azt eltehetjük emléknek.
Így, mondd hogy igen!
Az élet ilyen is tud lenni még!
De hogyha egy nap mégis véget ér,
Mondd így: c'est la vie!
Összenöttünk, tudod-e?
Mint furcsa párok, kik a filmekben
Eleinte sohase,
De bezzeg vegül, hogyha kettesben...
Hmmm, nem vitás,
A film mindig más;
Fáj, hogy a végén még néznénk, ám indulni kell,
Na de miért adnánk fel?
Chattanooga Choo-Choo
Visz a vonat, száguld a Chattanooga Choo-Choo,
Sebesen száll, gyorsabban, mint a madár.
Megy a vonat, ez a kis Chattanooga Choo-Choo,
S a szerelem dalol a kerekeken.
Utazni melletted a végtelenbe csuda remek,
Hogyha eljössz, nem is vagy oly buta gyerek,
Magas hegyek között, szakadékok fölött
Suhanunk a sírig tartó boldogsághoz.
Száguldozni pont miattad szeretek úgy,
Hogyha összebújunk, hidd el, rövid az út.
S ha már idehajolsz, jó, ha át is karolsz,
Mindjárt itt az első alagút.
Visz a vonat, az öreg Chattanooga Choo-Choo,
Sebesen száll, gyorsab
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
