NE VÁRD A MÁJUST
(Zorán)
Készülj a hosszú télre, kedvesem,
Mert hosszú lesz a tél, én azt hiszem.
A szíved melegét tedd el nekem,
Én majd a szemed fényét őrizem.
Szedd össze mindazt, ami megmaradt,
Csak lassan égesd el a vágyakat.
Csavard a lángot lejjebb, kedvesem,
A tűzre szükség lesz még, úgy hiszem.
Ne várd a májust, hiszen közelít a tél,
Ne várd a májust, kedvesem.
Öltözz fel jól, ha az utcára kilépsz,
S ha fázol, bújj az ágyba velem.
Szelíd legyél, derűs és hallgatag,
És bölcs mosollyal tűrd, ha bántanak.
Legyél folyó, ha támad majd a tél,
Páncélod lesz kemény és hófehér.
Ne várd a májust...
Ijesztő szelek fújnak, kedvesem,
Nem hoznak több tavaszt el fényesen.
Fejünkre hullnak a csillagok,
Rémülten ébrednek az álmodók.
Ne várd a májust...
Készülj a hosszú télre, kedvesem,
Mert hosszú lesz a tél, én azt hiszem.
ROMANTIKA
(Zorán)
Kedves, elviszlek oda, hol senki sem ismer, de értem a szót.
Hol esténként ringató tengerről dalolnak altatót.
Az álmok szerények, a hálók erősek,
ott ritka szó a romantika.
A part menti sziklákra szőlő és magányos ház tapad.
Az örök szél ráncosra gyűri a tengert s az arcokat.
a napfény megéget, a vágyak kiégnek,
és porrá hamvad a romantika
Ott délidőn nem mozdul más, csak a megkötött csónakok.
S egy eleven képeslap eltúlzott színeit láthatod.
A fények kemények, az árnyak elégnek,
s csak éjjel éled a romantika.
Majd felhevült part ölén szeretlek forrón, míg tart az éj.
A meztelen tengerben hűvösen fürdünk, ha véget ér.
A csókom sós lesz, és hidd el: jó lesz,
mert néha kell a romantika.
Levél a távolból......
Távolból írok, kedvesem.
Nagyon távol vagy már, azt hiszem.
Nem mondhatom, hogy könnyű volt a szakítás,
Bár most már jól érzem magam.
Élj boldogan nélkülem.
Legyél sokkal boldogabb, mint velem.
Nem mondhatom, hogy hozzám jobb nem lehetnél,
Bár most már jól érzem magam.
Nem kell nekem, hogy válaszolj.
Nem kell nekem, hogy válaszolj.
Nem kell nekem megírnod azt, hogy szerettél.
Tudod, én így is jól érzem magam.
Élj boldogan nélkülem.
Legyél sokkal boldogabb, mint velem.
Nem mondhatom, hogy hozzám jobb nem lehetnél,
Bár most már jól érzem magam.
Nem kell nekem, hogy válaszolj.
Nem kell nekem, hogy válaszolj.
Nem kell nekem megírnod azt, hogy szerettél.
Tudod, én így is jól érzem magam.
Nem tudom a neved
Omega
Nem tudom a neved,
Hogy segítsek neked,
Hogy megtalálj, ha keresnél?!
Nem tudom a neved,
Mit kiáltsak neked,
Hogy megtalálj, ha keresnél?!
Sűrű ködben járok,
Vissza nem találok,
Majd megtalálsz, ha keresnél.
Nappal árnyad vagyok,
Este lámpa vagyok,
Hogy megtalálj, ha keresnél.
Nem tudom a neved,
Hogy segítsek neked,
Hogy megtalálj, ha keresnél?!
Nem tudom a neved,
Mit kiáltsak neked,
Hogy megtalálj, ha keresnél?
Lábnyomokkal körben
A földet megjelöltem,
Hogy megtalálj, ha keresnél.
Hoztam ezt a dalom,
Mondja el, hogy tudom,
Hogy megtalálsz, ha keresnél.
Ma lesz a holnap tegnapja
Bergendy
Tudom, jóból is árt a sok
Bármit is teszel,
Akár túl sokat iszol,
Vagy túl sokat eszel,
De ha kedved elhagyott,
Minek szidnád a tegnapot?
Inkább csinálj magadnak jó előre
Még egy szép napot.
R. |: Ha a ma lesz a holnap tegnapja
Tedd a bús emléket az ablakba
Nehogy szomorúan gondolj a tegnapra
Tölts még egy kortyot a poharadba! :|
Ha a fejed fölött a ház
Összedűlhet holnapig,
Legjobb, hogyha csendben, gyorsan
Eltűnsz hajnalig.
Ma gyerek vagy még talán
De felnőtt leszel hamar
Hát játszadozz, csak vígan,
Amíg senki nem zavar
R. |: Ha a ma lesz a holnap tegnapja
Tedd a bús emléket az ablakba
Nehogy szomorúan gondolj a tegnapra
Tölts még egy kortyot a poharadba! :|
Vigyázz rám!
Elaludni készül a nyár,
Ködök lusta fellege száll,
Hűvösebb az éjszaka már.
Vigyázz rám!
Ugye, holnap útra kelünk,
Zsebre vágjuk majd a kezünk,
Kicsit túl vidámak leszünk?
Vigyázz rám!
Ez az év is úgy tűnik el,
Kérdezem, de mégse felel,
S hogy mi legyen, majd dönteni kell,
Vigyázz rám!
Szemed most is annyira szép,
Szerelemmel nézel-e még?
Nevetésed éppen elég,
Vigyázz rám!
Összekötve ott van a zsák,
Benne mind a nyári ruhák,
Nem emlékszik senki se ránk,
Vigyázz rám!
Ez az év is úgy tűnik el,
Kérdezem, de mégse felel.
Aztán majd, ha dönteni kell,
Vigyázz rám!
Animals együttes
A Felkelő Nap Háza
Ez itt, ez a ház a Felkelő Nap Háza,
A kocsma, mely éveken át
Otthont adott sok régi jó barátnak,
Feledést New Orleans mocsarán.
Anyám csak varrta a város ruháit,
És varrta a farmerokat,
Apám csak ivott és vesztett a kártyán,
S a sírban is vesztes maradt.
Dolgozott, míg bírta, hisz kellett az ital,
A kocsma kifutója volt,
De fáradt karja a munkára nehéz volt,
S a mámor erőt rabolt.
Anyám már megmondta régen nekem,
Ne hagyd becsapni magad,
Messziről kerüld el a Felkelő Nap Házát
Tetteid takarja szavad.
Most újra itt vagyok a régi kocsmában,
Kifutó, mint régen apám.
Dolgozom, iszom és vesztek a kártyán,
S a fiam is így nő fel talán.
Jimmy
Egyszer megjavulok én
Néha könny van a két szemeden,
titkon is észreveszem,
Tudom, bűn, amit én keresek,
ha nélküled messze megyek.
És mennyi bánat ér tudom már rég,
ezért ne félj!
Egyszer megjavulok én, jó leszek majd,
És visszatérek hozzád újra.
Egyszer megjavulok én, jó leszek majd,
És a hosszú út majd véget ér.
Csak a vágy van a két szemeden,
titkon is észreveszem.
Hidd el, nem hagylak már egyedül,
vissza a szív menekül.
Mennyi bánat ér, tudom már rég,
ezért ne félj.
De addig ne bánts a kóbor szívemért,
Ne bánts a szabad lelkemért,
Ne bánts, mert visszatérek én,
Hová is futhatnék?
Egyszer megjavulok én, jó leszek majd,
És visszatérek hozzád újra.
Egyszer megjavulok én, jó leszek majd,
És a hosszú út majd véget ér.
KOZSO
Csak a csillagok...
Őrzöm az álmod
minden éjjel,
Vigyázok,
fel ne ébredj.
Nézem az arcod,
érzem, ha sírtál,
Jöhet a könnyed,
csak velem sírjál!
Nem hiszem, hogy álmodom,
A kezed most is fogom,
Meghalok,
hogyha hozzámérsz,
Meghalok
édes csókodért.
A zongorám minden
dallamán te zenélsz,
Te vagy az álmom,
te vagy a vágyam,
Tündöklő csillag
éjszakámban.
Ha néha sírtam,
ha néha féltem,
Velem voltál,
ma sem értem.
Nem hiszem, hogy álmodom,
A kezed most is fogom,
Meghalok,
hogyha hozzámérsz,
Meghalok
édes csókodért.
A zongorám minden
dallamán te zenélsz.
Elment a vándor
Elment a vándor,
Elvitte a zsákjában a nyár minden ízét,
Erdők lombját, és a rét tarka színét,
Mindent eltakar az ősz,
S mi várunk hűvös kábulatban.
Elment a vándor,
Útján a fecskék s darvak mind elkísérték,
Elment messze, hol a fű zöld s az ég kék,
Hol nem tudják, mi a hó,
A nyár forró és mozdulatlan.
Elmentek messze,
Mert ott a szívekbe nem költözik a tél,
A vándor, s a darvak most mind arra várnak,
Hogy elmúlik a dér,
S újra visszatérnek
a lángok, a fények,
Szívünkbe új remények mind visszatérnek,
Régen elfelejtett emlékek égnek,
Ha a tavasz közelít.
Jöjj vissza vándor,
Hozd vissza szívünkbe a nyár édes ízét,
Erdők lombját, és a rét tarka színét,
Hozd el szívünkbe a nyár melegét!
Neoton Familia
Latin szerenád...
A parti homokban fekszünk,
Végig simít a szél
És az árnyékunk egyszer
csak összeér.
Lassan hátrál a tenger,
Csendre inti vizét;
Szomjas bőrödön
érzem a só ízét.
Várj, ne ronts el semmit kérlek,
Várj, ez a mi éjszakánk!
Az örök film rólunk pörög,
Csak másként játszunk már.
Várj, ne ronts el semmit
kérlek,
Várj, élvezd az éjszakát!
A távolban értünk is szól
a latin szerenád.
Engedj szívedhez engem,
Szeress úgy, ahogy én!
S újra rajzolja arcunk
a szenvedélyt.
Holnap hajnalig...
Ne hidd azt, hogy senki se' szeret,
Szoríts jobban, melletted vagyok én!
Új kedvest egy még újabb követ,
De barátságunk csillagidőt ígér.
Én is őrzöm arcodat, sajátodat te is félted.
Leláncolnád önmagad,
közben szabadságod kéred,
Visszakéred.
Holnap hajnalig ébren őrizzük álmunk,
Holnap hajnalig mindent rendben találunk.
Érintsd meg a lelkem még egyszer,
Érintsd meg, és aztán engedj el!
Holnap hajnalig őszintén ölelj még, ölelj még!
Ha úgy érzed, hogy senki se' szeret,
Rohanj hozzám, melletted leszek én!
Éjszakánk már nem lehet ilyen,
De barátságunk védeni fog, ne félj!
Este van már...
Este van már csillag van az égen
Véget ért megint egy szép napunk,
Későre jár mégis nehéz most a búcsú,
Hiszen isten tudja hol találkozunk.
Az angyalok is könnyes szemmel néznek,
Ha látják, hogy mi még együtt vagyunk.
Későre jár mégis nehéz most a búcsú,
De hát isten hozzád vár az otthonunk.
Egyszer még egy gyertyafényes
csendes este visszatérünk,
S mint a régi dallamokra,
álmainkra úgy emlékezünk.
Alszik már az utca és a város,
Ébren talán csak mi álmodunk,
Későre jár mégis nehéz most a búcsú,
Csak az isten tudja hol találkozunk.
Mára már a muzsikának vége,
Legyen ez az utolsó dalunk,
Későre jár mégis nehéz most a búcsú,
Legyen istenhozzád vár az otthonunk.
Egyszer még egy gyertyafényes
csendes este visszatérünk,
S mint a régi dallamokra,
álmainkra úgy emlékezünk.
Minden jó csak legyen jó a vége,
De addig még talán találkozunk,
Későre jár mégis nehéz most a búcsú,
És ha lehet legyen szebb a holnapunk.
Csak a szépre emlékezem...
Csak a szépre emlékezem,
az első boldog nyárra
két csillag a két szemeden
fénylett az éjszakába.
A vén szigetre eljött a nyár
de minket együtt már
nem talált
a sűrű lombú fák alatt úgy
lesem lépteid én.
Rád gondolok amikor
az orgona virágzik
nyár elején,
amikor a lombok között.
száz napsugár játszik
rád gondolok én.
Szerettél-e nem kérdezem,
azt elárulta csókod
amelynek lángja most is
bennem ég.
A képed féltve őrzöm én
a szívem rejtekében,
Csak a szépre emlékezem
amíg élek én.
Ha néha visszaűznek Téged...
Nézem a szádat, és nem érzek vágyat,
hogy csókokkal perzseljem én...
Itt vagy , és látlak, és mégsem kívánlak,
nem lehetsz már az enyém.
Nemrég még azt hittem meghalok érted,
most, itt vagy, és furcsa,
hogy semmit sem érzek.
Nézem a szádat, és nem érzek vágyat
hogy csókokkal perzseljem én....
Ha néha visszaűznek Téged,
hozzám a régi szép emlékek,
csak jöjj el, és sírd ki magad.
Ha rossz lesz hozzád majd a másik,
s a két szemed a könnyben ázik,
én csendben megvígasztallak.
És vigyázok arra, hogy
ne vedd majd észre
hogy köztünk már mindennek,
mindennek vége..
Csak nézlek, csak nézlek
és semmit sem érzek
én nem tudom mi van velem.
Hol van a régi, a földi s az égi
halálos nagy szerelem ?
Hiába sírod most vissza a múltat,
a csodás emlékek rég megfakultak.
Nézlek, csak nézlek
és semmit sem érzek
nem tudom mi van velem .
Ha néha visszaüznek Téged,
hozzám a régi szép emlékek,
csak jöjj el, és sírd ki magad....
LILA AKACOK...........
Lila akácok, minek a szív, ha úgy faj
Lila akácok, mit ér a vagy ha elszáll?
Minek a nyíló virág a kikelet?
Mit ér ez a világ, ha nem szeretsz?
Lila akácok, minek a szív, ha úgy faj
Lila akácok, a boldogság az sose faj......
Lila akácok, minek a szív, ha úgy faj
Lila akácok, mit ér a vagy ha elszáll?
Minek a kiskerti pad,
A nyári alkonyat
Amikor egymást szeretni nem szabad....
Úgyis kiderül...
Úgyis kiderül, tegnap merre jártál ?
Míg én egyedül kószáltam
te valakit vártál.
Ámbár kifogás mindig akad
párszáz,
sejtem, hogy miben sántikálsz!
Ide jársz, oda jársz,
egyszer még pórul jársz !
Azt mondják nem faragtak fából.
Bár néha túl komolynak látszol.
Ajajajj, ez csak a látszat, vígan élsz,
de az se baj, ha néha félsz !
Úgyis kiderül,
tegnap merre jártál...
Akiért nem szól a harang
Corvina
Ki halkan érkezik
és némán távozik,
ki csendben éli át
a szürke éveit,
ki súlytalan lépked
és hangtalan beszélget
annak soha se marad, ő az,
kinek nem szól a harang!
R. Nézd, hogy hol van az út s menj arrafelé,
nézd, hogy hol van az út, mely neked is jó
s menj arrafelé.
Ki százszor éli át
a mások bánatát,
ki mindig jót akar
és mindent megbocsájt,
ki félre áll az útból,
hogy más kapjon a jóból,
annak soha sem marad,
ő az kiért nem szól a harang,
nem szól a harang!
R. Nézd, hogy hol van az út s menj arrafelé,
nézd, hogy hol van az út, mely neked is jó
s menj arrafelé.
Ki nem harcol sosem,
mert ő fegyvertelen,
ki nem tesz oly hibát,
hogy minden jó legyen,
ki nem ragad meg semmit,
ki nem lök félre senkit,
annak soha sem marad,
ő az kiért nem szól a harang,
nem szól a harang!
R. Nézd, hogy hol van az út s menj arrafelé,
nézd, hogy hol van az út, mely neked is jó
s menj arrafelé.
Csak, hogy lássátok,
miért nem szól majd a harang nekem
TALAN SOK EV UTAN
Meg alig kezdtük el, és mindennek vége
A derűs égre felhő száll
Az emberek mind irigyeltek nem is oly régen
Oly boldog voltam, büszke rád....
A szerelmedről azt hittem soha nem múlik
És mégis könnyen elhagytál
A magány maradt emlékül csak nekem
Úgy orzom, mint egy szál rózsát..
Talán sok év után rájövünk,
Hogy van meg rajtunk kívül más talán
De ma meg csak azt mondhatom
Szeretlek téged., és ez a dal is hozzad száll
Az én szerelmem soha el nem múlik
És téged mindíg visszavár. ......
És most is csak azt mondhatom, szeretlek téged,
És talán, sok év hoz majd újra gyógyulást....
Lehet könny nélkül sírni...
Lehet könny nélkül sírni,
ha fáj a szív
csak a fájdalmat titkolni kell.
Lehet mindent megírni,
ha fáj a szív,
csak a címzettnek ne küldjük el.
Miért tudja meg,
aki csak játszik velünk?
Miért tudja meg,
azt, hogy mi úgy
szenvedünk ?
Lehet könny nélkül sírni,
ha fáj a szív,
csak a fájdalmat titkolni kell !
Hull az elsárgult levél...
Fúj a szél és én csak ballagok,
Körülöttem néma csillagok,
Meg sem kérdi tőlem senki sem:
Merre mentél kedvesem?
Esik eső és én csak ballagok,
Néhány elmúlt percre gondolok,
Kérdezem a tűnő felleget:
Otthonod most hol lehet?
Többé már nem sirat úgy hidd el téged senki sem,
Mint ahogy én siratlak azóta is szüntelen.
Nem szégyellem, s mellettem
Hull az elsárgult levél,
Sír a fáradt őszi szél,
Mondd, hogy nem múlt minden el,
Mondd, hogy néha könnyezel.
Sáros úton egyre lépkedek,
Körülöttem boldog emberek,
Elmesélni nékik nem tudom,
Milyen nagy a bánatom.
Többé már nem sirat úgy hidd el téged senki sem,
Mint ahogy én siratlak azóta is szüntelen.
Nem szégyellem, és egyre
Hull az elsárgult levél,
Sír a fáradt őszi szél,
Mondd, hogy nem múlt minden el,
Mondd, hogy néha könnyezel.
Hull az elsárgult levél,
Mondd, a holnap mit ígér?
Mondd, hogy mi lesz most velünk,
Mondd, így meddig élhetünk?
Fúj a szél és én csak ballagok,
Nem tudom, hogy éppen hol vagyok.
Rád találni vágyom szüntelen,
Merre mentél kedvesem?
Őszinte bohóc
(Koncz Zs.)
A csillagokat nem érem el,
Varázsló nem vagyok.
Hiába kéred, kihűlt szívedbe
Lángot nem lophatok.
Hogy elfáradtál félúton,
Az nem az én hibám.
S ha nem álltál ki mellettem,
Most nem kiálthatsz rám.
Hiába vádolsz azzal is,
Hogy nem szerettelek.
A magam módján megpróbáltam
Mindent, amit lehet.
Meg nem valósult álmaidról
Számot nem adhatok.
A nagy produkció helyett
Egy kis dalt dúdolok.
Ha úgy érzed, hogy megcsaltalak,
Keress magadnak valaki mást.
Mmm, de ne rám légy mérges,
Hogyha végül senkit nem találsz.
Ha úgy érzed, hogy megcsaltalak,
Keress magadnak valaki mást.
Nálam őszintébb bohócot
Többet úgyse, úgyse látsz.
Lehet, hogy egykor mást ígértem,
De most már jól tudom:
Az igazságot, mint a földet
Szét nem oszthatom.
Lelked görcsös kis csomóit
Fel nem oldhatom.
A szabadságot, mint jutalmat
Át nem adhatom.
Ha úgy érzed, hogy megcsaltalak,
Keress magadnak valaki mást.
Mmm, de ne rám légy mérges,
Hogyha végül senkit nem találsz.
Ha úgy érzed, hogy megcsaltalak,
Keress magadnak valaki mást.
Nálam őszintébb bohócot
Többet úgyse, úgyse látsz.
Nálam őszintébb bohócot
Többet úgyse, úgyse látsz.
I love You....
(Koncz Zs.)
I love you, mikor felhős fenn az ég,
I love you, mikor felhőtlen és kék,
I love you, mikor csillag fénye ég.
Ha hozzád indulok, fura kis dalt dúdolok,
Ez a dal csak arról szól, hogy I love you.
I love you, mikor zöldellnek a fák,
I love you, mikor lombjuk hullatják,
I love you, mikor elszárad az ág.
Ha hozzád indulok, fura kis dalt dúdolok,
Ez a dal csak arról szól, hogy I love you.
I love you, mikor virágzik a rét,
I love you, mikor elveszti színét,
I love you, mikor hullik rá a dér.
Ha hozzád indulok, fura kis dalt dúdolok,
Ez a dal csak arról szól, hogy I love you.
Egy szippantás a jóból
Horváth Charlie
Jegyem van egy útra, nincs kitöltve, meddig jó.
Néhány kör a Nap körül, a vége úgysem látható.
Nincs se visszaút, se megállás,
Gyere, légy egy kicsit útitárs!
Szép ajándék volna néhány közös állomás.
Történnek a dolgok, változnak és múlnak el.
Jegyem van a showra és itt mindent látni kell.
Hátha benne van a megoldás.
Keress jó helyet, hogy jobban láss!
Az se baj, ha mégis káprázat csak, semmi más.
R. Ameddig életben vagyok, mindent megpróbálok, megnézek,
Nincs semmi, ami másról szól.
Valahogy minden napra kell egy szippantás a jóból.
Csak épp egy korty, egy pár falat
Néhány kép, egy mosoly, egy mozdulat,
Egy érintés a másiktól,
Valami fűszer mindennap, egy szippantás a jóból.
Régen volt a kezdet, távol van a vége még.
Jegyem van a Földre. Kell-e? Sose kérdezték,
De ha így van meg az egyensúly,
Ez a cél, de mi van ezentúl?
Gyere velem, játsszuk el, hogy ez most valami új.
Presser Gábor
Meddig jössz velem?
Csak szólj, s hang a hangra lassan válaszol.
Behunyt szemmel figyelsz, ismersz jól,
Tudod, hogy messzi úton járok már valahol,
És olyan jó, jó.
Ha szól, eláraszt a hömpölygő idő,
S néhány halvány arcot hív elő,
Szelíd emberek voltak, s nincsenek,
És hozzam szólnak, vagy a szél hoz egy sóhajt.
Meddig jössz velem, hogyha hívlak,
Csukott házakon nyitni ablakot,
Hova napsugár rég nem ragyog?
Meddig jössz velem, hogyha hívlak
Hűvös messzi tájba menni mindhiába?
Csak szól, hangról-hangra másképp érkezem,
S valamit talán súgnak még nekem
Az ismeretlen, rég volt emberek,
És tőlünk van az összes hang és szó, a rossz és jó.
Hát meddig jössz velem, hogyha hívlak
Jobban érteni régi képeket,
Újra kezdeni, ami elveszett.
Meddig jössz velem, ha egyszer hívlak?
Míg a szívem hajt, végig jössz-e majd?
Meddig jössz velem, ha hívlak
Őket keresni, akik szerettek,
Örök fák alatt, örök föld felett?
Meddig jössz velem, ha egyszer hívlak
Repülni, mint a képzelet, mint a víztükörben a fellegek?
Meddig jössz, ha hívlak,
Hogyha megérteném, utak nincsenek,
Csak az érzés van, csak a hang vezet?
Meddig jössz, meddig jössz?
Meddig jössz velem, ha egyszer hívlak,
Hogyha látod már, hova indulok,
Hogyha nem tudom, vissza hogy jutok?
Meddig jössz?
Hazafelé
Balázs Fecó
Nézd, lassan itt az éjszaka,
Vad álmok tágas otthona,
Hazafelé napod elfogy csendesen.
De tiéd ez a pillanat,
Míg szürke buszod elhalad
Az elsuhanó ablakok előtt.
És látsz százezer nagymamát,
Hogy gombolyítja fonalát,
Fakó képek között tipeg kedvesen,
Majd elrepíti az álom,
S a régi, árnyas sétányon
A némafilmen nevet aprót sikkesen.
Nézd, lassan itt az éjszaka,
És végre eljutok haza
Magamban a város ezer képével.
Elfogynak mind a színek,
S dobognak mind a szívek,
S betakar az éj tengere kékjével.
Siess hát, nyiss gyorsan kaput,
Nyisd ki az álom kapuját!
Engedj be, időnk rohan, eltelik!
Zárd be az ajtót mögöttem,
(S) ha örülsz majd, hogy megjöttem;
Dobd el a kulcsot, s ne keresd reggelig!
Ne keresd reggelig! Óó reggelig.
Jöjj, kedvesem
(Tolcsvay L. - Bródy J.)
Jöjj kedvesem, gyere, mondd el mit érzel,
Titkolni kár, hisz látom én.
Jöjj kedvesem, gyere, mondd el mit érzel,
Az élet nem lányregény.
Jöjj, kedvesem, hiszen szép szemed könnyes,
Úgy érzed mást akartál.
Jöjj kedvesem, hiszen szép szemed könnyes,
Úgy érzem most csalódtál.
Ne legyél bánatos, én komolyan gondolom,
Hogy hozzám tartozol és én hozzád tartozom.
Meglátod rendbe jönnek majd a dolgaink,
Lesznek még szép napjaink.
Jöjj kedvesem, gyere, bújj ide mellém
Szeress most úgy, ahogy rég.
Jöjj kedvesem, gyere bújj ide mellém,
Ölelj meg úgy, ahogy rég.
Huszti Péter
Hol van az a nyár
Hol van az a nyár
Hol a régi szerelem ?
Régen messze jár
Átsuhant a szívemen.
Hol van az a tűz,
Mely a karjaimba űz
Hol van a láz,
Hisz a szívünk csupa gyász ?
Hol van az a nyár
Hol a régi szerelem ?
Régen messze jár,
Bánat ül a szívemen.
Közeleg a tél
Hull a fáról a levél.
Hol van az a nyár
Elsuhant már.
TRUBADUR
Messziről jött egy halvány éjen
A kőcsipkés ablak alá állt
És halk zenével vallomással
Hívta a szőke királylányt.
Nap-nap után szaladt el egyre
S a csodák éjen csak dalolt
Míg a hajnalok lágy bíbora
Álmodó arca fölé hajolt.
Sóhajtoztak erdők és falak,
Csak a szép királylány aludt
S nem hallotta a szomorú
Könnyes, bánatos halk trubadúrt
Egy éjjel mégis csoda történt
A hold besütött az ablakon
És felébredt szép álmaiból
A mese-szőke királylány.
Bosszantotta a könnyes zene
Szíve iszonyú haragra gyúlt
Kizavarta vad verebeit
És széjjeltéptek a trubadúrt.
Moszkva parti esték...
Hallgatott a part, minden elnémult,
színezüstöt szórt ránk a Hold.
Csend volt, alkonyat,
lent a Moszkva-part,
ó de szép volt, de tündérszép.
Miért borult el úgy, kedves arcocskád?
Könny is ül szemed szögletén.
Csak el ne feledd,
őrizd ezt a dalt!
Ilyen nyárestünk sok lesz még.
Énekes a mikrofonnál...
Zene és szöveg: Vlagyimir Viszockij
Magyar átköltés: Földes László
Teljes fényben állok, minden szem láthat,
A mikrofonnál, mint egy szentkép előtt,
Nekilátok a szokásos dolgoknak,
Nem, nem, ma úgy, mint a (egy) lőrés mögött.
Nem tetszem a mikrofon lelkének,
És mindenki unja már a hangomat,
De hogyha nem szívemből zenélek,
Felhangosítja hazugságomat.
A rivaldafény a bordáimba hasít,
A hőségben a lámpa megvakít,
Arcomról patakzik a víz,
Szakad, szakad, szakad.
A bestiának éles a hallása,
A hamis hangot rögtön felismeri,
Köp arra, hogyha nem vagyok formában,
Nekem mindig tisztán kell énekelni.
Bár ma különösen berekedtem,
Mégsem változtatok hangnemet,
Mert ha a lelkemet eltakarom,
A görbéből sosem lesz egyenes.
Hajlékony kígyó a mikrofonom,
Mint egy kobra, köröz hideg fejjel,
Rögtön megmar, amikor megfogom,
Míg meg nem halok, énekelnem kell.
Fullánkod láttam, - kígyó vagy, tudom,
Mintha megbűvölt volna egészen,
Nem énekelek, én is bűvölöm a kígyót.
Ne mozogj, mozdulni se merészelj!
Olyan falánk, mint egy madárfióka,
A hangokat a számból kirángatja,
Félek, hogy golyót küld a homlokomba,
Kezemet a gitárral behálózza.
Dallamaim csak egyszerű skálák,
De ha eltérek az őszinte hangtól,
Fájón arcomba vágja korbácsát,
És mozdulatlanul áll a mikrofon.
REQUIEM...
(Karthago)
Volt egy fiú, és volt egy leány.
A fiú elindult az álmok útján.
Volt egy fiú, és volt egy leány.
A lány még most is várja talán.
Elindult a fiú a fények útján,
elhitte az álmok furcsa hangját
Csalóka színét...
Ugye eljössz még, ugye eljössz még,
Ha hallod majd az elefánt dübörgést.
Ugye eljössz még, talán eljössz még,
Mi várunk rád, ha szól a dübörgés.
Volt egy fiú, s egy forró délután,
eltévedt végleg az álmok útján.
Eltévedt fiú, olyan, mint bármelyikünk,
szerette az életét, s az álmait.
Hazatérek a falumba...
Lokomotiv GT
A kalauz szólt, hogy keljek fel,
Lejárt a jegyem,
Átellenben terűlt el születési helyem.
Sokszor szólt a kocsma ablakon,
Szombat délután,
Hogy ott táncol vagy húsz pár csizma
És csak koptatás...
Itthon vagyok végre,
Itthon nézek az égre,
Itthon vagyok végre,
Itthon, ó...
Itthon szép az élet,
Itthon boldogan élek,
Itthon vagyok én!
Boldog arccal lépkedek
A régi ház felé,
Ismerősök jönnek sorra a szemem elé.
Azt látom, hogy mindenki hoz
Valamit énnekem,
Ajándékkal elhalmoznak
És ez szemtelen...
Itthon vagyok végre,
Itthon nézek az égre,
Itthon vagyok végre,
Itthon, ó...
Itthon szép az élet,
Itthon boldogan élek,
Itthon vagyok én!
Virág nyílik virág mellett
A kiskert asztalán,
És a virág átok pora a torkomra száll,
Köhögnöm kell és egy kéz
Gyöngén hátba vág,
"Hát nem ismersz, te vén csavargó,
Igyunk áldomást..."
Itthon vagyok végre,
Itthon nézek az égre,
Itthon vagyok végre,
Itthon, ó...
Itthon szép az élet,
Itthon boldogan élek,
Itthon vagyok én!
Az vagy nekem
Lokomotiv GT
Előbb lépnek el a hegyek,
Előbb szólnak rád a kövek,
Előbb megy vissza a folyó,
Mint téged elér egy szó.
Előbb téved el egy madár,
Mint még egyszer, aki végre rád talált.
Az vagy nekem mint földnek az ég,
Az vagy nekem, mint égnek a kék,
Az vagy nekem, mint télnek a hó,
Az vagy nekem, mint csendnek a szó.
Előbb fagynak meg a szavak,
Előbb csalhatod meg magad,
Előbb felejted el nevem,
Mint elengedném két kezed,
Előbb ne lássam az eget,
Mint, hogy elfordítod tőlem léptedet.
Az vagy nekem, mint földnek az ég,
Az vagy nekem, mint földnek az ég, mint égnek a kék,
Az vagy nekem, mint égnek a kék, mint télnek a hó,
Az vagy nekem, mint télnek a hó, mint csendnek a szó,
Az vagy nekem, mint csendnek a szó
Az vagy nekem, mint földnek az ég,
Az vagy nekem, mint égnek a kék,
Az vagy nekem, mint télnek a hó, mint csendnek a szó,
Az vagy nekem, mint csendnek a szó, mint földnek az ég.
Ahogy mindenki
Lokomotiv GT
Ahogy mindenki, én is megjöttem,
Ahogy mindenki, néha én is elkéstem,
Ahogy mindenki, néha én is nevettem,
Ahogy mindenki, néha rosszat is tettem.
Ahogy mindenki, néha én is elhittem,
Amit mindenki, aztán mégis rájöttem,
Hogy mi vagy nekem.
Ahogy mindenki, én is csókoltam,
Ahogy mindenki, néha én is jó voltam,
Ahogy mindenki, néha én is loptam már,
Ahogy mindenki, sokszor én is sírtam már,
S ahogy mindenki, úgy én is felejtek,
S ahogy mindenki, úgy én is elmegyek,
Ahogy mindenki, én is elmegyek egyszer...
Mit tehetnék érted
(Halász Judit)
Nem születtem varázslónak,
csodát tenni nem tudok,
S azt hiszem, már észrevetted,
a jótündér sem én vagyok.
De ha eltűnne az arcodról
ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.
Hát mit tehetnék érted,
hogy elűzzem a bánatod,
A lelked mélyén megtörjem
a gonosz varázslatot?
Hát mit tehetnék érted,
hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem!
Nincsen varázspálcám,
mellyel bármit eltüntethetek,
És annyi minden van jelen,
mit megszüntetni nem lehet.
De ha eltűnne az arcodról
ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.
Hát mit tehetnék érted...
Nincsen hétmérföldes csizmám,
nincsen varázsköpenyem,
S hogy holnap is még veled leszek,
sajnos nem ígérhetem.
De ha eltűnne az arcodról
ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.
Hát mit tehetnék érted...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
