Amikor
Szerzők: Illés Lajos / Bródy János
Amikor először nevettél reám
Nem akartam hinni a szememnek
Amikor először beszéltem veled
Nem akartam hinni a fülemnek
Nem is értem azt, hogy miért én vagyok
Az a kiválasztott, kivel jársz
Nem is értem azt, hogy miért jó neked
Az, amikor este reám vársz
Nem is érdekelt soha
Amióta látlak, nagyon jól tudom
Te vagy az, kit mindig néznem kell
Amióta hallom a hangodat, tudom
Te vagy az, kit mindig hallgatni kell
Meg is értem azt, hogy miért kell nekem
Az, hogy nagyon gyakran veled legyek
Meg is értem azt, hogy miért jó veled
Tudom azt, hogy nagyon szeretlek
Nem is hagylak el soha
Emlékül
(Jakab - Hatvani)
A szívtelen időt megfordítanám,
hogy újra nálam legyél
hazudnám neked az élet dolgait,
hogy semmitől se félj
Hiszem, mindent szabad, hogyha valakit szeretünk
felmentést ad a világ
a véletlen téged egyedül könnyen bánthatott
nem nyílhat már a virág
A hullámzó időt visszatartanám
ne gyűrűzzön tovább
szép lenne megint az együtt ébredés
jobban vigyáznék rád
Hiszem, mindent lehet, hogyha valakit szeretünk
elnézi úgyis a világ
most már tudom, de egyedül kinek mondjam el
az égre írni ugye kár
a szívtelen időt megfordítanám,
hogy újra nálam legyél
hazudnám neked az élet dolgait,
hogy semmitől se félj
FRIDERIKA - HAZATALÁLSZ
(Varga-Kassai-Márkus)
Néha az égen a felhők felett
Egy billegő géppel szállok
Megérzem azt milyen törékeny lett
Az én életem világom
Összeköt veled egy olyan erő
Ami nincsen senki másban
Ha veled vagyok én csak akkor érzem
Magam teljes biztonságban
Ez az igazi boldogság
Elragad, elrepít hozzád
Látod azt amit látok, érzed mit érzek
Te vagy a boldogság
Köztünk soha nincs távolság
Mindig odahajolsz hozzám
A szívem azt mondja bárhol is vagy
Nincs köztünk távolság
Lehet, hogy még egyszer eltévednék
De biztosan megtalálnál
Megérzed azt, hogy hol keressél
És a két karodba zárnál
Elmesélhetném az álmaimat
De te úgyis kitalálod
Elkísérsz engem huségesen
Te nem vagy tolem távol
Ez az igazi boldogság
Elragad, elrepít hozzád
Látod azt amit látok, érzed mit érzek
Te vagy a boldogság
Köztünk soha nincs távolság
Mindig odahajolsz hozzám
A szívem azt mondja bárhol is vagy
Nincs köztünk távolság
Lehoztad már a csillagokat
Itt ragyognak a kis szobám ablakán
Napfény, holdfény
Miért hogy Saigon sosem alszik már,
kedvesem miért nem láttam még?
Semmi nincs jól, miért e boldogság,
forró az éj, s jegem mégis jég.
Vietnám, ki mondja meg, hogy mindez miért,
hisz ő sem szól, ki mindent ért!
Miért most, Istenem?
Túl a harcon, mindenen!
Hisz vár az út, itt nincs tovább,
miért most küldtél egy ilyen lányt?!
Ki lehet Ő, miért hogy így hat rám,
hangja itt bent, miért hogy most is cseng,
miért volna bűn, ha most itt hagynám,
illata vonz, nem hagy elmennem
Vietnám, oly értelmetlen az egész,
miért harcol így a szív s az ész?
Szólj hát Istenem, miért nem segítsz értenem?
Hisz volt velem már annyi lány,
a féltés most mondd miért tört rám?
Szólj hát, mit tegyek?
Hogy segítsem, nem lehet!
Csak néhány nap, és nincs jövőnk,
de szívemben megőrzöm őt!
Otthon senki nem szólt biztos háborról,
mit a tévében látsz az csak propaganda semmi más,
kell vagy két év hogy tudd, egész Saigon,
korod hányan irigyelték,
hogy elvitt sofőrnek a kölvetség!
Nézz szét haver,
Egyre jól vigyázz, hogy semmiben se higyj!
Nézz rá, bűn, hogy szép!
Báj és szépség itt miért?
Hisz mennem kell, és nincs időnk,
de holtomig így látom őt!
Csak őt...
Napfény, holdfény,
napfény két út, két sors, két törvény egy lett most két fény.
Felgyúlt az ég...
Áldást így mond kettőnkért...
Rejtély voltál, varázslat más múlt, más nyelv, más szokások,
egy másik világ...
Egyetlen éj, hogyan vitt ily közel Hozzád?
Kint már hajnalra jár,
- egy perc, a föld megáll!
Madárdal zeng,
- Hull ránk a fény
Kezem remeg
- Hát nyújsd felém!
Lelkünk szabadon száll!
Napfény, oldás,
holdfény látom,
két messzi fény egybefűz Veled...
Holdfény, napfény, eggyé vált...
Bojtorján
Összetartozunk
Egyszer megszülettünk, ezért majd egyszer meghalunk,
Adj hálát érte, hogy még együtt vagyunk!
Mert volt már pár utunk és sok mindent tudunk,
De legfőképpen azt, hogy összetartozunk.
Csak ahhoz kell most erő, hogy jó kedvünk legyen.
Ígérem neked, ígérd meg nekem,
Hogy bármi lesz velünk, bármennyit tévedünk,
Mindig megbocsáthatunk, mert egymásért vagyunk.
Egyszer megszülettünk, ezért majd egyszer meghalunk,
Adj hálát érte, hogy még együtt vagyunk!
Mert volt már pár utunk és sok mindent tudunk,
De legfőképpen azt, hogy összetartozunk.
Te is tudod jól, hogy gyengék, törékenyek vagyunk,
A szándékunk lehet jó és mégis hibázhatunk,
Mert könnyű bántanunk egymást, vagy önmagunk,
De nem hazudhatunk, mert egymásért vagyunk.
És ha jönnek rossz idők, elbúcsúzhatunk,
De ne hidd, hogy ettől már meg is változunk,
Mert volt már pár utunk és sok mindent tudunk,
És a legfőképpen azt, hogy összetartozunk.
Betétdal egy musical-ből...a Roncsderby-ből.
" Az öngyilkosság, nem az én műfajom,
az én műfajom: a........... remény !
Mennyi csalódás, mennyi eskü, mennyi vágy és mennyi átok,
ennyi hát egy asszonyélet ?
Mennyi öröm, és mennyi bánat, hideg magány és üres ágyak,
mondd, hogy ér ez egyszer véget ?
Mennyi szó és mennyi csend, mennyi fent és mennyi lent,
egy futamban sem vagyok az első.
Lesz-e még, ki erre jár ?
Lesz-e még ki megtalál, akkor minden,
minden újrakezdhető !
Menj tovább végig az úton, vár egy új találkozás,
Nyitva áll mindig az ajtó, és újra ég, az a régi láz.
Menj, tudod az élet mindig újra hív !
Ne add fel soha, álmod meg ne öld !
Szállj,..repülj..repülj..repülj...
ne lásd meg többé, ami össszetört !
Menj tovább végig az úton, vár egy új találkozás,
Hinni kell, magadban hinni, és újra ég majd, az a régi láz.
Menj tovább..végig az úton........
Gyűlölj, szeress , de menj tovább !!!
Ha néha visszaűznek Téged...
Nézem a szádat, és nem érzek vágyat,
hogy csókokkal perzseljem én...
Itt vagy , és látlak, és mégsem kívánlak,
nem lehetsz már az enyém.
Nemrég még azt hittem meghalok érted,
most, itt vagy, és furcsa,
hogy semmit sem érzek.
Nézem a szádat, és nem érzek vágyat
hogy csókokkal perzseljem én....
Ha néha visszaűznek Téged,
hozzám a régi szép emlékek,
csak jöjj el, és sírd ki magad.
Ha rossz lesz hozzád majd a másik,
s a két szemed a könnyben ázik,
én csendben megvígasztallak.
És vigyázok arra, hogy
ne vedd majd észre
hogy köztünk már mindennek,
mindennek vége..
Csak nézlek, csak nézlek
és semmit sem érzek
én nem tudom mi van velem.
Hol van a régi, a földi s az égi
halálos nagy szerelem ?
Hiába sírod most vissza a múltat,
a csodás emlékek rég megfakultak.
Nézlek, csak nézlek
és semmit sem érzek
nem tudom mi van velem.
Ha néha visszaüznek Téged,
hozzám a régi szép emlékek,
csak jöjj el, és sírd ki magad....
TEREMTS OTTHONT
(Bojtorján)
Teremts otthont nekem
Ha szeretsz, ne ígérj semmit sem
Teremts otthont nekem
A szívedben
Valaki elhagy engem
s mégsem szabadul
Benne van néhány
dalban kimondatlanul
Bármit jelent,
ez csak emlék
De valahová, esküszöm,
már hazamennék
Teremts otthont nekem
Ha szeretsz, ne ígérj semmit sem
Teremts otthont nekem
A szívedben
Ölel egy lány, de látom nincs itt igazán
Szeretném őt is jobban, de hiába próbálnám
Reggel már csak érzem, hogy itt volt nem rég
De valahová, esküszöm, már hazamennék
Teremts otthont nekem
Ha szeretsz, ne ígérj semmit sem
Teremts otthont nekem
A szívedben
Nem tudom, hogy mennyit ér, hogy írom a dalaim
Párszor már megzavartak a saját álmaim
Túl sok helyen voltam vendég
De valahová, esküszöm, már hazamennék
Teremts otthont nekem
Ha szeretsz, ne ígérj semmit sem
Teremts otthont nekem
A szívedben
Teremts otthont nekem!
Teremts otthont nekem
A szívedben
Angyal lány
V-Motorock
Hosszú éjszaka volt, mikor ébren vártalak téged,
Milyen boldog is voltam, hogy kattan a zár!
Milyen boldogan zártam az ajtót, s te jöttél hozzám,
Milyen boldog is voltam, hogy érez a szám!
Angyal lány, hol jársz? Angyal lány.
Éppen felkelt a nap és én megláttam csöpp kis szárnyad,
Rögtön éreztem, nem tudok szállni veled,
Vigaszom annyi volt, hogy te szóltál: még újra látlak,
Addig eljárhat hozzá a képzeletem.
Angyal lány, hol jársz? Angyal lány.
R. ||: Sose felejts el engem, jöjj vissza hozzám! :||
Sose felejts el engem, jöjj vissza hozzám!
Angyal lány, hol jársz? Angyal lány, hol jársz?
Mikor múlik az éj, peremén mindig arra várok,
Hogy egy dallal, egy szárnnyal majd elrepülünk,
De e dallal és szárnnyal mindig utánad járok,
Ahogy mondtad, még hív mindig képzeletünk.
Angyal lány, hol jársz? Angyal lány.
R. R.
||: Angyal lány, hol jársz? Angyal lány, hol jársz? :||
Ajándék
Piramis
Tél volt, hó esett és jöttek az ünnepek,
Gondolkodtam, mit is adhatnék neked?
Amit csak én adhatok, amiről te is tudod,
Igazán én vagyok.
Minden gazdagságom hangok és szavak,
Néhány általunk kimondott gondolat.
Egyszer elmondtam neked, és ha igaznak hiszed,
Mondd el mindenkinek!
Kívánj a szónak nyílt utat,
És a dalnak tiszta hangokat,
Kívánd, hogy mindig úgy szeressenek,
Ahogy szeretnéd, hogy szeressenek.
Csak arról énekelek, amit igaznak hiszek,
S csak akkor szól neked, ha te is úgy hiszed,
Hisz te is úgy élsz, ahogy én,
Te is azt álmodod, amit én,
Legalábbis úgy szeretném.
Úgy szeretném.
Legyen ünnep!
Nekem úgy tűnik, egyszer a szél megkavart mindent,
Ezért létezünk is olyan rendezetlenül,
Egyszer belöktek minket egy ajtón, s majd kilöknek,
De mi tűrünk mindent olyan rendületlenül
És csak egy pár kíváncsi lépett néha félre,
Amilyen te voltál,s amilyen egyszer voltam én,
De azt is úgy tettük, hogy senki nem vett észre,
Ezért még ma is oly messze vagy tőlem, a szeretet ünnepén.
Maradtak hétköznappá szürkült színes álmok,
Maradtunk valósággá törpült óriások,
Itt állnak körben a gyermekek,
Kiáltanunk ezért nem lehet.
Miért zavarnánk mondd, mi meg ezt a legszentebb ünnepet?
Legyen ünnep az égben, és legyen ünnep a földön,
bár engem rég nem érdekel,
pedig ének a gyertyák, s a könnyem kicsordul:
Miért, miért nem lehetsz most közel?
A dolgok úgy szakadnak félbe, mint az élet:
Lehetett nagyszerű, de mégsincs ráadás.
Már azt is eltűröm, hogy csak a lelkem lásson téged,
Nem szabad együtt lennünk, mert azt el nem tűrné más.
Én is beálltam, és beállsz te is a sorba,
Hogy ki melletted áll, annak fogd kezét,
Ha a képek előtted lassan összefolynak,
Nem kell felelned senkinek a véletlen könnyekért,
Hiszen erre vártunk, s ma újra összegyűltünk,
Hogy egy évben egyszer boldogok legyünk,
Itt állnak körben a gyermekek,
Kiáltanunk ezért nem lehet,
Miért zavarnánk mondd, mi meg ezt a legszentebb ünnepet?
Lehet ünnep az égben, és ünnep a földön,
de Te messze vagy, nem érlek el...
Ahogy égnek a fények, én is elégek...
ha nem lehetsz, miért nem lehetsz most közel?
Neoton Familia
Ha elmúlik karácsony
Ha elmúlik karácsony,
A szeretet lángja halványabban ég,
De ha vigyázunk rá, nem alszik ki még.
Ha elmúlik karácsony,
És legszebb titkát nem árulja el,
Az új csodára egy évig várni kell.
Hosszú téli éjszakán harangszóval érkezik,
Angyalszárnyon, csendben száll tovább.
Három napig jók vagyunk, s emberségesek,
Istenem, hadd legyen egész évben ilyen a világ!
Ha elmúlik karácsony,
A szeretet lángja halványabban ég,
De ha vigyázunk rá, nem alszik ki még.
Ha elmúlik karácsony,
Egy csillagszórót őrizz meg nekünk,
És a szikrák alatt énekelj velünk!
Istenem, hadd legyen egész évben ilyen a világ!
Ha elmúlik karácsony,
A szeretet lángja halványabban ég,
De ha vigyázunk rá, nem alszik ki még.
Ha elmúlik karácsony,
Egy csillagszórót őrizz meg nekünk,
És a szikrák alatt énekelj velünk!
Ha elmúlik karácsony,
Egy csillagszórót őrizz meg nekünk,
És a szikrák alatt énekelj,
A szikrák alatt énekelj,
A szikrák alatt énekelj velünk!
La-lala...
Ha elmúlik karácsony,
A szeretet lángja halványabban ég,
De ha vigyázunk rá, nem alszik ki még.
Ha elmúlik karácsony,
Egy csillagszórót őrizz meg nekünk,
És a szikrák alatt énekelj velünk!
Helló
Négy év után,
Egyszer csak elköszönt egy hétfô délután,
És csak egy szót hagyott itt,
Taxi fékezett és elvitte az éveket,
Helló, helló,
Üvegtáblán lefelé, könnyeim versenyt futnak,
Helló, helló.
Nem hittem el, hogy mehet el így könnyedén.
Helló, ne hívj, ne várj, helló, nem kell, hogy rám találj,
Helló csak egy percig várj,
Helló, helló,
Miért kell gyönyörűszép szavakat hazudni miért kell,
Miért kell gyönyörűszép szerelmet hazudni miért kell?
Pár év után egyszer csak szembe jön a múlt egy délután,
Zavartan rám köszön,
Nem értem, hogy lehet, hogy egyszer ô volt mindenem,
Helló, helló,
Kiadtuk titkainkat, már csak annyit mondhatunk,helló, helló, helló.
Nem hittem el...
Szereted- e még...
Szereted- e még, ha csillagos az ég,
keresed-e még, hogy melyik a miénk,
Szereted-e még ha bossa- nova szól
Mikor a gitár lágyan dalol.
Szeretnék hallani már terólad,
egészen elfeledlek maholnap
hisz még az emlékek is halódnak egy év után
Azért mert véget ért a szerelmünk,
a híres, fergeteges szerelmünk,
azért még barátkozhatuk, és találkozhatunk talán.
Kedvenced-e még a piros tulipán,
Megismer-e még a fürdei cigány
Hallgatod-e még, hogy mit üzen a szél
S nem bánod- e még, azt hogy elmetél...
Hogy elmetél, sajnos elmentél, elmentél.
Zorba
Életed egy múló pillanat,
Csak tarka kép, mely mögötted marad,
Végtelen az út, mégis rövid,
Egy perc csupán mi emlék ránk marad.
Néha már úgy érzed, véget ér,
De mész tovább, hogy megtaláld magad,
Szívedet ha bánat járja át,
Pár jó barát körtánca elragad.
Gyere csak, gyere hát, táncoljunk,
Állj be a körbe és álmodjunk,
Öntsd ki a szíved e ritmusba,
Járjad a Zorba dalát, gyere hát.
Életed egy múló pillanat.....
Nincs rajtad kívül senki sem...
Szűcs Judith
Szükségem van reád,
Mint eddig még sosem,
Szükségem van reád,
Hogy mindig jobb legyen,
Túl sok volt, ami sajnos,
Megtörtént velem,
Nincs rajtad kívül
Senki sem, aki értene,
Nincs rajtad kívül senki sem.
Szükségem van reád,
Hogy jókedvem legyen,
Szükségem van reád,
Hát maradj itt velem.
Látod, hogy felborult,
Az egész életem,
Nincs rajtad kívül
Senki sem, aki értene,
Nincs rajtad kívül senki sem.
Sokszor kiáltanék, de nem szabad,
Hisz' az emberek mélyen alszanak,
Úgy kiáltanék, mert nem bírom,
Hogy a magány mindig itt ül az ágyamon,
Kiáltanék, segíts nekem,
S a sötétben fogd a két kezem,
Nincs rajtad kívül
Senki sem, aki értene,
Nincs rajtad kívül senki sem.
Szükségem van reád,
Hogy mindig lássalak,
Szükségem van reád,
Hogy mindig várjalak,
Szükségem van reád,
Hogy éld az életem,
Mert nem született senki sem, aki értene,
Nincs rajtad kívül senki sem.
Sokszor kiáltanék, de nem szabad,
Hisz' az emberek mélyen alszanak,
Úgy kiáltanék, mert nem bírom,
Hogy a magány mindig itt ül az ágyamon,
Kiáltanék, segíts nekem,
S a sötétben fogd a két kezem,
Úgy kiáltanék,
Hogy a félelem végre tünjön el,
Sokszor kiáltanék, de nem szabad,
Hisz' az emberek mélyen alszanak,
Úgy kiáltanék, mert nem bírom,
Hogy a magány mindig itt ül az ágyamon,
Kiáltanék, segíts nekem,
S a sötétben fogd a két kezem,
Nincs rajtad kívül
Senki sem, aki értene,
Nincs rajtad kívül senki sem.
Gyere a disco club elé..
Zene: Papp Gyula,
szöveg: Várszegi Gábor
Gyere a disco club elé,
Este tíz felé, én is ott leszek,
Gyere a disco club elé,
Mire ott leszel, veszek két jegyet.
Gyere a disco clubba el,
Egész éjszaka veled táncolok,
A disco clubban már
Funky szól nekünk, a sok láb dobog.
A fény elandalít, s az egyhangú ütem
Egy percre megpihen, aztán újra.
Nyújtsd a két kezed, hogyha hívlak,
Gyere velem, és boldog lehetsz,
A disco clubban, kedvesem.
Gyere a disco club elé...
Balázs Fecó
Hétfői hold
Úgy ment végig az utcán
a hétfő délután,
hogy jókedvű lett a város,
és szép volt minden lány.
Az újságokban írták,
meg is őriztem talán,
hogy az idén bolond év volt,
egy hétfőn volt a nyár.
A helyzet az jó, csak egyszerűen
sosem olyan, amilyen.
Szeretem így, ha nem lehet úgy,
ahogyan én szeretem.
Újra lett volna kedvem
találkozni valakivel,
akit Hétfői Holdnak hívtam
egy másik életben.
a nevét azt sose tudtam,
azt se, hogy hol lakik.
Mindig hétfő este jött el,
és nem maradt, csak hajnalig.
Kérdeztem őt, nem bántja-e még,
hogy ez nem igazán szerelem.
Azt mondta, szeretem így,
ha nem lehet úgy,
ahogyan én szeretem.
A helyzet az jó, csak egyszerűen
sosem olyan, amilyen.
Szeretem így, ha nem lehet úgy,
ahogyan én szeretem.
Azt álmodtam, hogy mind kihalt a földről
Az ember, és a föld csak élt tovább.
Tavasszal kicsíráztak a göröngyök,
És kivirítottak a violák.
A madarak vígabban énekeltek,
És gondtalanul járt a szende őz,
A gólyák télre ismét útra keltek,
És százszor szebben múlt a csendes ősz.
A börtönök küszöbét dudva verte,
Kivirágzottak az utcakövek,
Illat tömjéne szállt áldón az estbe,
S örökre elhervadt - a gyűlölet
Crystal
Két utazó
Fagyos az éj, süvit a szél.
Fut a vizen egy fénylő hajó.
Örök a tél, hol partot ér
Zúg egy távoli bús harangszó.
Két szótlan árny, ki partra szállt,
Jött, hogy folytassa ősi harcát
Mögöttük holt évmilliók
őrzik küzdelmük régi titkát
Az egyik bajt hoz és pusztít,
A másik új reményt ad, megyógyít
Hol ember él, mindig s mindenütt így van ez így.
Nyújtsd a kezed félek, hogy két világ közt elveszítlek majd
Úgy ölelj, hogy érezd az álmod itt bent új világot hajt
Nyújtsd a kezed félek, hogy két világ közt elveszítlek én
Légy velem és érezd egy pillanat most több az életnél.
Két utazó, rossz és a jó
Jár a végtelen évek útján.
Rég tudják ők, egyik sem győz,
Ám e harc örök végzetük már.
Az egyik háborúkat szít
A másik elfeledtet minden kínt
Míg ember él, mindig s mindenütt így lesz, így.
Emberek
Gyertyafény
Kinevetnél, ha itt lennél s látnád
Azt, hogy veled beszél, aki éppen most vár rád.
Szavam egy fényképhez szól, de az nem válaszol.
Gyere már!
Remeg a láng az asztali gyertyán,
És a zene se bánt, csak szép csendben átjár.
És ez több már, mint jó: ez szerelmes filmbe való.
Gyere már!
Szép, gyönyörű a kép, de meddig még.
Sosem maradt végleg itt, ami szép,
Csak a rossz mesék.
És szép, gyönyörű a gyertya is, amíg ég,
Amíg a melege tart, megvéd.
Ez ne legyen rossz emlék!
Nem kérek mást, csak annyit, amit adnék.
Én már nem várok mást, ide nem jön több vendég.
Már csak te vagy, kit elfogadnék - tudom, érzed már rég.
Amit nem mondok el, soha nem kell megtudnod.
Az már nem fontos rég, hogy túl szép vagy romlott.
Ez legyen most jó, nem kell több átutazó.
Gyere már!
Szép, gyönyörű a kép, de meddig még.
Sosem maradt végleg itt, ami szép,
Csak a rossz mesék.
És szép, gyönyörű az ég, de meddig még.
Lesz majd úgy, hogy elfogy minden fény.
De sohasem hisszük, hogy így lesz még.
Szép, gyönyörű a kép, de meddig még.
Sosem maradt végleg itt, ami szép,
Csak a rossz mesék.
És szép, gyönyörű a gyertya is, amíg ég,
Amíg a melege tart, megvéd.
Ez ne legyen rossz emlék!
Kell ott fenn egy ország
Chris Rea
Magyar szöveg: Sztevanovity Dusán
Kendőbe zárta ősz haját
Ahogy a régi nagymamák
S ha látta, apánk nem figyel
Esténként súgva kezdte el
Tedd össze így a két kezed
Így teszi minden jó gyerek
S szomorú szemmel végigmért
S nevettünk - Isten tudja, miért
Nézz csak fel, az ég magas
Bár azt mondják, hogy nem igaz
Ott jártak ők, a repülők
És nem látták sehol
Kell ott fenn egy ország
Mely talán ránk is vár
Kell ott fenn egy ország
Amit senki nem talál
Kell ott fenn egy ország
Mely bárkit átölel
Kell ott fenn egy ország
Amit sosem rontunk el
Felnőtt az ember, s mindent lát
Szobánkban ott a nagyvilág
Melyből egy gyermek mit sem
Egy kőre hajtja kis fejét
Az arca szép, nem álmodó
Nem kelti fel már ágyúszó
Csak egy hang szól, halk és fáradt
Mint egy régi altató
Nézz csak fel, az ég magas
Csak hadd mondják, hogy nem igaz
Mit tudnak ők, a repülők
A szívük jég, csak jég
Kell ott fenn egy ország
Mely talán ránk is vár
Kell ott fenn egy ország
Amit senki nem talál
Kell ott fenn egy ország
Mely bárkit átölel
Kell ott fenn egy ország
Amit sosem rontunk el
Korál
A kőfalak leomlanak
Fáradt vagyok, és te oly messze vagy,
És már alig értem szavad.
Végigéltél, tudom kemény dolgokat,
És szíved mélyén súlyos csönd maradt.
De félek már, sosem érhetlek el,
Kőfalakba ütközik kezem.
Kőfalak állnak az emberek között,
A szó még nem tört rajtuk át,
Nincs társ a bajban és nincs egymáshoz út,
És áll, a kőbe zárt világ.
De elmúlnak egyszer a szörnyű éjszakák,
És lelkünkben felenged a jég.
Fáradt vagyok, és te oly messze vagy,
De indulok, indulj velem.
Mindenki jöjjön, ha én hívom el,
Ha hívom, hogy boldog legyen!
Az éjszakát végre felváltja a nap,
És a kőfalak leomlanak.
Máté Péter:
Most élsz
Olvad az idő, mint a halvány jégvirág,
És a tűnő boldogság majd véget ér.
Ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn,
Álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél.
De addig van remény, minden perc ünnepel,
Hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!
Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
Mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát!
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
Most örülj, hogy van, ki vár, és a két karjába zár!
Múló örömök, sivár létünk színpadán,
Mikor egy szó hallatán dobban a szív.
Sajnos vége lesz, tudjuk már a kezdetén,
Túl az álmaink ködén a semmi hív.
Color
Féltelek
Rég hiába hívtalak
elrejtőztél még nem láttalak
nem voltál velem, rég velem, még nekem
Úgy akartalak, úgy akartam azt
hogy végre már megtaláljalak magamnak vártalak
Itt vagy velem tudom és érzem
nem kell semmi több már nekem
szeress ölelj mindig úgy engem
ahogy most ölelsz ahogy most ölellek én
olyan jó, oly jó veled, oly jó veled
Még ha elringat az álom
lelkem lekedhez hozzásimul
a szívverésedet sokáig hallgatom
Úgy akartalak, úgy akartam azt
hogy végre már megtaláljalak magamnak vártalak
Nem akarom hogy úgy érezzed
a napok elsodornak tőlem
szorítsd a kezem még erősebben
nehogy elszakítson ez a nagy világ
tudom már mit jelent, hogy féltelek
Úgy féltelek
féltelek
úgy féltelek...
Napoleon Boulevard
Szállj velem!
Úgy félek, segíts nekem!
Örökké lenn és örökké fent,
Szédít az ég, és szorít a föld,
Emelj, mert fáj a csend!
Ne szólj, csak fogd a kezem,
Úgy kell, hogy védj, ne érhessen el
A kő vagy könny, vagy gyilkos közöny.
Szállj velem!
Nézd: fenn az égen az angyal hozzánk hajol,
Álomfátylát teríti ránk az ég majd.
Úgy félek, emelj most fel,
Összetört szárnnyal indulni el!
Végigsimít a végtelen.
Szállj velem!
Ne szólj, és ne gondolj rám!
Egyetlen perc elég talán,
Mint elejtett kő, mint elejtett szó.
Emelj, mert fáj a csend!
Ha álmodsz, ne ébredj fel,
Öleld a semmit, s csillag leszel!
Nincs félelem, és nincsen halál,
Szállj velem!
Nézd: fenn az égen az angyal hozzánk hajol,
Álomfátylát teríti ránk az ég majd.
Úgy félek, segíts nekem!
Örökké lenn és örökké fenn,
Egyetlen perc. Ó, add meg nekem!
Szállj velem!
ÁLLJ MELLÉM
Vagyok neked víz a tóban -
vagyok igaz minden szóban -
vagyok neked rét virággal -
erdő sűrű lombú fákkal.
Vagyok válasz kérdés nélkül,
otthon, amely neked épül,
vagyok neked fényes reggel,
vagyok dobbanás szívedben.
Állj mellém hallhatod
a jövő hangjait.
Állj mellém megismered
a lepkék álmait.
Állj mellém érintsd meg
az angyalok haját.
Állj mellém megismered
egy bohóc bánatát.
Vagyok folyó szelíd partja,
szentképeken Krisztus arca,
Minden úton, amerre jársz
én vagyok, kit megtalálsz.
Állj mellém érints meg,
légy kedvesem.
Állj mellém adj erőt,
Adj erőt nekem.
Micimackó
"Keresd az igazság és az élet útját
a bölcs nyugalmat árasztó Taót
S a tiszta forrás hűs vizében fürdik
lelked, ha megérted Micimackót"
Egy napon, mikor Micimackónak semmi dolga nem akadt
eszébe jutott, hogy tenni kéne valami nagyon fontosat
Elment tehát Malackához, hogy meglesse, mit csinál
de Malackánál éppen akkor senkit nem talált
Így hát elindult hazafelé, miközben sűrűn hullt a hó
arra gondolt, hogy otthon talán akad egy kis ennivaló
Hogy kimelegedjék, ugrándozott, s jó nagyokat lépett
s a hidegre való tekintettel énekelni kezdett
Minél inkább havazik, annál inkább hull a hó
Minél inkább hull a hó, annál inkább havazik
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik
Ismert erdei körökben az az általános nézet
hogy Micimackó, mint minden medve, szereti a mézet
És ez nemcsak afféle szerény vélemény
hanem határozottan állítom, hogy tény, tény, tény
Ezért mikor hideg van, és sűrűn hull a fehér hó
kell, hogy legyen az almáriumban eltéve ennivaló
Így aztán ha télidőben Micimackó megéhezik
megkóstol egy csupor mézet, alaposan, fenékig
Minél inkább havazik, annál inkább hull a hó
Minél inkább hull a hó, annál inkább havazik
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik
Micimackó a barátom és gyakran elbeszélgetünk
azokról a dolgokról, mit mind a ketten ismerünk
És tanultunk egy verset is és most már kívülről tudom
ha hideg van és hull a hó, én mindig ezt dúdolgatom
Minél inkább havazik, annál inkább hull a hó
Minél inkább hull a hó, annál inkább havazik
Hull a hó és hózik,
Micimackó fázik.
Ez a dal...
Ez a dal, az a dal
ami bárhová mész
utólér.
Ez a dal, az a dal,
ami harcol az
életemért.
Ez a dal, oda surran
Hozzád,
elintézi, hogy gondolj rám,
Ez a dal, az a dal
ami visszaűz
hozzám !
Olyan szépek voltunk...
Olyan szépek voltunk, tiszta szívvel még,
Azt hittem, hogy jó lesz, hogy neked így elég.
Valahogy összeomlott minden,
És már nem tudom, hogy miért,
Egyre hajtogattad sírva, nem számít, hogy véget ért,
Pedig mindig azt hittem, hogy neked ez jó.
A hajad mostanában másképp hordod már,
Nekem ugyanúgy szép vagy, ugyanaz a lány,
Sokszor lopva nézlek, ahogy fáradtan állsz,
Nagyra nyílt szemekkel, talán egy jelre vársz.
Valahogy össze kéne jönnünk, mindent megbeszélhetnénk,
Egyszer szépek voltunk együtt, hátha újrakezdhetnénk,
Talán újrakezdhetnénk, mert nekem ez jó.
Vigyázz rám !
Elaludni készül a nyár,
Ködök lusta fellege száll,
Hűvösebb az éjszaka már.
Vigyázz rám!
Ugye, holnap útra kelünk,
Zsebre vágjuk majd a kezünk,
Kicsit túl vidámak leszünk?
Vigyázz rám!
Ez az év is úgy tűnik el,
Kérdezem, de mégse felel,
S hogy mi legyen, majd dönteni kell,
Vigyázz rám!
Szemed most is annyira szép,
Szerelemmel nézel-e még?
Nevetésed éppen elég,
Vigyázz rám!
Összekötve ott van a zsák,
Benne mind a nyári ruhák,
Nem emlékszik senki se ránk,
Vigyázz rám!
Ez az év is úgy tűnik el,
Kérdezem, de mégse felel.
Aztán majd, ha dönteni kell,
Vigyázz rám!
Vigyázz rám!
Desperado
Szomorú alkalom
Egyedül vagy, kinézel az ablakon,
A havas fákon át, a rideg házakon.
Gyújtasz egy gyertyát, halvány lángja ég.
És gondolsz valakire, aki nincs veled, már nagyon rég.
Mert nincs veled Ő,
Távol ünnepel nagyon.
A gyertya még ég,
Lángjában talán Őt látom.
És ott áll a fa, feldíszítve miértünk ragyog.
Hiányzol, hiányzol nagyon,
Ez egy szomorú alkalom.
Karácsony a szeretet ünnepe.
Nélküled, mi értelme?
Ajándékok, és mosoly az arcokon.
Csak a Te szemed könnyes, s hogy ne lássák.
Kinézel az ablakon,
A havas fákon át, a rideg házakon.
Gyújtasz egy gyertyát, halvány lángja ég.
És gondolsz valakire, aki nincs veled, már nagyon rég.
Mert nincs veled Ő,
Távol ünnepel nagyon.
A gyertya még ég,
Lángjában talán Őt látom.
És ott áll a fa, feldíszítve miértünk ragyog.
Hiányzol, hiányzol nagyon,
Ez egy szomorú alkalom.
Intermezzo
(Karácsony János)
Lelked taván miért borítom
fel a kettőnk csónakját
s lelkem egén miért rohannak a
sötét fellegek
ha a szálak, amik összekötnek
olyan elszakíthatatlanok
mint az élet, a halál, a fény,
a sötétség úgy összetartozunk.
De ha félreteszed,
amit félre lehet
akkor bízhatsz abban,
ami fontos neked
megoldhatod az életedet,
ám soha ne feledd,
soha ne feledd
hogy a szálak, amik összekötnek
olyan elszakíthatatlanok
mint az élet, halál, fény,
a sötét
mert ki az, aki feletted
bíró lehet.
Rohanj hozzám
Rohanj hozzám, de csak hozzám,
ne hozz semmit nekem, csak magad.
Nem vagy álom, nem vagy emlék,
nem vagy elfelejtett gondolat.
Rádtaláltam, rádcsodáltam,
vártalak, oly soká vártalak.
Hagyd az ajtót tárva-nyitva,
rohanj hozzám, hogy már lássalak.
Vedd könnyen, ami nehéz velem,
tedd többé, ami kevés nekem.
Vedd könnyen, ami nehéz velem,
tedd többé, ami kevés nekem.
Ölelj engem, erősebben,
bűvös körödben vágy éget el.
Rohanj hozzám, de csak hozzám,
ne szaladj el tőlem hirtelen.
Vedd könnyen, ami nehéz velem,
tedd többé, ami kevés nekem.
Vedd könnyen, ami nehéz velem,
tedd többé, ami kevés nekem.
Tépett levél...
Emlékeim közt van egy tépett levél,
Egy levél, amit nem is küldtem el.
Féltékenység szülte e bolond szenvedélyt,
De olvassuk csak el, mit mondd a levél:
"Mondd, miért szeretsz te mást, és én csak téged?
Miért másnak örülsz úgy, ahogy én néked?
Ha mellém sodort egyszer már az élet,
Én nem engedlek oly könnyen el.
Mondd, miért adtál reményt és oly sok álmot,
Ha mástól akarod a boldogságot?
Mondd, miért fogadtad el szerelmes szívem,
s hogyha elfogadtad, most miért dobtad el?
Az első pillanatban megmondhattad volna,
Szólhattál volna, ne kezdjük el.
De te lázba jöttél, s lágyan átkarolva,
Hozzám simulva hazudtad el:
Hogy nem szeretsz te mást, enyém a szíved,
S lásd, kis búcsúlevél lett az ígéret."
De én ezt a kis levelet most összetépem,
Ha így akartad, hát nekem sem fáj.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
